Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-09 / 213. szám
4 NOGRAD 1989. SZEPTEMBER 9., SZOMBAT önmarcangoló vallomás a fiatalságról SZÜKSÉG VAN-E EHETETT FORRADALMÁROKRA ? Sajátos hasonlattal élre, Szokolai Lászlót a jó isten is KISZ-titkárnak (teremtette. Mint minden egyéniségnek, úgy neki is van holdudvara. Ez a holdudvar elég tágas, de leginkább a fiatalokra terjed ki. Amikor jó egy évvel ezelőtt hallottam beszélni Szokolai Lászlót, meglepődtem, mert minduntalan az ifjúság gondjainál kö~ jött ki. Egyszerűen nem lé' tezett más számára, mint a fiatalság. — Én úgy látom, hogy az apparátust, vagy ha úgy tetszik, a fizetett forradalmárokat másképpen kell nézni, szerepüket másként kell értelmezni — mondja némi gondolkodás után Szokolai László. — Az elkövetkezendő időben nem lesz szükség azokra a formákra, amelyek csak azért vannak, hogy legyenek. A régi, merev szervezeteket úgy sikerült hosszú ideig életben tartani, hogy néhány ember bebarangolta a közösségeket, aztán megkérdezte, hogy vannak az elvtársak? Előfordult, elszámoltatta őket, és sokszor a körmükre nézett. Erre most már nem lesz idő, nem lesz energia, nem lesz ember. Az apparátusi tevékenységet is alapvetően át kell alakítani. Nem a széthulló közösségeket kell erőszakosan összetartani, sokkalta inkább az életképes sejtekre kell odafigyelni az apparátusbelieknek. Egyre jobban belelendül Szokolai László, a mondatokat egyre élesebben hangsúlyozza. Mondja, a KISZ egy felülről létrehozott szervezet. Működéséhez hosszú ideig biztosították a feltételeket. A támogatásnak voltak szép eredményei is. Rengeteg olyan dolgot elért a KISZ az elmúlt évtizedekben, amire joggal lehet büszke. — Azt nem lehet elmondani, hogy már boldogult ifjúkoromban bekapcsolódtam a mozgalomba — folytatja némi iróniával Balassagyarmat NODISZ-titkára. — Az úgynevezett hőskor után, 1975-ben léptem be a KISZ-be. Akkor még úgy ment a tagfelvétel, megkérdezték, na ki akar belépni? A műegyetemen már -kezdtem komolyan venni a mozgalmat. Aztán a Volánhoz kerültem, s mint mindenhol, ott is rácsaptak a friss húsra. Értendő ez úgy, hogy elbeszélgettek velem mozgalmi ügyben. Később megválasztottak alapszervezeti vezetőségi tagnak, majd vállalati KISZ-vezető lettem. Abban az időben megválasztottak alapszer- beleszólhatok a dolgokba, befolyásolhatom a jövőnket. Ma már tudom, kicsiny hatékonysági fokkal irányíthattam a történéseket. Akkoriban más fórum nemigen adódott arra, hogy az ember elmondja a véleményét. Mégsem igaz az, hogy teljesen hatástalan volt az erőlködésünk. Szokolai Lászlót tavaly június 12-én választották meg a KISZ városi titkárának. Amikor döntés elé került, sokáig töprengett, hogy érdemes-e, vannak-e garanciák arra, hogy megvalósuljon az elképzelése. Nehéz döntés előtt állt, de végül vállalta a megméretést. — Sajnos mindent nem sikerült megvalósítanom az elképzeléseimből — fűzi tovább a mondatokat. — Nem vagyok elégedett még akkor sem, ha több tervem valóra vált a bő egy év alatt. Nem mentség, de volt olyan dolog, amit nem láthattam előre. A monolitikus ifjúsági szervezetet sikerült szétszedni. Persze, nem nagy dicsőség valamit szétverni, hogyha csak a rombolás marad végeredményül. Világossá vált számomra, hogy teljesen egységes érdekek nincsenek az országban, a városban. Mondjam azt, más az érdeke egy üzemben dolgozó fiatalnak, és homlokegyenest más egy gimnazistának. Többször hangsúlyozta Szokolai László, ,hogv a monolitikus egység mennyire rossz dolog. Bár szerinte mostanra a DEMISZ a ló másik oldalára esett. Ez a rengeteg apró szervezet hosszú távon működésképtelen. Néhány éven belül megindul — remélhetőleg — egyfajta integrációs folyamat. Ez nem azt jelenti, hogy visszatér a monolitikus egység, hanem csupáncsak működőképes centrumok köré csoportosul a DEMISZ, a NODISZ. Jóval kisebb számú szervezet alkotja majd ezt a szövetséget. — Sokan még mindig úgy képzelik el ezt a szervezetet, hogy majd felülről megmondják, mit kell csinálni — mondja Szokolai László. — Tisztában vagyok azzal, hogy néhány nap alatt az emberek gondolkozását nem lehet megváltoztatni. Nincs más út, csak a helyi önigazgatási formák kiszélesítése. Volt egy vitám egy központi bizottsági fiúval, ö azt mondta, a kivezető út az, hogy nagyon erősen rá kell szállni az alapszervezetekre, információkkal ellátni, menedzselni kell a közösségeket. Ez a valóságban úgy nézett ki, hogy néhány alapszervezetre keményen rászállt az apparátus. Erről az a véleményem, hogy ha nekem is csak kilenc alapszervezetre kéne figyelni, akkor azok a jelenleginél sokkal jobban működnének. Igen ám, de kérdezem én, mi lesz a többiekkel? Meggyőződésem, van egy politikailag közömbös tömeg, nos legfőképp őket kellene megmozdítani. Lehetne Balassagyarmaton is egy negyven-ötven fős markáns fiatal politizáló csoportot létrehozni, de hát mi lesz a többiekkel? Amikor én az ifjúsági szervezet újjáélesztéséről beszélek, akkor nem azt akarom ezzel mondani, hogy foggal-körömmel át kell menteni a hatalmat. Ügy gondolom, ma a mi körzetünkben nincs olyan szervezete az ifjúságnak, nincs olyan fóruma, amely megfelelő módon képviselné az érdekeiket. Szokolai László nem hiszi azt, hogy az ifjúság érdekeit hatékonyan tudná képviselni az az apparátusbeli, aki saját bőrén nem érzi a fiatalság hátrányait. Tagadja, hogy az az ember, akinek már megoldották lakásproblémáját, kellő hévvel kiálthat a fiatalok lakásproblémái mellett. A KISZ-titkár mesél egy fórumról, amelyet az ISZI rendezett. Ott hangzott el az egyik megyei vezető szájából, hogy az ifjúságnak tudomásul kell vennie, hogy majd lesznek olyan szakmák, amelyekben a fiatal az iskola után nem tud elhelyezkedni. De hogyan látná egy 14 éves fiatal, mi várható három év múlva, mely szakmák lesznek kelendők?! A gyarmati NODISZ tiltakozólevelét, a nyugdíjkorhatár felemelése ellen eljuttatta valamennyi napilapnak. Érezhető, sejthető, ebben is legfőképp Szokolai László keze van. — 1983 decemberében léptem be az MSZMP-be — folytatja a NODISZ balassagyarmati titkára. — Mind a mai napig vállalom azokat az eszméket, amelyekért beléptem a pártba. Az MSZMP-nek abban az esetben van létjogosultsága, jövője, ha nem direkten politizál. Az semmiképpen sem helyes, ha beleszól a termelésirányításba. Nincs helye a dogmáknak! Soha nem szerettem azt, ha bárhol, bármikor végső érvként Marxtól, Engelstől hoztak fel valamilyen idézetet. Napi problémák megoldására nem biztos, hogy alkalmasak száz évvel ezelőtti gondolatok. S, hogy a mai magyar valóságra rátérjek, én személy szerint nem helyeslem azokat a gondolatokat, amelyek azt sugallják, szakadjon ketté az MSZMP. Ha ez bekövetkezik, kor- mányozhatatlanná válik az ország. Nyilvánvaló, ilyen esetben a párt azzal lesz lekötve, hogy a belső harcot áthidalja. Egyébként hasonlót megéltünk a DE- MISZ-nél. Ennek a következményeit mind a mai napig nyögjük. A reformkörökről szólva Szokolai László elmondta, hogy most aztán tényleg dívnak a címkék. Sokan nevezik ki magukat reformereknek. Ha előre akarunk lépni, akkor jó lenne már végre minden párttagnak kitalálni, hogy merre. És a NODISZ-titkár visszatér újra a fiatalság problémáihoz. Felháborítónak tartja például a 33 ezer forintos négyzetméterenkénti lakás- építési akciót. Bármerre kalandozunk beszélgetésünk során, Szoko' lai László minduntalan a fiatalsághoz kanyarodik vissza. A NODISZ'titkár most mégis válaszút elé érkezett. Családi okok miatt — úgy tűnik — megválik a független apparátusi beosztásától. De a mozgalomhoz hű marad, a fiatalokat továbbra sem hagyja cserben. Adám Tamás Múltszázadbeli emlékek a nagymamák otthonából. n Költöző iskola Pedagógus közérzet - tanév elején A változások jegyében indult az 1989—90-es tanév- A pedagógusokról az utóbbi időben sokat hallunk, szólaljanak meg most személyesen! Az országos tanévnyitón nemcsak Glatz Ferenc művelődési miniszter mondandója, de az ünnepség kiválasztott helyszíne is az átalakuló gondolkodást jelezte. A Fasori Evangélikus Gimnáziumban elhangzott beszédében többek között kiemelte a miniszter: „...az iskola a helyi társadalom demokratizmusának, nyitottságának biztosítója” legyen. Hogyan használja ki az újra megnyíló lehetőségeket az iskola? Erről kérdeztem dr. Szabó Istvánnét, a Bolyai János Gimnázium igazgatóját. Újra hitet kell adni ! — Sokféle profiammal igyekszünk megkönnyíteni diákjaink társadalmi beilleszkedését. Básti Istvánná történelemtanár irányításával például szabadidős diák- csoportot indítunk, melynek fő elve a nyitottság: a meglévő állandó tagokon kívül minden érdeklődő diákot szívesen látnak. Hangsúlyoznám a kolléganő irányító szerepét: célunk, hogy a körben egymást neveljék közéletiségre a ; vitákon résztvevők. A másik fontos — és remélhetőleg pezsdí" tőén ható — jellemzője az induló csoportnak az önkén- telesség. A KISZ példáján okulva: nem lehet elvárni, hogy egy egész iskola mozgalmi életet éljen. Vannak akik inkább tudományos érdeklődésűek, a közéletben részt venni nem céljuk. — Képviseli-e valaki az ő érdekeiket is? — Az előző tanévben már jól működött a diáktanács, mely fontos szerepet kapott az iskolai közélet kialakításában- Diákjaink végre úgy érezhették. hogy valós feladatot kaptak, munkájukra számítottunk. És számítunk továbbra is. Az orosz... — Ez évtől a diákok mindkét megtanulandó nyelvet szabadon (?) választhatják... Mit jelent ez az intézménynek? — Gondöt. Feszítő probléma a nyugati nyelvet tanítók hiánya. Jobb lett volna fordítva megoldani az átállást: előbb az egyetemek kapuit kellett volna tágabbra nyitni a nyelvszakosok előtt. — Így fordulhatott elő — szólal meg Dembrovszky Zsuzsanna, az orosz nyelvi munkaközösség vezetője —, hogy bár még csak az első évfolyamon indult be az új választás,; rendszer, a nyolc csoportból öt oroszt tanul, bár az igény nem volt ekkora. Az egyik 13 fős csoportban például csak ketten választották azt, amit így tanulniuk kell. — Attól tartok nem a szándékban van ia hiba■ — Valóban nem — veszi át újra a szót az igazgatónő. — Iskolánk támogatja a továbbtanulókat — akik közül most az oroszt tanítók átképzése az elsődleges —, de egyszerre tizenhárom embert lehetetlen segíteni. — A szaporodó magánnyelviskolák idejében gondot jelentett egy jó nyelvtanár megfizetése. — E miatt nem is tudtunk felvenni szakosokat. Ha ugyanis — a megyei tanács támogatásával — megadnánk a kétezer forint többletet, az nemcsak a kezdőket irritálná, sokan a gyakorlottak között sem keresnek annyit. Kezelhetetlen probléma. Nem termel az iskola — Az oktatást eddig a gazdaság nem termelő ágazataként tartották számon, ami nemigen fedi a valóságot: hiszen a gazdaság (és a társadalom!) igazán produktív oldalát nem a kézzelfogható. megtermelt tárgyak jelentik. Ezeket csak az iskolákból jól képzetten kikerülő ember képes fejleszteni■ A termelőszféra fejlődése az ember nélkül — ehhez kétség nem fér — elképzelhetetlen. „...Nem valamiféle luxus az iskolák felszereltségének javításáért indított akciósorozat...” ön hogyan értékeli Glatz Ferenc gondolatát? — Hogy az oktatás nem termelő ágazat? Ezt valóban nem lehet ilyen egyszerűen elintézni, a mi munkánk más jellegű. Nem hasznosul azonnal, de mikor hatni kezd. nagy értékeket képes létrehozni. A miniszteri beszédhez pedig csak annyit, hogy eddig az irányítás úgy fogalmazott: „Harcoljon ki magának mindenki annyit, amennyit tud!” A valóság pedig az volt, hogy a megye és a tanácsok tűzoltómunkát láttak el: a legnagyobb réseket betömték. Így alakult ki az a helyzet, hogy pénz sehol sem volt elég. Reméljük ebben valóban változás következik. — A közvéleményt — s elsősorban a tanárokat — legjobban foglalkoztató változásról is beszélt a művelődési miniszter. A béremelésekről van szó... — Szerencsére olyan testületet irányítok, ahol nem volt elsődleges a kérdés- A türelmi időnek azonban vége. De még mielőtt a részletekbe mennénk, hadd jegyezzem meg: méltatlannak érezzük az egyre erősödő pedagógusellenességet. Ezt a tudatlanság is erősíti. Mást sem hall, olvas az ember egy éve: a pedagógusok micsoda béremelést kapnak. — Lassan már azt lehet hinni. hogy félévente 60 százalékot. — Pedig erről szó sincs. Másrészt méltatlan a napi 5—6 órára és a hosszú vakációra hivatkozni. A nyáron például 16 kollégánk töltötte ideje jó részét tanulással. szakmai továbbképzéssel. (35 főt számlál a testület ) Másrészt egy megtartott órához még egy, gyakran két óra felkészülés szükséges. A diákok nyitott szemmel élnek, és kérdeznek. A felkészült válasz jól tájékozott tanárt igényel. Ehhez Kapás József né igazgatóhelyettesnek is van hozzáfűznivalója. — Ugyanakkor minden szülő elvárja — joggal! —, hogy gyermeke a maximumot kapja meg: türelmet, higgadtságot, személyre szóló nevelést. De ehhez szükséges az a szabad idő, melyért oly gyakran kapunk szemrehányást. — S ,a béremelésről ön hogyan vélekedik? — A tavaszi ígéretek alapján másra számítottunk. Nagyon bizonytalan az ember ezek után: Mire számíthat. lesz-e még minek örülni. Talán nem véletlen, hogy országszerte elégedetlenség mutatkozik ez ügyben- Bár a nem túl etikus tiltakozási mód, a sztrájk veszélye elmúlt — éppen az ígéretek hatására. — A szülő elküldi iskolába a gyerekét, nem tehetjük meg, hogy órákig — esetleg napokig nem foglalkoztatjuk. Kivel szúrunk ki? Az elmaradt órákat be kel] hozni! Ami még a tanárnak kisebb megpróbáltatás: több anyagot egyszerre leadni, az veszélyes túlterhelést okozna a diáknak. Illúzió a sztrájk gondolata. De a kormánynak sem szabad visszaélni a helyzettel. Varga Judit
