Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-07 / 237. szám
IRODALOM «WWW« "• ■ SW» W»» iWltKN« Korjagin Rudolf Ivanovics szobra (Kemerovo—Mátraalmás) Középkori kálvhacsempéktöl a tervezett „Rákosi bástyá dig Megjelent a Nógrád megyei múzeumok évkönyve Megjelent a Nógrád megyei múzeumok évkönyve 1988. című kötet, a folyamban immár a XIV. a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága kiadásában. Szvircsek Ferenc szerkesztésében. Az évkönyv a hagyományoknak megfelelően tanulmányokat, valamint közleményeket tartalmaz, tömör német nyelvű összefoglalóval. Ez a Salgótarjánban kiadott vaskos tanulmánykötet funkcióját tekintve mindenekelőtt a tudományos kutatást szolgálja, de természetesen az oktatási, köz- művelődési intézményekben dolgozók, az egyetemi, főiskolai tanulmányaikat végző fiatalok, s az érdeklődő nagyközönség is haszonnal forgathatja. Az évkönyvben közölt tudományos publikációk számot tartanak nemcsak a megye, hanem az ország muzeológusai, kutatói érdeklődésére is, általában egy-egy esztendő eredményeit adják közre, a megyénk múzeumaiban folyó tudományos tevékenység friss eredményeit reprezentálják. Jelen kötet tanulmányai, egyéb publikációi elsősorban a régészet, a néprajz, a történelem és a természet- tudomány tárgyköréből valók. A tanulmányok sorát Bodnár Katalin gazdagon dokumentált régészeti dolgozata vezeti be. A Kályhacsempék Nógrád megyéből című dolgozat első részét közli az évkönyv jelen száma, Szécsénv mezőváros XV—XVI. századi kályhacsempéről olvashatunk. Emlékeztetőül jegyezzük meg. hogy 1983 őszén az újonnan épülő szécsényi kultúrház alapozásakor leletmentő ásatás folyt Szécsényben. Az alapozó árokból, később a régészeti feltárás szelvényeiből nagy mennyiségű XV— XVI. századi leletanyag került elő. köztük sok kályhaszem és kál.vhacsempe, ezeket mutatja be a dolgozat szerzője. A néprajz tárgykört Zólyomi József tanulmánya képviseli, amely a Nógrád megyei szlovákok népviseletét tárgyalja ugyancsak bőséges fényképanyaggal illusztrálva. Ezt követi nyolc történelmi tanulmány. Simon Zoltán a várak szerepének változását vizsgálja a középkori Nógrád megyében. Ja- kus Lajos a Cserhát-táj felekezeti iskoláiról ír Pencen (Radon és Kosdon) — ezek korábban dél-nógrádi községek voltak, 1946-ban kapcsolták őket Pest megyéhez —, az 1546—1948 közötti századok nógrádi iskola- történetéhez jelentenek fontos adalékot. Pálmány Béla Nógrád vármegye újratelepítésével, benépesülésével és az agrártermelés fellendülésével foglalkozik a török kiűzése utáni korszakban 1683—1728 között. Praznovszky Mihály az 1880-as évek oktatásügyért vizsgálja Nógrádban. Szvircsek Ferenc A Salgótarjáni öblösüveggyár című tanulmányának első részét közli most az évkönyv, ez az 1892—1928 közötti időszakkal foglalkozik. Vonsik Ilona adalékokat közöl a Szociáldemokrata Párt Nógrád megyei szervezeteinek tevékenységéről 1920—1944 között. Prakfalvi Endre igen érdekes publikációt ad közre. Az úgynevezett ,.Rákosi bástyát” mutatja be, ez a meg nem valósult építészeti mű Salgótarjánban a „Tisztás-lejtőn", a Pécskő nyugati oldalán épült volna fel a tervek szerint. Kovács Anna a Mikszáth-családról közöl újabb adalékokat. A közlemények között olvasható Leblancné Kelemen Mária Adalékok Nógrád—Hont vármegye köz- igazgatási bizottsága gazdasági albizottságának utolsó éveihez, megszűnéséhez című dolgozata, illetve Hír Jánosnak a bátonyterenyei (csengerházi) löszfeltárás faunavizsgálatáról szóló írása. A félezer oldalas évkönyv az érdeklődők számára megyénk múzeumaiban rendelkezésre áll. (te) Kérdez: a NÓGRÁD Válaszol: Jánosy István „Visszaállítani a kozmikus harmóniát...77 Az interjút Bódi Tóth Elemér készítette Jánosy István költő és műfordító idén hetvenéves. Tisztelettel köszöntjük. Költői, műfordítói, esszéírói teljesítménye roppant méretű életművet sejtet, amelynek — terjedelmi okból — ezúttal még körvonalazására sincsen mód. A magyar költészetben a Prometheus, 1948-as kötete óta folyamatosan jelen van, bár ez a folyamatosság éppen 1948-tól tízéves hallgatást jelentett. Mindenesetre, a hallgatások és a nagy elhallgattatások e századi irodalomtörténetünk szerves részét jelentik, ezzel sem áll egyedül. Jánosy István költészete a modern magyar líra Ady Endrével kezdődő alapvetésében gyökerezik, a negyedik nemzedékként emlegetett generáció tagja Pilinszky Jánossal, Rába Györggyel, Nemes Nagy Ágnessel és másokkal együtt. Hatalmas műfordítói teljesítményére utalva szintén csak jelzésként álljon itt a többi között Rámájana és Milton fordítása. Jeszenyin remeklése, a modern angol és amerikai irodalom kortárs óriásainak „magyarítása'’. Otthonossága a filozófiatörténetben, zenetudományban, az ősi hindu eposzok, az ógörög művészet, a tudomány, a XIX. és a XX. századi európai — benne a magyar és amerikai irodalom világában már-már a képzelet határát súrolja. összegyűjtött verseit Az álmok kútja végtelen címmel a Magvető adta ki 1981-ben, Élmények és emlékezések című esszékötete ugyancsak itt jelent meg 1987-ben. Budapesten és Gvenesdiáson él. Családi kapcsolatai révén köze van az északi tájékhoz is, Besztercebányán született, édesapját annak idején oda hívták meg tanárnak az evangélikus gimnáziumba. Ott vette feleségül egyik tanítványát, Hugyecz Jolánt, ősi felvidéki család sarját, A fordulat után édesapja — dunántúli lévén — nem taníthatott tovább Besztercebányán, kiutasították, így Jánosy István 1920-ban, egyéves korában Mátyásföldre került. Szülővárosát csak a hatvanas években látta újra. A költő egyik testvére, Jánossy Ferenc festőművész Balassagyarmaton hunyt el. ott nvugoszik. Jánosy Istvánnal ezúttal a költészet jelen állapotáról beszélgetünk.-V — Magyarország ismét gazdasági, politikai, erkölcsi válsággal küzd. Megint eddig temetetlen halottakat temet, közben szorong, esetleg reménykedik is. De mintha hallgatnának a múzsák, vagy legalábbis keveset szólnának. Ha így van, jól teszik-e? — Válságban vagyunk és én ezt igen nagy aggodalommal figyelem. Most, amikor országunk előtt olyan nagy lehetőségek nyíltak, vajon nem hülyéskedjük-e el. A lényeg az, hogy ne a szélsőségek érvényesüljenek, hanem az értelmes és felelős középút. ..Piac, vállalkozás, magántulajdon" — most ezeket emlegetik, mint a jövő boldogulásának zálogát. Persze, ez sem csodaszer. Közel 100 évvel vagyunk elmaradva azoktól az államoktól, amelyek kivirultak ezek jegyében. És az elmúlt 40 év csak növelte ezt az elmaradást. Valami olyan köztes megoldást kell találnunk, amely az embert szolgálja, valami szociális jóléti államot, amelynek alaptörvénye a szabadság, esélyegyenlőség. Gondoskodik az öregekről, akik annyi szenvedésen mentek keresztül. a gyermekáldást vállalókról, főleg a nagycsaládosokról. — Hogyan látod pillanatnyilag a költészet állapotát, meghatározó irányait, strukturáltságát Magyarországon? — ,.De mintha hallgatnának a múzsák..." Hát igen. Égető problémáinkkal jelenlegi költőink aránylag igen keveset foglalkoznak. Bizony, ez kár, mert a költőknek mégis csak lángoszlopoknak kéne lenniük. Akár beleszólni a közvetlenül aktuális politikába. Ez a tehetség — szerintem — csak kivételesen nagy zseniknek adatik meg, egy Zrínyinek. Kölcseynek, Petőfinek, Adynak, Ilyésnek. Én nem érzem magamat alkalmasnak e feladatra, hiszen nem vagyok képes áttekinteni a napi politikát. Mégsem fordíthatok hátat a magyar nép élet-halál kérdéseinek. Hát így inkább a Babits útját követem: erkölcsi útmutatást adni a népnek, hogy mit vállaljon, mit kerüljön. Hogyan látom pillanatnyilag a költészet mai állapotát? Hát bizony borúsan. Költészetünk az előbb mondottakból úgyszólván semmit nem akar vállalni. Bezárkózik önmagába, nehogy megvádolják, hogy világmegváltó szerepre tör. Ezzel aztán el is jelentéktelenedik. Iszonyú mennyiségben termel, ami aztán a kutyának se kell. Mert semmit sem mond. De azért persze vannak jelentős kivételek, amelyek a divatok múltával fenn fognak maradni. Persze annak örülök, hogy most minden irányzat akadálytalanul megjelenhetik. — Mit tartasz figyelmet érdemlőnek az úgynevezett világlírában, műfordítói tájékozódásod alapján? — Erre nehéz felelni, hiszen annyi jelentős művet fordítottam, és azt utólag mind lényegesnek tartom. Gondolom, korlátozzuk a látókört, tekintsünk szét saját korosztályunkban. A kortárs-líra termékei közül rám a legmélyebb benyomással az 50-es, 60-as években kibontakozott amerikai Confessional Poetry, az önvallomás költészet volt, annál is inkább, hiszen törekvéseiket én már a 40-es évektől kezdve próbálgattam. Ez a költészet szoros kapcsolatban alakult ki á pszichoa: y -issei, és a lélek tud;.':.,ián mélyrétegeinek feltárását tűzte ki céljául könyörtelen őszinteséggel, vállalva a becsava- rodást is. John Berryman, Robert Lowel, Allen Ginsberg, Garry Snyder, Sylvia Plath, Anne Sexton nevét említhetem. Céljuk messze túllép az öncélú költészet határain, inkább filozófiai, vagy pszichológiai: az emberi önmegismerés határait akarja tágítani. Ez a költészet éppen ezért rendkívül sokat tud mondani a mai létbizonytalanságban az önmaga identitását, életcélját kereső ember számára. — Egyáltalán, mi lehet ma a költészet szerepe az ember életében? Szükség van-e versre? Ha igen, miért? — Szükség van-e versre? Szerintem igen. Pótolhatatlan lelki funkciót tölt be, mint például a vallás is. Mindenekelőtt gyönyörködtet, mint testvérművészete, a zene. Mindkettő az idő múlására épül, és a lelki felüdülést, mélyebb értelemben az erkölcsi katharzist szolgálja. Persze csak akkor, ha tud valamit mondani a gondokkal küzdő embernek, erkölcsi célt, bizakodást sugároz. Bármily formában is legyen megfogalmazva, az a fontos, hogy mély emberi tartalmat közöljön, jól átél- hetően. — Hogyan töltötted a nyarat és hol? Megvan-e még a nyarakra Gyenesdiás? Emlékszem egy régi Jánossy Fe- renc-akvarellre, a címe ez volt: Bátyám diófája. Meg- van-e még? — A Firinc öcsém lefestette diófa már rég nincs meg, viszont én az év nagyobb részét töltöm el ,-endszeresen Gyenesen, mert szorosan életemhez tartozónak érzem a közvetlen természetet. — Mi az „álom versek’’ jeles sorozata keletkezésének háttere? Ezek költészeted egyik jellegzetes vonulatát jelzik, szerintem. Folytatódnak-e még? — Álom verseket, ha ritkán, de most is írok. Az álmok eseményei ugyanolyan jelentős összetevői életünknek, mint éber létünk eseményei. A kettő együtt, egy kontinuumban, tesz ki egy teljes életet. Persze csak akkor, ha hosz- szú évtizedek óta naplósze- rűen feljegyezzük őket és szembesítjük éber életünkkel. És ebből a szembesítésből lehet az álmokat megfejteni, ha olyan kitűnő kalauzunk van, mint C. G. Jung. — A századvéghez közeledő embernek mire kellene a leginkább ügyelnie? Se- githet-e mindebben az irodalom? — A századvég, amely ezredvég. is egyben, nem biztat megnyugtató kilátásokkal. A XX. századi fejlődés során olyan nagy ellentmondások gyülemlettek fel, hogy egy világkatasztrófa még akkor is reális lehetőség. ha a szuperfegyvereket nem is sütik el. A legaktuálisabb könyv a Jelenések könyve. Csakhogy persze avval a helyesbítéssel, hogy a benne olvasható szörnyűségeket nem az Isten cse- lekszi, megvalósíthatja az ember is. A költő nem dughatja fejét struccként a homokba, úgy űzve öncélú játékait, mintha nem volna semmi baj. A kínzó ellentétek harmonizálását kell szolgálnia minden megnyilvánulásával. Visszaállítani a kozmikus harmóniát az ember életében, harmóniát saját leikével, a természettel, embertársaival. JESZENYIN DALLAMA 32 éve a jeszenyini bánat ránk szállt s nem tudtunk betellni vele, s Galeottónk lett — Paolónak, Francescának — a szőke költő boglyás szövege. Ültünk a parton és bókolt a nádas, arcunkra hullt a nyárfák levele, s megadtuk magunk az édes muzsikának s a hajunk egybe kuszálódott bele. S hogy ajkunk, testünk így egybeszövődött, dalolt fölöttünk kósza csalogány. Csecsemő-arcod álommá bűvölődött — elrévedtünk Jeszenyin dallamán. E dallamot nem feledjük soha — a lelkünk lényege: a muzsika. AKROBATIKA — Firincnek — Fesd lelkem falára fényes álmodat, te fél Harlekin, fél Kalibán! Többemelet fenn-ségbe feszített kötélen ez abszurd táncos magasba lendít egy pucér lányt, tótágas lebegöt, aki tán emlékezete valami lánynak, aki eltűnt a múlt opálködében, vagy tán sose jelent meg. Es képtelenül kilendülve ferdén a ferdén lebegöt egyensúlyozza az élet-halál-póz mágikus kristály bűvöletében. így táncolunk végig az ébrenlét, s álom határán: Harlekin-Gulácsy fuvoláz hozzá, Krúdy brummog, Rudnay álmodik, töppedten tűnődik Nagy Balog. Mint kék villám, vakít a lánytest, s ellobban a harlekin.
