Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-21 / 250. szám

Magyar kapcsolat Kiállítások a Műcsarnokban Most van a fotográfia fel* találásának másfél százados évfordulója. Mégsem e 150 évről rendezett kiállítást a Műcsarnok (igaz, ezt meg­tette még tavaly a Munkás- mozgalmi Múzeum). Rend­hagyó módon egy angol fo­tótörténésznek, Colin Ford- nak, a bradfordi National Museum of Photography Film and Television igaz­gatójának „felfedezéseivel" ismerteti meg a hazai kiál­lításlátogatót. Ezért is kap­ta a bemutatósorozat a Ma­gyar Kapcsolat címet. Colin Ford először André Kertésszel beszélgetve éb­redt rá arra, hogy a mester „újító és meghatározó jel­legű stílusa mély gyökerek­kel kapcsolódik szülőföld­jéhez, ahonnan 1925-ben ke­rült el.” Ekkor kezdte ke­resni a többi, világhírű,ma- gvar származású fotográfus Munkácsi Márton, Brassai, Robert Capa magyar gyöke­reit. Ilyen irányú kutatásai­nak eredményeiből kiállí­tást rendezett Nagy-Britan- niában. S most a Műcsar­nok közönsége találkozhat e válogatással. De a magyar kapcsolat ezzel nem fejeződött be. Colin Ford tanulmányúton járt Magyarországon, s ku_ tátásait az Érdekes Újság című hetilap pályázatára ér­kezett I. világháborús fel­vételekkel folytatta. E pá­lyázatra is Kertész hívta fel a figyelmét, megjegyezve, hogy két legkorábbi felvé­tele itt csekély díjat nyert. Az Érdekes Újság a hábo­rú évei alatt több ízben meghirdette "Harctéri fotópá­lyázatát, amelyre páratlanul érdekes és gazdag anyag ér­kezett, elsősorban az orosz, a Szerbia, montenegrói és az olasz frontról. Ezekből a jó­részt amatőr felvételekből állt össze a kiállítássorozat második fejezete. Müllner János: Utcai kép az újabb hírek megérkezésekor (1915) Háborús album: Varjak (Sehen Tibor felvétele) Az angol múzeumigazgató e pályázat résztvevői között fedezte fel (számunkra is) Müllner Jánost (1870—1925), aki magát fényképész-il­lusztrátornak nevezte, s aki az 1904 és 1920 közötti más­fél évtized, szinte valameny- nyi jelentős politikai és tár­sadalmi eseményét megörö­kítette. A háborúban Müll­ner a hátországból, sebesül­tekről, sorozásokról, árvák­ról, özvegyekről tudósított. És még egy nagyformátumú művész, Escher Károly (1890— 1966) fotóit láthatjuk, akit Colin Ford szerint — hatá­sa, jelentősége és tiszta, hosszú életműve miatt az egyetemes \ fotóművészet nagyjai között kell számon tartanunk. Escher Károly: Razzia után reggel 5-kor (1934) Balogh Rudolfot (1879— 1944) a magyaros stílus reprezentánsaként ismerte meg a világ. Ám alig tíz év­vel ezelőtt özvegye hagya­tékából előkerült 1500 első világháborús felvétele, amely még a korszakot jól ismerő kutatók számára is a meg­lepetést okozta. Ezekkel a képekkel kiegészítve tárul fel most az életmű. Mindezekhez csatlakozik egy, a magyar fototechnika 150 éves történetét bemutató összeállítás, amely A magya­rok a fényképezésért címet viseli. A Műcsarnok kiállításai november 12-ig látogathatók. (kádár) Balogh Rudolf: Ingyenebéd a katonaságtól (1914—11) Francia tévések Budapesten A francia televízió 1-es csatornájának stábja Buda­pest címmel 60 perces szo­ciográfiai filmet készít ha­zánk fővárosáról, részeként annak a sorozatnak, ame­lyet Európa metropoliszai­ról forgatnak. Eddig már el­készült a londoni, a barce­lonai, a milánói, a moszk­vai összeállítás, Budapest után pedig Prága követ­kezik. E produkció rende­zője Krassovitz Péter. Mint nevéből kitűnik, magyar születésű, aki Franciaor­szágban ismert rendező, évente 1—2 játékfilmet ké­szít a francia televíziónak. Vajon mit látnak érde­kesnek a franciák egy olyan alkotásnál, amelynek alcí­me: Magyarország 1989.- szociográfiai szemmel? Mazsolázzunk tehát a ki­választott helyszínek, ese­tek, emberek közül. A részletekkel Forgács Ferenc, a produkcióban szolgál­tatóként működő Magyar Televízió munkatársa is­mertet meg. Parlament. Ezúttal nem a története, gyönyörű épü­lete az érdekes elsősorban, hanem azok a alpinisták, Most körülbelül 82 éves lehet, talán ő sem egészen bizonyos benne, annyiféle dátumot közölt már a nyil­vánossággal életében, min­dig arra gondolva, hogy egy naivának nem szabad meg­öregednie. Nemcsak évszá­mot változtatott, de hóna­pot és napot is, egyszer pél­dául azt közölte velem, hogy karácsonykor született, én ünneplő köszöntőt írtam ró­la valamelyik lap decem­ber 24-i számában, jóval később derült ki, hogy va­lójában szeptemberi kis­lány. Ugyan miért mondott valamikor karácsonyt? Mert jobban hangzik, felelte, mindössze azért. Aztán eljött egyszer a pillanat, amikor Turay Ida rájött, hogy az életkora tel­jesen mindegy, ő ugyanis az évek számától függetle­nül tartja magát ahhoz az íratlan törvényhez, hogy egy naivának nem szabad meg­öregednie. Nem öregszik, csakugyan, túlemelkedik a ráncokon. szarkalábakon, dátumokon, belülről maradt és marad örökre fiatal, gyer­meki kedélyű, bakfis ra- gvogású, huncut szemű, ara­nyos mosolyú. S ha újab­ban nagymamákat játszat­nak is vele, ami természe­tes, ő ezeket a grószmutti- kat is úgy formálja meg. hogy árad belőlük az örök- ifjúság, ami nem egészen szükségszerű, ami már a Turay Ida személyiségének kisugárzása. Különben az a néző, aki sűrűn vendége a budapesti Thália Színháznak és egy­idejűleg rendszeres nézője a Magyar Televíziónak is, kétféle Turay Idával talál­kozhat. A Tháliában jó sze­repekben foglalkoztatja, szinte elkényezteti jó szívű, színészimádó igazgató-fő­rendezője. Kazimir Károly. Játszott-játszik a Bal 4-es páholyban, a Doktor úrban, az Egy komisz kölyök nap­lójában, Kazimir még pa­rádés bravúrszerepet, egy majdnem monodrámát is keresett neki, Marguerite Duras Száván nah-ötoöl cí­mű misztikus lírai játéká­nak főszerepét. A képernyőn pedig idő­ről időre műsorra tűzik a háború alatti és előtti ma­gyar filmeket, az Új ro­kőfaragók, akik az ország házának renoválásában, tisz­tán tartásában részt vesz­nek. Váci utca. Pazar sétáló­utcánkban a kamera azo­kat kíséri figyelemmel, akik a fekete pénzváltás területén ügyködnek. Széchenyi Könyvtár. Ben­ne egy munkatárs, aki biológus létére raktáros­ként dolgozik az intéz­ményben. Fővárosi Operett Szín­ház. Nem a nézőtérről fi­gyelve, hanem bekukkantva a színfalak mögé. Kertész utca. Nem a Fé­szek művészklub, hanem egy másik, amely a homo­szexuálisak találkozóhelye. A TF-l. stábja felkeresi az Árpád-híd alatti római kőemlékeket. Megkeresi Vö­rös Antal László „pornó- királyt” és részt vesz egy pornófilm forgatásán. Be­mutatják a Ház-Szín­házat. A filmforgatók kíváncsiak arra is, hogyan áll össze a Tv 2. egy napi programja, és hogyan készül a Szom­szédok soronkövetkező foly­tatása: interjút készítenek kont, a Péntek Rézit, A Ho­tel Kikeletet, az Én lányom nem olyant és a többit. Mert abban az időben bizony alig forgattak olyan magyar filmet, amely­ben ne osztottak volna sze­repet a közönség üdvöské­jének, egyik fő kedvencé­nek, Turay Idának —, pe­dig szériában forogtak a magyar filmek akkor, évi harmincöt-negyven is elké­szült belőlük. Tizenhat éves volt (ne ke­ressük most már, hogy ez időszámításunk utáni hánya­dik évben történt), amikor a legnagyobb magyar szín­házi egyéniségek egyike, Bárdos Artúr a Belvárosi Színház igazgatója (de hoz- zátehetném; egyben főren­dezője és fődramaturgja) fel­fedezte. Egy új magyar víg­játék, a Darázsfészek fősze­repére kellett egy fiatal és lehetőleg ismeretlen arc és Bárdos, becserkészve a szí­nészegyesületi iskola nö­vendékeit, ezt Dusikában ta­lálta meg. (Dusika — így hívja őt születése óta min­denki, a család, a barátok, de a közönség is). Egyed Zoltán, az akkori idők leg­nevesebb színházi újságíró­ja írta róla akkor, felfe­dezvén az ifjú színésznőt. Tizenhat év és tizenhét nyílt­színi taps —, mert ennyiszer hívták ki a debütáló szí­nésznőpalántát a premieren a függöny elé. Amilyen fiatalon kapta el és vonta magához a színpad, olyan fiatalon, alig egy év­vel később fogta hálójába a szerelem is, az életre szóló. Az akkor már sikeres fiatal vígjátékíró, Békeffi István személyében jelentkezett ez a szerelem, amely a megis­merkedés után szinte órák­kal már házasságba fordult. Túl azon, hogy a színésznő és az író csakugyan szeret­te egymást, ez a szoros kap­csolat művészileg is gyÜ7 mölcsözőnek bizonyult és a közönség is profitált belőle. Hány meg hány kiváló víg­játékot írt Békeffi István úgy (Magdát kicsapják, a Méltóságos asszony trafikja, Pesti mese, Janika, stb) — egyébként többnyire társ­szerzőjével, Stella Adorján­nal közösen —, hogy írás közben eleve Turayra gon­Horváth Ádám rendező­vel. Megkeresnek egy nyug­díjasházat, és megkeresik az Október' Pártot: az utca­táblák átfestésére kíván­csiak. Érdekli a franciá­kat a Lukács-cukrászda tör­ténete, amely kicsiben tük­rözi a magyar közelmúlt történelmét. Budapesti tömegközleke­dési eszközök, alkalmi mun­kásszállás, Lagzi Lajcsi a BNV-n és otthonában, a VIII. kerület egy lezűllött kocsmája. Interjú a Ganz Danubiusban Angyal Ádám vezérigazgatóval és Kolláth Pál munkás-munkásőrrel. Evezősök a Dunán és vízi rendőrök. Istentisztelet a Dohány utcai zsinagógá­ban. A Lehel-téri piac és egy használtautó-piac. Bör­tönlátogatás a Kozma utcá­ban. a Kölcsey Gimnázium francia tagozata és más ér­dekességek is szerepelnek a forgatási tervben. Hogy mindebből mi lát­ható majd, azt a 60 perces, kész produkció mutatja meg. Hogy mikor? Még nem tudni, de valószínűleg eb­ben az évben. (erdős) A Szavanna-öböl című szín­műben 1987-ben dolt, mint a készülő női fő­szerep megformálójára. Eljött aztán egy időszak, amikor Turay Ida „átment Frau Békeffibe”. 1956_ban, Pontosabban szólva: 1957- elején elutazott a házaspár Budapestről. Nem disszidál­tak, hanem útlevéllel hagy­ták el a hazát, mert Bé- keffit, aki már a háború előtt és alatt is jó nevű szín­padi szerző és filmforgató­könyv-író volt Európa- szerte, kint újabb szerző­dések várták. Film- és te­levíziósfilm forgatókönyvek írására szerződtették, olyan régi — de már réges-régen külföldre származott — ren­dezők várakoztak Békeffire, mint például Vajda László, akivel Békeffiék idehaza, a többi között a Kölcsönkért kastélyt, odakinn meg, 57 után, a Bozzi urat forgatták. Magyar anyanyelvű — és idegen nyelveket nem na­gyon tudó — színésznő iránt persze lényegesen kisebb a kereslet határainkon túl. Az író, ha nem tudja is töké­letesen az idegen nyelvet, szerződés és jó téma esetén mindig talál magának for­dítót odakünn, aki kellő anyagiakért kéziratát az adott nyelvre szépen átte­szi. De a színésznőnek nincs ilyen lehetősége. Így vált aztán odakinn hosszú éve­ken át Frau Békeffivé, azaz Békeffinévé Turay Ida, mert csak kevés lehetősége volt arra, hogy kinti magyarok előtt fellépjen. Nemrégiben könyv je­lent meg Turay Idáról, még ebben a mai végtelen könyv­áradatban is figyelemre méltó. Párkány László írta a kellemes, színes, olvas­mányos könyvet. Aki töb­bet akar tudni a művész­nőről, olvassa el. Talán még kapható. Barabás Tamás Kétféle Turay

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom