Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-02 / 207. szám
MŰVÉSZÉT Erembiennálé Sopronban Győrfi Sándor: Arany János A biennálé rendje szerint minden magyar szobrász tíz, öt évnél nem régebbi munkájával jelentkezhet, s a zsűri ezekből válogat a kiállításra, és ítéli oda a biennálé nagydíját és a különböző társadalmi szervek, intézmények díjait. \ A nagydíj azzal a lehetőséggel is jár, hogy a nyertes a következő bien- nálén kamarakiállitáson mutathatja be életművét, így minden alkalommal két kiállítás látható, a nagydíjasé és az új termést bemutató kollektív tárlat. Most a VI. érembiennálé nagydíjasának, Kiss Györgynek van kamarakiállítása. Kátai József: Szamarkand téri lábasházban. A nagydíjas Gáti Gábor bronzérmei kvalitásosak, téma- választásukban hagyományosak, ám kidolgozottságukkal újszerűek. Kiss Nagy András: Az idő ablakai A népes kiállítói gárda köréből figyelemre méltó a korábbi nagydíjas Tornay Endre András kollekciója. Az Erdélyből áttelepült, Kőszegen élő művész érmeiben is nagyméretű ía- és fémplasztikáival rokon hangot üt meg. A hagyományos éremművészetet képviselő Csúcs Ferenc nemes vonalú önarcképe, Meszes Tóth Gyula történelmi témájú plakettje, Muzsnay Ákos klasszikus megfogalmazású éremsorozata méltán aratott sikert. Gábor Éva kilép a hagyományos keretekből, és tulajdonképpen miniplasztikákat állít ki. Ahogy a formát feszegeti az éremcsinálás művészete, úgy jelennek meg a bronz mellett új, eddig nem használt anyagok — a homokkő, a márvány, a kerámia és a krómacél. (Horváth László munkái.) Friss szellem, új hangok, új gondolatok uralják a soproni kiállítást, képet adva a magyar éremművészet magas színvonaláról. Kádár Márta Mindössze tizenkét éve lett Sopron az éremművé- szet fővárosa. 1977 óta ad helyet a város e szobrászati ki&műfaj hazai képviselőinek a bemutatkozásra. A 120 érmet felsorakoztató bemutató másfél évtized terméséből válogat, s a grafikusnak, festőnek, szobrásznak is jelentős művész sokoldalúságáról tanúskodik. A hagyományos portrékat, enteriőröket és természeti tárgyakat ábrázoló érmeinek erősségét plasztikus megmunkálásuk adja. Négyszáznál is több érem látható szeptember 11-ig a VII. országos érembien- nálén, a soproni OrsolyaBár a rendezvény a VII. országos érembiennálé címet viseli, a szervezők nem ragaszkodtak szorosan a/, érem műfaji megkötöttségeihez, csupán a művészi értéket tartották a válogatás feltételének. így aztán a hagyományos, klasszikus érmeken kívül a műfaj határait feszegető alkotások, kísérleti művek is jelen vannak. Fekete Géza: Jereván Szemenszedett igazság „A mai futball már teljesen átalakult, mást követel a pályán, sőt azon kivül is. Az analfabéta labdarúgó már nem boldogul. A kiemelkedéshez egykor elegendő volt a technika, ma, ha nem vagy atléta, keress más mesterséget.” (Enzo Bearzot, labdarúgó szakember) ☆ ,,A labdarúgás egy röpke pillanatra felejteti ugyan a bajokat, de amikor előjönnek a hétköznapi gondok, amikor a kenyérhez sem jut hozzá az ember, akkor háttérbe kerül a játék. Engem gazdaggá tett az Arany Istennő, ám az argentinok milliói ettől még koldusszegények maradtak." (Diego Maradona, labdarúgó) ☆ „Maradonával, a Nápoly nézhet egy bálványt, hogy ne lássa a sebeit." (Luigi Compagnone, iró) ☆ „Ha jól mennek a dolgok, akkor te vagy a király, ha rosszul, akkor csupán egy idegen. És jaj, annak, akivel éreztetik, hogy idegen.” (Hansi Müller, labdarúgó) ☆ „A taktikát mindig kitűnően lehet alkalmazni, amíg nincs nálad a labda. Ám ha megkapod, nincs az a játékos, aki a taktikára gondolna.” (Michel Piatini, labdarúgó szakember) ☆ „Amikor a fejeddel nem boldogulsz, legjobb, ha a testedet fejleszted.” (Sylvester Stallone, színész) „Hol vannak a katonák...?” Első világháborús hősi temetők Magyarországon Hol porladnak a háborúból hazájukba soha vissza nem tért magyar katonák csontjai? Ott, ahol elestek, ahol lekaszálta őket a halál. A frontvonal földjében, a fogolytáborok árkaiban, a kórházak meszesgödreiben. Néhány kivételtől eltekintve, ma már jeltelenül. Ha bajtársaik ácsoltak is számukra fejfát, az hamar elenyészett. Pedig, amint az első világháború frontköltője, Gyóni Géza énekelte: „Csak az búsít, ha itt halok meg, kedves. Nem járhatsz majd ki virágos síromhoz... De itt, jaj, itt, oly szomorú lesz, édes, Dérlepte tartlón elhagyva feküdni.. És a volt ellenfelek, akik hazánkban sóhajtottak utoljára az anya, a kedves után? A Sopronhoz csatolt Sop- ronbánfalva köztemetője mögött fekszik a katonai —, vagy ahogyan inkább nevezik —, a hősi temető. Senki sem tudja pontosan, hány ezer katona porlad a kőből faragott fejfák alatt, mindegyikük külön sírhelyen. Álmukat hatalmas fákon kívül iskolák, intézmények, 1 vállalatok vigyázzák, sírhalmaikat példás rendben tartják. Pedig nem csak magyarok, vagy a hajdani monarchia vitézei nyugosznak itt, hanem hadifoglyok is, ugyanolyan gondosan faragott sírkövek alatt, mintha sohasem lettek volna ellenségek. A magyar baka mellett szerb, olasz, orosz, török, osztrák, német, horvát bosnyák közlegények, altisztek és tisztek feküsznek, s kőkeresztjeiken jól olvasható mindenkinek a neve, rendfokozata, születési és halálozási éve. Mert, ahogyan ott egy kőtábla mondja: „Ellenfél voltál, idegen, majd rabja magyarnak, Kik most testvérként őrzik álmaidat!” A hősi temető története röviden: a mai Erdészeti Kutatóintézet az első világháborúig helyőrségi kórház volt, ahol a hadifoglyokat is ápolták. Nem mindenki épült fel, de a halottakat a temetőkonventek nem engedték elföldeni saját sírkertjeikben. Ezért a m. kir. Honvédelmi Minisztérium megvásárolta azt a területet, amelyből kialakították a hősi temetőt. 1916-ban kezdtek A sopronbánfalvai hősi temető ide temetni — a korábban elhunytakat kihantolásuk után helyezték el itt —, s azóta, a második világháborúban elesetteket is ideértve, ez lett a katonák végső nyughelye. Csőt. Falucska a lankássá szelídülő Bakony alján. Jó kőhajításra a községtől nagy hadifogolytábor állt az első világháborúban. Életét ma emlékszoba mutatja be sok fényképpel, a foglyok fabrikálta emléktárgyakkal, levelekkel, iratokkal. A munkaképes katonák a faluban is dolgoztak, barátságok szövődtek. A betegséget azonban nem lehetett kire- keszteni a táborból. És a hadifoglyok közül sokan örökre itt maradtak a magyar sírhantok alatt. Katonás rendben, ahogy illik, sorakoznak a csóti fogolytábor hősi temetőjében a sírkövek, névvel, dátummal, rendfokozattal. Közöttük néhány ápolónő is. A járvány nem válogatott. Néhanapján külföldi autó bizonytalankodik Csót főutcáján. Aztán kiderül: a hajdani katonaapa emlékét keresik. Mert a hadifogolyapa szép történeteket vitt haza a derék csótiakról. Vagy az apa sírhalmát kutatja az idegen. S, ilyenkor, rábukkanva a sírkőre, friss virág kerül a tövébe. Vajon a magyar unokák — a Piáve és Isonzó sírkertjeit kivéve —, hol találják meg az apáik, nagyapáik porhüvelyét rejtő-őrző hősi temetőket külföldön? Dr. Csonkaréti Károly TÚRÁI ANDRÁS: ÚTKERESÉS Méla gondok között ült az ember, s ha néha sárga tüzek gyúltak a keze alatt, javukat elvitte a májusi eső. Együtt változunk a várossal: atfonja életünket, a végén vissza sem emlékszünk önmagunkra. Valami még föloldódhatna bennünk: a — Bizalmatlanság — de ezt szegények még a fákról hozták magukkal. S nincs ami feloldódhatna: az Óvatosságra gondolok. Hiszen még vannak közöttünk farkasok, akik együtt menetelnek, s más világban élnek. Ok egész életükben olyan varázs- és kulcsszavak után rohangálnak, amelyek ötszázas, ezres címletekben repkednek a levegőbeli Áldásom rád ó „mindenek mozgatója!” Ne higgy a napkeletről érkezőknek, akik szemében vörös-kék mezők csorognak, A csillagok kevesebbet hazudnak neked, de ők is boldogok akarnak lenni, csak az utat nem lelik. S lám, ide vezet a kultúra hanyatlása, fogalomzavaros világunkban épp erre nem gondoltunké ,.En vagyok az Üt. az Igazság, az Élet..." OLÁH JÁNOS: GALAMBOK Ha megfagynak, legalább nem lesz több bajom velük, gondoltam eleinte, de amikor megláttam, ahogy ott gubbaszkodtak a ketrecükben a huzatos padlástér gerendái alatt, fölborzolt tollúkba húzódva, megsajnáltam őket. Ezer dolgomat félretéve megpróbáltam helyet csinálni nekik a kamrában. Éjfélre járt, mire sikerült. Na. hát ti is megmaradtok, löktem be magam mögött az ajtót, s feküdtem le gyorsan megnyugodva. Ügyet se vetettem az éhes kurrogásra, ami pedig a szobába is behallatszott most már. VÁCI MIHÁLY: AZOKHOZ TARTOZOM Azok közül való vagyok, kik reggelenkint kiássák magukat a fáradtság homokjából, s a villamoslépcsőkön érzik az elkésett szél iramát s kezük között a rézfogantyú szelíd aranynak álmodja magát. Azok közül való vagyok, akiket átölelnek végtelen sokszor a lendítőkerekek szoros körei, akik körül vigyázva kígyóznak halálos vezetékek, s szívüket minden pillanatban megütik, rángatják magasfeszültségű veszélyek, akik évtizedeken át élnek meztelen idegekkel ott, ahol ólomlemezek védelme nélkül a finom műszerek is megbénulnak, akiknek agya ott sajog, ragyog, világit, ketyeg védtelenül a Röntgen-mezőkben, ahol az órákat is félve lecsatolják. Azokhoz tartozom, kik a napok felettünk átlengő csille-sorát megtöltik barna gondjaikkal, kiknek bal karja átkarol engem s ,jobb keze biztatva megáld, öklükön pihen meg |a homlokom, az ő fáradságuk visz haza, ha botiok — lábukkal botladozom, s ha igazam van, az létük igaza. DEÁK MÓR: BAGATELL A végtelenben ég van, az égben végtelen S bár nem tudom, miért, de még reménykedem, hogy egyszer megnövök majd, vagy alacsony, kicsi lesz az ég, s egy magamfajta felérheti.
