Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-23 / 251. szám
MAI AJÁNLATUNK KOSSUTH RADIO: 8.20: A hét zeneműve 8.50: A hét költője: Balassi Bálint 9.00: Napközben 11.05: Hagyományápolók 11.38: Szép remények Folytatásos rádiójáték 12.40: Rólunk van szó! 12.45: Házunk tája 13.00: Klasszikusok délidőben 14.05: Egy évszázad távolából 14.35: A Budapesti Koncertfúvószenekar felvételeiből 15.00: A hattyú halála Örkény István novellája 15.30: Kóruspódium 16.00: Tizenhat óra 16.15: Fiatalok muzsikálnak J6.25: A Nyitnikék postája 17.00: Eco-mix 17.30: Beszélgessünk zenéről 17.50: Húsvét előtt Babits Mihály verse 17.55: Ipargazdák 18.05: Láttuk, hallottuk, olvastuk 48.30: Esti magazin 19.15: Sportvilág 19.30: Hol volt, hol nem volt... 19.40: Borsody László: Kerülj szívem — három csángó népdal 19.50: Gong 20.00: Rádiószínház Kiegyezés Illyés Gyula drámája 21.12: Zenei műsor 22.00: Hírvilág 22.30: Volt, van, de hogy lesz is...? 23.00: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek 0.15: Éjfél után PETŐFI RADIO: 8.05: Dalok a fővárosról 8.50: Délelőtti torna 9.05: Szerelmes csóka Epizódok Tersánszky Józsi Jenő regényéből 9.367 A hanglemezbolt köny- nyűzenei újdonságaiból 10.00: Magyarán szólva >10.15: Operettparádé 11.05: Hogy tetszik lenni? 11.35: Sanzonok 12.10: Nóták 12.53: Kis magyar néprajz 13.05: Slágermúzeum 14.00: Kettőtől ötig... műsorokból 19.05: Válogatás ifjúsági 18.30: Pop-regiszter 17.30: ötödik sebesség 17.05: Kölyökrádió 19.35: Senki többet? Harmadszor! 21.05: Zeneközeiben a magnósok 22.00: Híres bűnesetek 23.10: Sporthíradó 23.20: A heavy metal kedvelőinek BARTÓK RADIO: 9.06: Két szimfonikus költemény 9.42: Kompakt-lemezeinkből 10.30: Muzsikáról versben, prózában Kazinczy Ferenc 10.59: Stuart Mária Részletek Donizetti 12.05: Romantikus zene operájából 13.00: Kilátó A Rádió világirodalmi hetilapja t 13.45: Magyar 'daloskert 13.56: Lassul a járásom Tóth Endre versei 14.03: Magyar zeneszerzők .14.37: Britten: Halál Velencében 17.H: A kamarazene kedvelőinek 18.16: Az Üj-zélandi Nemzeti Kórus énekel 18.30: Törd a fejed! 18.45: Utazás Matériába 19.05: Angol társalgás kezdőknek 19.20: Alapfokú német társalgás 19.35: Budapesti zenei hetek 21.35: Tenoráriák 21.50: Világhírű előadóművészek szonátafel-vételei- ből 23.00: A hét zeneműve 123.30: Menekülők MISKOLCI STÜDIÖí 5.55: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 6.20: Észak-magyar- országi krónika. 6.30: Hírek, lapszemle. 7.35: Szóvá tették, megkérdeztük. 7.55: Napi* ösz- szefoglaió és a másnapi műsor ismertetése. Szerk. : Csonka László. MAGYAR TELEVÍZIÓ: TV 1. 8.30: Képújság 8.35: Tévétorna nyugdíjasoknak 8.40: A HÉT 9.40: Galgóczi Erzsébet: Szent Kristóf kápolnája Tévéfilm — ism. 1984. 11.20: Szülőföldem... Juhász Ferenc műsora — ism. FF. 12.25: Képújság 16.30: Hírek 16.35: Déli videoújság 16.45: Hírek román nyelven 16.55: Perpetuum Mobile 220 Volt van 17.40: Három nap tévéműsora 17.45: Szám-adás 18.00: Kalendárium 1989. 18.45: Reklám 18.50: Esti mese ' 19.00: Üj cim-cirh Irodalmi rejtvényműsor gyerekeknek Szilágyi Domonkos 19.20: Reklám 19.30: Híradó 20.00: Rekiám 33 éve történt 20.05: I. Irodalmi emlékműsor 20.45: II. Egy halálraítélt vallomása Obersovszky Gyula Dokumentumfilm 21.40: Panoráma Világpolitika percről percre 22.25: Reklám 22.30: Híradó 2. TV 2.: Berkes Zsuzsával és Rózsa Péterrel 17.00: Képújság 17.15: Tv 2. Benne : Reklám — Riportok — Időjárás — Zene 17.45: Mozaik Telefonos játék 18.00: Hétfőn hatkor 18.25: Gyerekeknek! Nils Holgersson csodálatos utazása a vad- ludakkal 18.50: Hatos lottósorsolás 18.55: Tv 2. 19.00: A Forsyte Saga Angol családregény XXVI/17. rész: A fehér majom — ism. FF. 19.50: Tv 2. 20.00: Körzeti tévéstúdiók * műsora 20.55: Tv 2. 21.00: Telesport 22.00: Portréműsor 23.00: Tv 2. Napzárta. BESZTERCEBÁNYA ! 1. MŰSOR: 17.05: Katonák műsora 17.55: Pozsonyi magazin 18.30: Az átépítés útján —. sorozat 19.00: Esti mese 19.30: Híradó 20.00: A fordulat évei — tv-sorozat 21.25: Az illem hétköznapja 21.55: Térj vissza és nézd meg mégegyszer — román film 2. MŰSOR: 16.35: Német nyelvtanfolyam 17.00: Tévéállatkert ' gyerekeknek 17.20: A nap percei 17.30: Mi a kis muzsikusok — zenés tv-sorozat 18.00: Szovjet rajzfilm 18.30: A hét eseményei magyar nyelven 19.10: Torna 19.30: Híradó 20.00: Sportvisszhangok 21.00: Szlovák népi zenei hangszerek 21.30: Híradó 22.00: Világhíradó 22.15: Az új pacifik — angol dokumentumsorozat MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4—tői : Roger nyúl a pácban. Színes, szinkronizált amerikai film. Háromnegyed 6 és 8-tól: Jó reggelt, Vietnam! Színes, szinkronizált amerikai film. — Kamara: Iskolakerülők. Magyar film. — Kohász: Rendőr akadémia 3. Üjra tréningben. Színes, szinkronizált US A-film. — Balassagyarmati Madách: Csupasz pisztoly. | Színes, szinkronizált amerikai krimi. — Kamara: Széplányok. Színes magyar film. — Bátonyterenyei Petőfi: Aki ]e<- győzte A1 Caponét. Színes, szinkronizált USA-film. — Pásztói Mátra: A magányos zsaru. Színes, szinkronizált francia krimi. — Szécsényi Rákóczi: Halál.09 mánia (18). Színes, szinkronizált amerikai horror. — Karan cslapujtő : Végzetes vonzerő (16). színes, szinkronizált amerikaá film. — Jobbágyi: Willow. Színes, szinkronizált fantasztikus amerikai film. — Érsekvad- kert: Nem látnd és megszeretni. Színes, szinkronizált amerikai filímvígjáték. — Rétság: A magányos ügynök (16). Szinkronizált angol kalandfilm. NÓGRÁDI TÁJAKON. .. telexen Érkezett. Színházi programok Utazás a banki vicinálison Réti Zoltán tárlata Balassagyarmaton A jó öreg egykorvolt vármegyeháza egy ideje újra felpártolója a művészeteknek! Szentendrei ihletésű, Budapestről idekerült új kollégiumigazgatója zavar, baejtő előzékenységgel cáfol rá azokra a régi gyarmati babonákra, mendemondákra, örökös előítéletekre, amelyek nem túl régen még arról pittyegtek, hogy „na, kész is nekünk már a vármegyeháza, majd a katonák... imajd azok nem engednek be senkit..." Ki tudja hányadik képzőművészeti tárlat és más művészeti, évfordulós, társadalmi nagyrendezvény színhelye volt azóta a vármegyeháza, a katonai kollégium?! Salgótarjánban Az utóbbi idők «színház- látogatói tapasztalatait figyelembe véve az új színházi szezonban két bérleti sorozatot hirdet meg a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ. Mind az őszi, mind a tavaszi sorozatban négy-négy produkció bemutatása szerepel. Az őszi program október 24-én a szolnoki Szigligeti Színház előadásával kezdődik. Shakespeare Ahogy tetszik című vígjátékát Fodor Tamás állította színpadra, és a színház több vezető színésze játszik benne. A sorozat második bemutatója november 20-án Nóti Károly Nyitott ablak című ' zenés darabja lesz. A kiváló mulatságnak ígérkező darabot a kecskeméti Katona József Színház művészei adják elő Salgótarjánban. A Népszínház társulata december 1-jén vendégszerepei a nógrádi megyeszékhelyen. Csurka István lassan klasszikussá érő színdarabját, a Házmestersiratót mutatják be a televízióból is jól ismert művészek. A korábban gyakran sze- szerepelt szolnoki színház az őszi szezonban — talán régi ,,jogait” visszaszerzendő ? — még egyszer bemutatkozik. A sorozat záró előadását januárban tartják, s a színház igazgatójának, Schwajda Györgynek groteszk müve, Ballada a 301- es parcella bolondjáról lesz a címe. Az előadás látomá- sos emlékezés és főhajtás a reformelődök, a tragikus történések és következményei előtt. Valamennyi előadás 19 órakor kezdődik. Cmlékébresztö a zeneiskolában Ma emlékestet tartanak a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Zeneiskolában az 1956-os népfelkelés tiszteletére. A 18 órakor kezdődő Azon a napon című irodalmi, zenei összeállítást a Va- rietas együttes adja elő. Igencsak félünk az úgynevezett nagy szavaktól, amelyek rend- szerint nem mások, mint a legszentebb érzelmeinket kifejező, azokhoz kapcsolódó fogalmak. Félünk, mert annyiszor meggyalázták nem csak a fogalmakat és érzelmeinket, hanem egész személyiségünket, fizikai mi- voltunkat is. Remélhetőleg azonban lassan itt (lesz) az ideje, hogy másként gondolkodjunk a nagy szavakról is. Az utat a cinizmusból, a kétarcúságból, a nihilizmusból — és így tovább — nem könnyű kifelé megtenni, de hozzá mind több erőt és muníciót kapunk a Nógrád megyében megjelenő tömegkommunikációs eszközöktől is, nem utolsósorban a kéthavonta megjelenő társadalompolitikai, irodalmi és művészeti folyóirattól, a Palócföldtől. A közölt szép- irodalmi alkotások és tanulmányok, recenziók egy jelentős része már hosszabb ideje 'fontos szerepet játszik elkábított értelmünk feltámasztásában, az elmélyültebb és toleránsabb gondolkodásra való törekvésben. A Palócföld legújabb — októberi — száma minden A kollégium rendje ettől még szent marad. És a fegyelme nem különben. A város életét némiképp magukhoz vonhatják maguk a kollégisták, nevelők és a város is közelebb kerül hozzájuk mindenképpen ezeken az alkalmakon. Így történt ez a minap is, amikor a város egyik meghatározó művészegyéniségének, Réti Zoltánnak nyílt ott tárlata egy bolthajtásos szép teremben, lent a földszinten, mindjárt a bejárattól jobbra — ami csak azért érdemel külön is említést, mert mutatja, hogy hivatali időben bárki bármikor könnyedén betérhet oda képeket nézni! S ha minden úgy fordul, ahogy kellene Balassagyarmaton, még más is helyet kap akár véglegesen éppen ott, s a kiállítások majd máshol „esnek meg-..” A kollégium ugyanis felajánlotta a megyei múzeumi szervezetnek (rajta keresztül a gyarmati Palóc Múzeumnak), hogy helyet ad egy Madách-em- lékszoba, -emlékhely tárgyainak, dokumentumainak! Más kérdés, hogy ezt a kiváló alkalmat miként használja majd a város és a megyei múzeum?! Réti Zoltán huszonkét ak- varellje (nagyméretű valamennyi) és egyetlen itt kiállított olajképe, ami szug- gesztív erejű önportré, mindenesetre méltó keretbe látható a volt vármegyeházán a boltívek alatt. A kiállítás megnyitója igazi városi eseménynek számított, hiszen elment rá szinte mindenki, aki Balassagyarmat mai társadalmi, művészeti életében részt vállal, közreműködőként a városi zeneiskola tanáraiból álló kamaraegyüttes emelte a megnyitó rangját. Érthetően így történik ez mindahányszor Réti Zoltánnak kiállítása nyílik a városban, hiszen valamilyen módon tanítványként tartoznak sokan éppen őhozzá eddiginél továbbment, és — immáron nem félve a nagy szavaktól sem — nyugodt szívvel állíthatom, hogy az 1956-os emlékszám korszakos jelentőségű a folyóirat történetében. Ilyen átfogó „jelentés” még nem készült a Nógrád megyei népfelkelésről — vagy, ahogyan leginkább olvasni lehet —, forradalomról, az 1956. december 8-i salgótarjáni megmagyarázhatatlan tömegmészárlásról, mint amilyen olvasható a lap nagyobb terjedelmű részében, a Valóságunk rovatban. Zengő Árpád rádióriporter egy hosszabb lélegzetű, írás részeként emlékezéseket tesz közre Csak az élők beszélnek címmel. Jobbára a lövöldözés túlélői elevenítik fel megrázó emlékeiket. Angyal Albin mérnök Akármerre, de erre nem... " címen összegzi a megyei rendőr-főkapitányság és a megyei tanács előtt történteket. Dávid János és Geskó Sándor szociológusok már több éve foglalkoznak a salgótarjáni munkásság életének (ilyen holdudvara van amúgy másnak is, például Farkas Andrásnak, a város másik kiváló festőjének), zeneiskolai éveihez, karnagyi tevékenységéhez, példamutató város- és vidéksze- retetéhez legelsősorban. Éppen a nógrádi tájszeretet érvényesül most is kiállított műveiben — ez és a harmónia. Olyan korban marad Réti Zoltán rossz indulatok nélkül (képeit szemlélve), amikor ezernyi alkalom keletkezik mindenféle indulatra, amely felbillenti a lelkek egyensúlyát. Mit tanulhatunk ma Réti Zoltántól? Mit vehetünk át nézöként-befogadóként? Egyrészt az alkotói (zenei ember és képzőművész, humanista egység az, ami megragadó, másfelől viszont éppen a sokszínűség, a többrétegű, többszólamú képi világ, de ami mindebből a legerőteljesebben sugárzik, az a már említett harmónia. Valaki egyszer éppen vele kapcsolatban írta le valahogy ilyenképpen „a megküzdőit harmónia...” A legnehezebb, a legértékesebb ugyanezért a küzdelemért. A kis terem bejárattal szembeni falán a magasba felfüggesztett önportré, a kiállítás egyetlen olajképe mintha azt sugallná miközben befogja az alkotó tekintete mindazt, amit mi is látunk és befog, képbe rendez mindannyiunkat, akik oda belépünk — „érdemes volt vajon, s ha igen kiért, miért...” így valameddig, valamennyire együtt maradunk — mindazok, akik a kiállításra betérnek — a képek által. A harmóniához, ehhez a korszerűtlen életérzéshez és életfilozófiához talán valóban a legérvényesebb műfaj a rendkívül finomságokra képes, nagyon is érzékeny akvarell. (Amelyről viszont máshonnan azt hallani, hogy már mindenre rámondják aminek köze van a vízhez — temperára s minden változásaival, s az utóbbi egy esztendőben, ifj. Schiffer Pál filmrendezővel társulva, filmet is forgatnak 1956-ról és a december 8-i, sortűzről. Közös kutatásaik egyes részleteit osztják meg az olvasóval Mit akartunk? című összeállításukban. A korabeli főszereplők közül megszólal többek között Farsang János, Steigerwald Ottó és Jecsmenik Andor. Horváth István Salgótarjáni krónikája az események időbeniségébe igazítja el az érdeklődőt, miközben rövid értékelésre is vállalkozik. Erdős István esszéje, Akik a hidegségből jöttünk... a diktatúrából és a hozzá Való viszonyulásainkról fejti ki gondolatait 1989. június 16-a, Nagy Imre egykori törvényes magyar miniszterelnök és mártírtársai újratemetése kapcsán. Figyelmet érdemel Speidl Zoltán A hamis mítoszok városa című írása, amelyben Salgótarján hamis tudatáról és hamis történelméről rántja le a leplet, felébresztve az olvasóban a másra is, elég szomorú és tisztességet nélkülöző új „irányzat” lehet ez is)- Az akvarell ugyanis éppen ősi, középkorban kialakított technikájánál fogva a legalkalmasabb az érzelmek gyors, mégis egészen pontos, tehát megfelelően átgondolt kifejezésére. Réti Zoltán nagyméretű (szokatlanul nagy ugyanis e műfajban) akvarell jei azonban meggyőznek bennünket, hogy vannak még tisztes műhelyek a művészet terein. Nos, éppen a táj és az ember nyer itt a képek által. És a szeretet, amely legjobb formáiban, miként ezúttal is, valóban nem ismer mértéket. Mértéktelenül szeretni (tájat népet, életet, hazát, szerelmet) egyben jelenti azt is, hogy érdek nélkül s határtalanul. Nem méricskélve. Réti akvarelljein talán elsősorban mégis az érzelem az igazi forrás, a képek valóságos kiindulási alapja. Miért írta volna ecsettel egyik legszebb s itt látható virágcsendéletére külön is azt, amit a rádióban festés közben hallgatott, ha nem az érzelmek vezetnék kezét? Csendes kiáltások ezek a képek. A kinti csatazaj hiába cáfolgatja a megküzdött- megtalált harmóniát. Segít nyilván a zene is, egy felépített világ és sok-sok tanulság, amitől kicsit örökre szomorkás egy önportré tekintete. De itt a képek között áll- va-nézelődve újra magunk lehetünk magunk, kicsit újra együttélhetünk a világgal veszekedés nélkül. Segít a bánki füzes, az lpoly- kiöntés hirtelen meglelt nyugalma, segít a lakodalmasok táncos forgataga, mert ki ne emlékeznék szívesen egy-egy herencsényi, kozárdi bálra, esküvőre, szüretre? Segítenek a magyar- nándori lépcsők, amelyeken Isten házába mentünk egykoron, a hollókői szántás emléke, ránk köszön a szentel kőkereszt s mi visszaköszönünk neki megnyugodva, elgondolkodtat az Alapkőletétel című kép, amelyen két férfi küzd a súllyal. Ismerős küzdelem. Ismerős, örök emberi küzdés a harmóniáért- A bánki vicinális viszont vidám és mindent feloldoz nevetségesen könnyű füstjével. T. Pataki László tisztább, valósabb és iga- zabb múltszemlélet igényét. Zalán Tibor, Marno János, Kiss Zoltán, Mezey Katalin, Kukoreily Endre, Csongrádi Béla, Eörsi István és Szokács László tollából közöl még írást a Palócföld októberi száma. Szokács a „tarjáni nábob”, a munkásmozgalmi hős és szénbányavállalati igazgató, Pothornik József életének és tevékenységének ellentmondásaiból idéz részleteket. Informátorai még ma is óvatosak, Pothornik halála után nyolc évvel, nem árulják el nevüket. Okuk van rá. Ki tudja, mit hoz a holnap? Hiszen még csak „tegnap” volt, amikor megyei történelmi emlékbizottságot jelöltek ki a „tarjáni nábob” mozgalmi múltjának mind teljesebb feltárására, a kutatások eredményeinek nyilvánossá tételére. és múzeumot neveztek el az illegális kommunistáról. S a végére hagytuk Eörsi István börtönversét, melyet 1958-ban írt a mária- nosztrai falak között Különbség címmel. íme: „A pufajkás bottal csépel, / de az Isten nem ver bottal. / Mivel ver akkor az Isten? / A botos pufajkásokkal.” fl Palócföld emlékezése « 1956. december 8-ára
