Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-16 / 298. szám

4

NQ(ÏRAI)

1989. DECEMBER 16., SZOMBAT

Kis könyvesbolt

nagy forgalommal

Százötven éves a Pesti M

A balassagyarmati könyvesbolt üzletvezetőjével beszélgettünk. Horváth László- nét az üzlet forgalmáról, ellátásáról kérdeztem.

— Milyen a forgalom karácsony környékén?

— A bolt forgalma) novemberig is igen nagy volt. Majdnem egymillió ember fordult meg nálunk, fgy ünnep táján még inkább megnő a forgalom.

— Nem okoz gondolj az üzlethelyiség kis területe?

— De bizony nagy gond ez, de nemj tudunk semmit tenni. Szándékunk szerint még egy pénztár beállításával igyekszünk gyorsítani a kiszolgálást.

Ismét szólnak a rosztovi harangok

A harangokat régóta Ismerik Oroszországban. Zen- gő-bongó hangjukkal nemcsak misére híviák; a né-) pet, hanem ‘népgyűlésre, ahol a legfontosabb kérdé- sekben döntöttek. Harcra szólítottak a betolakodók; ellen, riasztottak, ha tűz volt, jelezték, ha baj, közelgettt. Vagyis a harang-, zúgás elválaszthatatlan volt a nép életétől.

Az orosz mesterek, jól éritettek a harangöntéshez, a harangozok pedig a harangokból csodálatos bangókat csaltak ki. Minden városban, minden 'tempi ómnak saját utánozhatatlan hangja volt. De ebből, a sajátos harangkórus'ból is kiemelkedett. a Rosztovi Uszpenszkij Székesegyháza ősi hiarangtornya, e rendkívüli építészeti alkotás, s ,eg y ben sajátos hangszer. 15 harangja van. A legalsó, a 32 tonnás Síziszoj, amelynek hangja messze földre

— Hogy fér | el ennyi könyv?

— Minden könyvből teszünk a polcokra, de csak néhányat. A többi a raktárban marad, onnan hozzuk igény szerint. Két raktárunk van, azok is elég ) kicsik, úgyhogy igen szűkösen férünk.

— Milyen a bolt ellátása?

— Hetente kétszer kapunk árut. Ilyenkor az ünnepre való tekintettel többet rendelünk és kapunk. Itt van már a Révai lexikon, amelyre Balassagyarmaton 120 előfizetőt gyűjtöttünk.

— Mi mindent lehet a könyveken kívül kapni?

— Széles választékú a zeellhallajtszaKt. Kísérte a 16 tonnás Polielej basszus- harang és a 8 tonnás Hattyú. A harang-torony kőitestében elhelyezett üregek — kiivá- ló .rezonátorok — felerősítették a harangok hangját. Sokan catak azért jöttek! Rosizitovba, hogy hatolják az Uszpenszkij Székesegyház harangjait.

A 20-as évékben a ,„Le a vallási maszlaggal!” jelszóval hadjárat indult a harangok ellen is. Leszedték őket a bezárt templomokból, majd .magúkat, a székesegyházaikat is lerombolták. Ekkor semmisült meg

nei kínálatunk. Kazetták, lemezek kaphatók. Nyelvi hanganyagokkal is rendelkezünk, de kaphatók üres videokazetták. Várjuk a műsoros kazettákat is. Diafilmekből is széles a választék, posztereket, reprodukciókat is árulunk.

—1 A hanglemezek — úgy tűnik — nem a legszakszerűbben vannak tárolva.

— Nincs elég polcunk, ezért nem tudjuk úgy/ tárolni, ahogy kellene. A kazettáknak is csak a dobozát hagyjuk kinn, j mert sajnos sok lopás történt. Olyan eset is előfordult, hogy a lemezeket összecserélték.

— Mennyi pénztj hagynak itt az emberek?

— Ezer forinton alul nem sokan fizetnek, hiszen drágák a könyvek. Még a mesekönyvek ára is 100, 200 forint között van.

— Hányán dolgoznak a boltban?

— .összesen hatan vagyunk, januártól még egy kollégánk jön. Elegen lennénk, bár sok a munka, csak a bolt lenne egy kicsit nagyobb. ..

Kőműves Andre*

az orosz harangölntő mesterek ,sok alkotása.

Az Uszpenszkij Székes- egyház harangjai megmaradtak, de teljes 60 éven keresetül hallgattak. Üjjá- születésük) 1987-ben kezdődött, amikor az ősi Város megalapításának: 1125. évfordulóját ünnepelték. Felújították a híres saékesegy- hájzat) és a harangtornyot. Ekkor rendezték meg az első Rosátovi-harangok fesztivált, amely azóta már hagyományossá vált. A harangozok vetélkedtek feltá- maszitva az ősii népi művészetet.

Magyarországon, ahol sajátos történelmi adottságaink folytán nem voltak királyi gyűjtemények, csak az 1800- as évek közepén alakultak múzeumok, képtárak. Addig a közönség és a művészek is csak templomokban és néhány magángyűjteményben láthattak festményt, szobrot.

A rendszeres kiállítások első hazai intézménye a Trefort Ágoston által, kezdeményezett. 1839-ben alapított Pesti Műegylet volt. Célkitűzése: a honi művészet és művészek pártolása, az ízlés nemesítése, a művészet fejlesztése, rendszeres kiállítások rendezése — vásárlások és műlapok készítése által. Elnökül Fáy András, írót választották, az elnökségben helyet foglalt Eötvös József, Trefort Ágoston, Barabás Miklós, s az alelnöki tisztet Kossuth Lajos vállalta fel. A pestbudai polgárok ötforintos résEvényösszeget fizettek be.

Trefort. Serényi gróf. Lukács Móric, Grimm Vince fogott össze a Műegylet első tárlatának megszervezésére. „Hogy a tárlatra alkalmas képek legyenek —

December 18-án ünnepli a balassagyarmati Dózsa György Üti Általános Iskola fennállásának huszadik évfordulóját. A tantestület az iskola vezetése, a diákok méltóképpen kívánják megünnepelni az eseményt.

A rendezvény céljául nem csak a külsőségeket jelölték meg — azt szeretnék, ha az eseménysorozat szervesen beépülne a pedagógiai munkába.

Tizennyolcadikén, hétfőn a tanulók videón láthatják az

irta Barabás Miklós —, Becsbe utazott Grimm sorra járta a művészeket és a műárusokat.”

Sikerült is 1840. június 8-án az első kiállítást tető alá hozni a Redoutban, a Vigadó épületében. Kiállítottak 7 szobrot, 30 vízfestményt, építési rajzot, 3 da- gerro.típíát, 279 olajfestményt. Nagy sikere volt Markó Károly négy festményének, Molnár József és Brodszky Sándor tájképeinek, Barabás Miklós, Tikos Albert, Kiss Albert arcképeinek. a velencei származású Marastoni Jakab 21 olaj- képének.

A Műegvlet később állandó kiállítóhelyiséget bérelt a Diána-fürdcfcen, hogy a vidékről Pestre érkezők is mindig láthassanak műtárgyakat. Részvényesei 1856- ban már ötezren voltak, így aztán egyre több képet kellett kisorsolni, mert a közönség körében ez volt a legfőbb vonzerő. Csakhogy a Műegylet nem állt hivatása magaslatán. Egyre több képet válogattak ki sorsolásra, egyre olcsóbb áron, így aztán a „legigé.nytele- nebb munkáikat vitte a köiskola történetét. Kilenc árakor adják át hivatalosan az új, korszerű tornatermet. A sportbemutatókkal színesített átadáson fellépnek a tanulók és szlovák gyerekek is. Lesznek váltó- versenyek, vetélkedők. Az öregfiúk kézilabdában, és fociban mérik össze tudásukat.

Kedden tovább folytatódnak az események. Ekkor hirdetik ki a rajzpályázat eredményét. A gyerekek ye- télkednek, bábokat készítecsó, gyenge minőségű kép a nyárspolgárók ízlését úgy- ahogy kielégítette, de nem terjesztette az igazi művészetet, ahogy az egylet korábban ígérte.

Frankenburg Adolf Emlékirataiban így vélekedik: „Műegyletünk, melynek feladata lett volna a honi művészetet és művészeket pártolni, ezeket minden alkalommal mellőzte.. . éppen olyan időben, midőn leghőbben buzogtunk nemzetiségünk és honi iparunk (a védegylet alapításával) s művészetünk felvirágoztatása mellett.. . Annyi bizonyos, hogy a Pesti Műegyletnél magyartalanabb egylet nem volt a hazában! Híre is járta, hogy a hazai művészek az önérzet és becsület sugallatát követvén, elszakadni akarnak e ha- zafiatlan irányban sáfárkodó egyesülettől, s külön egyesületet kívánnak alkotni, mely egyedül honi művészektől fogad és állít ki műveket.”

így is lett, 1861-ben megalakult az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat, s a Műegylet 1869-ben végleg megszűnt.

nek. Lesz kosárlabda-, labdarúgó-, sakk«- és „cso-cso”- bajnokság. Délután háromkor kezdődik az iskolában a bál. A bál időtartama alatt a tanulók divatbemutatót tartanak. Izgalmasnak ígérkezik a ,,Lambada”-tánc- verseny is.

A tantestület úgy döntött, hogy ezen a két napon tanítás nélküli munkanap lesz. A rendezvényre várják azokat a volt tanulókat, akik ■az elmúlt húsz évben az iskolában tanultak.

A rosztatvi Krqmf

zönség körébe.” A sok ol(K. M.)

Húszéves a Dózsa iskola

Talán valóban új kurzusok kellenek, hogy valami történjék is a kiváráson, taktikázáson kívül. Az átmeneti idők) nem kedveznek. * Amilyenek ezek is. Eldőlhetne már, ki és mi jegyében fogja össze á nemzetet, a várost, a megyét, a kerületet. Mert ma inkább a politikai sokszínűség érvényesül a megosztottsággal együtt. Ilyenkor felvetni valamint, ami eleve! összefogásra épül — egyenlő lehet a bukással. Elvégre magyarok vagyunk.

Éppen hetven évvel ezelőtt, 1919. december 14-én alakult, már egy győztesnek mondható új kurzus szellemét megtestesítve, a balassagyarmati Madách Társaság. Erről akkor is érdemes-szükséges lenne megemlékezni, ha minden maradt volna mára-tegnapra-holnapra a régiben. Ha ma is „egypárt” irányítana, akkor esetleg ezzel az eggyel kellene vitába szállni: a Madách Társaság hetvenedik) évfordulója nem maradhat minden szó nélkül! Ma (esetleg) erre nem figyel senki. Talán vitatkozni sincs kivel, mert a pluralizmussal nem lehet vitába szállni, mert a pluralizmus — ha rosszul művelik — nem vitaképes a kicsinyesnek mondható pártérdekek miatt („ha X támogatja, akkor mi nem" stb.).

ÚTÖNJÁRÓ

Hol lészen ünnepe Madáchnak?

Hát mit kezdhetnénk mi itten a „végeken” 1989—90 fordulóján egy ilyen nem akármi évfordulóval? De azért próbáljuk meg.

Kérem, a korabeli Madách Társaság tagjai (rendes es úgynevezett külső tagokból állt) semmilyen pártot nem képviseltek akkor, amikor megalakították a Társaságot. Nem állítom, hogy nem a keresztény kurzus befolyása alatt álltak, de állíthatom, hogy nem pártérdekek hozták illetve zilálták fel- ési el őket egymástól, hanem egy új rend (a Horty- korszak kezdete, ha ugyan ez a kifejezés még helyes lehet) megnyilvánulásaként is! együtt léptek fel az érték gyarapításának és megőrzésének szándékával ;) a város öntudatának erősítésével együtt. Egy szétszabdalt országban éppen erre lehetett a legnagyobb szükség. A tisztán kulturális, irodalompárti töltetek csak erősítették mindezt. De a nevelés eszközeként, a megnyilvánulás lehetőségeként az országhoz és azon keresztül később Európához (konszolidációs törekvések a kurzus részéről) csatlakozás útjaként is létezhetett az uj Madách Társaság. Ma ilyen társasága nincs a városnak, ami az országhoz úgy kapcsolódna, hogy mindenoldalú kijárat és bejárat lehetne a művelődés, kultúra, irodalompártolás stb. terén. S van-e a megyének?

A „húzd meg. ereszd meg” időkben, amilyen a mostani, amikor a régi hatalom le- bomlóban és az új még sehol — az összefogás talán egy megemlékezésre sem futja, amiként nem futja e sorokon kívül. Az ember csak áll és mint a ló, amiről levették az istrángot fújtat magában. Tudja-érziJ hogy más lovak is ott állnak valahol mellette, ők is érzik a közös haladás pillanatnyi ellehetetlenülését „majd csak felül megint valaki a bakra...” Márpedig laza istránggal a legjobb ló sept tudja, merre van a merre? Márpedig lehetnének ügyek — amilyen ez is — amikor nem azt kellene vizslatni, ki milyen pártból jött vagy hova tart, vagy, hogy kivel nem működik együtt itt helyben

országos érdekek (pártérdekek, hatalmi harcban) prio- ritása-elsőbbrendűsége miatt, hanem... Hanem, ha én párt lennék. Megtartanám programomat, ideológiámat, megtartanám minden szándékom céljaimat (ha tisztességes) illetően. De nem tartanám meg az együtt-nem- működés átkos marhaságát.

Bizony felírnám „reformtettként” egy s más dologban a közös összefogás eszméjét valahova (plakátra, zászlóra tökmindegy) és megnézném azt is, mi a helyi érték és mi a helyi érdek és mi ebben a mi szerepünk valahánvan vagyunk. Vagy aláírnám azt a bizonyítványt, ami arról (rólam) szól, hogy nem tudom mi a „berceli modell!” A berceli- ek jó ideje megpróbálnak csak helyi politikát, művelődést, gazdasági szempontozást stb. megvalósítani és képletesen állandóan együtt ülnek egy kerek asztalnál (attól még a papból nem lesz párttitkár).

Elég is ennyi. Aki érti érti, aki nem, úgysem tudja

vagy úgysem akarja vagy majd félreérti.

Gyerünk tovább. Tehát hetven évvel ezelőtt Huszár Aladár főispán vázolta a társaság célkitűzéseit. A társaság, amit írhatnánk nagy betűvel is negyedszázados működését, hatását tekintve a közművelődésre és így tovább — üléseit a városháza kis- és nagytermében sőt esetenként a megyeháza dísztermében! tartotta. Műsorain székfoglaló tudományos előadásokat tartottak rendes és külső tagok, vendégek. Előadásokat rendeztek irodalmi, zenei! történelmi témákban. Az irodalmi műsorok — írja! a városi monográfia 380-ik oldalán — elsősorban a társaság névadójával, Madáchcsal voltak kapcsolatosak.

Négy évre a megalakulást követően a költő születésének századik évfordulóján 1923. január 20—21-én kétnapos rendezvény színhelye volt Balassagyarmat. Huszár Aladár méltatta Madách érdemeit, Négyessy László tartott előadást Az ember tragédiájáról. A műsorban Tibai Takács Erzsébet zongorázott, műkedvelők adtak

elő részletet a drámából (ma Varietas néven működik társadalmi színház székhely nélkül példának okáért a városban, nívódíjjal, sok szép elismeréssel tarsolyában, sok jó tehetséggel, ösz- szeíoghatósággal és sorolhatnám). Jeszenszky Kálmán apátúr a társaság és általában a városi összefogás, vallások közötti öku- inenitás patrónusa méltató beszédét követően megkoszorúzták Madách arcképét! De a ma is álló szobor ügyét is éppen ők pártolták fel már a kezdetek idején.

Másnap, január 21-én kezdődött. a tulajdonképpeni díszünnepély, közgyűlés. A kiírt pályázat ötezer koronás díját is akkor adták át Vis- nyovszky Rezső rendes tagnak amúgy tanfelügyelőnek.

Pártolásra érdemes hagyományok ezek. Miközben a teljes tisztelet hangján megemlékezem az eleddig Salgótarjánban megrendezett januári Madách-ünnepségek- ről (gyakori résztvevője, díjnyertese voltam magam is) ugyancsak a teljes tisztelet hangján kérdezem 1989. december 14-én írva e sorokat — nincs-e itt az ideje annak is, hogy a következő Ma- dách-ünnepséget a| tarjáni- akkal együtt Balassagyarmat rendezze meg? Legalább itt húzzunk egyet az instrágon.

T. Pataki László