Nógrád, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-25 / 280. szám

1989. NOVEMBER 25., SZOMBAT NO(ÏRAI) 5 Lapozza csak. la­pozza csak tovább, a nyájas olvasó ne izgassa már tovább ma­gát. E maroknyi had nem a teljes magyar ifjúság; e képsor a valóság egy csöppnyi, kiragadott és erőszakkal felnagyított részlete csupán. Elég csak végigtekinteni az arcokon. A srác is ott van a ké­pen? Felismerte? Mit mondott, mielőtt elment hazulról? Hová megy és kivel találkozik? S miért nem mondhatja el az iga­Metál­kábulat zat? Es miért éppen ezek között érzi jól magát? Ne lapozza, ne lapozza hát tovább a nyájas olva­só. Időzzön el a képsorok fölött, okuljék, csináljon gyorsan számvetést; mit rontott el. miért csak ennyit ért csupán az ösz- szes gondos nevelés? Mi­ért nevezi elátkozott nem­zedéknek a tizenéves ön­magát... De hagyja csak, mert úgyis mindegy már; ez­úttal is telt ház volt a Pokolgép nevű kemény- rock-zenekar salgótarjáni koncertjén Szöveg: Balás Róbert Bábel László képriportja ÚTONJÁRÓ Egy miniszter borszéke Az emelvény helyét ma is megtalálni Balassagyar­maton. A volt vármegye- háza kapujához vezető macskaköves bejárati utacs- ka jobb oldalán ezzel a be­járóval párhuzamosan emel- ték-ácsolták mindössze, vagy félméternyi magasra. Friss fenyődeszkáit hat külön­böző korú és fajtájú, de feltehetően eredeti perzsa és \orontálival takarta az ünnepség rendezősége. Az emelvényt hátul fe­nyőgallyas, zászlós, címe­res dekoráció zárja le. Az idő borongósnak tűnik, nincsenek árnyékok. Az emelvény zsúfolt, bár mind­össze, vagy húszán ülnek rajta, a figyelem megosz­lik. tehát éppen nincs iga­zán mire figyelni- A ké­nyelmes bőrfotelok a me­gyeházáról kerültek ki a kék-sárga ruhás megyei hajdúk által. Az emelvény közepe táján a kis lépcsőt újabb perzsa díszíti, ez el­vezet a főhelyen. középen álló karfás, háttámlás trón­szerű székig, azt is sző­nyeg fedi. Ebben a trón­székben ül vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr őföméltósága. Az idő kis­sé borús és 1925-öt írnak. Minden nagyon európai­nak látszik.. ■ bár a sző­nyegek ilyen tobzódása kis­sé bizony keleties... Ez a viszonylag rövid át­meneti éra az 1919-et és Trianont követő konszoli­dációs időszakra esik- Or­szágos tereken a háború végefelé a németek elől nálunk Herencsényben buj­káló gróf Bethlen István, itt a balassagyarmati vége­ken pedig egy Sztranyavszky Sándor és egy Scitovszky (a család lengyel eredetű) Béla dolgozik kormánypár­tiként. A Horthy fémjelez­te politika civilizálódása, európaiságának és magyar­ságának egyidejű megerősí­tése érdekében. A kép, amelyet egy vé­letlenszerű szerencse tett elém — feltámasztva na­pokig állt az asztalomon, mert bár azonnal látszott, hogy fontos — érdekes kor­dokumentum, csak jóval később „jött le róla” bi­zonyos üzenet is. Lehet ez­zel így más is gondolom. A képen nem a kormány­zó a főszereplő! A képen az kerül egy idő után valóban az érdeklődés középpontjába, aki nincs rajta — Scitovszky Béla nógrádi képviselő. Scitovsz­ky az első sorban balról jobbra haladva a harmadik helyen, tehát közvetlen a kormányzó szomszédjaként lenne jelen, de kényelmes bőrszéke úgyszólván telje­sen üres. A képet megőrző valamikori gyarmati polgár azonban jól értesült és balról haladva jobbra harmadik­ként leírja Scitovszky ne­vét is, mint aki valóban7 ott ül- A kép legfőbb érde­kessége tehát ez a távol­lévő jelenlét, ez az aka­dályt nem ismerő tekintélxf, vagy polgári szervilizmus, amire valóságos hatalmat lehet építeni. De mond mást is- Scitovszky képes­ségeiről, népszerűségéről. S aztán még néhány dolgot mai üzenetként (esetleg). Balról jobbra tehát az első sorban (mert van má­sodik is) Berzeviczy Albert idősödő úr a mai parla­mentiek jellegzetes tartá­sában fejet karral alátá­masztva s elmerengve, báró Buttler Ervinné vállára do­bott szőrmével, fején ka­lappal, kezén fehér kesz­tyűvel, lábait kényelmesen kissé előrenyújtva s lazán bokában zárva. •. S aztán itt jön az üres szék, benne Scitovszky Béla finom se­lyembélésű sötét felöltője, drappos alapszínű kissé mű­vészies, de mindenképpen új kalapja. Majd a kor­mányzó keresztbevetett láb­bal tengerész-egyenruhá­ban. mellette Vass József kultuszminiszter — elvégre az alkalom ezúttal már kizárólagosa,n kulturális, semmi politika, semmi, ami emlékeztetne bármire, ami volt — aztán ifjabb Mik­száth Kálmánné világos prémmel a nyakában, fe­hér harisnyás. bokacipős lá­bát szorosan a térdénél ösz- szezártan ül, kissé talán ijedten hiszen szomszédja Sztranyavszky az államtu­dományok tudora, akkor már főispán Horthy közben­járására. a konszolidációs munka elismeréseként, de Viheti még többre is. Rajta túl a népfelség, egy csend­őr. egy korteskedni kész (de bármi másra is) hadfi s egy cserkésztiszt árvajánv- hajas kalappal feltehetően a 17-esektől, tovább egyéb rendű-rangú bámész nép­ség. Az alkalom, amelyet 1925- ben maga a kormányzó is megtisztel két emléktábla egyszerre történő avatása. Madách és Mikszáth táblá­ja ma is látható a várme­gyeháza-kollégium falán két­oldalt a bejáratnál- Először huszonháromban, majd rá­következő évben is foglal­kozott Sztranyavszky ja­vaslatára a megyei képvi­selőtestület a táblák ügyé­vel. Huszonötben lám már avatták is. Horthy a két többször említett nógrádi úr miatt van jelen túl a kulturális vállaláson. 1920-ban már javában zajlottak a választások elő­készületei, Scitovszky akkor lendült bele a kormánypár­ti harcokba s lett Horthy kormányáhak nógrádi tá­mogatója. Létezett már a Keresztény Szocialista Gaz­dasági Párt. amelynek ne­vében szereplő ,,szocialis­tát” külön hangsúlyozták, hogy nem a nemzeti érzést sárba taposó jelzőről van szó! Aztán a kisgazdák és földmunkásoké. amely a legtöbb mandátumot sze­rezte a másik párt nem kis bánatára, sőt, ijedelmére a következő választásokon. Bethlen István miniszterel­nök lett, létrejött az Egy­séges Párt! és jelöltjeként újra győzött Scitovszky Bé­la, de akkoriban az ellen­jelöltek is a saját pártból kerültek ki — az érdemek mégis elvitathatatlanok egy bizonyos szemszögből nézve- Éppen ő 1923-ban már a nemzetgyűlés elnöke! A rendszer tovább szilárdult s ebben jelentősek az ér­demei. Elfőtte való évben, tehát 1922-ben még Ra- kovszky a belügyminiszter, Scitovszky belügyi állam­titkár miközben végi^ kép­viselő. de huszonnyolcban már ő a belügyi tárca fe­je. Gyarmati kortesútján, amelyre elkíséri Gömbös Gyula is akkor még csupán államtitkárként — egészsé- séges ivóvizet és az Ipoly szabályozását ígéri. ígérni tehát ő is tudhatott. Scitovszky akkoriban a társadalmi konszolidációról, beszélt választóinak. 1928- ban Gömbös1 miniszterel­nök Bethlent váltva erő­szakos operációkra készül, amelyek még alatta el is kezdődtek. Egészen más vo­nal, de mi^eözbep Scitov­szky és Sztranyavszky „saj­nálat mellett” elköszön a spiccről, idehaza a végeken mégis, számít rájuk Göm­bös a Nemzeti Egység Párt­jának vezetésében. Sci- tovszkyt tehát nem írja le a' kurzus- Nincs semmiféle diszkrimináció az ö eseté­ben sem, nem válik poten­ciális ellenzékké, politikai szakértelmére szüksége van az erőszakos operációhoz is. Széke ugyan üres az ava­táson (kiment valahova), mégis jelen van. Ugyanez érvényes későbbre is. A ta­nulság olajozottan jön-, a politikai folytonossággal el­maradnak az ázsiai típusú fejvesztések. T. Pataki László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom