Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-02 / 207. szám
1989. SZEPTEMBER 2., SZOMBAT NOGRAD 7 Nyugodt vagyok, mert másnap is... 0 Ha az embernek nincs pénze... Akinek kell, az jöjjön ide és... © Négy község — Lit ke, Ipolytarnóc, Mihálygerge, Egvházasgerge — területét magába foglaló litkei termelőszövetkezet északi határát az Ipoly folyó jelzi. A nagyüzem erdőkkel szabdalt, jelentős legelőterületet magába foglaló 4000 hektár földön gazdálkodik, melyből 1700 a szántóföld. A megélhetést és boldogulást biztosító nagyüzem tagjai és alkalmazottjai tevékenységükben egyrészt ragaszkodnak a helyi tradíciókhoz, másrészt jól igazodnak a mostoha természeti környezethez. Ennek megfelelőért az alaptevékenységre koncentrálva bizonyítják ez irányú életképességüket. gyarapodásukat, kezdeményezőkészségüket, bemutatva azt a küzdelmet, amelyet együtt, egymás boldogulásáért és létbiztonságáért tesznek, vállalnak. Az előbbiek igazságát Telek Endre, a szövetkezét bő» humorú főmérnöke és^a szimpatikus, megfontold tájékoztatásra szívesen kész. a nyereséges gazdálkodáson őrködő Gágyor Imre főkönyvelő bizonyítja. Bűn lenne abbahagyni Mivel az állattenyésztési ágazat a főszereplő, ezért a növénytermesztés csak a kiszolgálólány szerepét tölti be. Az állattenyésztési ágazat három állatfajt — szarvasmarhát, sertést és juhot — foglal magába. Főszerepe kötődik a felszabadulás előtti tradíciókhoz, amelynek során nem csak megőrizték ezt a tevékenységet, hanem magasabb fokon továbbfejlesztették. Elég csupán annyit mondani, hogy az utóbbi 20 évben folyó áron számolva, legkevesebb 100 milliót költöttek a sertés- és szarvasmarhatelep komplex kiépítésére, rekonstrukciójára, a juhhodályok tető alá hozására. Nemrég fejeződött be a szarvasmarhatelep rekonstrukciója, amely 30 millió forintba került. A korszerűsítés együtt járt a fajtaváltással. Ennek eredményeként a tejelő állomány, 30 százalékát — 6 millió forintért — felváltotta a nagy tejtermelő képességű holstein-fríz fajta. Ezáltal mód nyílik arra. hogy az egy tehénre jutó tejtermelésben elérjék a megyei átlagot. A komplett sertéstelep 400 kocának és szaporulatának ad biztonságos helyét. A szaporulatból választják ki a szaporító anyagot, tesznek eleget szerződéses kötelezettségüknek, de jut bőségesen még a háztájiba is. Az 1500 anyajuh gondozása vállalkozásban történik, és a szaporulat visszavásárlásával van jelen az állattenyésztésben. Zárógondolatként ide kívánkozik: ismerve az állat- tenyésztés igen alacsony jö- vedelrriézőségét, a lltkeiek követik e más gazdaságok gyakorlatát: visszafejlésztik, vagy felszámolják az ágazatot? Tóth Endre tiltakozik: — Olyan jelentős értékekről van szó, hogy bűn lenne abbahagyni az állattenyésztést. A megszüntetés helyett a maximumot igyekszünk kihozni, hogy ne kelljen másfelé kapkodni. Az viszont igaz, ha csak ebből kellene megélnünk, gyarapodnunk, fejlesztenünk, akkor felkopna az állunk. . . Míg 1986-ban a sertéstelep 4 millió nyereséget hozott, addig ebben az évben jó, ha elérjük az egymilliót — bizonyítja az előbbiek igazságát Gágyor Imre. Ebben az évben 60 milliós árbevétel elérését hagyta jóvá a tervtárgyaló közgyűlés, az állattenyésztési ágazat számára. Elérésében segít, hozzájárul a növény- termesztés a 150—160 vagon szálastakarmánnyal, valamint a 6—700 vagonra való silóval. Több lábon állás Summázva az alaptevékenység helyzetét és kilátásait, mindketten határozottan állítják: ha ebből kellene megélniük, hamar megbuknának. A megélhetés, a fennmaradás kényszere jó irányba fordította a több lábon állás követelményét, ami a kiegészítő tevékenység dinamikus növekedésében öltött, illetve ölt testet. Ütemét, térhódítását a szövetkezet életében betöltött meghatározó szerepét jelzi, hogy 1986-ban csupán 110 millió forintárbevételt ért el a közös gazdaság, rá 2 évre, az elmúlt ' évben már 330 milliót vallhatott magáénak, az idén pedig 350 millió elérése a cél. Helyben ad munkalehetőséget, folyamatos keresetet — (átlagos nyereséget biztosítva) — a nőknek^ a BRG mechatronikai salgótarjáni gyárának végzett bérmunka. A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárnak előállított tűzhely- alkatrészeket is zömében nők állítják elő, évi 7—8 millió forint értékben, az átlagnál kisebb nyereséggel. Az átlagosnál nagyobb nyereséget hoz az általánydíjas elszámoláson alapuló és 25 km-es körzetben megtalálható textilhulladékfelvásárlás. Gyarapítja a nyereséget az átalánydíjas építőipari és faipari részleg is. A telephelyen kívüli tevékenységek közül meghatározó szerepe van a használtautó-értékesítésből adódó, önelszámolás alapján végzett 90 millió forintot képviselő árbevétel, 4—5 százalékos nyereségráta mellett. Árusítótelepek találhatók Budapesten. Szegeden, Baján. Szabáson. Tisza- vasváron. — Ha az embernek nincs pénze, akkor mindenhez kapaszkodik. — foglalja tömören össze a több lábon állás lényegét és meghatározó szerepét a főmérnök. — Csak pénzzel lehet pénzt csinálni — érzékelteti az új helyzetet és ennek előnyeit a főkönyvelő. De pénz kell ahhoz is, hogy növekedjék az itt dolgozók jövedelme. Az utóbbi két évben a közösből szerzett egy főre eső évi bérszínvonal 55 ezer forintról 75 ezer forintra növekedettNyugodtan fekszem és kelek... önként kívánkozik a kérdés: miként érzik magukat a szövetkezet dolgozói, hogyan látják jelenüket, jövőjüket. — Nyugdíj előtt vagyok — kezdi a beszélgetést Péter Lászlóné. aki 1976 óta dolgozik a szövetkezetben. — Egy évig a növénytermesztésben voltam, azóta pedig a présüzemben tevé- kenykedek. Megszoktam ezt a nem könnyű munkát, s határozottan állítom, hogy megbecsülnek. Amit lehet azt a tsz-törvény alapján megkapunk. Mint vezetőségi tag egy időben képviseltem a közösség érdekeit. Mit szólnék, ha azt mondanák, itt van az a tíz hold. amit édesapám hozott be a termelőszövetkezetbe, és műveljem meg? — ismétli a kérdést, majd így válaszol: — Nem kell! Akinek szüksége van rá vagy aki Budapesten nagyon szorgalmazza ezt, annak azt mondom: — jöjjön ide és művelje meg. Én 10 éves koromban már édesapám mellett arattam. Tizenhármán voltunk testvérek és bizony nagyon sokat kínlódtunk. Édesapám annyira elhasználódott, hogy nyugdíja után 2 év múlva meghalt. Nekem jobb a közösben, elég a háztájit is megművelnem. • — Tizennyolc évi tűzhelygyári munka után 8 éve dolgozom a termelőszövetkezetben — mondja nem sokkal később Fenes Károly, a tehenészeti telep dolgozója. — Otthon mindig volt valamilyen állat, s ebből fakad az én állatok iránti szeretetem. Alapvetően azért jöttem ide, no meg azért, hogy közelebb legyek az otthonhoz. Igen, megtaláltam számításomat. Havonta Í0 ezer forintot keresek. Édesapámnak annak idején 20 holdja volt. De ha visz- szaadnák, azt mondanám — nem ’ kell. Elégedett vagyok a vezetőimmel, sokat tesznek a közösért. Itt kívánok dolgozni a nyugdíjamig. A vidámságról, jó kedélyéről ismert László Andrásné, akit csak Ica néninek szólítanak a következőkkel folytatja. — Nincs nekem semmi bajom, jól érzem magam. a pénzért, akárcsak másutt itt is meg kell dolgozni. Nem könnyű az erdészeti munka, de el lehet végezni. Szépségét pedig csak az tudja igazán értékelni, aki nap mint nap benne él. Miért jó még a tsz-ben? — kérdi. — Azért mert nyugodtan fekszem, kelek, tudom, hogy másnap is lesz munkám és keresetem. Könnyű kéz kell... — A présüzemben jobban éreztem magam mint itt. az alkatrészgyártó részlegben, ahol május 1-e óta dolgozom —, mondja Péter Fe- rencné. — Pedig ott nehezebb volt a munka mint itt. Valószínű azért alakult ki bennem ez a mostani érzés, mert nem szoktam meg az új munkahelyet. Ehhez a munkához könnyű kéz kell. Zavar az is, hogy két. gyermekem van, s amíg a présüzemben dolgoztam nem kellett utaznom. Egyébként a társaság jó, a vezetők megértik gondjaimat, a ahol lehet segítenek. Az egymásrautaltság felismerése, az egymás iránti megbecsülés, kölcsönös tisztelet és bizalom a kovásza annak, hogy a telephelyen kívüli dolgozókkal együtt a nagyüzem eddig 550 főnek biztosított megélhetést, fo* folyamatos keresetet. Ebben szerepe van annak az együttműködésnek és kölcsönös támogatásnak, amely arra ösztönzi a vezetést, hogy minden lehetőséget megragadjon. ami a gazdaság stabilitását elősegíti és a tagság gyarapodásához vezet. Vezetőink sokat tesznek a közösségért m ondja Fenes Károly. Fotó: Rigó Tibor Az egyházasgergei alkatrészgyártó üzemben Péter Ferenc né, Födi Zoltánné és Jávor Istvánná szereli a CB 1001-es típusú adó-vevőt. Megszoktam, megbecsülnek — állítja Péter Lászlóné.
