Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-06 / 236. szám

NOGRAD

1989. OKTÓBER 6.. PÉNTEK

íl -it-i :> i V ; H H

A rIÓGRÁD interjúja Berecz Jánossal

' ' -" WCx* ''VÎ\ , <1: $ '■::^v;-x-^'íf'' V 4 ' '' ■'' s' '■■ •. s' '■'■ '

Az MSZMP kongresszusának talán egyetlen vitán felüli és előre eldöntött kérdése annak sorsdöntő volta.

Sajnos, csupán ebben az egy kérdésben van egyelőre megegyezés és a párton belül jelenleg nagyobbak a nézetkülönbségek, mint néhány ellenzéki párttól való ideológiai távolság. Az egységre, a közös akaratra pedig minden eddiginél nagyobb szükség van — vélik sokan.

Néhány hónapja, nem sokkal a marxista—-leninista egységplatform létrehozása után alakult meg a Berecz János nevével fémjelzett összefogás az MSZMP megújításáért elnevezésű mozgalom. Miért volt szükség erre az újabb platformra? A neve sokatmondó, de nem késett el egy kissé? Ezeket a kérdéseket tettük fel a válaszra legilletékesebb Berecz Jánosnak.

— Az egyik oldalról tapasztaltunk egy normális reformprogram mellett eluralkodó refarmgőgöt, különösen egyes budapesti reformkö- röknél, amelyek nagyon keményen, arrogánsán léptek a párttagság elé, a másik oldalról, amikor azután megjelent a marxista egység- platform. amely a proletár- diktatúráról és keményke- désről beszélt, tulajdonképpen a bolsevik hagyományok felelevenítéséről, akkor, döntöttük el. hogy végre a párttagság zöméhez kellene szólnunk. Azokhoz, akik egy reformprogramot el tudnak fogadni, de ezt a rettentő gyors váltást nehezen élik meg. Márpedig tömegek nélkül, csapat nélkül a program nem sokat ér. A párttagsághoz szólunk és ennek már • jelentős visszhangja van. Meggyőződésem, hogy van belső összetartó erő és szolidaritás a pártban.

— Az összefogás is ezt hivatott kifejezni. Sokan ügy vélik, hogy nem lett volna szabad eljutni odáig, hogy a partban ekkora széthúzás legyen.

— Természetes megtisztulás] folyamat zajlik. Egyrészt vannak, akik szélsőséges nézeteik miatt hagyják el a pártot és vannak, akik egyszerűen félelemből. Más- jx-s/t a párttagság egymást fenyegette, pontosabban az egyik csoport küzdött a másik csoport ellen. Mindezt a tagság feje fölött. Éppen ezért van ma szükség az összefogás platformra. Én

bízom benne, hogy a kojig- résszus után értelmét veszti és megszűnik.

— Én ezt a megtisztulási folyamatot súlyosabbnak ítélem. A párt jelenlegi létszáma 725 ezer. Egy ekkora mérvű pártelhagyás, mint ami most bekövetkezett, azt hiszem nem minősíthető egyszerűen megtisztulásnak.

— Igen, ez részben megtisztulás. részben csalódottság. kiábrándulás, vagy csupán annak a jele, hogy az emberek jó része most már távol tartja magát a politikától.

— Ez a platform milyen érveket tud felhozni? Hogyan tudja az ingadozókat megtartani,. vagy a kilépetteket visszahívni?

— Abból indulunk ki, hogy szükség van egy jó programra, támogatjuk az MSZMP meghirdetett elképzeléseit, de természetesen néhány módosítással.

— Melyek ezek a javasolt módosítások?

— A .program még mindig nem nevezi meg a munkásokat, az agrárdolgozókat, az értelmiséget, egy program szóljon a rétegekhez is, vagy kiegészítő programokat, dokumentumokat kell azzal együtt elfogadni. Kell' egy működési szabályzat, amely megszünteti ezt a mostani állapotot, amelyben mindenki. minden szervezet azt csinál, amit akar, ehelyett szükséges egy olyan szabályzat, amély összeköti az egészet. Lehetnek önálló kezdeményezések, platformszövetség stb., de az alapvető szabályokat rögzíteni kell.

— Mi hiányzik legjobban a párt politikájából?

— Az a belső szolidaritás, ami védelmet nyújt a párttagságnak. Most csak bíráljuk egymást, úgy teszünk, mintha a párttagság nagy tömegei lennének felelősek azért, ami történt, pedig soha nem volt beleszólásuk igazán a párt politikájának kialakításába. Mentsük fel őket a bűntudat alól, mentsük föl azalól, hogy lesütött szemmel kelljen járniuk. Vállaljuk a felelősséget mi, akik hosszabb, vagy rövi. debb ideig voltunk felelős funkcióban, ahol tévedtünk és hibákat követtünk el. Szembe kell néznünk a va- lóáággal, vagy átalakulunk, vagy elhagyjuk a porondot.

— Most már lehet beleszólásunk a párt politikájába. de hol folyjon a politizálás? Az üzemekben, vagy a lakóhelyeken?

— Ha át akarjuk szervezni az eddigi gyakorlatot, akkor sem zavarhatjuk el az üzemekből a pánttagokat. Mondjuk inkább, hogy a választások közeledtével a politikai munkát elsősorban a lakóhelyeken, a tanácstagi választásokon és a parlamenti választásnál kell végezni. Az üzemekben pedig maradjanak koordináló bizottságok, hogy azért ott is tudjunk egymásról. Ez egyébként így volt 1945 után. Egy jó hangulatú pártszervezésre és pártéletre lenne szükség.

— ön egy kardinális fontosságú kérdést érintett. Az alternatív szervezetek és pártok egyik fő követelése, hogy szűnjön meg a munkahelyi politizálás. Az alternatívok, akármit tegyünk is, meg fognak jelenni a munkahelyeken és igenis politizálni fognak. Az emberek két helyen szervezhetők, ahol dolgoznak és ahol laknak, valószínűleg kevesebb idejük marad majd a politikára. de legalábbis kevesebbet szánnak majd rá.

— Jobban rászánnak majd munkaidő után egy fél órát a politizálásra, minthogy hazulról ismét kimozduljanak

— Milyen esélyeket lát a választásokon, ha most pártszakadás következne be?

— Akkor a köztársasági elnökválasztásnál csökken az esélyünk. Egy közös jelöltet kellene állítanunk.

— Márpedig az első lépcső a megmérettetéshez ez az elnökválasztás lesz. . .

— Egy nyereség önbizalma is tekintélyt adna a parlamenti választásokon is. Politizáló időszakban az ideológiai szakadást nagyon veszélyesnek tartom.

— Milyen eredményt tartana jónak?

— Azt, hogy ne lehessen az MSZMP nélkül kormányozni.

— Kikkel tudnának közös platformon dolgozni és, kikkel nem fog össze az ösz- szefogás?

— A reformkorok szélsőségeseit leszámítva, szükség van a reformkörökre, a népi demokratikus platformra, a Platform az MSZMP- ért elnevezésű csoportra, a munkás- és az agrártagozatokra, a münnichesek egy részére, azokra, akik csupán attól félnék, hogy felelősségre vonják őket azért, mert valamikor kiálltak égy ügyért, amelyet helyesnek

tartottaki

— Nem lehet viszont együttműködni sem a műn. nichesek szélsőségeseivel, sem azokkal, akik proletár- diktatúrát, régi típusú bolsevik pártot akarnak.

— Utolsóként egy kissé személyes kérdés. A párt- kongresszus után részt venne-e egy megújult pártvezetésben? Ha igen, akkor milyen feladatokat, pozíciókat vállalna szívesen?

— Azt szeretném, ha a képviselői mandátumomat a kongresszus után is meg tudnám tartani, ha a képviselőcsoportban dolgozhatnék továbbra is. Ami a pártelnökséget illeti, nem az a lényeg, hogy velem, vagy nélkülem. Az a fontos, hogy egyik áramlat se győzzön kizárólagosan. Az elnökség több áramlat koalíciója legyen és tudjanak együtt politizálni. Egy modern, mozgalmi politikai pártot szeretnék !

Csala Péter

NyíSt levél a kongresszushoz és küldötteihez

Tisztelt kongresszus! Kedves küldöttek!

Tagadhatatlan, hogy a magyar társadalom súlyos válságba került, s ez felszinre hozta a szocializmussal, mint céllal kapcsolatos identitászavarokat és mély nézetkülönbségeket. Másjél év alatt kiderüli, hogy mennyire nem vált valóra a várt közmegegyezés, milyen sok az ellentmondás, ellentétes ■nézet és érdek. Vannak, akik érdekeikkel, vagy nézeteikkel szembenállónak tartják a szocialista célokat és a szocializmus kudarcát hirdetik. Mások szerint a szocializmus elméleti alapjai és a tapasztalat azért nem fedi egymást, mert letértünk az „igazi szocializmus” útjáról. Vannak olyanok, akik szerint a szocializmus — mint társadalmi formáció — eredendően zsákutca, de vannak számosán, akik hisznek a szocializmus értékeiben, megvalósíthatóságában, és ezen belül kívánják a gyökeres változást, a társadalmon, párton belüli demokráciát.

Mi a Salgótarján Károlyakna lakóterület pártalapszerve- zetének tagjai, ez utóbbi mellett voksolunk. Ugyanakkor valljuk, hogy e politikai sokszínűségen túl a fő kérdés ma Magyarországon az, milyen irányban és hogyan változtassunk társadalmunkon, mert változni kell ahhoz, hogy p különböző nézetű emberek, politikai pártok és mozgalmak egymás mellett élve, a nemzet jobb jövőjét tekintsék céljuknak, s ne egymás erejének felőrlését. A cél tehát Magyarország, a magyar nép boldogulása, amely felelősségteljes gondolkodást követel meg a kongresszustól, a küldöttektől is. Bízunk benne, hogy önök, akik — az eddigi gyakorlattól eltérően — döntő többségükben valóban demokratikus megmérettetés alapján tanácskozhatnak, tudatában vannak ennek a nagy felelősségnek. A várhatóan heves vitákban, át tudják ■ lépni önmaguk, szűkebb környezetük szabta határokat, megpróbálnak népben, nemzetben gondolkodva, megmaradni a kialakult mai magyar valóság kereteiben, adottságaiban, elérhető, reális céljaiban.

Tűzzék ki célul a demokratikus magyar társadalom építését, elfogadva a többi, választásokon induló pártok jelenlétét, a velük vívandó politikai harcot a választópolgárok szavazataiért. De őrizzék meg és támaszkodjanak elért eredményeinkre és értékeinkre is. Politikai modellváltás kell, nem pedig rendszerváltás! — ez a mi véleményünk. Mindezt tesszük azért, mert fontosnak tartjuk a nyílt vitát, az érdekek, vélemények ütköztetését, de ugyanúgy egymás politikai nézetének megismerését, tiszteletben tartását is. Ettől viszont sokkal lényegesebbnek tartjuk a gazdaság rendbetételét, a felhalmozott problémák haladéktalan, de átgondolt megoldását, mely alapfeltétele a nyugodt, biztonságos légkörnek, az állampolgárok jövőjét szem előtt tartó szociális gondoskodásnak.

Tisztelt kongresszus!

Mi tehát azt állítjuk, hogy most az politizál legjobban, aki a gazdasági és jóléti feladatokat állítja a középpontba. Valljuk, hogy a jelenlegi visszafogó, védekező és mindenütt pénzszűkét teremtő gazdaságpolitikát fel lehet váltani offenzív, feltáró, életszínvonal- és ellátáscentrikus gazdaság- politikával. Hisszük,, hogy a nép elszegényedésével nem a kibontakozáshoz közelítünk, a belső gazdasági fejlődés megalapozása és a politikai-hangulati egyensúly megteremtése nélkül, nincs külgazdasági fizetőképesség.

Szilárd meggyőződésünk, hogy — túllépve az önmarcangoló, deffenzív múltértékelésen — a párt kongresszusán át tud jutni önmaga megújítása, megújulása fölötti katarzison. Ha népben, nemzetben gondolkodva keresi a kilábalási megoldásokat, a politikai konszenzus lehetséges módozatait, akkor a párton kívüli és párton belüli ingadozók nagy többségének bizalmát a jövőben maga mellett tudhatja.

Kérjük önöket, fogadják jó szívvel 43 párttag gondolatait, melyeket a kialakult realitás, a jó szándék, a jövőért érzett felelősség ösztönzött papírra vetni.

Tisztelettel:

A Salgótarján Károlyakna lakóterületi pártalapszervezet

. tagjai.

Szorult helyzetben

(Folytatás az 1. oldalról.)

kérdeztük,- amely a belkereskedelem pozícióit lenne hivatva javítani.

Ám ennek egyik sarkalatos pontja az élelmiszerek fogyasztói árának felszabadítása. Emellett természetesen a terv része a belső szabályozottság módosítása, a szabad vállalkozás feltételeinek megteremtése, végső soron a belkereskedelem reformja. Az említett szabad ár miatt azonban a dicsérendő elképzelések komoly ellenállásra is számíthatnak. Számolt ezzel a kamara?

— Igen, de az így keletkező társadalmi feszültség feloldása nem a mi feladatunk. A kormánynak be kell építenie a jövő évi ártervébe ezt a lépést is. Le kell tennie mellé végre a megfelelő szociális háló megvalósításának tényeit. A kamara elsősorban a sokat emlegetett piacviszonyok megteremtéséért érez felelősséget. És természetesen azokért a vállalatokért, azokért a kollektívákért, akiket képvisel.

— Milyen mérvű áremelésekkel számoltak?

— Az évi áremelkedésben ez csupán 0,5 százalékot jelentene.

— Igen, de ez a sz'ám csak statisztika. A valós áremelkedés ettől a kereslet függvényében valószínűleg eltér majd.

— Természetesen, de nemcsak mi szorgalmaztuk az árak emelését. Az árrés tágításával csupán annyi pénzhez szeretnénk jutni, hogy egyáltalán fenntarthassuk a belkereskedelmet és talán lassú javulást érhessünk el.

— Mi a garancia, hogy nem nyeli el ezt a pénzt is a közös kalap?

— Amit elköltünk, azt nem vehetik el tőlünk. Van helye a pénznek, konkrét felhasználási tervet dolgoztak ki a szakemberek. Nem titok például, hogy a belkereskedelemben dolgozók bérének javítására használjuk a pénz egy részét. Hiszen, ha így maradnának a fizetések, lassan nem maradna, aki a pult másik oldalára álljon.

— Lassan az átlagember sem tud odaállni az „egyik oldalhoz”.

— Erről nem mi tehetünk, ez már népgazdasági, sót társadalmi probléma.

— Azt hiszem nem lehet ezekről leválasztani a kereskedelmet.

— Nem is akarjuk, de végre cselekedni kell. . . Mégpedig helyesen, akkor is, ha ez fáj. De hangsúlyozom, hogy ez az áremelés fokozatos lesz és beleépítve az ártervekbe, nem jelenthet majd újabb szociális gondokat. El kell azonban érni, hogy a pénzeket végre ott használják fel. ahol a legnagyobb szükség van rá, és végül eredményekhez is vezethet.

— Mikor lesz végleges döntés?

— Hétfőn kerül a javaslat az Országgyűlés kereskedelmi bizottsága elé. Végleges döntést azonban csak az érdekek egyeztetése és minden véleményt figyelembe véve adhat majd a parlament.

— cs —

A sajtó meghatározó tényezőjévé vált a nemzet életének

■ ..." : ' . ' : o;ó:V ç ■ r—;.1 : :

■ . ■■ Viharos közgyűlés, a választások nem kis próbatétele után összeállt a MÜ- OSZ vezetősége. Hátravan még a két közgyűlés közötti legfőbb fórum, mintegy hatezer tag képviseletében a delegátusok tanácsának megválasztása. Úgy érezzük azonban, hogy a viták és éles konfliktusok ellenére, túlvagyunk a mélyponton és a tagság képviseletében a közgyűlés a MÜOSZ egysége mellett szavazott.

Úgy hisszük, hogy a mai magyar valóság a társadalom állásfoglalásainak kialakításában a tömegkommunikációnak elsőrendű érdemei voltak, a sajtó most már valóban meghatározó tényezőjévé vált a nemzet életének. S ezt akkor is igaznak kell tartani, ha a nagyobb szabadság nem mindig járt azzal a felelősséggel, amit sorsdöntő időkben a nemzet joggal elvárt a tollforgató, rádiómikrofont, televíziókamerát használó újságíróktól.

A nemzet pedig valóban sorsdöntő időket él, olyan átalakulás korszakában vagyunk, amely nem megy pszichikai és társadalmi megrázkódtatások nélkül, s, amit nehezen tud elviselni egyén és közösség. Minden újságírónak észre kell vennie, hogy nemzeti katasztrófa széléhez sodortattunk, minden békétlenségre, gyűlöletre, bosszúra inspiráló sor közelebb vihet a tragédiához. Ebben a kritikus, helyenként hisztérikus helyzetben kell a sajtónak helytállnia. Abban bizonyára egyek vagyunk, hogy valamennyien hasznát, előnyét akarjuk népünknek. Ez ösztönözhet bennünket a nemzeti egység muinkálására.

E gondolatok jegyében fordulunk tagságunkhoz: higgadt, tisztességes, felelős, a nemzeti egység és a demokrácia iránt elkötelezett munkára híva fel. Szeretnénk, ha az elmúlt hónapokénál tevékenyebben támogatnák a MÜOSZ-t, azoknak a közgyűlésen is elfogadott céloknak az érdekében, amelyek széles körű szellemi és anyagi érdekvédelmet kívánnak biztosítani a tagságnak. Létre akarják hozni és védeni a nyilvánosság esélyegyenlőségét és szabadságát, s az információk egyre bővülő piaci versenyében meg kívánják őrizni a magyar tömegtájékoztatásban a szélsőségektől mentes és etikus magatartást.

Felhívunk minden régi és új pártot, társadalmi szervezetet és mozgalmat, hogy a kiéleződő érdekkonfliktusok és politikai harcok közepette se akarják a sajtó nehezen kivívott szabadságát és növekvő lehetőségeit saját, szűkén vett érdekeik miatt korlátozni, a lapkészítés szakmai függetlenségét politikai, vagy egyéb részérdekektől veszélyeztetni.

Kérjük a jelenlegi kormányzatot, hogy az újságírótársadalom meghallgatása nélkül ne döntsön a sajtó és a 1 nyilvánosság — különösen a lapstruktúra és az elektronikus média áruba bocsátása — olyan . kérdésekben, amelyek jóvátehetetlen károkat okoznának a nemzet tájékoztatásában és visszafordíthatatlan helyzet elé állítanák a hivatalba lépő új parlamentet és kormányt.

A MÜOSZ elnöksége

i