Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-09 / 213. szám
1989. SZEPTEMBER 9.. SZOMBAT NOGRAD 3 Borók Sándor Dr. Gergely Sándor Jakab Menyhért Nagy Árpád Venesz Károly Szerkezetváltás és életszínvonal A NÓGRÁD kerékasztala Szerkesztőségünk egy ankét keretében eszmecserét foly tatott a szerkezetváltás követelményeiről, és az életszínvonallal kapcsolatos kérdésekről. Ezen részt vett Borók Sándor, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár anyagellátási főosztály főmunkatársa, dr. Gergely Sándor, a karancslapuj- tői termelőszövetkezet elnöke, Jakab András, az Ipoly Bútorgyár szécsényi leányvállalatának főmérnöke, a helyi reformkor tagja, Nagy Árpád, a Balassagyarmati Fémipari Vállalat gazdasági igazgatóhelyettese. A NÓGRÁD-ot Venesz Károly képviselte. I NÖGRÁD: — Nagyon sürgős, gazdaságunkat talpra állító, olyan tennivalókról van szó, amelyeket igen sokféle formában, felfogásban és p tartalomban tolmácsolnak. önök miként lát- §. ják a mai követelményeket? Elégséges-e a helyi kezdeményezés? Nagy Árpád: — Az alacsony gyártási kultúrát képviselő acélprofilról 1983-ban kezdtünk áttérni a magasabb munkakultúrát, szakmai tudást kívánó alumíniumtermékek gyártására, figyelembe véve a hosszabb távú hazai piaci értékesítési lehetőségeket. A váltás szerencsére egybeesett a kívánságokkal, ugyanakkor a korábbinál nagyobb jövedelmezőséget . biztosított, melyhez később párosult a kedvezőbb világpiaci értékesítés. Ez utóbbi olyan pluszjövedelemhez juttatta a vállalatot, melynek egy részét a bérek növelésére, más részét fejlesztésre, a korszerűbb technikai háttér biztosítására használtuk fel. Ennek ellenére termelőberendezéseink még nem tudják a külföldi, magas méretpontosságot igénylő követelményeket teljes egészében kielégíteni. A piaci igényekhez kötődő, azt kielégítő lépéseink eddig beváltak. Ezek határozzák meg a jelen- és jövőbeni feladatainkat. A piaci kívánságok, a jövőben, az alumínium drágulása miatt 50 százalékban lakossági, 50 százalékban pedig közületi igényekre mutatnak, a jó minőségű tőkés export mellett. Jövedelmezőségünk növelése érdekében pedig a jelenlegi 200—230-féle gyártmányt magába foglaló termékkínálatunkat —, amely 80—100-féle egyedi terméket is jelent — tovább kívánjuk szűkíteni és a tőkés export bővítésének irányába terelni, mivel az onnan származó nyereség meghaladja a belföldnél elérhetőt. Jakab András: — Tevékenységünkkel kétharmad részben lakossági, egyharmad részben pedig közületi igényeket elégítünk ki. Ez az arány a lakosság életszínvonalának rosszabbodásával előreláthatólag az utóbbi javára változik. Az alapanyagtermelőkkel szemben kiszolgáltatottak vagyunk, mivel a kis megrendelők közé tartozunk. Olyan alacsony a nyereségrátánk, hogy a bér- fejlesztésen kívül éppen csak a felújításokra és a fenntartásra marad pénz. Technikai színvonalunk növelése érdekében csak annyit tudunk tenni, hogy a más bútorgyárakban végrehajtott rekonstrukciók során feleslegessé vált gépeket megvásároljuk. Borók Sándor: — Alapkövetelmény a piacképes, ke- resett. kevés költséget igénylő. jó nyereséget hozó termékek kialakítása, mely megteremti a feltételeket a dolgozó tisztességes megfizetéséhez. Ehhez viszont olyan bérreformra van szükség, amely segítségével az egész évi nettó bér 10 százalékát saját hatáskörben, elkülönítetten kezelhetik, s a vezetés a dolgozókkal egyetértésben stratégiai célokra használhatja fel. Az összeg 50 százalékát kezdetben átutalná a költségvetésnek, majd ahogy ez az összeg növekszik, egy idő után a dolgozók mint tulajdonosok visszavásárolnák a gyárat. Előrelépést jelentene, ha több alapanyagbázisra épülne egy-egy gyár mindenkori termékszerkezete, akár külső megoldások, különböző tőke bekapcsolása révén. Dr. Gergely Sándor: — Előbb azokat a szélsőségeket kell megszüntetni, amely szerint egyszer helyi, máskor kormányzati, harmadszor egyéni feladat a szerkezetváltás. Szerintem össztársadalmi kötelezettség. Ismerjük be, hogy a konkrét intézkedések helyett, olyan ijesztgetésekkel, hogy a szerkezetváltás munkanélküliséggel jár — nem sokra megyünk. Lusták vagyunk, kevés bennünk a vállalkozó- szellem. ha pedig van. azt gáncsoskodás kíséri. Kicsi a változásra való képességünk és hajlamunk. Átestünk a ló másik oldalára: az előnyös változásokat kikényszerítő intézkedések helyébe a re- formszajikózás lépett. Ráadásul tudáskészletünk sem rugalmas, és nincs is törekvés ennek jó irányba való fordítására. Az előbbiek igazolására említem a termelő- szövetkezetünkben megtörténteket. Húsmarhaágaza- tunk három éve veszteséges, a ráfizetés elérte a 16 millió forintot. Négy vezetőségi ülés után, bizalmi szavazás kierőszakolásával tudtam csak elérni, hogy megszüntessük a veszteségforrást. Akárcsak ebben az esetben, úgy a szántóterület egynegyedére történő csökkentésekor is a közgazdasági tények, érvek helyett érzelmi ellenállást kellett vaskövetkezetességgel és rengeteg agitációval — ami hatástalan volt — leküzdenünk. Sajnos kívülről sem kaptunk támogatást, a felelős emberek is legfeljebb lapultak. Ilyen lelki teherrel fogadtattuk el a tényeket. Ha nem így cselekszünk. akkor 17 év alatt 18- szor kellett volna szanálni a szövetkezetét. A megszüntetés, visszafejlesztés időszaka alatt viszont 300-ról ezerre nőtt a foglalkoztatottak száma. Faiparunk 10 év alatt 8-szor váltott termék- szerkezetet. Míg korábban a sörellátásban kegyet gyakoroltunk. most nekünk kell szaladni az üzlet után. Az új helyzet kikényszerítette, hogy az 51 egységet számláló üzlethálózatunkat jövőre több mint 100 boltot magába foglalóra bővítsük. A szúpataki kálciumüze- műnkbe eddig 60 millió forintot fektettünk. Jó piaca van, egyelőre nincs konkurencia. Két év keli ahhoz, mire az idebefektetett összeget visszakapjuk. Csupán azt akartam érzékeltetni, hogy a szerkezetváltás állandó folyamat, szakadatlan galoppot jelent. Hogy mennyire így van, azt a drogüzemünk bizonyítja. Mire elkészült. addigra a szocialista országok jelentős mennyiségű áruval és olcsón jelentek meg és kiszorítottak a piacról- Intézkedéseink azt is jelzik, hogy tenni veszélyesebb, mint nem tenni, de nem lehet nem tenni. I NÖGRÁD: — Jelenlegi ^ szakmai tudásunkkal, I kulturáltságunkkal kéI pesek vagyunk-e előnyösen megváltoztatni mai termékszerkezetünket? Nagy Árpád: — A technológiaváltással magasabb szakmai tudást, nagyobb általános műveltséget is kívánó helyzet alakult ki, amely nem okozott frontális ütközést, mert az átképzés nagyobb jövedelemmel párosult. Aki viszont nem volt hajlandó megtanulni az újat, az elment a vállalattól. Kétségtelenül igaz, hogy mindenfajta szerkezetváltás alapos átképzést igényel. Emellett mi, a mai követelményekhez igazodva, tanulóképzéssel kívánjuk biztosítani a tartalmasabb szakmai tudást. , Jakab András: — Nálunk sok a betanított munkás, ezért a magasabb szaktudást kívánó termékváltásra csak fokozatosan bővülő szakmai tudással tudjuk képessé tenni magunkat. Biztató számunkra, hogy 10 év után ismét hozzákezdtünk az ipari tanuló-képzéshez. Dr. Gergely Sándor: — Szerintem az előnyös váltás kifejezetten a magasabb, színvonalasabb szakmai és általános kultúrához kötődik, ez az alapja. E tekintetben óriási késésben vagyunk, nem szoktunk hozzá a nyugatf világ intelligenciakövetelményeihez. Olaszországban járva, tapasztaltam, hogy egy ott dolgozó tajvani szakmunkás, 6 éves kora óta kifogástalanul kezeli a számítógépet. Mi ettől jó fényévnyire vagyunk. Megdöbbentő, hogy milyen kevés tudással rendelkezünk ma. Szerintem mindenütt egy-egy fokkal alacsonyabb, mint, amit az elvégzett feladat, a beosztás jó ellátása megkövetelne. Emiatt nagyon kevés a szellemi tartalom termékeinkben. Ahhoz, hogy termékeink feldolgozottsági fokát növeljük, könnyebbé, jobbá és korszerűbbé tegyük, ahhoz a bennük rejlő tudást jelentősen emelni kell. I NÖGRÁD: — Ha elfogadjuk és miért ne fogadnánk el, hogy a szerkezetváltás össztársadalmi érdek, akkor alulnézetből miként ítélhető meg a fentiek, a kormány és szerveinek ezzel kapcsolatos tevékenysége? Nagy Árpád: —Nem azért nem foglalkoztam részletesebben a kormány ez irányú tevékenységével, mert nem tartozunk a válságágazathoz. Ettől függetlenül, mozgásterünk bővítése érdekében olyan szabályozó- rendszerre van szükség, amely hosszabb távon stabil, megbízható közgazdasági környezetet teremt, lehetővé teszi a távlati tervezést, hozzájárul a mai fizetésképtelenség feloldásához. Megteremti a szállítási készséget és fegyelmet, hozzájárul a Nyugaton természetessé vált kulturált, barátságos, a kölcsönös előnyök alapján álló tárgyalási és magatartás- formákhoz. Jakab András:— Mielőbb meg kell szüntetni az alap- anyaggyártó monopóliumok általi kiszolgáltatottságunkat, hogy ne kelljen a szükségesnél lényegesen nagyobb készletet tartani. Jó lenne, ha az elviselhetetlenül magas kamattal nem minket, hanem azokat sújtanák, akik ezt megteremtették. Ebben az esetben a béremelés mellett jutna pénz a múlhatatlanul szükséges korszerű technika, technológia megvásárlására. Borók Sándor: — Olyan háttériparra van szükség, amely nem arra kényszeríti a vállalatokat, hogy inkább leállítsák a termelést, mintsem vállalják a rájuk kénysze- rített nagyobb készletekkel járó, nyereséget rabló — van, ahol 30 százalékos — kamatfizetést. Dr. Gergely Sándor: — A kormány hagyja abba azadó- gyalulást, a dézsmaszedést, szüntesse meg a szabályozódzsungelt, a rendelkezésre álló szellemi kapacitást pedig a piacszervezés szolgálatába állítsa. Mielőtt valami felszámolása mellett dönt, előbb teremtsen új tevékenységeket. Ha vállalkozásbarát-politikát hirdet, akkor a bürokráciát megtestesítő kimutatásokkal ne ölje meg a kezdeményezőket, a vállalkozókat, hanem a deklarációnak megfelelően cselekedjen. NÓGRÁD: — Rátérve a szerkezetváltáshoz szorosan kapcsolódó másik gondolatkörre, az életszínvonal alakulására, kikívánkozik a kérdés: hol tartunk ma, milyenek a jövőbeni kilátásaink? Természetesen e helyütt sem lehet elvonatkoztatni az alacsony hatékonyságtól, az új vállalkozási formák nyújtotta lehetőségektől. Nagy Árpád : — Beleszámítva a bérbruttósítást is, nálunk a kereset — jövedelem — 87—89-ig, személyenként 40 ezer forinttal nőtt. Ebben meghatározó szerepe volt a tőkés exportból fakadó kedvezményeknek is. Amíg ’82- ben 300 millió forint bruttó termelési értékhez 300 millió forintos eszközállomány, 520 fő és 4—6 százalékos nyereség kapcsolódott, addig ez a sorrend ez évben előreláthatólag így alakul : 710 millió forintos bruttó termelés, 360 millió forintos eszközállomány, 480 fő és 8— 10 százalék nyereség. Jakab Menyhért: — Mivel nálunk sok a betanított munkás, az egy főre eső kereset csak 76 ezer forint. A jövőben azért, hogy minden tekintetben fejlődjünk, beleértve a bérfejlesztést is — vegyes vállalatként kívánunk működni. Ez azt is jelenti, hogy az alacsony kereset ellenére, a dolgozókat megkérjük, jegyezzenek részvényt. Az új vállalat alapításához szükséges összeg 10 százalékát szeretnénk részvény formájában, a dolgozóktól megszerezni. Dr- Gergely Sándor : — Tíz évvel ezelőtt 40 és 110 ezer forint között volt nálunk az egy főre eső jövedelem, s átlagban 30—50 ezer forintot jelentett. A mostani keresetek 70 és 260 ezer között váltakoznak. Van, aki csak az alsó határt érte el, pe- dik átalánydíjasként a vállalkozók közé tartozik. Ez és más tények is tanúsítják, hogy nálunk tönkre is lehet menni, bele is lehet bukni a vállalkozásokba. Egyébként a jóknak, a hajtósoknak, a tehetségeseknek eddig sem csökkent az életszínvonaluk. Nálunk a hűséget a teljesítménnyel szokás mérni. Milyen újabb lehetőséget kínálunk a keresetek növelésére? Tovább ösztönözzük a háztáji és kistermelést, mely öt év alatt háromszoros jövedelmet hozott az érintetteknek, az idén pedig eléri a 37 millió forintot. Ezen belül szorgalmazzuk a ribiz- litermesztést, a nyúltenyész- tést. Faiskolát hozunk létre, az új erdőbizottságra hárul majd a rosszul termő földek erdősítése, és közös alapon történő művelése a jövedelem növelése érdekében. A családi munkaerőtartalékok kihasználása, az anyák ősi jogaikba való visszahelyezése céljából ösztönözzük a bedolgozói tevékenységet. A kistermelőknek szombatonként helyszínen szakmai tanácsot adunk, jobban kiszolgáljuk őket, növényvédő szerekkel, műtrágyával, szaporítóanyaggal. Reméljük, hogy az új szövetkezeti törvény segít abban, hogy a nagyüzem valóban a tulajdonosok közös színtere legyen, a törzskar pedig a tulajdonosok megbízásából' vagyonkezelői tevékenységet lásson el a köz- gazdasági követelmények alapján. § NÓGRÁD: — Önök szerint a sztrájkokból adódó újabb megpróbáltatások segítenek-e a problémák megoldásában? Miként érintik az 1 életszínvonalat? — Csak rontják. Egyáltalán nem vezetnek célhoz. A legjobb megoldás a jövedelmező, új értéket ki- kényszerítő cselekvés, a nagyobb mozgástérhez szükséges, biztonságot adó, jövőt szolgáló kormányzati feltételek kialakítása, mely párosul a nagyobb tudás kikényszerítésével. A reformszólamok helyett olyan intézkedésekre van szükség, amely kilendíti a gazdaságot mai, nehéz állapotából, kedvező klímát teremt az egyéni boldoguláshoz, ugyanakkor erősíti a közös együttműködésből fakadó összes előnyöket — hangoztatták egyöntetűen.
