Nógrád, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-16 / 272. szám
1989. NOVEMBER 16., CSÜTÖRTÖK NÓ(iRÁI) 3 'I Havonta íiatvan mázsa Tisza kolbászt állítanak elő a PENOMAH Húsipari Vállalat balassagyarmati üzemében. Képünkön Farkas Józsefné, Nagy János és Fábián Pálné készíti az ízletes töltelékárut. __ —RT— Küldöttgyűlés : november 18. „Van tennivalónk bőven” Beszélgetés a megyei cigánytanács vezetőivel Napjaink változásai megbolygattak sok olyan kérdést, ami eddig nem, vagy nem így hangzott el, mint most. Ilyen kérdésekkel terhes a cigányság helyzete is. Az eddigi — cigánytagokat többnyire nélkülöző — szerveszeteket újak váltják fel, a kezdeményező és szervező maga a cigányság, amely — a demokrácia elvei alapján — saját maga szeretne sorsának alakításában részt venni. A hirtelen szelepfelengedés nagy és sokszor zavarokkal telített energiákat szabadít fel. Több, egymással sokszor versenyző, az erőket így megosztó szervezet született az elmúlt években: Országos Cigánytanács (a (népfront kezdeményezésére), Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége, Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége; s van politikai pártja is a népcsoportnak: a Pralipe (Testvériség) nevet viseli. Az MSZP nem akar földosztást Dr. Lakos László, MSZF-elnökségi tag nyilatkozata Az agrárágazat mintegy 15 millió ember élelmét termeli meg. az agrárolló mégsem akar bezárulni. Az MSZP vidéki titkárságának első regionális rendezvénye — melyet a múlt héten Békéscsabán tartottak meg • — a térség jellegének megfelelően kiemelten kezelte az ágazat problémáit. A párt agrárpolitikai téziseiről dr. Lakos László, az MSZP elnökségi tagja adott tájékoztatást. A Pest megyei téeszelnöktől először azt kérdeztük: nem gondolja, hogy az MSZP az agrárpolitika terén lépéshátrányba került a többi párttal szemben? — Bár a pártkongresszuson a régi vezetés is tudatában volt a kérdés fontosságának, nem tudtunk érdemben foglalkozni vele, mert amúgy is kevésnek bizonyult az a négy nap. Ha az elnökség elfogadja az itt is ismertetett téziseket, akkor rövid időn belül megjelentetjük az anyagot. Ha nem, nagyon remélem, hogy tíz napon belül akkor is nyilvánosságra kerül a dokumentum. — Egyesek azt mondják — a dán példával előhozakodva —, hogy a föld azé legyen, aki megműveli. — Hát ezt nagyon nehéz megvalósítani nálunk. Dániában a gyermek örökölheti apja földjét, de nem Sokat panaszkodunk mostanában a kereskedelemre. Szűkülő anyagi lehetőségeink közepette hajlamosak vagyunk a szokottnál is érzékenyebben reagálni az ellátással kapcsolatos hiányosságokra. Néhány hete egy tanácstagi jelölőgyűlésen választási kortesbeszéd tárgyát képezte Salgótarjánban a vásártéri tejbolt áruellátásának" ügye. „Megengedhetetlen — érvelt a tanácsit a gjelölt —, hogy a nap bármely szakában olyan alapvető élelmiszerek, mint a kenyér és a tej, hiányozzanak- Az sem megoldás, hogy az üzletben finomsütemény helyett csak egy cédula van kitéve, miszerint & sütőipar létszámgondjai miatt ezeket nem szállítja.” Megemlítette továbbá azt is, hogy az előző; idős. tapasztalt boltvezető idejében ilyenek nem fordultaik elő, csak amióta fiatalok vették át az egység vezetését. Véleménye szerint az üzlet vezetésének kell fellépnie ezen hiányosságok megszüntetése érdekében. A Palócker szóban forgó, 203. számú egységében a felmerült reklamációról érdeklődtem a bolt vezetőjénél: — Ismerjük a felmerülő problémákat — válaszol Földi Tünde üzletvezető. — A finomsütemény-ellátás nehézségeit némiképp enyhíti, hogy a 74-es számú vendéglátó kisegít kisebb mennyiséggel. Mivel szakbolt vagyunk, kenyeret kapunk eleget, gondok inkább abból kapja meg abban az esetben, ha nem tud megfelelő garanciákat adni arra, hogy azt megfelelően tudja művelni. Azt gondolom, hogy mi még nem tartunk itt. — Mi lesz most már a faluval? — Agrárpolitikánk szorgalmazza a kistelepülések és falvak helyzetén történő javítást, de az agrárgazdaságban — mivel ott meg kell felelni a piaci követelményeknek — telje: egészében nem vállalhatjuk fel ezt a feladatot. A falu sorsának rendezése mellett természetesen minden erőnkkel kiállunk. — Az MSZP agrártéziseiben nem kellett volna kissé részletesebben foglalkozni mezőgazdaságunk múltjával és jelenével? — Azt gondolom, hogy az anyag túlságosan is terjedelmes lett volna. Inkább abból indultunk ki, hogy az általunk összeállított anyagot elsősorban a mezőgazdasági szakemberek fogják elolvasni, ők pedig nemigen kíváncsiak arra, mi a véleményünk a múltról. — A téziseknél maradva. Mit akar az MSZP? Földosztást? — Nem akarunk földosztást — azt szeretnénk, ha a földnek gazdája lenne. Én azzal értek egyet, hogy a vannak, hogy időnként egyes kenyérféleségek minősége ki. fogásolható, és ezért elég rapszodikus a vásárlás. Keveslik a vevők a maszek kenyeret és problémát jelent, hogy délutánra többször elfogy a normál félliteres tej, amit féltartóssal pótolunk. Mivel a környéken zömmel idősek laknak, ők sokallják a tasakonkénti 2 forintos árkülönbözetet. Most már valamennyivel könnyebb a helyzet, hiszen november közepétől kétnapos szavatosságú a tej és így bátrabban lehet rendelnünk. Véleményem szerint nincs az a kereskedő, aki napi élelmiszerekből pontosan el tudja találni azt a mennyiséget, amely Itöbb száz ember ellátásához szükséges. A közkedvelt maszek kenyérből pedig hiába próbálnánk többet kérni, mert központunkkal a pék napi nyolcvan kilogramm mennyiségre szerződött, amit nem módosít. — Hallottam olyan panaszról is, hogy egyéb termékekből viszont túl nagy a választék. Ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy ez évenként mind magasabb forgalmi tervet csak kenyérből és tejtermékekből nem lehet teljesíteni. Eddig már túlteljesítettük időarányos tervünket, ezt úgy értük el, hogy közkedvelt, gyorsan fogvó termékeket szereztünk be más megyékből. Kazincbarcikáról, Verőcemarosról és Bélapátfalváról is szállítanak téesztag legyen a téesz tulajdonosa. A negyven évet nem lehet meg nem történtté tenni. — Bank, biztosítás, agrárturizmus. — Nagyon fontos területeket említ, de nem tudom, hogy bele kell-e kerülniük az agrárprogramba. Az agrárturizmussal ' kapcsolatosan mindenesetre el tudom mondani, hogy a jövőben 300 ezer forint bevételig valószínűleg adómentes lesz ez a tevékenységi forma. — Mikor beszélhetünk valóban szektorsemleges szabályozásról? — Nem tudom. Azt viszont nyugodtan ki merem jelenteni: a mostani szabályozás egyértelműen nagyüzemellenes. A magánvállalkozó, mint ismert, 500 ezer forintig nem fizet adót, nem fizet SZTK-t, nincsen adminisztrációs kötelessége, a vagyonnövekmény teljes egészében az övé. A nagyüzem ezzel szemben rendelkezik a földdel és a tőkével, valamint előnyösebb helyzetben van az állami támogatás odaítélésénél. Ennek ellenére úgy vélem, hogy nem lenne szerencsés, ha az MSZP ezen a területen zászlajára tűzné a radikális > változtatást. árut. A helyi sütőipar krónikus szakemberhiányát úgy érzefn, nem a mi feladatunk segíteni. A fent elhangzottakat dr. Várkonyi József., a Palócker áruforgalmi igazgatóhelyettese is meghallgatta és igazat adott az üzletvezetőnek. — Sajnos sokan nem értenek egyet azzal, hogy a kereskedelmet - nem lehet pusztán az eladó és a vevő kapcsolatára redukálni- A háttéripar és a szállítás legalább ilyen részt képvisel a kereskedelmi ellátásban, amiből végül csak az látszik; ami a kereskedelmi egység, ben van, vagy éppen nincs a polcon. Megpróbáltam érdeklődni a Nógrád Megyei Sütőipari Vállalat központjában is, meddig tart még ez az áldatlan állapot, Ately az ellátásra ennyire kihat. Azt a tájékoztatást kaptam, hogy gyökeres változás csak 1990 elején várható, pillanatnyilag a jövő évi igényeket mérik fel. A fent elmondottakból kitűnik, mennyire összetett problémával állunk szemben. Tudvalévő, hogy fizetésünk reálértéke jövőre is csökkenni fog, ami még érzékenyebben fog érinteni valamennyiünket. Eljövendő reklamációinkat azonban már ne csak a kereskedőknek címezzük, mert mint látszik, a probléma igen szerteágazó... Balázs József Eredményeikről, gondjaikról beszélgettünk a megyei cigánytanács vezetőivel, Somoskőiné Berki Judit kis- terenyei népművelővel, a tanács elnökével, Csonka Tibor kisiparossal, a szervezet titkárával. — Meglehetősen ismeretlenek önök itt a magyében, pedig van kit képviselniük. Mi ennek az oka? — Mi eddig csendben dolgoztunk. 1987 óta létezik az országos tanács, a megyében tavaly választottuk újjá a 21 tagú tanács vezetését — válaszol Berki Judit, — Ennek rajtunk kívül tagja még Rácz Tibor, a nógrád- megyeri kisszövetkezet egyik dolgozója, Rácz Dezső ecsegi kiskereskedő ■ és tag volt Csik Károly nyugdíjas is. — Miért csak volt? f — Mi jóval mérsékeltebbek vagyunk nála, nem értünk egyet az ő módszereivel, nincsenek hatalmi ambícióink sem. Így aztán fél éve kivált a tanácsból, és új szervezetet alakított. Nem mondhatnám, hogy a legtisztább politikai módszerekkel, nagyon sokszor felelőtlenül tesz kijelentéseket és használ fel információkat. A baglyasaljai kilakoltatás ügyében is olyan eszközökhöz nyúlt — tüntetéssel fenyegetőzött a kiköltöztetés esetén —, amelyeket ugyan most tanulhat eleget a politikából, de a fenyegetőzéssel, követelőzéssel kicsikart eredmények és engedmények nem mindig a legcélravezetőbbek és általában nem is tartósak. Mi a tárgyalást válaszitjuk, nem a zsarolást. Ebben az ügyben azt valljuk, nem egyszerre, egy kalap alá véve kell megnézni a lakásfoglalók ügyét, hanem azt kérjük, minden esetet külön vizsgáljon felül a megyei tanács. — Milyen célokkal, elképzelésekkel vezérlik a cigánytanács munkáját? — Jelenleg előkészítjük az •önálló szervezetté alakulást — kapcsolódik a beszélgetésbe Csonka Tibor. — November 18-án lesz a cigány- klubok megyei küldöttgyűlése, amely szeretnénk, ha mérföldköveket jelentene a további sorsunkat illetően: önálló, ütőképes megyei szervezetet akarunk létrehozni, mert az Országos Ci- gánytanáes, úgy tűnik, nem akarja tudomásul venni, hogy cigányság nemcsak Budapesten létezik. — A június 3-án tartott „Ki mit tud?"-unkra meghívtuk például Lakatos Menyhértet, és segítséget kértünk a Magyarországi Cigányok Kulturális Egyesületétől is. Válaszra sem méltattak. Az sem igen fér a fejünkbe, hogy miért kell támogatni a száztagú cigányzenekart, hiszen ezek a befutott profik segíthetnének inkább nekünk.. .• , Sokszor szégyenlem magam, hogy ezek az emberek képviselnek minket az ország előtt: egyik szavukkal megsemmisítik a másikat. Leginkább báboknak tűnnek, nem pedig hitelképes vezetőknek. Az OCT egyébként eddig egyszer küldött meghívót nekünk országos ülésre. Hogy ’87 óta csak egyszer ülésezett volna, az hihetetlen... — teszi hozzá az elnöknő. — Éppen ezért határoztuk el, hogy ezentúl önállóan — a népfront segítségét továbbra is felhasználva, mert nélküilülk (pénz híján) nem sokra mennénk —, de a már ’ valamelyest ismert nevünket megtartva dolgoznánk tovább. — Mit szeretnének elérni? És hogyan? — Ügy véljük, a leszakadó rétegek problémája nemcsak a cigányságé. Az ő érdekeiket ^karjuk képviselni —, akár a parlamentben is. Eddig ugyanis születtek rendeletek értünkf?), rólunk és — nélkülünk. Az valószínű, ha sikerül is országgyűlési képviselőt állítani, az nem lesz „szupermen”, de minket fog képviselni. Szóval az esélyegyenlőséget akarjuk kivívni, a valódi esélyegyenlőséget. Ez az ország sokáig a segédmunkások országa volt: nem kellett ahhoz sokat tanulni, hogy megéljen az ember. Az ötvenes években és később is még rendőri erőszakkal is elvitték a fekete személyivel megbélyegzett cigányokat segédmunkára. Most úgy tűnik, a cigány munkaerőre csak addig volt szükség, ameddig jónak látták. A cigányok nem voltak rákényszerítve a tanulásra, s a gyerekeik is ebben nőttek föl. „Neked érettségid van, nekem meg eszem” —, van, aki ma is Jgv gondolja még... A normális emberi életnek pedig a munka az alapja, ennek viszont a tanulás. Szomorú tény, hogy egy kezünkön össze tudjuk számolni Nógrád cigányértelmiségét. Ezen is változtatni akarunk! Segíteni kell azokat a cigányfiatalokat, aki az érettségiig már eljutottak, és kedvük is van továbbtanulni. Ez pedig nemcsak rajtunk múlik. — Mik az eddigi eredményeik? — Már működnek klubjaink a megyében, melyeket egy-egy tekintélyes ember vezet. Azt akarjuk elérni, ne csak „összejönni" akarjanak itt a cigányok, hanem építeni, eredményeket elérni, egyszóval fejlődni. Most éppen egy életmóddal, egészségügyi neveléssel foglalkozó hatrészes előadás-sorozatot szervezünk, mely a nagyobb településekre jut majd el. Ez, amolyan „kis népfőiskola” lesz, ahol a gyermeknevelésről, a pénzbeosztásról, a bőr- és nemi betegségekről, illetve a társadalmi beilleszkedési zavarokról : alkoholizmusról, drogfogyasztásról, bűnözésről tartanak előadásokat meghívott orvosok, pszichológusok, lelkészek, akik* 'tanácsadásra is vállalkoznak ugyanott. Nagyon fontos megtartó erőt látunk a cigányhagyományok megismerésében és őrzésében. December 10-én lesz az „Önjelölt” című versenyünk, melyen a klubok vesznek részt saját-maguk összeállí-' tóttá műsorokkal. A ci.gánykultúra ismeretében hiányosságok vannak a tanács tagjaiban is, ezért mindig szívesen veszünk minden szakmai segítséget. Nem célunk a dilettantizmus, a tehetségeket szeretnénk felkutatni. És ezzel mércét adni a többieknek is. Varga Judit Dányi László Reklamálunk, reklamálunk... Ne csak a kereskedőket hibáztassuk
