Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-21 / 250. szám

1989. OKTÓBER 21., SZOMBAT n(k;rad 5 Salgótarján utcanevei Több hagyománytisztelet és fantázia nem ártana A Nógrádi Megyei Mú­zeumok Igazgatóságának kiadásában a napokban lá­tott napvilágot a Museumi értekező tanulmánysorozat legfrissebb kiadványa, a Salgótarján utcanevei. A Salgótarjáni Városi Ta­nács és a Salgótarjáni Vá- rosvédő-Szépítő Egyesület támogatásával megjelent könyvet Hlavacska Edit ír­ta, s ízlésesen és mutató­sán, a sok szám és név el­lenére, észrevételem sze­rint csekély hibával az egri nyomdában nyomták. Hlavacska Edit utcanév­tára és rendszertani vizs­gálata megyénkben sincs előzmény nélkül. A het­venes évtized közepén or­szágosan felvirágzott ,,mű­faj’’ egyik figyelmet keltő termése volt 1980-ban az egykori városi tanácsi el­nökhelyettes, a meglehe­tősen korán, emlékezetem tanúsága szerint 62 évesen elhunyt Kmetty Kálmán Balassagyarmati utcanevek című munkája. Salgótarján fiatal város. Kis, elmaradott bányászfa­luból 1922-ben emelkedett városi rangra. Nem büsz­kélkedhet olyan régi utca­nevekkel, mint évszázados múltra visszatekintő vá­rosaink, de fejlődésének dinamizmusa vetekszik azo- kéval. Először 1888-ban rög­zítették a neveket, s akkor mindössze 9 utcát és 2 te­ret regisztráltak. A húszas évek végére már mintegy 80-at, míg napjainkban a másfél százat meghaladja az objektumok száma. Hlavacska Edit könyvé­ből azt is megtudhatja az olvasó, hogy a város név­adói tevékenységében há­rom nagyobb korszak — a maga jellegzetességeivel — figyelhető - meg. Az első időszak az I. világháború végéig, a második a fel­szabadításig, a harmadik attól kezdve jelenleg is tart. Kezdetben gyakorla­tilag nem volt hivatalos névadói tevékenység; a vá­rosi szervek csupán át­vették a népi keletkezésű utcaneveket. A második korszakban már túlsúlyra jut a hivatalos névadás, míg a legújabb korban kardinális átalakítást kez­denek el a hivatalos szer­vek, elsősorban ideológiai, pfolitikai indítékkal. Szá­mos nagy hagyományú ut­canév ekkor tűnik el a hi­vatalos szóhasználatból és a várostérképekről. A »felvi­déki Kassa városára emlé­keztető Kassai sor 1950- ben például a Felszabadu­lás útja nevet kapja. Az egykori acélgyári igazga­tóról, Jónásch Antalról el­nevezett körút már 1945- ben Sallay—Fürst utcára (a munkásmozgalom mártír­jai), majd az egyszerűség kedvéért Fürst Sándor ut­cára módosul. A Pécskő köz 1950-ben a Betléri köz­ből született, a mai térké­pek azonban már nem tar­talmazzák. E néhány példából is ki­olvasható: az utcanevek változása (s eredendően a névadás gyakorlata) szo­rosan kötődik a társadal­mi és politikai rendszerek­hez, s meglehetősen jelleg­zetes és jellemző képet festenek egy adott ' telepü­lésről: az irányító szervek­ről, vagy azok szűkebb csoportjairól, s bizonyos mértékig az ott élők gon­dolatvilágáról. Több más mellett Salgótarjánra vo­natkozóan például megál­lapítható: az egyoldalú gon­dolkodás elsivárosította a nevek palettáját, s kihal­tak az olyan hagyományos és színesítő megnevezé­sek, mint sor, fasor, köz; továbbá sok olyan személy­ről neveztek el utcát, te­ret, akiknek az égvilágon semmi közük nem volt Sal­gótarjánhoz, sőt Nógrad megyéhez sem. Hlavacska Edit — a het­venes évek elején érettsé­gizett a salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumban — a debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetem oktatója, alapos munkát végzett. Régi kiadványokat, térkéneket, le­véltári anyagokat böngészett. 31 szóbeli közlőt faggatott könyvének megírása előtt. Értékeiből csupán felvillanta­ni sikerült, s következteté­seiből ugyanígy. (ok) Népfrontaktivista mondja „Feladtuk a szolgaleiket" Szerémi Nándor magyar- géci magángazdálkodó a Hazafias Népfront kongresz- szusának küldötte volt. Hogy miért épp őt kerestem meg a 16 nógrádi közül, arra egyszerű a válasz: a megyei előkészítő értekezleten el­hangzott felszólalása ra­gadott meg. Akkor ő hite­les „mesemondókat” kö­vetelt, mondván a fantasz­tikus mesék ideje lejárt. A „szent gyónással” elkésett a népfront, a hátrány már be­hozhatatlan — mondta ak­kor. — ön, a népfront most induló kezdeményezését ké­seinek ítélte meg a megyei értekezleten, olyan ember­hez hasonlítva a mozgalmat, mely jegyet váltott ugyan a vonatra, csakhogy közben az elhagyta az állomást. Változott-e a véleménye ■ a kongresszus után? — Hatalmas harc lesz, hosszú idő szükséges majd a bizonyításhoz. Most a mozgalom szerepe, mivel mi itt Magyarországon még nem tudunk igazán politi­zálni, hogy a támadások élét elvegye, közvetítsen a pártok közt, bábáskodjon a konszenzus megszületésé­nél. Ezért is maradt moz­galom a népfront. (Egyéb­ként én magam is a centrum­szerep híve voltam már régóta.) A békés átmenetet akarja szolgálni azzal, hogy ahol szükséges, a szelep le­gyen. Ugyanakkor nem a politizálást tartjuk a fő feladatnak. Ott szeretnénk segíteni, ahol a legnagyobb szükség van ránk. A nép­front eddig is a legtöbb po­zitív cselekedet létrehozója volt, például a társadalmi­munka-akciókban. Én a fa­lu előtt eddig sem politi­záltam. Tudtam, ha ezt eről­tetném, rossz lóra tennék. De sok olyan kezdeménye­zés van, amit a népfronttól vettek át az ellenzékiek is. Például a demokrácia igé­nye. Szerintem a pártok működésének normalizáló­dásáig a kiegyensúlyozó sze­repet töltené be a népfront. — Megkereste már a partnereket? — A kongresszusra vala­mennyi pártot és szerveze­tet meghívtuk. Nincsenek pontos információim, de kö­rülbelül a kétharmaduk ott volt. Például a szociálde­mokraták képviselője fel is szólalt. — Meg van elégedve az új vezetéssel, illetve az el­nökjelölttel? — Nagyon örülök Kul­csár Kálmánnak. Biztos tud­ja, felmerült Pozsgay jelö­lése is. Szimpatikus ember, de az MSZP jelöltje. S, hogy a foci nyelvén szóljak, Pozsgay túl van edzve. Egyébként sem biztos, hogy helyes az MSZP színeiben indulnia. Az emberek ugyan­is esendőek: sokszor nem valamire, hanem valami el­len szavaznak. — Konfliktusok is voltak a kongresszuson. Fekete Gyula például lemondott minden tisztségéből, majd kivonult az ülésteremből. Miért történt ez meg? — A felszólalások öt perc­ben voltak maximálva, ö már többször kért szót a nap folyamán. Az indulato­kat kiváltó hozzászólása­kor már — este hét felé — a küldöttek fáradtak is voltak. Fekete Gyula pedig kicsúszott az időből, épp amikor Kulcsár Kálmán múltjáról akart szólni. A küldöttek kitapsolták. Én azt mondom, ha valaki úgv fut ki az időből, hogy nincs is mondanivalója, akkor jo­gos a leszavazás. De az ő esetében nem erről volt szó. — Kikhez áll most leg­közelebb a népfront? — Lehet, hogy frázis, de azt kell mondjam, a nép­hez. Mi a nemzet érdekeit akarjuk szolgálni. — Mit jelent ez most? — Az emberek jobblété­ért dolgozni, segíteni kimoz­dulni ebből az állapotból. — Hogyan fogja a mozga­lom megszerezni az elve­szett bizalmat ehhez? Mi­lyen konkrét feladatokat tűzött maga elé a népfront a kongresszuson ? — Konkrét feladatokról nem esett szó. A jövőterv és az elfogadott alapszabály csupán körvonalazta a to­vábbi munkát. — Az . idő azonban sür­get... — Itt senki sem tud tisz­tán látni. Már az is jó, ha körülbelül helyes irány­ba tud haladni az ember. Itt van például az újra­éledő MSZMP. Ezt sem le­hetett előre tudni... Re­mélem, az önálló koncepci­ót meg fogjuk kapni. — Nem alulról épülne ez fel — a2 együttgondolko­dás jegyében? — Ennek szakemberei vannak, különböző munka- területeken. Meg kell valla­ni, mankó nélkül egyelőre nem megy. Varga Judit Hollókői moza ikok Pihenésre szántuk azokat az őszi napokat, amelyeket Hollókő egyik kedves, régi épületében töltöttünk el.. Hallgattuk <a parányi abla­kon keresztül a szél zúgá­sát és a nyugalmas meleget árasztó kályhatüz lobogását. Jólesett rövid időre vissza­álmodni magunkat a múlt megszépítő messzeségébe, de bennünket elsősorban nem a nosztalgia, hanem ü fel­fedezés vágya marasztalt itt. Megismerni a falu lelkét, életét, rejtett szépségeit, amelyeket a felületes szem­lélődő nemigen szokott ész­revenni. Mi viszont egyszer­re találkozhattunk az érté­kekkel és a gondokkal is. Nemhiába barangoltunk naphosszat a faluban, a ker­tek alján, a szőlőhegyen és a vár környékén, elbeszél­getve az itt élő, barátságo­san közlékeny emberekkel. A sok élményt, tapaszta­latot nem lehet röviden el­mesélni, de a hosszú estéken az öreg gerendákat bámul­va volt időnk gondolkodni- Ez a kis falu, amely való­ban gyöngyszem a hullám­zó dombok között, valójá­ban az eddig elért vagy a jövőben még megvalósítható lehetőségeiért kapta a .,vi­lágörökség” rangját. Való­színű, hogy ebben a gesz­tusban ott rejlik a megelő­legezett bizalom és bizta­tás is. A műemlékvédelmi szak­emberek segítségével, ellen­őrzésével láthatóan épül és szépül a falu évek óta. Az elhagyott épületeket eredeti stílusukat megőrző, de ké­nyelemmel ellátott vendég­házakká alakítják. A turisták pedig jönnek a világ minden részéből, mert a romantika és a nép sze­génységben is szépséget te­3 remtő díszítőkedve ma iga­zán érték lett. A látvány mellett sikere van a házilag sütött rétesnek és a tájjel­legű ételeknek is. Talán egy­szer majd azt is megértik a vendéglátók, hogy akik itt járnak, az étterem ablaká­ból kiszűrődő rockzene he­lyett szívesebben hallgatnák a hollókői asszonykórus da­lait, vagy más, ideillő nép­zenét. Csak az egymást erő­sítő hatásokból alakulhat ki az igazi harmónia. Kár, hogy ez a hangulat csak addig tart, amíg a kí­váncsi természetű turista el nem határozza, hogy szeret­né megtekinteni Hollókő második nagy látványossá­gát, a várat is. Nem számol­tuk meg, hány csoport hagy­ta el csalódottan ezt a he­lyet, amely a tizenhét éve tartó építkezés miatt nem látogatható. Szerencsénkre sikerült bejutnunk és a munkát sem zavartuk, hi­szen csak két mester építi egyetlen segédmunkással ad­dig, amíg elfogy az évi öt­százezer forint. Mondták, hogy már nem, sokáig lesz­nek itt az idén sem. Bejárhattuk Nógrád me­gye legszebb és legjobb ál­lapotban lévő várát és an­nak helyiségeit, de örö­münkbe üröm is vegyült. Mi akadálya tannak, hogy egy népesebb brigád dolgoz­zon itt? Előbb megnyithat­nák az idegenforgalom előtt a kaput és a belépődíjak­ból komoly összegek térül­hetnének vissza. Kérdéseinkre többen csak legyintenek. Sajnos, Holló­kőnek nincs igazán gazdája! Építettek ugyan reprezenta­tív lakosztályt hétmillió fo­rintért, de fizetövendég a nyáron még nem lakta- öt­ezer forint egyetlen éjsza­kára nem kis összeg, bár a berendezés szép, kifinomult belsőépítészi ízlésre vall, valóságos luxusnak is te­kinthető. A rendelkezésre álló pén­zeket és erőket miért nem lehetett úgy csoportosítani, hogy elkészüljön végre a vár és szépüljön a környe­zete? Ez a történelmi táj el­hanyagolt. Végre tenni kell valamit azért is, hogy ne le­gyenek szemétdombok a fa­lu végén, tiszták, gondozot­tak, jól jelzettek legyenek a turistautak, kulturált pihe­nőhelyekkel ellátva. Mert a fnlu csak a hozzá tartozó várral és változato­san szép természeti környe­zetével együtt érdemli meg a világörökség címet, amely­ből hazánkban csak kettő létezik: a Budai Vár és Hol­lókő. Jó lenne ezzel a rang­gal nem csak büszkélkedni, de többet tenni érte, hogy végül igazán méltó legyen a rangjához! Fancsikné Csaba Mária Szemenszedett igazság „A menedzser és a politi­kus beszéde között az a kü­lönbség, hogy az előbbi min­dig konkrét. Magasröptű szövegével, célzásaival a politikus tulajdonképpen átveri a hallgatókat, amit mond, annak elsősorban a saját politikai gettójában van értelme.” (E. N. menedzser) „Ahhoz, hogy a figyelem középpontjába kerüljünk, semmi sem hatásosabb egy látványos hibánál.” (Danny Kaye amerikai színész) „Semmi se árulkodik oly kíméletlenül a nők koráról, mint a térdük és a karjuk. Ezért a negyedik X után egyetlen okos nő sem visel térden felül érő szoknyát és ujjatlan ruhát.” (Liv Ullman svéd színésznő) „Nem félek a haláltól, de jobban szeretném, ha nem lennék jelen az esemény­nél.” (Woody Allen amerikai színész) „Norbert és Kati gyűlö­letből házasodtak össze. Norbert a magányt, Kati a szegénységet gyűlölte.” (Egy válóperes ügyvéd szövege) „Szabadságra megyek, te­hát mindent én fizetek, be­leértve a fáradságot is.” (Egy útikönyvíró feljegyzése) „Aki a vesztesekhez csat­lakozik, vagy jellemtúlten- gésben, vagy észhiányban szenved.” (W. G. publicista) „A meztelen test, amely feltárja titkait, ezzel telje­sen ki is adja magát. Az a test viszont, amely a kép­zeletre bízza rejtelmeit, és csak sejteti, amit ígér, fel­fedezésre, vágyra ingerli a férfit.” (Emanuel Ungaro olasz divattervező)

Next

/
Oldalképek
Tartalom