Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-09 / 213. szám

2 NOGRAD 1989. SZEPTEMBER 9.. SZOMBAT Hz MSZMP regionális biztonságpolitikai kezdeményezése A Magyar Szocialista Munkáspárt a szomszédos országok kapcsolatainak fejlesztése, illetve az európai biztonság és együttműködés elmélyítése érdekében azt javasolja a kor­mánynak, hogy egyoldalú magyar intézkedésként hozzon létre támadófegyverzetektől részlegesen mentes 50 kilomé­teres „biztonsági, bizalomerősítő és együttműködési” öve­zetet a jugoszláv, illetve az osztrák határ mentén — jelen­tette be Nyers Rezső, az MSZMP elnöke pénteken a Köz­ponti Bizottság székházában megrendezett nemzetközi saj­tótájékoztatón. Az MSZMP kezdeményezé­se értelmében az így kiala­kítandó övezetben csak ha­tárőrizeti és határrendészeti, valamint zömében kifejezet­ten védelmi rendeltetésű harceszközök és csapatok maradnának. Az MSZMP — a szovjet testvérpárttal tör­tént egyeztetés alapján — javasolja a Szovjetunió Kommunista Pártjának, hogy 1990 végéig egyoldalúan vonják ki a támadófegyve­rekkel felszerelt szovjet erő­ket a bizalomerősítési és együttműködési övezetből. Ez az intézkedés konkrétan két szovjet harckocsi-zászlóaljat érintene. A katonai jellegű indít­ványok mellett az MSZMP felkéri a javaslatban érin­tett országokat, hogy közös erőfeszítéssel kezdeményez­zék újszerű gazdasági-ke­reskedelmi formák bevezeté­sét, szabadkereskedelmi öve­zetek létesítését, s dolgozza­nak ki újszerű együttműkö­dést az emberek közötti érintkezést elősegítő kultu­rális, turisztikai, kishatár menti kapcsolatok erőtelje­sebb fejlesztésére. •ír Az MSZMP javaslatait is­mertetve Nyers Rezső arról tájékoztatta a nemzetközi hallgatóságot, hogy a párt az európai országok új tí­pusú együttműködésének ki­bontakoztatását tűzte célul. A javaslat ismertetése után Nyers Rezső kérdésekre válaszolt. A Magyar Rádió tudósítója arról érdeklő­dött: tervezik-e hasonló öve­zetek kialakítását Magyar- ország más határszakaszain, például Csehszlovákia felé, ahonnan egyébként nyug­talanító hírek érkeznek a Duna tervezett elterelésével kapcsolatban. A pártelnök véleménye szerint a ja­vaslat katonai vonatkozásai nem ültethetők át a VSZ- tagállamok gyakorlatába. Egyéb részeit azonban ér­demes a kapcsolatok fejlesz­tésénél tanulmányozni. Ami a kérdésben foglalt bizalom­anomáliákat illeti, Nyers Rezső válasza: „Nem állí­tom, hogy néhány kelet-eu­rópai ország között nincs bizalmi probléma, de ezeket más módon kell megoldani.” A Reuter brit hírügynök­ség arról érdeklődött, a magyar haderők kivonását az érintett határszaka­szokról nem követi-e át­csoportosításuk Románia felé, tekintettel az onnan érkező burkplt katonai fe­nyegetésre. — Nem a ki­vont tankok átcsoportosí­tása a cél — válaszolta Nyers Rezső, hozzátéve, hogy e harckocsikat az el­képzelések szerint előbb- utóbb megsemmisítik. A BBC tudósítója azt kérdezte, összehangolt ak­ció eredménye-e az MSZMP kezdeményezése. A pártel­nök megerősítette, hogy a Szovjetunióra vonatkozó ja­vaslatokat egyeztették az SZKP-val, a többit nem. Nyers Rezső elmondta azt is, hogy a javaslatok közzétételét politikai kon­zultációk előzték meg osztrák és jugoszláviai „autentikus politikai sze­mélyiségekkel”. Nem szüle­tett azonban semmiféle hi­vatalos kormányközi meg­állapodás. (MTI) Az ASTA elnöke Hollókőn Egyesület alakult az értelmi fogyatékosok sportjának elősegítésére Folytatás az I. oldalról van ország nemzeti bizott­ságát magába foglaló nem­zetközi szervezet magyaror­szági „helytartói” lesznek. Az egyesület elnökévé Wi- singer Jánost, a közgyűlés­nek helyt adó intézet igaz­gatóját választották, s mi őt fogtuk sebtiben valla- tóra, a célokat, elképzelé­seket illetően. — A magunk módján, á sporton keresztül kívá­nunk a legsúlyosabban fo­gyatékosok számára is esély- egyenlőséget biztosítani. Mi­nél nagyobb társadalmi nyilvánosságot teremtve el­fogadtatni, hogy ők is tag­jai, tevékeny tagjai embe­ri közösségünknek. Ök is részesei lehetnek azon örö­möknek, amelyeket kínál az élet valamennyiünk szá­mára. — Mit tudnak ennek érde­kében konkrétan felvállal­ni? — Igyekszünk minél job­ban összefogni, koordinálni azt a jelenleg is meglevő sporttevékenységet, amely az iskolákban, a szociális ott­honokban, intézetekben és a családokban folyik. Olyan versenyzési lehetőséget te­remteni, amelynek során a fogyatékosok kapcsolatokat teremthetnek egymással, s egyben olyan folyamatokba kapcsolódhatnak be, ame­lyek az egészséges életmód­ra és a testi nevelésre ad­nak lehetőséget. — Kik az alapító tagok? — Azok a szakemberek jöttek el, akik ebből a mun­kából eddig is kivették a részüket. Intézmények, vál­lalatok vezetői, szakemberei, továbbá az értelmi fogyaté­kosok országos érdekvédel­mi szervezetének, a Magyar Gyógypedagógiai Egyesület­nek a vezetői, a Népstadion és Intézményeinek igazgató­ja, a gyógypedagógiai tanár­képző főiskola munkatár­sai és főigazgatója. Az egye­sület dísztagjának sikerült megnyernünk. Schmitt Pált, a NOB elnökét. Szívesen vá­runk egyébként mindenkit, aki tenni kíván az általunk felvállalt ügy érdekében. — Miért éppen Diósjenő lett a központ? — Az itteni szociális fog­lalkoztató intézet működé­sének harminc éve alatt, azt hiszem, ezen a téren is' bi­zonyított. A felnőtt értelmi fogyatékosok sportjának te­rületén az elmúlt évben olyan rendezvényeket szer­veztünk, kezdeményeztünk és bonyolítottunk le, ame­lyeknek szinte természetes „következménye”, hogy Di­ósjenő lett az alapító szék­hely. Tulajdonképpen ezzel kel­lett volna kezdenem: ho­gyan, miért és mikor jött az elhatározás? — Az egyesület szervezé­sének gondolata éppen abból fakad, hogy egyre több és több érintettről tudunk. Egyre jobban látjuk azt, mekkora szükség van a társadalmi nyilvánosság megteremtésé­re. De mível azt tapasztal­juk, hogy minden intézmény és minden életkori tagoltság más és más igazgatási rend­szer alá tartozik, vagyis, ezeknek a dolgoknak az ösz- szefogására tulajdonképpen mindenki és közben senki sem hivatott, e problémát áthidalni másképp nem le­het, mint egy önálló szerve­zet kialakításával — fejez­te be Wisinger János, a teg­nap megalakult Magyar Spe­cial Olimpiai Egyesület el­nöke. (balás) (Folytatás az 1. oldalról) egy szállodából könnyű te­lefonkapcsolatot teremteni mondjuk Texasszal, vagy New Yorkkal. Hollókőből Nagylócra telefonálni már valamivel körülményesebb lenne. — Nagyon fontos — je­gyezte meg még —, hogy a szolgáltatások ára ne men­jen a csillagos égig! Az amerikai is megnézi hová teszi a pénzét. Amikor azt kérdeztem: mit mesél el legelőször ha­zatérve kollégáinak, s mi lesz, amit elmarasztalóan említ majd, nevetve vála­szolta: „itt minden csodála­tos, csak kicsit zsúfolt volt a program!” Azt már kísérőitől tud­tam meg: 46 százalékkal nőtt az amerikai turisták közül a hazánkba látogatók száma 1989-ben. Ugyanakkor érdekes lehet számunkra, miért csak egy-két napos kirándulásokkal számolnak, mondjuk Hollókő esetében. Causey asszony négy óra­kor visszaindult Budapestre, magyarországi látogatásának utolsó két napjára. Remél­hetjük újabb csoportok ér­keznek majd biztatására, ajánló szavaira hozzánk, a tengerentúlról. (hlavay) mmwmmwmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmtmmMMMmmmsmim Levélváltás egy „botrányos” taggyűlésről Legközelebb szót értünk? Kedves Adám Tamás! A „hallgattassák meg a másik fél is” jogán, kérem enged­je meg, hogy a NÓGRÁD szeptember 8-í számában meg­jelent cikkére (Ez itt egy szakszervezeti gyűlés helye) né­hány mondatban reagálják. Még mielőtt e szúrós írás végére értem, megütötte sze­memet az első mondat: „Hírül vettem..., hogy Salgótar­jánban, a József Attila Művelődési Központban szakszer­vezeti gyűlés lesz.” Talán tisztességesebb lett volna, ha a „hírül vevés” körülményeire is kitér, ugyanis a NÓGRÁD-ot mi hívtuk meg erre az eseményre. Kolléganőm, Kulcsár Józsefné személyesen megkereste és tájékoztatta az ön kollégáját, Buzafalvi Győzőt, hogy intézményünk dolgozói egy új szakszervezet, nevezetesen a Közművelődési és Köz- gyűjteményi Dolgozók Szakszervezetéhez való csatlakozás­ról döntünk, s megválasztjuk annak tisztségviselőit. A tá­jékoztatás mellett kértük is, hogy —, amennyiben lehetsé­ges — a lap egyik munkatársa jöjjön el hozzánk, s tudó­sítson e számunkra kiemelkedő fontosságú eseményről. Végtelenül sajnálom, hogy nehéz dolga volt a telefon­hívásokkal, de úgy vélem, a város telefonhálózatának álla­potáról éppúgy nem tehetek, mint arról sem, hogy saját vonalaink is túlterheltek. Azt is sajnálom, hogy telefon- központosunk nem tájékoztatott arról, hogy ki, és milyen ügyben keres engem. (Vagy esetleg ön felejtette volna el a bemutatkozást?) Ha ezt tudom, biztosan szakítok arra időt, hogy beszéljek önnel, ugyanis —, s gondolom ezt mindazok tanúsíthatják, akikkel valaha is munkakapcso­latban álltam —, hogy nem szokásom letagadtatni magam. Azt is állítom, hogy én azt mondtam központosunknak, —, s így ön is csak azt hallhatta —, hogy nem érek rá, vendégem van. A vendég pedig nem volt más, mint Vadász János, a KKDSZ országos titkára, akivel — nekem, mint a szakszervezeti gyűlés előkészítőjének — meg kellett be­szélnem a 10 perc múlva kezdődő program menetrendjét. Hát ilyen munkakapcsolatban állunk egymással. Ügy gon­dolom, hogy ezen talán önnek is el kellene gondolkozni. Egyébként készséggel állok az ön bármely munkatársa rendelkezésére, ha úgy gondolja, hogy érdekelnek még va­lakit e „botrányos” szakszervezeti taggyűlés tartalmi kér­dései. Tisztelettel kérem levelem teljes szövegének közzétételét azon a helyen, ahol az ön írása megjelent. Köszönöm: Kun Zsuzsa Kedves Kun Zsuzsa! Bizony, hogy hírül Ivettem az eseményt. Kollégámtól. Buzafalvi Cyöző szerkesztőtől értesültem a meghívásról. Meghívót mind a mai napig nem láttam. Nem szokásom elfelejteni a bemutatkozást. Csak ikétszer tettem iezt meg■ jEgyszer a telefonhívás elején, egyszer pe­dig a végén. Egyébként ínem a kedvemért >kellett volna szakítani lidőt, hanem az olvasókért. A „vendég”—„vidék” szó esetleg lehet elhallás is, ám ez nem változtat a lénye­gen. Fene itudja ki, hogy van vele, ha nekem országos Vendé­gem van, én akkor is felveszem a telefont, sőt tz értekez­letről is kijövök. Ezúton közlöm önnel, hogy azt szerettem volna [megkér­dezni, nincs-e /valamilyen változás a programban? .Mert örömmel részt vettem volna a szakszervezeti gyűlésen. Bízva abban, íhogy legközelebb szót értünk, tisztelettel üdvözli: Adám Tamás 100 éves a hatvani cukorgyár Alapításának 100. évfordu­lóját ünnepli a hatvani cu­korgyár. A gyár udvarán megtartott bensőséges meg- émlékezésen, a kezdetre való visszaemlékezések után, Ger­gely Mihály gyárigazgató kö­szöntötte a gyár dolgozóit, a megjelenteket. A drága nádcukor kivál­tására a XVIII. században már keresték a pótlására megfelelő növényt, amit a sziléziai répában találtak meg az 1750-es évek körül András Zsigmond, porosz vegyész a XVIII. század vé­gén Tessedik Sámuel szarva­si evangélikus lelkész pró­bálta ki a cukorrépát. A tő­le vásárolt magból termelt répából nyert cukrot a Deb­recenben felállított gyárá­ban Gessinger János Sámuel eperjesi gyógyszerész. Ez volt a kezdet. A cukoripar fejlődését az 1880-as évektől számítjuk, az ipart támogató törvé­nyek betartására. Kilenc új gyár keletkezett 1889-ben. Szerencs, Mezőhegyes, Tóth- falu, Hatvan. 1890-ben Selyp, 1894-ben Oroszka, Kaposvár, Marosvásárhely, 1895-ben Sárvár. Ebből Hatvan, Orosz­ka, Sárvár a Hatvány—De- utschok alapítása volt. Azok­ban az években a cukoripar vezető helyet vívott ki magának. Az 1888. március 18-i, Hat­vanban megtartott tanácsko­záson a környék földbirto­kosaival a Deutsch Ignác és fia' cég megállapodott 6500 kataszteri hold cukorrépa termesztésében. A gazda­szerződések előnyös feltéte­lei alapján. A gazdagyűlés után azonnal megindult épít­kezés 1889-re befejeződött és ettől az évtől kezdve folya­matosan termel a gyár. A gyár mai helyzetéről, a cukoripar kilátásairól kér­dezem Gergely Mihályt, a gyár igazgatóját. — 34 éve dolgozom a gyár­ban, szinte minden lépcsőfo­kot végigjártam, üzemve­gyészként kezdtem 1955-ben. Részt vettem a kazánházi rekonstrukcióban, 64-ben mű­szakvezető lettem, 1974-ben termelési osztályvezető, és 1982-től vagyok a hatvani cukorgyár igazgatója. — Hogy milyen feladato­kat kellett megoldani a gyár­nak, mikor idekerültem? — Az 1950-es évektől a növekvő fogyasztás kielégí­tésére az elavult technikán­kat újjal kellett felváltani. Meg kellett oldani a gázel­látás korszerűsítését. A ter­vezett napi 3 ezer tonna ré­pa feldolgozásához emelni kellett a kilúgozóberende­zés kapacitását. Ezzel párhu­zamosan meg kellett oldani a cukoroldat berendezései­nek korszerűsítését, úgy, hogy több, olcsóbb minőségű cukrot nyerjünk. A cukorgyár gesztorságá­val 1973-ban 32 mezőgaz­dasági üzem részvételével takarmánykeverő üzemet létesítettünk, a mellékter­mékeinkre alapozva. Mára ez évi 8*-9 ezer tonna koncentrátumot állít elő. A cukorgyár jövője szorosan összefügg a termelőkkel kialakított érdekeltségi rendszerrel. Például Nóg- rádba is kerültek betakarí­tó- és vetőgépek, gyári se­gédlettel és ennek is kö­szönhető, hogy közel 1300 hektáron termelnek répát a nógrádi gazdaságok. Re­méljük ehhez gazdasági alapot szolgáltat a cukor jelenleg egyre javuló vi­lágpiaci ára. A most előttünk álló kampányban a kapacitá­sunk naponta már 3200 ton­na. Várhatóan nagy átlag­termésű répa kerül feldol­gozásra. Kívánjuk, hogy a termelési kedv a nógrádi gazdaságoknál is kedvezően alakuljon, ez a cukorgyár érdeke is, mert olcsó és magasabb cukortartalmú ré­pát csak Nógrádból vár­hatunk — fejezte a tájé­koztatóját a hatvani cu­korgyár igazgatója. Szabó Endre A NOGRAD Isajtószolgálati közleményei A salgótarjáni ellenzéki kör (MDF, MSZDP, SZDSZf nyílt levélben fordult ja Münnich Ferenc 'Társaság salgó- tarjám szervezetéhez. Ebben több vitás kérdés (társadalmi fejlődés iránya, 1956. december 8-i események, fa társadal­mi folyamatban való részvétel módja) tisztázására szólít­ja fel a társaság tagjait• Mint írják: „Tisztázni való kérdés tehát akad épp [elég. Ezért azt javasoljuk ,a társaság salgó­tarjáni szervezetének, hogy a felsorolt pontokat nyilvánosan vitassák meg a salgótarjáni ellenzéki körrel!” Pártválasztással az MSZMP-kongresszusra Balassagyarmat város és vonzáskörzete több mint 1800 fős párttagsága, 1989. augusztus 11—szeptember 7. közötti időszakban taggyűléseken, pártszavazással választotta meg a régió kongresszusi küldötteit. A mandátumvizsgáló bizottság a szavazatok felülvizsgá­lata és összesítése alapján az alábbiakat hozza, nyilvános­ságra. A szavazáson részt vett a párttagság 67,3 százaléka (1221 fő). Érvényes szavazatok száma: 1202. A jelöltekre leadott Arató János Forgó Imre Hajdú Péter Holes Imre Patterman János Sajgó Ferenc Varga István szavazatok megoszlása : 765 szavazatot 63,6 százalék 930 szavazatot 77,4 százalék 210 szavazatot 17,5 százalék 519 szavazatot 43,2 százalék 374 szavazatot 31,1 százalék 578 szavazatot 48,1 százalék 202 szavazatot 16,8 százalék A jelölőlistán nem szereplő személyekre 28 érvényes sza­vazat érkezett, a szavazatok 2,3 százaléka. A mandátumvizsgáló bizottság megállapította, hogy a sza­vazás az előírásoknak megfelelően szabályszerűen történt. A leadott voksok alapján Balassagyarmat város és vonzás- körzete MSZMP-kongresszusi küldöttei: Forgó Imre Arató János Sajgó Ferenc 77,4 százalék 63,6 százalék 48,1 szzáalék. Dr. Németh Géza, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom