Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-20 / 222. szám
MAI AJÁNLATUNK KOSSUTH RADIO: 8.20: Eco-mix. Gazdasági magazin (ism.) 8.50: .Külpolitikai figyeld 9.00: Napközben (Élő) 31.05: Népdalkörök énekelnek. 11.29: Gyökér és vadvirág. Tamási Áron elbeszélése. 12.45: Egy elhalasztott törvényjavaslat margójára. Dr. Németh János egyetemi tanárral beszélget Kapás Irén. 13.00: Klasszikusok délidőben. 13.50: ..Egy bácsi leszek, aki mosolyog.” Kenéz Ferenc versei. 14.05: Arizona Jack. Szabó István novellája, (ism.) 14.32: Fúvósátiratok a budapesti koncert-fúvószenekar előadásában. 15.00: A Népzenei Hangos Üjság melléklete. 16.00: Tizenhat óra. Hírmagazin. 16.15: Zeneiskolásoknak zeneiskolások muzsikálnak. 16.25: Ország, város, híres ember. Telefonos nyereményjáték. 17.00: úrvacsora. 17.30: Beszélgessünk zenéről. 57. rész. 17.49: A Magyar Rádió és Televízió gyermekkórusa énekel. 18.05: Láttuk, hallottuk, olvastuk. Művészet- és művelődéskritika. 19.15: Sportvilág 19.39: Ormánsági, népdalok. 19.50: Gong 20.00: Hírek, érvek. 20.30:. A vonó virtuózai. 21.00: Tanakodó 22.00: Hírvilág 22.30: a kilencvenes évek. ‘ Rádai Eszter sorozata. 22.40: Orosz ellenzékiek beszélnek. 23.10: Operaest. Jelena Ob- razcova felvételeiből. PETŐFI RADIO: 8.05: Rivaldafényben: Megzenésített versek. ' 9.05: Operettkedvelőknek. 10.05: ..Hajszálgyökerek”. A Dohány utcai zsinagóga- (ism.) 10.20: Magnósok, figyelem! 11.05: Családi/ tükör (ism.) 11.41: Jöjj ki napocska! Óvodások műsora. 12.10: Nóták 13.05: A tegnap slágereiből 14.00: Hozott anyagból. ...avagy így rádiózunk mi. 15.05: Zenerule.tt (Élő). 17.Q5: Kölyökrádió 17.45: ötödik sebesség 18.30: Popregiszter. Toples. 19.05: Garázs 19.35: Egy hajóban. Verebes István útitársa: Csengey Dénes. 2.0.05: Albumajánlat. 21.05: Ifj. Sánta Ferenc népi zenekara játszik. 21.30: Moszkvából érkezett. Zenés összeállítás. 22.00: Egy hibbant vénember naplója. Tanidzaki Dzsunicsiro kisregénye rádióra alkalmazva. 23.20: Zenei műsor. BARTÓK RADIO: 9.08: Zenekari muzsika 10.31 : A magyar nyelv századai. A nyúl éneke. 10.46: Példázatok a halálról. Bálint Tibor novellája. 11.02: starker János gordon- kázik 12.05: Iphigenia Taurisban. Részletek Gluck operájából. 13.00: Apaápolók. Megyesi Gusztáv hangjátéka. 13.40: Patachich Iván fúvósműveiből. 13.59: Britten: Szent és profán — nyolc tétel középkori angol egyházi és világi szövegekre. 14.15: Virágh András orgonahangversenye a Mátyás- templomban. 15.00: Zenekari muzsika 16.05: Zenetörténeti értéktár 17.00: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót (Élő). Hangverseny Mozart műveiből. 18.10: Holnap közvetítjük. A gachingi kamarakórus és a Liszt Ferenc kamarazenekar Bach- hangversenye. 18.30: v materinskom jazyku. A Magyar Rádió szlovák nyelvű nemzetiségi műsora Szegedről. 19.05: Donizetti: Lammermoo- ri Lucia. Három.f elvonásod opera. Közben : 20.33: Harminckét év. Valentin Ágnes versei. 20.51: Az operaközvetítés folytatása. 21.45: Mahler—Cocke: X. szimfónia. 22.56: Zeneközeiben a magnósok. MISKOLCI STÜDIÖ: 5.55: Műsorismertetés, hírek, időjárás, útinform. 6.15: Információk. 6.20: Észak-magyarországi krónika. 6.30: Hírek, lapszemle. 6.45: Gazdaságközeiben. 7.35: Szóvá tették, megkérdeztük. 7.45: Berkes Dezső jegyzete. Szerk.: Tolnai Attila. MAGYAR TELEVÍZIÓ í TV l.i 9.00: Képújság 9.05: Tévétorna nyugdíjasoknak 9.10: Hármas csatorna. Az idő. IV/2. rész (ism.) 9.55: stúdió ’89. A Televízió kulturális hetilapja (ism.) 10.40: Képújság 17.00: Hírek 17.05: Déli videoújság. A szegedi körzeti stúdió műsora. 17.15: Správy. Hírek szlovák nyelven. A szegedi körzeti stúdió műsora. 17.20: Letargia. Szovjet film. (1983.) 18.55: Betűreklám 19.05: Reklám , 19.10: Esti mese A két feketerigó. Ignác és Ábrahám jót tesz. Csehszlovák rajzfilm. 19.20: Reklám 19.30: Híradó 20.00: Reklám 20.05: Görgey Gábor: Galopp a vérmezőn. Dráma két részben, a Madách Kamara Színház előadásában, felvételről. 21.35: Reklám. 21.40: Weiner Leó — tanítványai emlékezetében. 22.15: Súlyemelő-világbajnokság. Közvetítés Athénből. felvételről. 22.45: Híradó 3. TV 2.: Sugár Ágnessel és Dombóvári Gáborral. 17.00: Képújság 17.15: Tv 2. Benne : Reklám Riportok Időjárás Zene 17.45: Torpedó. Telefonos játék. 18.00: Telesport 18.25: Gyerekeknek! 1. Kalandok a malom- hölgyben. Furikázás. Lengyel kisfilm- sorozat. 2. Leopold, nyaral. Szovjet rajzfilm. 18.45: Tv 2. 19.00: Az idő és a szél. Brazil tévéfilmsorozat. XLl. rész. 19.49: Tv 2. Benne : Popkorong. 20.40: ..Ki viszi át a szerelmet?” XV"5. rész: A randik kora. Dr. Czeizel Endre előadása. 21.00: Híradó 2. 21.20: Tv 2. 21.40: Néhány jó szándékú ember. Francia filmsorozat. VI'3. rész: A szakadék felé. 1912. július 1. Kb. 22.35: Tv 2. Napzárta. BESZTERCEBÁNYA : 1. MŰSOR: 9.20: Animációs film 9.35: Cseh film (ism.) 10.55: Csak nőknek 16.20: Tudományos magazin. 17.00: A pozsonyi nemzetközi tv-fesztivál műsorából. 18.00: Jegyzetfüzet. 18.20: Honvédelmi magazin. 19.00: Esti mese 19.30: Híradó 20.00: Ne lőj jenek, újságírók vagyunk ! Dokumentumfilm. 21.15: A pozsonyi nemzetközi tv-fesztivál krónikája. 21.30: Vidám zenészek. Zenés, szórakoztató műsor. 23.00: Egy dokumentum története. Sorozat. 2. MŰSOR: 16.25: CSZK Moszkva—Calgary Flames jégkorong- mérkőzés. Az első szünetben : A nap percei. 18.50: Tévéállatkert. 19.10: Torna 19.30: Híradó 20.00: Rossz felvétel. Tv-játék. 21.05: Zenés összeállítás 21.30: Híradó 22.00: Világhíradó 22.15: Kulturális magazin MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4-től : Willow. Színes, szinkronizált fantasztikus amerikai film. Háromnegyed 6 és 8-,tói: Robotzsaru (16). színes, szinkronizált amerikai fantasztikus film, — Kamara: Megáll az idő. Színes magyar film. — Balassagyarmati Madách: Nem látni és megszeretni. Színes, szinkronizált amerikai kaland- filmvígjáték. —‘ Madách Kamara: Bécs, 1938. Színes osztrák film. — Bátonyterenyei Bányász: Rémült rohanás (16). Színes, szinkronizált amerikai krimi. — Bátonyterenyei Petőfi: A légy (16). Színes amerikai horror. — Pásztó: 6-tól: Chatran kalandjai. Színes, szinkronizált japán természetfilm. 8-tól: Az új földesúr. Színes magyar film. NÓGRÁDI TÁJAKON... 33 TELEXEN ÉRKEZETT... Szememszedmtt igazság „Tulajdonképpen csak egyetlen könyvről mondhatjuk el, hogy boldoggá tette az embereket — és ez a szakácskönyv.” Joseph Conrad, író ☆ „A tanúként idézett hölgy először megmondta az életkorát, majd esküt tett, hogy csakis az igazat fogja mondani.” Egy bírósági jegyzőkönyvből ☆ „A pletyka az analfabéták hangos újságja.” Sir Lawrence Olivier •ir „A hazugok nem jutnak messzire, mert rövid a lábuk — tartja a népi bölcsesség. A szónoki emelvény mögé viszont nem lehet belátni." M. Vitezovic, moralista ☆ Alkotó munkásságom során először írtam olyan darabot, amelyben nincs szerelem. Az összes szereplő házasságban él.” Egy drámaíró nyilatkozata ☆ „A szerkesztő az az ember, aki különválasztja az ocsút a búzától — és az ocsút nyomtatja ki.” Adtai Stevenson, író ☆ „A vívóversenyeken használt elektromos találatjelző, bizony a politikában is hasznos lenne; akkor egyértelműbb lenne sok minden.” J. Chaban-Delmas politikus izlésformálás és hasznosság AZ OTTHON A standokat elöntő lap- áradatban üde színfoltot jelent Az Otthon című orgánum, mely kéthavi időpontban jut el az olvasókhoz. A Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat kiadásában egy olyan új sajtóterméket vehetünk a kezünkbe, mely imponálóan tetszetős formában kerül a piacra, A 100 ezer példányban megjelenő lap 48 színes oldala a legkényesebb igényeket is kielégíti. Az ára is elfogadható, hiszen 68 forintnál jóval drágábban is kínálnak havonta, negyedévenként megjelenő kiadványokat, melyek nem vehetik fel a versenyt se küllemében,. se a tartalmi mondanivalóban. Berényi János, a jelenlegi főszerkesztő még a sajtó régi, agyonigazgatott időszakában alapította a különös folyóiratot, mely Lakáskultúrának indult, s végül Az Otthon lett belőle. A fejlécben ugyan az olvasható, hogy első évfolyam, első szám. S, a valóság, hogy egy huszonnegyedik évfolyamába lépett folyóiratot lapozgathatunk. A lapgazda Belkereskedelmi Minisztériumnak sok gondja nem volt az előddel, a Lakáskultúrával, mert a negyedszázad alatt mindig nyereséget hozott, eltartva ezzel a többi veszteséges kulturális lapot. A „gazda” választás elé állította a kiadót: vagy a nyereséget, vagy a „Lakás- kultúra” lapengedélyét kéri. Az utóbbit kapta meg, így szakadás következett be: a korábbi Lakáskultúra ugyanazzal a névvel lát napvilágot, de más kiadó gondozásában. Az új nevet felvenni kénytelen sajtótermék kiadója pedig a Pallas lett. Az olvasókat persze mélyebben nem érdeklik ezek a belső ügyek, legfeljebb arra kíváncsi, megéri-e magasabb árért új laphoz szoknia? A vásárló csak olyan lapok mellett voksol, amelyik Tartózkodó eleganciával készítette ikerházát Kőris János és felesége, Feledi Ildikó, akik mindketten építészek. S, hogy nem is akármilyenek, bizonyíték rá: Az év lakóháza budapesti és országos díjasai címet érdemelték ki. Hálószobájukra is a puritán ízlés a jellemző és egyben a tervező rajzszenvedélyének is a dokumentuma. tetszetős külsejű, pontos megjelenésű, garantált minőségű és talál benne megvalósítható, követni érdemes ötleteket. Ebben az esetben nem sajnálja a pluszkiadást. A nyomdai váltás is hozzájárulhat ahhoz, hogy szép és élvezhető képek jelenjenek meg a jobb minőségű papíron. Változás az is, hogy a Lakáskultúra mérete miatt nem fért bele a postaládába, így kétrét hajtva vehettük csak kézbe, most ez a gond is megoldódott. A névváltozás hátterében az húzódik meg, hogy e témakörben alig akad a magyar nyelvben szinonimája. Lakásotthon, ennyi az egész. A Kívül-belül, röviden kb. címjava alatt túl frivolnak találtatott. Ugyan ki kér az újságárusnál egy kb.-t? Az alapítók így jutottak el Az Otthon névhez. A változást nem nagyon bánják, mivel annak idején a Lakáskultúra elnevezés a Wohnkultur tükörfordításaként keletkezett. Akkor is merevnek találták a címet a hozzáértőbbek. De miután a tartalmat megszokták, elfogadták az olvasók, maradt a név. Az „otthon” fogalma azonban szélesebb körű és melegebb hangzású, humánusabb a Lakáskultúránál. A névváltozás magától értetődően a tartalom kiterjesztését is jelenti. A nagyobb terjedelem lehetővé teszi, hogy nemcsak a szűkén vett lakástémákkal foglalkozik a folyóirat, de megtalálhatók benne a tárgy, és környezetkultúra aktuális kérdéseit elemző írások is. De nem rombolja le a lap főszerkesztője a hagyományokat: a folyamatos átalakítás híve. Nem követi a hazai építkezők jó részének helytelen gyakorlatát, s nem azzal kezdte munkáját, hogy földig rombolta a régi épületet. Nem vágta ki a fákat, mert kiderülhetne: kár lenne a házért és ötven esztendő is beletelik, míg újra lesznek árnyat , adó lombok — ahogy ezt szemléletesen kifejti Berényi János székfoglaló Lakásból-otthon című beköszöntőjében. Lakáskultúra vagy otthon? Alaposan végiggondolva mesterkéltnek tűnik ez a merev szembeállítás. Az igazán jól sikerült otthonokban ugyanis mindig van lakás- kultúra is. Az újjáalakult folyóirat azonnal új pályázatot is indít. Ezentúl az Otthonban bemutatott lakások mind f’észt vesznek a közönség- szavazáson. A lakásokra 1-től 5-ig adhatók pontok. A szavazatokat folyamatosan számlálják, összesítik. A három legmagasabb pontszámot elért lakás tulajdonosai a tavasszal nyíló Bútorker-Ikea Áruházba szóló vásárlási utalványt nyernek. Az első díj 50 ezer forint. Nemcsak a szép lakások tulajdonosai járnak jól. A pályázat beküldői között — minden lapszám eredményösszesítésekor — féléves és éves előfizetéseket és értékes könyvutalványokat sorsolnak ki. B. Gy. Hangszóró mellett Hajanalifika Petőfi (esetleg feltételezett?) hajtincsének ügyében is valahogy többet vár az ember a rádiótól... Túl azon az érthetetlen tényen, hogy a Petőfi-ügy körüli kezdeti, barguzini, kissé bizony hisztériás reagálás óta szinte semmi sem történt — érthetetlen az a közöny, ami a sarkpontnak megtett (azonosításban ugyanis) haj további sorsát illeti. Ezért is volt különösen érdekes az a mindössze néhány mondát, amit a rádió Kossuth adóján egy külhpni, de amúgy meg persze magyar szakember elmondott a Szonda — Tudományos magazin vasárnapi adásában. Lukácsi Béla szerkesztőműsorvezető sem „ment bele” azonban a témába, ahogy mondani szokás szakmai körökben. Csak pedzegette. Holott akár az egész fél óra is kevés lenne egy minden- oldalú körüljáráshoz Petőfi itthon őrzött hajszálainak vizsgálata kérdésében. Lukácsi megkérdezte a szakembert (dr. X. Y.-ont), hogy mi a véleménye a hajszálak tudományos értékeléséről ? Van-e realitása annak — a Barguzinban megtalált csontmaradványok azonosíthatók csupáncsak a perdöntőnek (itthon) emlegetett hajszálak segítségével. A válasz úgyszólván nyúlfarknyi volt. Igazából alig mondható róla bármi értékelhető, mégis érdemes odafigyelni (mivel amúgy meg teljes a tudományos csönd stb. ez ügyben, annál hangosabb a politikai asztal körüli társaság). Szóval azt mondja erre a szakember, aki pártatlan, mert „hiába magyar, mégiscsak külföldi” — a hajanalitika azonosítási ügyekben nagy időbeli távlatokban nem feltétlen tud perdöntő lenni! A hajszálak belső összetétele ugyanis erőteljesen változik a megváltozott élet- körülmények, a nélkülözés, betegség stb. folytán. Tehát meglehetősen bizonytalan az ügy — összegezheti magában a teljesen tájékozatlan (analitikailag!) hallgató. A korábbi hajállapot konzervál valamit, ami később már nem található. Hiába a tudomány? A hajanalitika ezzel szemben kiválóan alkalmas például a mérgezések kimutatásában, de nem alkalmas ugyanakkor diagnózis felállítására, „az csak jóslás lenne ezzel a módszerrel...” — mondja a szakember. A hajanalitika további előnyei között említődött az a körülmény, hogy ha valaki sokáig fekszik az intenzív osztályon — az ott vett hajminta elemzése kimutatja — milyen hiányok keletkeztek időközben a szervezetben, amelyeket a gyógyulás érdekében gyorsan pótolni kell. Számomra a tudomány egyedülvalósága- igazsága ennél a hajelemző bizonytalanságnál tovább csökkent jelentőségében. Ha mégsincs igazam — akkor erről tehetnek mindazok a ma-holnap másra használt „médiák”, amelyek nem keresik fel a témát. Hiába van Petőfiről szó! v És akkor még hol az igazi nagy kérdés, hogy ugyanis mi a biztosíték arra nézvést: a valahol meglévő hajtincs valóban egy valamikori fizikai, biológiai állapotot őrző Petőfié volt, akinek állapotában — tudjuk — jókora eltérések keletkeztek a későbbi (esetleg valóban átélt) években ! Végül is kimaradt lehetőségnek éreztem ezt a Szondát vasárnap Lukácsi Béla szerkesztésében. És mivel a tudomány s főként a hazai tudóstársadalom, beleértve a rádiót, televíziót így magamra hagy, kénytelen vagyok a megőrzött emléktárgyak (hajtincsek stb.) értékeiről annyit megállapítani, amennyit mindenképpen érdemes. Hogy ugyanis túl ezen a pesszimista értékelési lehetőségen — mit érhetnek egyáltalán? ! Szombathy Viktor közíró egy időben (harmincas évek) a szlovákiai oldalon lévő Komárom múzeumigazgatójaként maga is sokat tett a Jókai-kultuszért éppen ott Komáromban. Egyik nap arra lett figyelmes, hogy az állandóan igen nagyszámú látogató sorban áll egy régi íróasztal előtt, ami eddig a raktárban volt valahol. Az emberek az asztalhoz érve sorra helyet foglaltak az odakészített székben rövid időre. Kissé bizony áhítatosan maguk elé meredtek, majd tovább mentek és átadták a helyüket. Szombathy megkérdezte Józsi bácsit (nevezzük így), aki a terem környéki dolgokra ügyelt, de az udvaros szerepét is betöltötte — „mi megy itt?”. Az öreg aztán kis bűnbánattal, de nagyon is értékelhető bevérzéssel elmondta, hogy miután mindenki Jókai íróasztalát kereste — ő kinevezett egy bútordarabot, s most mindenki szívesen fizet, hogy mellé üljön egykét pillanatra. Ha csak egy hajtincsben kell bíznunk! T. Pataki László
