Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-16 / 298. szám

1989. DECEMBER 16.. SZOMBAT NOGRAI) 3 A gyávaságnál csak a félelem erősebb Nem a régi dolgok folytatásáról van sző Változóban Ribánszki Róbert imázsa * ■« * Az MSZMP salgótarjáni ll-es alapszervezet helyiségében december 12-én taggyűlést tartot­tak, ahol megválasztották1 a párt XIV. kongresszusára a küldötteket. A délután négy órakor kezdődött rendezvényre elfoglaltsága miatt csak negyed hétre érkezett meg Ribánszki Róbert, aki a kongresszust előkészítő országos bizottság egyik titkára. A közel kétszáz résztvevő félórás előadásra számított, mely végül másfél órás lett. De a tömeg nem mozdult. Fejkendős nénik, tisztességben megöszült férfiak szinte csüngtek a szónok ajkán. A teremben többségében a múlt tanúi voltak jelen, de fiatalok is akadtak széd számmal, akik a jövő felől faggatták a neves vendéget. A keretet mindehhez - mintha múzeumban jár­nánk - az utóbbi időszakban sok helyütt száműzetésre Ítélt Marx-, Engels- és lenin-képek je­lentették. A diskurzus este fél tízkor fejeződött be, a zárásig 30-an hűségesen kitartottak. Egyi­kük, bizonyos Pista bácsi mintegy slusszpoénul igy fordult Ribánszki Róberthez: - Köszönöm önnek ezt a szép estét, nagyon kellemesen csalódtam önben! De kellemesen csalódott az újságíró is. Napjaink politikai közéletének egyik szuperbalos fi­gurájának elkönyvelt Ribánszkit igen széles látókörű, jól tájékozott embernek,, kitűnő riport­alanynak találta. Ahhoz, hogy a közeljövőben a pártok erőviszonyait reálisan mérlegelhessük, meg kell hallgatnunk valamennyiüket. 0 Hajlandó-e azzal kezdeni a beszélgetést hogy megmond­ja hol lakik, mennyi aj fizeté­se és a bankbetétje, milyen márkájú az autója? — Budapesti híresztelések szerint enyém a fél Rózsa­domb. Bár így lenne, mert akikor többszörös milliár­dosként támogalthatnám a pártomat.. Aat vidéken i.s „ltudják”, hogy 12 szobás villában lakom & Rózsadom­bon. A hír igaz, csak nem Moszkvában, hanem Kijev- ben, nem Ford Taunusit, ha­nem Moszkvicsot, és nem osztogatnak, hanem foszto­gatnak. A Rózsadomb ol­dalában élek 16 éve egy háromszobás lakásban, a Gábor Áron, a Hermann Ottó és a Hankóczi utca szögletében. Az újlipótváro­si negyedik emeletit cse­réltük le ide, ráfizetéssel. A „vagyonunk” két tolókocsi, mert & feleségem teljesen béna. Van egy 1300-as La­dám. Az átutalási bank­számlán 56 ezer forint áll. Mintán hét évig Pekingben voltam nagykövet, így a kiküldetés eredménye 1500 dollár. 56 éves vagyok, két hónapja kényszernyugdíjas, miután a jobboldal kiiszorí- totit a népfrontból. Megbuk­tattak, de nem cselekedtek maguknak jót, mert azóta a pártot szervezem. Nyugdí­jat még nem kaptam. Azit mondlta erre az anyósom: „Már te nem is kapsz. Any- nyii't ugráltál és hülyésked­tél, hogy neked n.em jár”. Ha minden igaz, 17 700 fo­rint a nyugdíjam. Néztem a statisztikát, ekörül is óriási demagógia van. Mu­tassanak egy olyan hasonló adottságú országot, ahol 7 darab 40 ezer forintos nyugdíj jut (átszámítva) és 200-valamennyiien vannak a 20 ezer fölöttiek. Nagyon sajnálom, hogy nem va­gyok köztük. 0 Megvádolták önt azzal“ is, hogy a román titkosszolgálat ügynöke... — Elkészítettük a bead­ványt a legfőbb ügyészinek, de miután egyértelmű vá­laszt kapott a kiagyalója a 168 órában, így nem ástam ki a harci bárdot. Szerintem az MDF-et Békéscsabán már a „Halottak a kukori­cásban” című rémregényért is felelősségre kellett vol­na vonni. Mi lojálisak vol­tunk ellenfeleinkkel szem­ben, ők nem. Árrá megy ki a játék, hogy a kong­resszusunkra készülődve, homokot hintsenek a fo­gaskerekek közé. 0 Az ön újbóli megjelenése a magyar politikai közéletben legtöbbünkben negatív érzel­meket váltott ki. Egy erkölcsi csatát vesztett, hibákat, sőt bűnöket! elkövető párt új agi­tátoraként először a kádári nimbusz védelmében állt csa­tasorba. Tudatában volt an­nak, hogy mit vállalt fel ezzel? — A kádári nimbusz vé­delmét tudatosan akkor vál­laltam, amikor ezt felve­tették. Én azzal nem jelent­keztem, hogy Kádár János személyi titkára voltam, hi­szen ez nagyon régen volt, 1956 végétől ’58 közepéig. A riporter leleményességét, bllokfiangra törekvését di­cséri, hogy azzal fordult hozzám: Kádár János sze­mélyi titkára mosit munka­nélküli. Ez valamikor áp­rilis második felében hang­zott el az Első kézből mű­sorában. Érdekes, hogy ezt miire használták fel. Ekkor már javában tartott a Najgy Imre-kultusz újjáélesztése, s elkezdtek beszélni a meg­torlás éveiről. Ezért a ma­gyar jobboldal — és sajnos, a párton belül is egy rész — a felelősséget Kádárra akarta hárítani. Ez a fajta megközelítés nem jó szán­dékú. Hogy tudatosan válla­lom a kádári nimbuszit? Nem azt, a 40 évet vállalom, s ezen belül Kádárt. És vál­lalom ezt a harminc-vala- hániy évet. Nehogy valaki félreértse, én ebben a ha­zában éltem, ennek áldásai­ból, gyümölcseiből és kese­rűségeiből is osztoztam, úgy, mint mások. Nem vagyok büszke a hibákra, jóllehet, ha ezeket én követtem el, talán kisebb hatókörben, miint mások. És ezért furcsa, hogy most, ebben az időben, mint a múlit, az átkos rend­szer egyik prominens kép­viselőjét emlegetnek. Öslkö- vületnek, demagóg vissza­rendezőnek tek intenek. a SZER meg egyenesen a ma­gyar sztálinisták fővezéré­nek. Holott én nagyon sze­rény polcon és nem túl magas funkcióka't betöltve, álltam a hierarchiában. Most azért szálltam be, mert a marxizmus védelméért emeltem szót, a párt érde­kében, és nem értettem egyet a rendszer ilyetén le­bontásával. Nagy örömet ez ellenfeleimnek p.em okozott, persze, nem azért vagyunk, hogy a politikában örömö­kéit szerezzünk egymásnak. 0 Az ország jelenlegi veze­tői körei, a nemzetközi inté­zetek és a nyugati államok közös összefogással azon fá­radoznak, hogy hazánk gaz­daságát megmentsék c4 biztos összeomlástól. A határainkon 1 milliárd dollár vár bebocsá­tásra. A sorompót csak a Nem­zetközi Valutaalap döntése alapján lehet felnyitni. A meg­oldás kulcsa tehát kapuinknál van. Pártja jeles képviselője, Berecz János azonban Debre­cenben a minap érthetetlen módon ellenpropagandát fej­tett ki ez ügyben. Az MSZMP négy markáns alakja több do­logban nem ért egyet, ön ho­gyan ítéli meg ezt a kardiná­lis kérdést? ■ — Ezt mi négyen, együtt, nem vitattuk meg, mert járjuk az országot, gyűlé­sekről gyűlésekre. Hogy ki a prominens, ki nem, ez majd elválik. Mindenesetre vannak személyi jellegű kompromisszumok. Az ok­tóberi kongresszus után meg­kerestük G rósz Károlyit, hogy miután nem váltatták le, van pártunknak főtliitlká- ja. Az ő bevonását ezen ok­nál fogva, nagyon fontosnak tartottuk. Megmondom őszin­tén, mi a Bereczre nem gondoltunk. A Rerecz fel- kéredzkedett a hajóra. Elég nagy ballasztat vettünk ma­gunkra. Talán a legdiffe­renciáltabb és nem a leg­jobban motivált személyi­sége az MSZMP-nek Berecz János. Kibírjuk már a kongresszusig, nagyon ne­héz azokat a terheket elvi­selni, amelyek őt nyomják: a karrierizmusa, a köpö- nyegforgatása, az állhatat- larusága, az önmaga túlzott szeretete. Harminc éve is­merem, ez fiatal korától a legnagyobb hendikepje. Nem tehetségtelen ember, hosszú ideig barátok is voltunk. Azért váltak el útjaink, mert 1972 áprilisában szűk baráti ködben — tízen vol­tunk — azt mondta nekem: hagyjam abba a Kádár mel­letti propagandát, mert a Kádár János megbukott a reformok miatt. Ezzel a re- Vizionizmus útjára lépett és elárulta a magyar proletár- hatialmat, ezért csak idő kérdése, hogy a Kádár le­lépjen. Ezt megbeszélték a „nagyföldön” bizonyos kö­rökkel, Teljes az egyetér­tés, hogy őszre Kádár Já­nos a magyar történelem szemétdombján lesz. Meg­kérdeztem Bereczet: — Mondd Jancsii, ittál? Azt válaszolta: — Együtt jöt­tünk, hülyéskedsz? — De jó­zanul ilyet nem mondhatsz! Ez minimum gyerekség, de, ha nem az, akkor dilettan­tizmus, ha nem az, akikor badarság és baromság. Hoz­zátettem még neki: — Ha a magyar Kádár azzal, hogy keresi a megoldásokat a szocializmus talaján és re­formokkal kísérletezik, nem lehet ennek az ügynek az árulója. De, ha a barátaink olyan erősek, mint, ahogy eztt te is mondod, akikor váltsák le Enver Hodzsát,,a Ceausescut, a Kiim ír Szent, meg a Maót. Esetleg a Hú­sakor. De ne Kádárt. Vele nem bírtok, ugyanis igaza van a reformokkal. — Két év múlva kinevez­ték őt a KB osztályvezető­jének. (Amikor a beszélge­tés elhangzott, akkor ő osztályvezető-helyettes volt, én csepeli első titkár.) Fel­hívott utána telefonon és azt mondta: — Nagyon kö­szön öm neked. — Ugyan mit? — Hogy nem árultál el. — Ide figyelj ! Te kétéves nyeretlen, az is maradsz, amíg élsz. Te feltételezed aat, hogy a Kádár nem tudott erről az összeeskü­vésről? Csak az a szeren­csétek — mondtam nektek két évvel ezelőtt is —, hogy ez nem Bukarestben, Moszk­vában, vagy Prágában tör­ténik, édes öregem. Mert ott esetleg más sorsot lát­tatok volna. Ez is jellem­ző a Kádárra, hogy azok­kal, akik ellene vereksze­nek, még azokkal is tud együtt dolgozná, sőt még előléptetésit is ad nekik. Niézd János, becsüld meg magiad, és ne foglalkozz annyit magaddal! Mert az ügy többet ér, mint a saját szereped. Ittf szaik'adit mega barátság.! Ezt most önnek elmondtam. — Mégiscsak van ez . a hajó, de nem mindegy, hagy egy hajóban merre eveznek és merre tekerik a hajó kor­mánykerekét. Mi nem sze­retnénk ezt semerre teker­getni. A hibákkal, az önös érdekekkel, a félresikerült ambíciókkal szakítanunk kell. Szűnjön meg végre eb­ben a pártiban a kontra- szelekció. Én azt hiszem, valóban megújítható ez a párt. Az egymiíliárd dol­lárra szükség van. Egyéb­iránt felhívnám, a figyelmet arra, hogy országunkban a politikusok szoktak meg­bukni, a szakértők túlélik őket. Megbukott itt 74-ben Nyers Reziső, utána a Fock Jenő, a Lázár, a Németh Károly, Havasi, Gnósz is, mint miniszter elnök-, és itt van a kilátásban Németh Mlilklíós bukása is. A tanács­adók hosszú évek óta majd­nem ugyanazok. A rizikó a politikusé, a pártmunkásé, a pártvezetlőké, természete­sen nem kötelező minden rossz tanácsot elfogadni. De, amikor azt hallottam, hogy nem kérdezték meg a szak­embereket, s a politikai bi­zottsági üléseken, a hasuk­ra ütve döntöttek, ez ha­zugság. És-, ha ezt csinál­ják a pártvezetéssé!, ak­kor mi lesz a párttagság­gal? Mert, ha bebizonyít­ják, hogy ez olyan embe­rekből áll, akik hazugok, korruptok, alkalmatlanok, tehetségtelen ele, ostobák és még nem is tisztességesek," akikor jaj a pártnak. És én ezt évekkel ezelőtt dis mond­tam! És ezért álltam kfi na­gyon tudatosan: — a hibák ellen igen, az emberek el­len nem. 0 Most Grósz Károllyal kö­zösen kísérlik meg újjászervez­ni az MSZMP-l, holott nem is olyan régenj még igen lesújtó véleménye volt róla: „a Grósz Károly vezetésével fémjelzett 88-as pártértekezlet aljas puccs volt a párt és vezetése ellen". Nem akadályozza ez közös munkájukat? — Űj helyzet van és iga­zam volt. A nyilatkozatter­vezetben együttesen fogal­maztuk meg a napokban, hogy a pártértekezlet után a demokratizálódási folyama­tot akadályozta a vezetés egyenetlensége. A hatalom átvehető, ha elég csalafinták a palotaforradalom, vagy a puccs szervezői. A további a nehezebb: a hatalommal bánni, kezelni, jól felhasz­nálta a ^nép érdekében, ez már művészet dolga. És ki­derült, hogy nem voltak művészek. És ez a vélemé­nyem meg is marad. Arról van szó, hogy az országos aktíva Grósz Károlyt a kongresszusig tekinti főtit­kárnak. ö ezzel tisztában van. Megmondtuk neki: mi szívesen vennénk, de tudnod kell, hogy veled, vagy nél­küled, a pártot talpra kell állítani. Amikor én csiná­lom, akikor nem vállalom, de, ha ellenünk csinálják a puccsot, akkor már nevén nevezem — ez a politikusi mentalitás, zokon nem ve­szem. Egy biztos: Grósz nagy katarzison ment ke­resztül. Mégiscsak a padló­ra került, elvették tőle a hatalmat. Nem adta oda, tőle ezt elvették. Nagyon nehezen élt-e át. Azit mond­tuk neki : nézd, a felelőssé­ged óriási a vereségért, de van egy lehetőséged a párt előttit, à nép és a történe­lem előtt, ebből lehet csök­kenteni és vállald, miután a Grósz becsületes ember, vállalta. 0 Programnyilatkozat-terve­zetük szerint a szocializmus a megújulás útja, a kapitalizmu­sé pedig a visszakanyarodásé. Ez a „rothadó kapitalizmus” polgárainak számunkra elérhe­tetlen életszínvonalat biztosit. Miből gondolják, hogy ez a kapitalista életszínvonal nálunk csak 100 ezer kiváltságos pri­vilégiuma lehet? — Nem gondoltuk, de így alakult. A kapitalizmus több százéves működése alatt nem oldott meg semmit. El szoktuk felejteni Engels- nek azit a mondását, hogy „fejletlen területek csak fej­letlen megoldásokat szül­nek”. Fogjuk még ezt em­legetni. Ha 5 milliárd em­ber úgy élne, mint a hol­land középosztály (a hu- szon-valahány kiváltságos állam egyike), a most ren­delkezésre álló energia ma­ximum ké*t évre lenne ele­gendő, Az teljesen anakro­nizmus, hogy az Egyesült Államok a megtermelt ener­gia 40 százalékát használja fel. A vécépapír-fogyastzttás nálunk 2,5 kg, az NSZK- bain 5,5 kg, az USA-ban 8 kg. És mi van a világ töb­bi országában? Namíbiában például nőt adnak kecské­ért. Nem beszél visSzia, te­jet ad, közösülésre alkal­mas. Hogy számolnak el ezzel a világ metropolisai? Né­hány éve egy holland úr­nak aat mondtam: egyben egyezzünk meg, ha valami­lyen csoda folytán az 5 milliárd ember úgy él, mint önök, én leteszem a vörös zászlót. 0 Ki lesz az új főtitkár? Van konkrét jelöltjük egy tehetsé­ges, fiatal munkásember sze­mélyében. Csak nem a diós­győri Nyíró Sándorról van szó? — Sokféle elképzelés van. Borzasztóan nagy hi­bát követnék el, ha most itt erről nyilatkoznék, eh­hez nincs jogom. A kérdés­hez mindenesetre gratulá­lok. A közel 800 küldött bi­zonyára bölcs dön'téslt hoz majd. 0 Álftannk-e köztársasági- elnök-jelöltet? — Szívből remélem, hogy igen. Képtelenségnek tartom, hogy az MSZMP kimaradjon ebből a kemény politikai küzdelemből, amely ugyan­csak megmérettetés. A je­löltünk nyerhet is, mert ad­digra a többi kifárad. Korán indultak a finisbe. Aki egy ilyen finist végigcsinál, az világbajnok. Ahogy én eze­ket elnézem: egyik sem vi­lágbajnok. Emögött — po­gány sejtésem szerint — van egy nagyon nagy csel: valószínűleg a jobbra való kilépéssel függ össze, hogy ha az MSZMP jobboldala át­megy az MDF-be, akkor két jelölt nem maradhat, csak a potensebb Pozsgay. És neki grundolják, ez az én egyéni spekulációm. Nem egyedül csinálta a rendszerváltást: komoly agytröszt működött közre, és nem most kezdték, hanem már a hetvenes évek végén. Ez történelmünkből ki fog derülni majd, egye­lőre a politikai kulisszák mögé szorultak. Leomlanak majd a kulisszák, mindenre fény derül, mert érdekeltek benne a választópolgárok. Ami most folyik, az nagyon sok helyen súrolja a szükség­let, az érdekek és a tisztes­ség határait. 0 Az SZDSZ jóvoltából csak később választanak köztársasá­gi elnököt. Kinek tesz ez jót? Erősödik-e ezzel az MSZMP pozíciója? — Aki időt nyer, életet nyer. Mi a padlóra kerül­tünk, kiszorultunk, a- nullá­ról kell indulnunk a ben­nünket ért sokkhatás miatt. Nagyon kemény agymosás­ban részesítette a magyar közvéleményt az SZDSZ. De politikai küzdelemben senki sem számíthat könyörületre. Ha a helyzettel adekvát programot készítünk, akkor visszanyerhetjük az emberek bizalmát. Mert jelenleg a kommunistákkal ijesztgetik a csecsemőket és a| hajadono- kat, horrorfiguráknak bélye­geztek meg bennünket. A gyávaságnál pedig csak a félelem erősebb. Lehet, hogy a sztálini után a jaltai mo­dell is lomtárba jut, de a kommunizmus! nem kerül a történelem szemétdombjára. Nem a régi dolgok folytatá­sáról van szó. Az értékek ott vannak a ráhordott) rá­galom és szemét alatt. BUZAFALVI GYŐZŐ .•

Next

/
Oldalképek
Tartalom