Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-02 / 286. szám
4 NOÍiRAI) 1989. DECEMBER 2.. SZOMBAT Értékeink ÖrizŐja Bagi András műhelyében A salgótarjáni Furák Teréz Leánykollégium gondnoki portája nem nevezhető hétköznapinak. Mindenes gazdája Bagi András, a be- tőnkolosszus vaskos lépcsőit járva, sohasem feledkezik meg a rendről, emberségről, a közösséghez való tartozásról. Olyan embeV ő, aki képes mégszólaltatni a márványt, a követ, a iát egyaránt. Otthonában mintegy félszáznyi szoborkollekció üzen rohanó világunk emberének. Az alkotó egyértelműen hozza tudomásunkra, a velünk élő és állandóan ránk leselkedő veszélyeket, tragikus életcsapdákat, a visszafordíthatatlan folyamatokat. Vendéglátóm gőzölgő kávéja mellett az elért eredmények, sikerek albumát A mester munka közben . lapozgatva önkéntelenül adódnak a kérdések: —- Emlékszik-e még a kezdetre? Az első kalapácsütésre? — Ma is frissen él bennem a kezdet,' a különös vonzalom az anyag iránt. Tizenéves voltam, amikor apám, ■bujáki otthonunk udvarán, kezembe nyomottt egy téglát, hogy faragjak belőle itató- vályút. A törékeny égetett anyaggal úgy bántam, mint a hímes tojással. Sikerült. Aztán már nem tudtam ellenállni az alkotás bűvös kísértésének. Most negyvenhét évesen itt tartok, eddig jutottam — mutatott a reprezentatív szoborsorra. Tekintetével hosszan elidőzött, egy vörös márványból gondosan,’ magas technikai színvonalon faragott alkotásán. Kérdés nélkül folytatta. — Ez idáig a legkedvesebb művem. Bujáki népviseletben táncoló pár. Kötődöm a falumhoz, a népies motívumokhoz, de a városi emberek közelségét is érzem. Húsz éve, hogy Salgótarjánba költöztünk, a NÁÉV-nál ledolgozott két és fél évtized városépítővé tett. Falumból olyan batyut hoztam magammal, ami útra- valóként mindmáig elkísért. — Mi volt, vagy mi van a batyuban jelenleg? — A hitvallásom. Mindenekelőtt az ember, aki esetlik-botliik az urbanizációs ártalmak között, aki egyben ellensége is- önmagának. Rendkívül zajos, fenyegetett világban élünk. Tudom, és érzem is, küldetésem lényegét, ami adottságomból, saját anyagomból faragott emberközpontúság. Figyelmem középpontjában ma is az ember, az emberért váló küzdelem él. A földművescsaládból származó mester mellett ballagva, rövid vallomásai következtek: — Látja? Petőfi portréja a valóságos Petőfit őrzi nekünk. Nagyobb tisztelettel tartozunk. A jó öreg Mikszáth még ma is' tanít bennünket. Palóc örökség is létezik. Éberségre intenek a szárnyas bombán nyugvó emberfejek. Tudnunk kell a jövőt, az élet nem játékszer. Szemügyre véve a családias hangulatú környezetet, a felvételekről kérdeztem. — Otthona egyben műhely is? — A kollégiumon belül thegfelelőek a feltételek. Van azonban egy önerőből épülő alkotóház, amit Bo- donyban, a Mátra tövében, Párád közelében építgetek. Szeretnék otthont adni saját és gyűjtött műveimnek. — Hogyan érzi magát Salgótarjánban? — Elfogadom a várost: a létező, de kallódó és pillanatnyilag kitörni nem tudó szellemiségével együtt. — Mire hívná fel a figyelmet, manapság, mit tart fontosnak? — Az ébredést, ami keserves is lesz egyben-, mert ráébredünk veszteségeinkre. Romokat látok magam körül. össze kell fognunk, menteni kell a menthetőt és ez nagyobb áldozatot követel, mint hinnénk. Ha pát- Tiánk, vagy nemzetünk kultúráját elhanyagoljuk, értékeinket veszni hagyjuk, mi is elveszünk. Nem mindegy, mit hagyunk örökségül az utókornak. Bagi András családos ember. Csendes, szerény amatőr művészként tartják számon. Ismert, de mégsem eléggé: több figyelmet érdemelne. Alkotásai gondolatilag megfogott világot jelenítenek meg. Hűen, őszintén és érzékenyen reagál mai valóságunkra. Szobrai útra készen, országos kiállításra gyülekeznek, hogy mind több ember ismerhesse meg belső ihletésű művészetét. Hidasi József T Érdekességek innen-onnan Bibliából ismért történet: a Noé bárkájából kibocsátott galamb olajággal tér vissza, jelezvén, hogy szárazföld van a közelben. Az emberiség már évezredekkel ezelőtt felismerte a postagalambok kivételes teljesítményét, a hazatérés képességét. Már az i. e. III. évezredben postagalambok vitték el az ókori világ országaiba III. Ramszesz fáraó trónra lépésének hírét. Európában a keresztes háborúk idején használták fel a galambokat „katonai célra". Zrínyi Miklós galambpostával küldött segítséget kérő üzenetet Montecuccoli császári fővezérnek, de a törökök sólymai a hírvivőket elfogták. Az első világháborúban a németek több mint 100 ezer galambot állítottak be postai szolgálatra. A franciák egyik galambjukat vitézségi éremmel tüntették ki. ☆ A pásztorok nagy ünnepe volt a hortobágyi hídi vásár, amelyet minden évben megtartottak a csárda szomszédságában. A vásárra a Hortobágy környékéről rengeteg pásztor elment. A vásárra érkezőknek nem okozott gondot a szállás, hiszen mindegyik pásztorral vele volt a szűrje, s abban háltak a szabad ég alatt. Mindenhonnan nagyon sok jószágot hajtottak fel. Távoli helyekről, még külföldről is érkeztek állatfelvásárlók. A debreceni gazdák ajándékot is vittek a pásztoroknak, legtöbbször kalácsot, kenyeret, pálinkát, bort. A vásár idején a gazdák egy-egy sátorban megvendégelték a pásztorokat, beszélgettek, iszogattak velük. A legtöbb pásztorember a vásárban szerezte be vagy pótolta hiányzó felszerelését: szűrt, kalapot, bundát, kólóm- pót. ■ír Újabban Szingapúrban /brutális vesszőzéssel büntetik az illegálisan ott-tartózkodó és munkát vállaló idegeneket. Régebben a külföldieket be- csempéző vállalkozókat vesz- szőzték meg, az idegeneket csak bebörtönözték. Most az illegálisan bevándorlókat legalább háromhavi elzárásra és megvesszőzésre ítélik. A hatóságok ezzel az intézkedéssel próbálják fékezni a beözön- lést, mivel Szingapúr gazdasági virágzása odacsalogatja az embereket. \ Ez a megszelídült élet, ez a kendőzetlen egyszerűség a kiszabott időt juttatja eszembe. A kiszabott időt, a lelketlent, ,a számítót, a könyörtelent. mely az élet maga. Csalárd módon megejti hiszékenységünket, igéző mosollyal szépre-jóra , csábít: kihívóan kelleti magát. Mikor felfedte már minden báját-nyűgét, csalódott gyerekként dacosan meghátrál, de ez csak látszat: magabiztosan uralkodik felettünk. Fölébe kerekednénk, de konok vergődésünkre fa,gyo- san mosolyog, s múlásával figyelmeztet végességére. Aztán mint ki jól végezte dolgát elkényelmesedik: tán bánja már sietségét, elvetem mültségét — vagy szánakozik? Ettől fogva lassabban pereg, s látva a semmivé lett türelmetlenséget, meghunyászkodik. Vezeklőn segédkezet nyújtana, de bölcs mosollyal, állhatatossággal találkozik. Tudja már: egyes-egyedül ö, a kiszabott idő a vesztes. Mert a test, mit önzőn sanyargatott, dolgavégezetlen nem távozik. Keze munkájával lesz örök az élet körforgása: a földbe vetett mag ' kizsendül. termést hoz, s mit sem számít már az idő múlása. ^ Fotó: Kulcsár József M. J. Az idő tenyerén Ütőn járó Kallódó kövek kertjében Benyitok a tereskei temető utca felőli (mért van „túlmegi” is) vaskapuján. Teszek néhány lépést balfelé előre a hosszú szálúnak megmaradt (itt is régen kaszáltak), és most hó alá hajló vadfűiben. A múltban járok. Tereske nem véletlen jelölődött ki szinte elhagyott Huszár-temetői részével arra, hogy itt a megye szabadtéri kőkeresztmúzeumát építsék meg. Ebbe a temetői féloldaliban a helyi hagyományok valamiképpen megtiltják máig a lakosság részére az odatemetkezést. A tereskeiek mindenkor meghagyták a Huszár-família- ibelieknek (azok meg kihaltak), s talán az egykorvolt itteni ’ birtokosoknak is az . „úri oldalt”. Lehet tán még valami egyéb is benne, hogy így van. s Idetervezi a megye jó fiz éve (hiába) Nógrád szabadtéri kőkeresztmúzeu- mát. Balassagyarmaton a zsidótemetőt egyetlen' ember, Kertész úr önelhatározásból rendben tartja éppen ennyi, vagy még több ideje. Tíz éve még hetvenhét! mostanra tízzel kevesebb, ugyan hová lett a hiányzó rész ? természetvédelmi területe volt Nógrád- nak. Köztük érvényes határozattal ma is ott szerepel a tereskei Huszár-temető. A nagyrészt szerteszét kallódó kőkeresitek megyei gyűjtő- és bemutatóhelye. Tíz éve írok. erről időnként egy-egy tárcát — ezen túl nem történik szinte semmi. Most hírül vettem, hogy a természetvédelmiek (Végh Gyula körzeti felügyelő) lépett egyet. A fagyok bejöveteléig várt is árra, hogy a közeli ígéretek megvalósuljanak a téesz- től, tanácstól. A megyei segítség mégis a legfőbb lenne egy régi patriótaterv megvalósításának érdekében. Így van ez tíz éve. Közben a vidék gyorsan változó régi temetőiben sorra pusztulnak a gazdátlan, magukra maradt (nincsenek leszármazottak) értékes-szép kőkeresztek. A mohás-ér- desek, a tükrös-rajzos pörös- szürke-fekete márványlapok, a verses-címeres régi temetői jelek. Azoknak N másfelől nagy keletjük is lehet a kegyeletre-kultúrára alig valamit adó világiban, világunkban. Persze balkézről. Először „ledőlnek" aztán eltűnnek... Megyek egy sort beljebb az üresnek látszó sírkertiben, bokát borító hóprizniciben botorkálva. A változás nyoma most még csak ‘ annyi, hogy világosabb, szellősebb lett itt minden. Lépegetek a földiből alig kikandikáló facsonkok frissen vágott felületén (addig sem ér a hó). Itt volt tehát az irtás, az értéktelen, feleslegesen helyet-fényt elfogó fák kivágása a természetvédelem részéről. Ami megmaradt az azonban igazi érték. S most valamennyi kiadja valóságos rajzát. Fát igazán mustrálni amúgy is akkor kell (télen, tavasszal, ősszel), amikor mint a nő nagy melegben eldobja ruháját- lombját és ott áll mezítelen ágakkal minden porci- kájában élesen-rajzosan. így a feleslegestől és értéktelentől végképp megszabadulva a szép még szebb. Vázlatrajzot is hoztam (volna) magammal, hogy eligazodjak, ha nem maradt volna kint kocsiban. De oda visszamenni nem lehet, máris agyvelőig hatol a hidegérzés, sietni kell, esteledik is már. Az új ravatalozón túl (hátat fordít az „úri oldalnak”) jobbra néhány kisebb fácska. A fejbeli vázlatrajz szerint / talán ők lehetnek a kínai mézes fajták! olyan névvel, mint valami jó fehér szőlő, vagy zöld bor. Errefelé igazi ritkaságnak tekinthetők. Aztán balra előre a körbekerített sírkertnek szinte a végéig hátrálva egy vérbükk grandiózus ágazata rajzolódik a kékes-fekete, havat rejtő égre. És a másik a vérjuhar, meg a harmadik fajta igazi óriás.. . A szomorú- bükk. A Huszár-temető őrt állói az utolsók, mielőtt néhány új értékes telepítés is ideér talán majd tavasszal. Némábbak, mint odalent a sírvermekben (beszakadva néhány!) vagy a ledőlt- döntögetett? márványok előtt a föild mélyén alvó Huszár famíliabeliek. A ,.megyés” nagy figyelem nemcsak késik immár, de kimondásra érett mulasztásban, vagy éppenhogy tíz esztendeje. A helybeli érték- felismerés és kultúra sem fejlődött azonban sokat az utóbbi években. Hogy éppen ide kellene mégis szabadtéri múzeumot, s benne idegenforgalmi pihenőhelyet építeni... Az most hihetetlennek tűnik. Más egyéb m'a nem is Látszik ebből a múzeumból, ahova évtizede kellene hordani (persze nem a teres- keieknek) az értéket őrző kőemíékeket mindenünnen a megyéből. Listájá, diagyűjteménye van is .ennek a kultúrának, hogy honnan lehetne elhozni ide és ' mit, addig is, amíg az ígért karámföld ideér a szomszéd téeszből, amíg a teret ki lehetne alakítani. Legalább összegyűjteni egy helyen a kallódó köveket... A temetői istenek malmai sem gyorsabbak másokénál. Másként azonban meg nagyon is fürgék tudrtak lenni- Döbbenten nézem és okát sehogy sem értem a ledöntött Huszár-emlékköveknek, felfordított kereszteknek. így kell valóban kezdeni az újat? Vagy ez már régi kép errefelé? Hol marad a kötelező kegyelet a megye kiemelkedő jelentőségű famíliájának? A Huszár család talán éppen 1848-ban épített itt egy kúriát ^kastélyt, amilt régtől használ a falu iskolaként. Egyfelől, tehát végig elfogad valamit, ami a Huszároké volt, másfelől viszont nem becsül semmit a nagyobb közösség, a megye sem, ami ugyancsak a Huszárokhoz vág. Egyetlen percig sem szabadna hóban feküdni, sárban heverni az itteni köveknek, a Huszárok temetőjében! Márcsak a szoros Ma- dách-rokonság miatt sem engedhető meg ez (Huszár József Madách nővérét vette feleségül. de Pepi hamar meghalt, a Madáchok kedvence volt). Talán 1826-tól éltek Tercsikén a baráti Huszárok, Károllyal kezdve a sort. Sok neves volt közöttük. Még író is (Gyula), aki az 1850-es években a Jókai által is szerkesztett Hölgyfutárban rendszeresen megjelent. Talán itt fekszik ő is valahol, a havas fűtenger alatt jeltelenül. Huszár László (1829— 1903) hanyatt dőlt. lökött fekete márványba faragott keresztjéről leseprem a havat. Kicsit távolabb. a mindössze egy napig élt Andor, druszám kis kőkeresztje fellökötten. A Szombathelyről nemrég idehozott Berberis tüskés sövénycsemeték talán már kiültetve. Ősszel gyönyörű sárgásvöröses kerítést vonnak itt. De a szép ősz nagyon mesz- sze van még. T. P. L.
