Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-18 / 247. szám

HELYISMERET NÓGRÁD POLITIKAI NAPILAP XIV. ÉVF., 247. SZÁM ÁRA: 4,30 FORINT 1989. OKTÓBER 18., SZERDA Folytatja munkáját az Országgyűlés Sarkalatos törvények a T. Ház előtt Kedden délelőtt, 10 órakor folytatta munkáját aa Országgyűlés szeptember 28-án berekesztett üléssza­ka. A képviselők az úgynevezett sarkalatos törvé­nyekről: az alkotmány módosításáról, az alkotmány­bíróságról, az Állami Számvevőszékről, az országgyű­lési képviselők választásáról, !a pártok működéséről és gazdálkodásáról döntenek. Emellett, más törvény- javaslatokat is megvitatnak. A képviselők megemlé­keztek Karakas Lászlóról, az Országgyűlés napokban elhunyt tagjáról, ezután a megüresedett képviselői helyre Vass Mihály eddigi pótképviselőt igazolták az Országgyűlés tagjai sorá­ba. Tudomásul vették to­vábbá az országos listán megválasztott Gyenes And­rás lemondását képviselői mandátumáról. A parlament heves vita után döntött arról, hogy ezen az ülésén tárgyal a köztársaságielnök-válasz­tás törvényi szabályozásá­ról. valamint a munkás­őrséggel és a pártok mun­kahelyi működésével kap­csolatos kérdések törvényi szabályozásáról. tervezetet ne vegyék tel a napirendre. Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.), e véleménnyel szembeszállva megkérdője­lezte az aláírások összegyűj­tésének tisztességességét. Szerinte a listán szereplő népszavazási kérelmek „ösz- szemosása” kifogásolható. Király Zoltán nem rejtette véka alá, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége szél­sőségeseit egyáltalán nem tiszteli. Az aláírásgyűjtő akció lebonyolítását az SZDSZ szélsőségesei akna­munkájának minősítette, eti­kailag is megkérdőjelezve a 200 ezer aláírás hitelessé­gét. Szentágothai János (orszá­gos lista) egyetértett Ki­rály Zoltán gondolataival. Saját „közvélemény-kuta­tási” adatai is azt igazolják, hogy az aláírók csak a munkásőrségre és a munka­helyi pártszervezetekre „koncentráltak". Bállá Éva Király Zoltán vádjait megalapozatlannak ítélte, azokat visszautasítot­ta. Király Zoltán viszontvá­laszában kijelentette: az állampolgárok rá fognak jönni arra, hogy be akarják csapni őket. DEVCSICS MIKLÓS: flz Országgyűlés ne bontsa fel a megegyezés csomagtervét Szűrös Mátyás bejelentet­te: a háromoldalú politikai tárgyalások megállapodásá­nak megfelelően az alkot­mány módosításáról benyúj­tott törvényjavaslat megte­remti a jogalapját annak, hogy még az új parlamen­ti választások előtt a nép köztársasági elnököt vá­lasszon. Indokoltnak tartot­ta, hogy erre még az idén kerüljön sor, mert így az Elnöki Tanács megszűnésé­vel kialakuló átmeneti hely­zetet csak rövid ideig kell fenntartani. Az Országgyű­lés elnöke szólt arról, hogy az SZDSZ és a FIDESZ ál­tal kezdeményezett népsza­vazást szorgalmazó ívet eddig 140 ezren írták alá. A bejelentést követően B alla Éva (Budapest, 46. vk.), — az SZDSZ tanácsá­nak napokban megválasztott tiszteletbeli tagja, /rnmár a szövetség parlamenti kép­viselője — kért szót, aki arról tájékoztatta a plénu- mot, hogy a népszavazási ív átadása óta újabb 60 ezer — így összesen már 200 ezer — aláírás gyűlt össze. Ezért indítványozta, hogy a köztársasági elnök választásáról szóló törvény­Az ügyrendi vitában szót kért Devcsics Miklós, Sal­gótarján északi városrészé­nek országgyűlési képvise­lője, aki így érvelt: — Az Országgyűlésre készülve, bizonyára többen találkoztunk az MSZMP, az MDF, a kisgazdapárt és más szervezetek képviselői­vel. Mindannyian arról igyekeztek minket meg­győzni, hogy szavazzuk meg a sarkalatos törvényeket, mert az ország jövője, a demokrácia kibontakozása szembontjából ez nagyon fontos kérdés. Mindezzel azt igyekeztem bizonyítani, hogy tegyük félre a vitáin­kat, és azt nézzük, hogyan tudunk a jelenlegi helyzet­ből előrelépni. — Az előkészítő vitának volt egy nagyon lényeges eleme: ezek a törvények együtt képviselnek egysé­get. A pártok — akik alá­írták — így írták alá. Most azt tapasztalom, hogy en­nek egyes elemeit igyekez­nek kétségbe vonni. Ha ezt az Országgyűlés így elfo­gadja — hogy egyik részét tárgyalja, a másikat nem —. akkor mi magunk is fölbontjuk a megegyezés csomagtervét, és én azt hi­szem, hogy így előrehala­dás és kibontakozás nem le­het. Az Országgyűlés előtt tehát szerintem jelenleg az az .eldöntendő — amit na­gyon fontos ügyrendi kér­désnek tartok —, hogy vagy tartjuk magunkat a megál­lapodáshoz és mindegyiket megtárgyaljuk, vagy egyi­ket sem tudjuk megtárgyal­ni. Én az előbbit támoga­tom. Az SZDSZ aláírásgyűjtő akciója kapcsán kirobbant vitát Kulcsár Kálmán igaz­ságügy-miniszter úgy össze­gezte, hogy az idevonatko­zó törvény nem tiltja több kérdés megjelölését egy gyűjtőíven. A jogszabály szelleme azonban azt kí­vánná meg, hogy az egyes kérdésekre külön-külön adjanak választ az állam­polgárok. Ha ’ tehát az SZDSZ gyűjtőívén a felso­rolt négy kérdésre külön- külön adhatnak választ a megkérdezettek, akkor az eljárás ellen nem emelhető kifogás. Ha azonban mind a négy kérdésre egy választ kell adniuk, akkor a törvény szelleméből következően nem tekinthető megnyugta­tónak az SZDSZ eljárása. A miniszter felolvasta a felszó­lalása közben kézhez vett aláírásgyűjtő ívet. Ez a kö­vetkezőképpen hangzik: „Mi, alulírott magyar ál­lampolgárok, azt kívánjuk, hogy népszavazás döntsön az alábbi kérdésekben: — Kivonuljanak-e a párt­szervek a munkahelyekről? — Elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában, vagy kezelésében levő Va­gyonról? — Csak a szabad or­szággyűlési választások után kerüljön sor a köz- társasági elnök megválasz­tására? — Feloszlassák-e a mun­kásőrséget?” Kulcsár Kálmán szerint a kérdés felvetéséből követ­kezik, hogy csak egyetlen válaszra volt lehetőség. Az igazságügy-miniszter véle­ménye szerint nincs olyan törvényes előírás, amely az Országgyűlést arra kény­szerítené. hogy elhalássza a törvényalkotást egy ilyen, folyamatban levő népsza­vazás-kezdeményezés miatt. Az Országgyűlés is így foglalt állást: 296 szavazat­tal, 27 ellenében, 23 tartóz­kodás mellett elfogadta a tárgysorozat kiegészítését a köztársasági elnök válasz­tásának kitűzéséről és a vá­lasztási eljárás egyes kér­déseinek rendezéséről szóló országgyűlési határozat- tervezettel. (Folytatás a 2. oldalon.) Ojra kigyúltak a fények a Parlament üléstermében. Elsődleges feladat a párt szervezése Megalakult az MSZP megYCi ideiglenes intézőbizottsága Elnök: Boldvai Lászli — titkár: Fiissy József Kibővített ülést tartott tegnap a volt MSZMP megyei bizottsága, a tanácskozásra meghívták a kongresszusi kül­dötteket Is. Megnyitójában Füssy József pb-titkár hangsú­lyozta, hogy a tanácskozás jellegét az átmeneti időszak határozza meg: egyrészt tájékoztatást kívánnak adni a kongresszusi küldöttesqpori munkájáról, s, emellett kö­zös konzultációra van szükség az átmeneti időszak felada­tairól. A pártbizottság 65 tagja közül 33-an jelentek meg, 12-en eleve jelezték, hogy más elfoglaltság miatt, nem vehetnek részt a tanácskozáson. Ágner Gyula kérdésére tisztázták, hogy a megnyitás pillanatában nyolc kongresz- szusi küldött '.volt jjélen, később azonban újabbak érkez­tek. A tényékhez hozzátartozik, hogy ugyanezekben a percekben, többfelé a megyében, más fórumok is zajlot­tak kongresszusi küldöttek részvételével. Némi pontosítás után tisztázódott az is, hogy a régi értelemben vett hatá­rozatképességnek egyébként sincs jelentősége, hiszen az új alapszabály kimondja, hogy érvényes döntés az előze­tes meghívó alapján megjelentek többségi támogaiásával hozható. Az első napirend kapcsán Boldvai László, a Nógrád Megyei Demokratikus Ifjú­sági Szövetség első titkára, a küldöttcsoport vezetője, elöljáróban arra utalt, hogy a küldöttcsoport munkájá­nak higgadt értékelését az elmúlt: hét szerdáján elvé­gezték, tevékenységüket azonban a küldők minősítik. Az elmúlt heti — lapunk­ban is közreadott összefog­laló — természetesen ösz- szecsengett a tegnapi tanács­kozáson elmondottakkal. Elsőként Boldvai László arra emlékeztetett, hogy a párttagság jelentős részében érződött az igény: a párt a régi módon nem működhet. Ugyancsak felidézte a man­dátum összetevőit, s a gon­dolatsort azzal zárta: a me­gyei küldöttcsoport a megyei, pártértekezlettől kapott megbízatást gyakorlatilag teljesítette. Szólt a felké­szülés nehézségeiről, a kongresszuson a küldöttek között is tapasztalható nagy vitáról. Arról a tényről, hogy a területi elven szer­veződött küldöttcsoportok helyett főszerepet a plat­formok kapták. Ez egyben tanácstalanságot is okozott, amikor dönteni kellett, ki, hová csatlakozzon? A dön­tés, a döntés-előkészítés is átkerült a platformokhoz, s, aki nem kötelezte el magát egyetlen áramlattal sem, az valóban úgy élte meg, hogy a döntés a feje fölött szüle­tik. Zajlott tehát a kong­resszus az üléstermen kívül, a folyosókon és a munka­szobákban is. Kompromisz- szumok pedig nemcsak plat­formon belül, hanem plat­formok között is köttettek. E kérdéskör kapcsán Bold­vai László hangsúlyozta, hogy az elfogadott doku­mentumok — alapszabály, programnyilatkozat, állás- foglalás — tartalmazzák a megyei pártértekezlet alap­elemeit. A kongresszus kapcsán gyakran emlegetik a szakí­tópróbát. A megyei küldött­csoport vezetője ezek kö­zött említette azokat a pil­lanatokat, amikor a mun­kahelyi, illetve lakóterületi pártmunkáról; a szavazás módjáról; az elit-, vagy lö- megpárt igényéről; a sze­mélyi kérdésekről folyt a vita. Felidézve a különböző áramlatok törekvéseit, majd kompromisszumát. Nem elhallgatva a többség által nem támogatott olyan nógrádi kezdemé­nyezéseket, mint a párt ne­vének megváltoztatásáról döntő pártszawazás kezde­ményezése, vagy a színfa­lak mögötti alkudozással összehozott zártlista he­lyetti, személyenkénti nyílt megmérettetést szolgáló ja­vaslat. Boldvai László fel­idézte a kongresszus októ­ber 23-ával, a munkásőrség­gel és a pártvagyonnal kap­csolatos állásfoglalását is. A tájékoztató után Ta­kács Vilmos kérdései kö­zött megfogalmazta: nem merült-e föl a legfelső párt­fórumon, hogy gyakorlatilag értelmiségi kongresszusról van szó? Kifogásolta, hogy a párt nevének megváltoz­tatásáról a tagság feje fö­lött döntöttek. Harmadik kérdése így hangzott: ér­zékelték-e a kongresszuson —, mert itthon igen —, hogy a szélsőséges reform- irányzat ráerőszakolta ma­gát a kongresszus meneté­re. A kérdések között Klei- ban Rezső arra volt kíván­csi: mit mondott a négy „megszólított” a ' zárt, ülé­sen. Válaszában Boldvai László kifejtette: a mandátumvizs­gáló bizottság a kongresz- szus összetételéről szóló je­lentésében is utalt arra, hogy a küldötteket az MSZMP történetében a leg­demokratikusabb módon, a tagság akarata szerint vá- lasztoták meg. Jelezte azt is, hogy a munkásság ér­dekképviseletére lehetősé­get teremt az új alapsza­bály szerint létrehozható ta­gozat. S, ami a párt nevét illeti: erről külön szavazás nem volt, a párt alapvető céljait rögzítő ,;csomágtban” szerepelt. Az érzelmi kötő­désre alapozó,/ pártszava­zást kezdeményező nógrá­di kezdeményezés azonban nem tudta megszerezni a kellő támogatást. A szélső­séges reformirányzat erő­fölényét, ..erőszakosságát” firtató kérdés kapcsán Bold­vai László számos példát hozott, amelyek azt bizo­nyítják : a kompromisszum érdekében az idézett áram­latnak is engedményeket kellett tennie. A kérdések kapcsán szót kért Szabados Gábór kong­resszusi küldött is. Érvelé­se szerint a párt nevének esetleges megváltoztatása régi dilemma, alternatív ja­vaslatként a nyár végén közreadott vitaanyagban is szerepelt. Az aiapszabály- tervezet is, mint alternatí­vát tartalmazta, a küldöt­tek tehát» nem pillanatnyi hatás alatt döntötték. A nógrádi kezdeményezés azonban elkésett, s el kelj fogadni azt a tényt, hogy a kongresszus mun­kaképtelen lett volna, ha ebben nem dönt. A párt ne­vének változása egyébként sem lehet döntő oka egy esetleges pártszakadásnak. A kibővített pártbizottsági ülés második napirendje­ként a jövő kérdéseinek megvitatásához Szalai László megbízott első titkár fű­zött vitaindítót. Az átmene­ti időszak értelmezése után kifejtette, hogy a megyei pártértekezlet alapdoku­mentumai — helyzetértéke­lés, programtervezet —, összecsengenek a kongresz- szus döntéseivel. Kitért a pártszervezéshez rendelke­zésre álló idő rövidségére, felidézve azt is, hogy a (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom