Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-06 / 210. szám

\ 1989. SZEPTEMBER 6.. SZERDA NÓ(ÍRÁI) 3 MÁRVÁNYOSlT a patyolat A mostanság oly divatos márványmintázatú farmeröltözékek készítésében is részt vesz a Nógrád Megyei Pa­tyolat Kelmefestő és Vegytisztító Vállalat. Üj tevékenységük során a már megvarrt nadrágokat, szoknyákat és kabátokat sajátos eljárással mossák — apró kavicsokkal dörzsölik a mosódobokban a termékeket —, majd a szárítás után vasalják, piackész állapotba csomagolják a különféle cikkeket. Az üzem a szolgáltatási tevékeny­ség kevésbé nyereséges volta miatt fogott a jövedelmező teendők elvégzésébe. — kulcsár— Érsekvadkerten a tanács szociális bizottsága készíti elő segélyezésre a támogatás mértékére hozandó szakigazgatási döntéseket — tájékozlat Nógrádi Sándor tanácselnök. Az elnök korábban, mint gazdasági vezető és tanácstag segí­tett javaslataival. Egy lel éve, mint tanácselnök koordinálja az államigazgatási munkát a községben. — Helybéli vagyok. is­merem az embereket, úgy érzem, bizalommal fordul­nak hozzám — mondja a település vezetője, akit a vadkerti polgárok válasz­tottak meg erre a posztra. — A község gazdája, le­hetőségeinkkel jól élő ve­zető szeretnék lenni — folytatja, településünk fej­lesztésében a lakosságot szeretném érdekeltté tenni. Nógrádi Sándor tudja, a tanácstagi munka, az állan­dó és időszakos munkabi­zottságok foglalkoztatása nem csak azt jelenti, hogy egV-egy helyi feladat el­döntéséhez több ,,szakértő" adhat javaslatot. A fele­lősség is kiszélesedik, ez­által a lakóhelyi demokrá­cia a mindennapok gyakor­lata lesz. Ez érződik a szociális bizottság munkájában is. Bizony az elmúlt években sok kifogás merült fel. Legtöbbször a megalapo­zatlanul „jogosnak" minő­sített segélyek és támoga­tások miatt, mert az erre hivatott társadalmi bizott­ság döntését mellőzték. A rossz, gyakorlat feszültsé­get. okozott. Ma megvál­tozott a helyzet. — Szociális ellátásban milyenek a lehetőségek? — Csaknem kétmillió fo­rintos kerettel rendelke­zünk. — A rendszeres és a szociális segélyalapunk 780 ezer forint, az első fél év­ben több mint négyszáz- ezret fizettünk ki a jogo­sultaknak. Szociális étkez­tetésben kilencen része­sülnek. A nevelési és a gyámügyi segély 600 ezer forint — válaszol az el­nök. —- Mi a teho-ból épít­jük az egészségügyi komp­lexumot is! Az itt lakók „falumbeli módon" beszél­nek velem — említi a la­kossággal való gyakori ta­lálkozás egyik megnyilvá­nulási formáját. Búcsú­zom az elnöktől. Érsekvadkerten a taná­csi munkában tapasztal­ható változások a telepü­lés javát szolgálják. Sok még a megoldandó feladat. Szakorvosokra lenne szük­ség, hogy még többirá­nyú legyen a lakosság egészségügyi ellátása. Napi­renden van a gázprogram is. Gondot okoz a szenny­víz elszállítása, a községen átmenő Vadkert-patak két kilométeres szakaszának fo­lyamatos tisztítása. Fiata­loknak is vonzó klub­programot kell biztosíta­ni. Ezek megoldásáért mun­kálkodik együtt Vadkerten a lakossággal Nógrádi Sándor tanácselnök. Rácz András A politikai csatározások közepette — amely a hata­lomból való minél nagyobb koncért folyik —, ha egyál­talán szóba keiül akkor is, kurtán-furcsán és legtöbb­ször negatív felfogásban és megközelítésben1. gazdasági mélypontunkról való jó irá­nyú elmozdulás igénye, kö­vetelménye, azoknak a konk­rét erőfeszítéseknek a be­mutatása. amelyek a szabad utat jelző lámpásként bizo­nyítják a cé] elérését szol­gáló tényeket. Ezzel hadat üzennek a sokszor felesle­ges sírás-rívásnak, a cse­lekvést bénító közhangulat túllihegésének, a csömörsé- gig hangoztatott frázisok­nak. A köz figyelmét a legfon­tosabbra, saját életének jól felfogott megalapozására, a cselekvést pedig arra köz­pontosítja, amit a nyugat­ról érkezők és nyilvánosan szereplők nyomatékosan hangsúlyoznak: — válságos helyzetben lévő gazdaságun­kat nekünk, saját magunk­nak kell rendbe tenni. A külföldi tőkét nem érdekli, hogy itt milyen a pluraliz­mus. hanem az, hogy rövid, vagy hosszabb távon, ki­egyensúlyozott politikai be­rendezés mellett, nyereség­gel tudja-e kamatoztatni az ideszánt tőkéjét­E gondolatok ■ jegyében kerestem fel dr. Szabó Ist­vánt. a különböző jellegű •és jelentős elvonások ellené­re is sikeresen tevékenykedő, megyénk legnagyobb gyárá­nak vezérigazgatóját, a me­gyei pártbizottság tagját és megkértem, hogy válaszoljon gazdasági helyzetünket érin­tő kérdéseimre. . — Manapság a divatos ke- sergések, a minden rossz, ami eddig volt felfogás erö- szakolásának közepette, szo­katlannak és furcsának tűn­het, ha öntől azt kérdezem: — sikeres embernek tartja magát? — Attól függ, hogy mit értünk ezalatt? Ha az egyé­ni és kollektívával kialakí­tott közös elképzelésünk döntő megvalósulását értem, akkor igen. Ha viszont úgy vélekedek, hogy csak tőlem függnek a dolgok, én vagyok a legbölcsetib, csak én csi­nálok mindent jól. akkor nem. Mostanában nagyon sokan verejtéket dobálnak magukra, mondván: — fan­tasztikus erőfeszítéseket tet­tem. Ezt a verejtéket sok­szor a tehetetlenség hozta ki. Vitatkozom azzal, hogy ezek a. nehézségek fátum- ként ülnek rajtunk. A leg­nagyobb gond. hogy ki-ki a maga posztján — vezető és dolgozó — nem a mindenko­ri követelményeknek meg­felelően végzi a munkát. Nem a világpiacot kell okol­ni a sikertelenségekért, mert azt csupán átvilágítja a te­hetetlenség. — Azért hallgattam kü­lönös figyelemmel az előb­bieket, mert az SKÜ olyan válságágazathoz tartozó nagy gyár, melyet az egyik évben temettek, a másikban pedig megdicsőítettek. — Én elég jól tüdőm ma­gam függetleníteni, a teme­tői és a lagzishangulattól. Amikor temettek bennünket, akkor is láttam a reális ér­tékeket, amikor dicsőítettek, akkor is érzékeltem a hiá­nyosságokat. — Miért? —- Mert a közérzetet nem az újságcikkek határozzák meg. Csak a vállalat tudja, mi a szerepe a világpiacon, eredményeiben, kudarcai­ban, vagy részbeni sikerei­ben, mennyi az objektív és mennyi a szubjektív ténye­ző. Elkeserítenek engem azok a momentumok, ame­lyeket szubjektív hiányossá­gok idéznek elő. — Gazdasági helyzetün­ket, ki-ki a maga látószögé­ből, sajátos szempontjai, vérmérséklete, ismeretanya­ga, áttekintőképcssége, cse­lekvési ingere, politikai, vagy gazdasági érdekei alapján minősíti. Miként látja ön? — Nagyon válságosnak és nehéznek. Ugyanakkor nagy hibának tartom, hogy az ország közvéleménye — be­leértve a megye dolgozóit is — .igazából nincs tisztában a valós veszély nagyságával. Jelen helyzetünkből kimoz­dulni csak sok következetes, határozott, igazi reformlé­pésekkel lehet. E tekintet­ben még sok a tunyaság, te­hetetlenség, a szócséplés. ez­zel egy időben hiányoznak az érdemi intézkedések, amelyek mozgásba hoznák azokat a maradék tartaléko­kat. amelyek a magyar gaz­daságban megvannak. De fontosnak tartom, hogy a tulajdonviszonyok mielőbbi tisztázásával megtegyük azo­kat a belső intézkedéseket, amelyekkel hitelesítjük szán­dékainkat, vonzóvá tesszük törekvéseinket a külföldi tőke beáramlása előtt, A tőke csak akkor érzi jól ma­gát nálunk is. ha a folya­matok orientálásához, mű­ködéséhez megteremtjük a feltételeket­— Jelenleg a külföldi tőke tétovázása miből táplálkozik? — A politikai bizonyta­lanságból. A szándékok megfogalmazásával nincs baj, de a legkisebb érdeküt­közésnél, konfliktushelyzet­nél visszahúzódnak a re­formelképzelések. pedig vilá­gos és egyértelmű, hogy ál­dozatok nélkül nem oldhat­juk meg jelenlegi súlyos gaz­dasági problémáinkat. — Ki vállalja, vagy ki­nek kell vállalni az előb­bieket, azok levezetését, fel­oldását? — A politika nem vállal­ja, mert nincs annyi tartalé­ka, hogy az újabb népszerűt­len intézkedéseket is ma­gára vállalja. Emiatt még nagyobb lesz a válság. Meg­győződésem, hogy a .jelenle­gi helyzetből kijutni csak áldozatvállalással. határo­zott intézkedésekkel lehet. — Ez utóbbiból milyen szerepet vállaljon, vagy vállalhat magára az ellen­zék? — Nincs gazdasági prog­ramja. Továbbá nem lenne ellenzék, ha a felettébb népszerűtlen intézkedéseket, felvállalná — életszínvonal­csökkenés stb. — Fontossá­gát, nélkülözhetetlenségét, „nemzetmegmentő pozíció­ját” oly módon próbálja el­hitetni, hogy a tömegekben lévő feszültségeket megra­gadja. és a létszámánál jó­val nagyobb rétegek felé jól artikulálja. — Ha jól értettem, akkor az MSZMP-re marad a gyö­keres változást megteremtő reformelképzelések megva­lósítása. — Ami a "'népszerűtlen részt illeti, az feltétlen. Ez­zel együtt olyan tulajdonre­formot keli kialakítani, amely vállalkozásbarát, ar­ra kényszeríti az egyént és a vállalatot, hogy vállalkoz­zon, Ha ez nem sikerül, ak­kor a magán- és közösségi tulajdon ellentétét sem le­het feloldani. A tulajdonre­form mellett az irányítást és döntési mechaniz­mus gyökeres átalakítására is szükség van. A gazdasági döntések kétpólusúak le­gyenek. Az egyiken a válla­lat, a másikon pedig a bank legyen. A többit kj kell hagyni, mert nincs pénzük, se felelősségük. — Ehhez milyen politikai klímára van szükség? — Olyanra, ami az újra, a többre, az eredményesebb­re törekvő, pozitív értelem­ben elégedetlenkedő embe­rek közérzetét javítja, fo­kozza, kiteljesíti, legyen de­mokratikus, nyílt, támogas­sa az erkölcsi megújulást, a kölcsönös tiszteletet, ne tűrje el az acsarkodást. te­gye lehetetlenné a zavaros­ban való halászást, segítse az ilyen területek felszámo­lását. De legyen a politiká­nak készsége, ereje, objek- tívan befolyásolni azokat az intézkedéseket, amelyek a nem termelő rétegeket — nyugdíjasok, magukról gon­doskodni nem tudók stb. — felemelésére, létbiztonsá­guk, elért életszínvonaluk megőrzésére irányul. — Az előbbieket kettős szereposztásban, mint vezér- igazgató, és mint nagy ta­pasztalatokkal rendelkező, széles látókörű, a mozga­lomban igen otthonosan te­vékenykedő választott tiszt­viselőként képviseli majd? — Igen. A mindennapi munkában éppúgy, mint a különböző pártfórumokon, a többi között a megyei párt­értekezleten és a megyei párttestület megbízásából majd a kongresszuson, mint küldött­— Köszönöm a beszélge­tést. Venesz Károly Odaadó figyelemmel...-kj­Milyen politikai klímára van szükség? Igazi reformlépéseket.. Beszélgetés dr. Szabó István vezérigazgatóval

Next

/
Oldalképek
Tartalom