Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-07 / 237. szám

Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban

Három év alatt négy NSZK-beli és három oszt. rák múzeumban vendégszerepeit az a kiállítás, amely az utóbbi két évtized Budapesten folyó ró. mai kori ásatásainak emlék, anyagából tartalmaz válogatást. A hazai közönség most ismerkedhet meg a Budapesti Történeti Múzeum régészeti által íelFalfestmény. vadászjelcnettel

tárt különleges anyaggal, amelyet várostörténeti, te. lepüléstörténeti szempontokat hangsúlyozva rendeztek meg itthon.

Több mint ezer lelet — építészeti emlék, szobor, feliratos kő, falfestmény, mozaik, arany, ékszer, üveg, kerámia, használati tárgy, síremlék — látható az Aquincum. Budapest a római korban című kiállításon, a Budapesti Történeti Múzeum földszinti termeiben, október végéig.

Történeti sorrendben, a római korszakot megelőző, kelta-eraviszkusz törzsek erődítményei, ipartelepei nyitják a kiállítást, s a késő / római korig, a IV—V.

századig követik az eseményeket.

Az utóbbi évtizedekben az aquincumi volt a legnagyobb jelentőségű magyar- országi régészeti vállalkozás. Rendkívül sok emlék, anyagot mentettek meg, annak ellenére, hogy a nagyarányú óbudai építkezések nem tették lehetővé a teljes feltárást. (Emlékezetes,

1

(III. század)

hogy a Flórián áruház építésekor előkerült ókori romokat, az aquincumi légiós tábor diadalkapujának maradványait felrobbantották, mert zavarták az építkezést .')

Az ötvenezer lakosú ókori Aquincum több településből állt: katonai táborokból, táborvárosból, polgárvárosból, amelyet, kézművesek elővárosai, villanegyedek és a környező falvak tettek teljessé. E települések maradványait nemcsak Óbudán, hanem más, pest-budai ásatásoknál is fellelték a régészek. Akik minden nagyobb méretű építkezésnél, a belvárosi közműhálózat felújításánál,

Eredeti festésnyomok alapján rekonstruált falfestés- másolat.

a közlekedési vonalak bővítésénél, az új hídfeljárók (Arpád-híd, Erzsébet-híd). kialakításánál ott voltak. Csakúgy, mint a Budapestet övező új lakótelepek — a Békásmegyeri, a Római úti, a Mocsaras-dűlői, a Kaszás-dűlői, a Bécsi úti, a Buda-Újláki, valamint az Óbudától távolabbi Albertfalvai, Budatétényi, Budaörsi, Leányka úti, őrmezei, Fehérvári úti, Gazdagréti, Soroksári, Újpesti lakótelepek építkezésénél, ahol értékes római kori hagyatékokat tártak fel.

Különleges ritkaságok és a mindennapi élet kellékei sorakoznak a kiállításon:

egy I. századi bronzsisak, a

II—III. század fordulójáról való Mithrasz.szentély, feliratos oltárkövekkel,

színes faliképekkel. A keleti eredetű misztérium- vallásnak ez az egyetlen

szentélye, amelyet katonai táborban találtak. Egy komplett kerámiaműhely a

II. századból, amelyben a formatálak és a pecsételő

minták is fennmaradtak. Az építészeti, városépítési kultúrát a csatornázott, központi fűtéses, festett falú, mozaikpadlós kőházak, fürdők, kórházak bizonyítják. A mindennapi élet használati tárgvai — edények. szerszámok, üvegek — az öltözködés kellékei, a vallási rítusok eszközei, sírleletekből, temetőkből kerültek elő. A kiállítást is éppen egy ókeresztény jelképekkel díszített festett kőlap zárja, amelyet a ka- tonaváros egyik temetője, ben találtak.

K. M.

Mit ígér a TV 2 ?

A nézők kívánsága a döntő

A televízió megjelenése pillanatától kezdve vitathatatlanul a legfontosabb tömegkommunikációs eszköz a világon. Így van ez hazánkban is, s jelentősége, szerepe egyre nagyobb forrongó, változó társadalmunkban. A Magyar Televízió — mint ;a nemzet televíziója — két csatornán sugározza műsorait. Ilyen felállásban, nem kell külön hangsúlyozni, mekkora jelentőségű szerep valamelyik program egyszemélyű felelősének lenni...

Néhány napja Baló Győr. gyöt bízták meg ezzel a munkával, miután elkészített egy tanulmányt arról, hogy milyennek képzelné el ezt a programot, milyen feltételekkel, apparátussal stb. működtetné azt. A televízió vezetésének 30 fős szakembergárdája megvi. tatta ezt a tanulmányt, és elfogadva annak tartalmát, úgy vélte, a gyakorlati megvalósításra is felkéri annak szerzőjét.

Mindezeket és a már elkészült műsorok átfutási idejét figyelembe véve Baló ' György hangsúlyozta, hogy igazán osak 1990 márciusától tud felelni mindazért, ami a 2. műsorban megjelenik a képernyőn. Addig is lesz azért változás. Szeretnék a Napzártát — amikor csak lehet — 21.30. ra előrehozni, hogy e „koránfekvő országban" mindazok nézhessék, akik ilyen típusú esti beszélgetésekre, vitákra vágynak.

A 2. program egyenrangú műsor akar lenni, versenyezve az 1. programon kínáltakkal. Egy szempont lehet csak: mit akar a néző? Ennek a felmérése közel sem könnyű feladat, de ezt a kihívást el kell fogadni, fogalmazta meg gon. dolatait az új programigazgató. Visszajelzések, szakmai kritikák, kulturális, nemzeti szempontok mérlegelésével állandó készenlétben az újra, a frissre, de mégis tervezetten, előre megrendelt, felkészültségről, színvonalról tanúskodó műsorokkal kell szolgálni a nézőket, akik kikapcsolódásra, szórakozásra vágynak. A 2. program kialakításában fontos szerepet kapnak a televízió különböző műhelyei, de más, külső alkotók is. A 2. program megrendelőként jelentkezik majd, csakúgy, mint az 1-es, s versenyeznek egy.egy színvonalas produkcióért, de ha kell anyagi és technikai eszközeiket közösen is felvonultatják, segítik vala. mely. egyébként nehezen

megvalósítható, értékes műsor megszületését.

Érdekes az új igazgató elképzelése a 2. program egészét illetően. A kora délutáni időben 17—19 óráig egy széles nézettségre szamot tartó, különösen gyerekeknek, fiataloknak, idősebbeknek szóló szolgáltató, információs, háttérmű.,

sort kívánnak indítani. A főműsoridőben 21.30- ig filmeket, tv-játékokat, szórakoztató műsorokat, sporteseményeket stb. sugároznak majd, sok humorral, színvonalas, kellemes estéket nyújtva, amiben nem lesz direkt politika, híradó sem, csupán rövid hírek. Ezután a mostani Napzár- ta-szerű vitaműsorok, majd pedig olyan rétegműsorok kerülnek a képernyőre, amelyek már egy-egy kisebb létszámú nézőigény kielégítését szolgálják: kísérleti műhelyek, komolyzenei hangversenyek, tudományos fejtegetések stb. Azt is szeretnék, ha záró vitamú- sorok kötetlenül zajlaná- nak, és akkor fejeződnének be, amikor a megjelentek ténylegesen is befejezettnek vélik, rugalmasan kezelve az adászárás időpontját.

A tervek imponálók, kívánjuk. Baló Györgynek — és persze mindannyiunknak —. hogy minél több meg is valósuljon belőle!

P. E.

SZEMEiNSZEDETT IGAZSÁG

„A férfiak általában menekülnek az okos asszonyok elöl. A női nem intelligenciája olyan születési hiba, amit a legjobb, ha eltitkolnak, akiket a sors ezzel megáldott.”

Diana Wells szerkesztő

„Azok a meghívók, amelyek önöket a Fehér Házba invitálták, nem jelentik, hogy belehal az elnök, ha nem látja önöket. Egyszerűen arról van szó, hogy a boríték a széknek szól, amelyen ülnek. Ha nem hisznek

nekem, kérdezzék meg az elődjüket, hogy mikor is maradtak el a meghívások..."

Donald Rumsfeld politikus

,,Nyolcvan filmben játszottam. De valahányszor új forgatás kezdődik, ugyanúgy félek, mint először. És mindaddig, amíg előjön ez a borzongás, egyúttal azt is jelenti, hogy még mindig hiszek a filmben.”

Claudia Cardinale filmszínésznő

„Adjatok hatalmat egy egérnek, és az még aznap szembeszáll a tigrisvadász- szal.”

Henri Michaud francia író

„Nem mondható rossznak az a házasság, amelyben az egyik fél a villám, a másik pedig a villámhárító. Az égzengésre úgyis figyelnek a szomszédok.”

Tilla Durieux publicista

A régi falun az ismerkedési alkalmak korlátozottak és szertartásosak voltak. A szülők kiskortól vagyonuknak, rangjuknak megfelelően igyekeztek irányítani gyermekeiket. Már előre kiszemelték a jövendőbelit. Ennek ellenére mégis volt a parasztfiatalság életének rövidebb-hosszabb időszaka, amikor mód volt az ismerkedésre, udvarlásra, de a párválasztásnál a döntő szót a szülők mondták ki.

A találkozóhely nyáron az utca, a játszóhely, télen a fonó volt. Ismerkedésre adott lehetőséget a vízhordás. Ez a lányok feladata volt. A legények odasereg- lettek a kutakhoz, folyóhoz, ahonnan a vizet hordták. Az ismerkedés, udvarlás fontos színtere volt a szabadban, vagy zárt helyen megrendezett, táncmulatság, melynek helyileg megszabott időpontjai többnyire a nagy egyházi ünnepekhez kötődtek, például karácsonyhoz, húsvéthoz, pünkösdhöz. A legfontosabb, a házasságkötés szempontjából legjelentősebb alkalom általában a farsangi bál volt. Helyi szokásoknak megfelelően a mu* latságra'a lányok egyedül, anyai kísérettel, vagy az udvarló legény meghívására mehettek el.

Télen az udvarlás fő helyszíne a fonó volt. Csak meghatározott napokon látogathattak ide a legények, akárcsak a lányosházakhoz. A többiek elől bujkáló szerelmeseket a leányok, legények közössége megvetette, büntette. A hagyományos illem nem engedte, hogy az utcán kézenfogva sértáljanak, megcsókolják egymást. Ezzel szemben a fonóban az ölbeültetés, a csók természetes, sőt szinte kötelező volt. A fonóbeli játékokban a játékosok csókkal válthatták ki magukat, a fonóban a párokat összeéneklő dalokat énekeltek. A leesett, vagy levert orsót a lánynak csókkal kellett visszaváltani, ha vonakodott, a legények bosz- szút álltak, lemotollálták a fonalát, a kenderszöszt vizes vályúba dobták. A fonóból egyenként ki kellett kísérni a legényeket. Sokáig nem volt ildomos kint tartózkodni, mert a bentlevők figyelmeztették, például utá- navitték a guzsalyát.

Ismerkedésre, udvarlásra alkalmat adhattak a búcsúk, vásárok, és különösen az ilyenkor megrendezett táncmulatságok. Egyes kegyhelyeken szabályos „leány- vásárok" alakultak ki. Különösen az elzárt, elszórt szerb és román falvak lakói számára volt ennek nagy jelentősége. A lányok kelengyéjükkel érkeztek ide, és az eljegyzésre is sort kerítettek. Múlt századi zom- bori leírás szerint tánc közben a házasulandó legény rokona a kiszemelt lánynak almát nyújtott át, melybe pénzt szúrtak. Amennyiben elfogadta, ezzel meg is történt az eljegyzés.

Az udvarlás fontos fokozata volt a lányosház felkeresése. Jellegzetes palóc szokás volt a csoportos udvarlás. Egy-egy lányt több legény is felkeresett az úgynevezett legényjáró estéken kedden, csütörtökön, szombaton, vasár-, és ünnepnapon. A pénteki napot országszerte nem tartották alkalmas dátumnak az udvarlásra. A legények elbeszélgettek a lánnyal, majd, akinek legjobban tetszett a lány, igyekezett utoljára maradni, hogy néhány . szót egyedül is válthassanak. Azokon a vidékeken, ahol az udvarló legény egyedül járt, számos jelből következtethetett arra, hogy a közeledését jó néven veszdk-e? Karcsán a legény a gubáját a látogatás után szándékosan a lányosháznál hagyta. Ha tetszett a szülőknek, akkor legközelebb visszaadták a gubáját, melynek ujjába a

leány kendőt tett. Ha nem tetszett a legény, akkor nap- szálltakor az ajtó elé akasztották a gubát. Ebből a szokásból ered a „ki tették a szűrét" szólásunk. Lenézték azt a lányt, aki korán beengedte a házba a legényt. Az udvarlásnak a házasságot megelőző foka volt némely vidéken, például Komárom megyében, de erdélyi leírások szerint is, a szimbolikus, vagy a tényleges együtthálás.

A szerelmi ajándékok és jelek fontos szerepet kaptak az udvarlásban, mert annak különböző fokát jelezték, nemcsak az érintetteknek, hanem az egész falu közösségének is. Az ajándékok a hagyományos paraszti világban nem voltak sokfélék. A lány zsebkendővel, bokrétával, a legény munkaeszközökkel (mosósulyok,

orsó, guzsaly), vásári csecsebecsékkel kedveskedett. Az ajándékok átadásának is megszabott ideje volt, általában valamilyen jeles napon, ünnepen. Az ajándék visszautasítására, megsemmisítésére is akadnak példák. A bosszúálló legény a zsebkendőt szétszaggatva, a lányosház kilincsére tette. A megbántott lány pedig megette a mézeskalácsszívet. Az udvarlás, szerelmi ajándék formája a szerenádadás is. Közismert jelkép a májusfa, melyet elsősorban az eladósorú lányoknak állítottak, sok esetben a komoly szándék bizonyítékaként, de mindenképpen aa udvarlás jeleként.

Az ajándékozás legfontosabb, legjelentősebb alkalma a kölcsönös jegyajándék, mely az eljegyzést pecsételi meg. Az ajándékok cseréjével és a kézfogással menyasszony és vőlegény lett az ifjú párból. A jegyajándék a legény részéről a jegykendő volt, szép hímzett kasmír-, vagy selyemkendő, melynek sarkába például a palócoknál pénzt ás kötöttek. A leány jegyruhái adott: inget, gatyát, zsebkendőt. A századforduló óta már a jeggyűrű vált a legfontosabb jegyajándékká. Az eljegyzés fontos velejárója mindenkor a két család közös lakomája. T. Zs.