Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-07 / 237. szám

Megkezdte munkáját az MSZMP XIV. kongresszusa Esti sajtótájékoztató (Folytatás a 4. oldalról.) A különböző platformok íegbízásából szólók után a legyei, illetve a megyei jo­li küldöttcsoportok képvi- slői kaptak szót, a párt áljairól, jellegéről, prog- amjának alaptételéről és lűködési elveiről zajló vi- ában. Sokan szóltak arról: liért következett be a je- mlegi válsághelyzet. Egy ellemző vélemény szerint z MSZMP vezetése nem adott élni a tavaly májusi ártértekezlet óta kapott le- letőséggel. „A pártvezetés oncepciótlansága, tak­ikázása, esetenkénti mér- letetlen aroganciája a tag- ágot teljes bizonytalanság- >a kergette'’. Ezért olyan ij szocialista pártra van zükség, amely szakít az iISZMP eddigi tevékenysé­gei, mintegy befejezett­lek nyilvánítja azt. Ehhez i gyökeres szakításhoz igyan nem kell szétverni a jártot, ám vissza kell ad- li a tagok cselekvési sza- jadságát — vélekedett Ke- ;erű Imre, Csongrád me­lyei küldött. Megújulásra van szükség, je nem szakadásra — fej­ették ki viszont mások, ha­sonló határozottsággal. Ám i pártszakadást ellenzők kő­iül is többen hívták fel ar­ra a figyelmet, hogy az MSZMP olyan politikai gyűjtőhellyé vált, amely- aen egymással homlokegye- lest ellenkező ftézeteket val­ók is megférnek. Kato­na Béla, budapesti küldött Baldvai László, a Nógrád Megyei Demokratikus Ifjú­sági Szövetség első titkára, a megyei küldöttcsoport ve­zetője emlékeztetett arra, hogy két évvel ezelőtt így fogalmaztak: jövőnk a tét. Ma így kell aktualizálni, hogy gyermekeink jövője a tét, és nem szeretnénk, ha újabb két esztendő múltán unokáink jövőjének tétjéről kellene szólni. A továbbiakban kifejtet­te azokat az alaptétele­ket, amelyekhez csatlakozni tud, így egyetért azzal, hogy új párt, új program, új alapszabály és új vezetés kell. Mindehhez hozzátette: ne álljon elő az a veszély, hogy a politizáló kisebbség a párton belül kizárja a párttagok többségét. A dön­tésnél gondolni kell a tag­ságra, hiszen a küldőknél a végzett munkáról el kell szá­molni. Hozzászólásában figyel­meztetett arra is, hogy a teljes társadalmat nem ér­dekli a politizálás. Prakti­kus, kézzelfogható dolgok foglalkoztatják a fiatalokat szerint a reformerek és ál­reformerek keverednek, sztá­linisták, karrieristák ugyan­csak megtalálhatók a tag­ság, a vezetés körében. Ez utóbbiaktól mindenképpen meg kell válni. Többek vé­leménye: a pártszakadás az­zal kerülhető el, ha a kong­resszus kinyilvánítja a tel­jes platformszabadságot, azt, hogy a párt különböző plat­formok szövetsége. A pártmozgalom megújí­tásában elengedhetetlen sze­repe van az ifjúságnak — mutattak rá. A fiatalok el­veszített bizalmát a pártnak vissza kell szereznie. Ehhez hozzájárulhat egy olyan if­júsági tagozat megalakítása is, amely a későbbiekben csirája lehet egy új, szocia­lista ifjúsági szervezetnek. A társadalomban tapasztal­ható hitelvesztés, a bizalmi válság persze, nemcsak az ifjúságra korlátozódik. Általában: a jövő felada­tait számba vevő hozzászólók szinte mindegyike foglalko­zott a választásokkal; az­zal, hogy csak egy, prog­ramjában, szervezetében megújult párt indulhat jó eséllyel a küzdelemben. Eh­hez persze, az kell, hogy e kongresszuson tegyenek vég­re pontot a tagságot meg­osztó belső viták végére, s megkezdődhessék a szer­vezőmunka, a cselekvés. A vidék-Magyarországra is jobban kell figyelnie az MSZMP-nek — fogalmazták meg többen —.se gondo­lathoz kapcsolódva, szorgal­és a munkásokat. Ezek kö­zött említette, hogy legyen hol élni, lakni, dolgozni. Ha nem készül olyan világos program, amely mindezzel számol, akkor nem lehetsé­ges tömegpárt sem. Egyetértését fejezte ki . azzal is, hogy el kell szá­molni a múlttal, egyértel­műen kell szólni a kialakult helyzetről, mindezt el kell mondani a gazdaság gond­jairól és bajairól is, hogy legyen hitelünk a nép előtt. Világos legyen mindenki előtt, hogy változtatni sze­retnénk. Ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: a helyzetet nem, a vezetőket ellenben ki lehet cserélni. A pártélettel kapcsolatban szólt arról is, hogy az egyes párttagok hogyan élik meg a mai változásokat. Gyakor­lati példák, élmények alap­ján idézte: érzékeljük, hogy a vezetés elszakad a tagság­tól. Nem értette a tagság, mi történt a vezetésben, nem volt képes követni az eseményeket. Mindez követ­kezett a kialakult pártstruk­mazták, hogy a pártszerve­zetek országszerte alakítsák tki saját helyi programjai­kat. Az effajta helyi kötődés nélkül elképzelhetetlen a tagság mozgósítása. A fegy­veres testületek küldöttei ugyancsak reformelkötele­zettségről tettek hitet a vi- . tában, s beszámoltak arról, hogy a hadseregből már megkezdődött a pártszerve­zetek kivonulása, folyik la­kóhelyi szerveződésük. Az­zal azonban nem értettek egyet, hogy a tervezett alap­szabály szerint a fegyveres erők tagjainak választható­ságát korlátozni kívánják. A felszólalók többsége egyetértett abban : az új, baloldali, szocialista érték­rend alapján szerveződő pártnak el kell búcsúznia mindazoktól, akik nem mer­nek szembenézni a múlttal, nem vállalják az új szerve­ződési elveket, s a vissza­rendeződés veszélyét hord­ják magukban. Így vélekedett a Külügy­minisztérium küldötteként felszólaló Horn Gyula is. aki — sokak véleményével egyezően —.kijelentette: a párttagok százezrei nem te­hetnek a pártban, az or­szágban kialakult helyzetről, mert mindig helyettük dön­töttek. Most azonban a kongresszus dönt, s az ed- d’gi vita ennek felelőssé­gét érzékeltette. Az MSZMP kongresszusa ma reggel folytatja a be­terjesztett dokumentumok fölötti vitát. (MTI) ifjúságot túrából is, erre való tekin­tettel Boldvai László szor­galmazta, hogy olyan alap­szabály kell, amely kizárja a vezetés kontroll nélküli működését. Két dologban egyet nem értését fejezte ki. Elismer­ve, hogy a politizáláshoz pénz kell, nem tartja sze­rencsésnek azt, hogy a pár­ton belüli gazdálkodásról az alapszabályban döntse­nek. Ezt rövid időn belül részletesen- külön ki kell munkálni. Az elnökség és választmány viszonyáról szól­va, aláhúzta: garanciát kell teremteni arra, hogy egyet­len stratégiai kérdésben se lehessen a döntést kisajátí­tani. Foglalkozott a fiatalokat érintő kérdésekkel is. Hang­súlyozta, hogy nem tekint­hető letudottnak a párt if­júságpolitikája a leendő if­júsági tagozatok létrehozá­sával. Érezhető ugyanis -— erre a kongresszus is szá­mos példát adott —, hogy a párt az ifjúságot elvesz­tette. A nap eseményeit a nem­zetközi sajtóközpontban az esti órákban rendezett saj­tókonferencián Barabás Já­nos és Major László, a kongresszus szóvivői foglal­ták össze. Major László min­denekelőtt elnézést kért az újságíróktól, hogy nem si­került mindenben megfelelő munkafeltételeket teremteni számukra. Barabás János a kong­resszus döntéseinek értel­mezése előtt hangsúlyozta, hogy nemcsak szóvivőként, hanem küldöttként is van véleménye az eddig történ­tekről. Szerinte a küldöttek nem hiába kezdték meg munkájukat már csütörtö­kön este, hiszen az első napi vita során bebizonyosodott: az ügyrend működik, jó fel­tételeket teremtve ahhoz, hogy valóban egy igazi po­litikai párt tisztázó vitája folyjék. Rámutatott arra, hogy a politikai beszédek megadták a kongresszus alaphangját, igazolva, hogy a Központi Bizottság felké­szült a tanácskozásra. A vita legjellemzőbb elemeként em­lítette, hogy egy új párt kör­vonalai rajzolódtak ki már a vita első napján. Szenve­délyes, néha szikrázóan üt­köző vélemények hangoztak el, de az alapkérdésekben viszonylag világosan megje­lentek azok a nézetkülönb­ségek, amelyekben a kong­resszusnak majd döntenie kell. Az alapvető kérdésekben — megítélése szerint — az első napi vitában azok a vélemények voltak több­ségben, amelyek a párt jel­legét, célját tekintve radi­kálisabb váltást óhajtanak, új minőségű, európai nor­mákat követő baloldali, szo­cialista karakterű párt lét­rehozását szorgalmazzák. Ezzel összefüggésben amel­lett foglaltak állást, hogy ennek megfelelő alapszabály­ra, programra és új össze­tételű vezetésre van szük­ség ahhoz, hogy a váltás hi­teles legyen. A fontos jel­lemzők között említette: a hozzászólók többsége nem öncélúan a pártban gondol­kodott, hanem azt csupán eszköznek tekintette arra, hogy a nép, a nemzet alap­vető problémáira megoldást találjon, s az ország meg­induljon a mély politikai, gazdasági és morális vál­ságból való kilábalás útján. fl kongresszus küldöttei A mandátumvizsgáló bizottság közreadott adatsora szerint össze­sen 1279 kongresszusi küldöttet választottak meg. A' száraz tények­ből érdemes elgondol­kodtató adatot idézni. A küldöttek között mindössze 103 a nők száma. 30 éven aluliak csak 42-en kaptak bi­zalmat. A legnépesebb korosztály az 51—60 év közöttieké, egy híján 600-an vannak. A 43 fizikai munkás csaknem elvész a 921 értelmiségi között. Vé­gül még egy adatpár: a küldöttek 83,1 százalé­ka visel párttisztséget, s ebből 665 az alapszerve­zeti titkárok, vezetőségi tagok, pártbizottsági ta­gok száma. A szenvedélyes hangú vé­lemények bírálták az elmúlt másfél évet, a pártvezetést, de elismerték, hogy ebben az időszakban korszakos vál­tozások indultak el. A fel­szólalók szinte mindegyike kitért arra, hogy a párt a választásokon való megmé­rettetésre készül, ahol bizo­nyítania kell: képes a magyar nép bizalmát visszaszerezni. A rövid összegzés után a hazai és nemzetközi sajtó 'képviselői számos kérdést tettek fel a szóvivőknek. A részletes napirend iránt ér­deklődő újságírónak Major íjászló elmondta: ilyenre nem számíthat, mert ez nem egy klasszikus kongresszus, ahol minden előre megter­vezett, ahogy az korábban volt. A vita addig tart, amíg a kongresszus nem dönt valamennyi kérdésben. A pártvagyon sorsával kap­csolatos kérdésre Barabás János kifejtette: e va­gyonról is el kell számolni a kongresszus, ezáltal a párttagság és a társadalom előtt. Ha pedig valamiféle szakadásra, kiválásra kerül sor, akkor valóban tisztázni szükséges, miként oszlanak meg az infrastrukturális javak. Erről azonban egye­lőre vita nem bontakozha­tott ki, mert e kérdés még nem szerepelt a kongresz- szus napirendjén. Barabás János szerint nemcsak Nyers Rezső és Pozsgay Imre, hanem Grósz Károly is baloldali karak­terű szocialista pártot akar kialakítani, de ő nem itt, a kongresszuson, egyszeri ra­dikális elhatározással, ha­nem lassúbb, szervesebb megújulási folyamat révén. Ez a nézetkülönbség önma­gában nem oka a pártsza­kadásnak — vélekedett Ba­rabás János. Elismerte: az eddigi formában megismert szocializmus és kommuniz­mus nem tehető vonzóvá. Most jelző nélküli demok­ráciát kell teremteni vegyes tulajdonú piacgazdasággal, parlamentáris többpárt­rendszerrel, ugyanakkor küzdeni a szocialista érté­kekért, a dolgozók érdekei­nek képviseletéért. A szó­vivő szerint a szocializmust, mint társadalmi formációt zárójelbe kell tenni, és in­kább mozgalomnak, érték­rendnek kell tekinteni. Egy kérdésre válaszolva úgy vélekedett, hogy a kongresszus meg fogja erő­síteni Pozsgay Imre jelölé­sét a köztársasági elnöki tisztségre. Határozottan le­szögezte azt is, hogy a párt maradéktalanul tiszteletben fogja tartani a háromol­dalú egyeztető tárgyaláso­kon született megállapodá­sokat. Barabás János — mint elmondta — maga is alá­írta azt- a javaslatot, hogy a párt elnöke Nyers Rezső legyen. Arra a fölvetésre, hogy a sztálinizmus elleni harcot hirdető kongresszuson nem hallani sztálinista hangokat, a szóvivő leszögezte: a sztá­linizmus nem a megválasz­tott küldöttek véleményé­ben mutatható ki, hanem a még mindig meglévő szer­vezeti, döntési struktúra őrzi a sztálinizmus bizonyos jegyeit. (MTI) BOLDVAI LÁSZLÓ: A párt elvesztette az

Next

/
Oldalképek
Tartalom