Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-16 / 219. szám
Újabb dokumentumok a megyei múzeumok irodalomtörténeti gyűjteményében Közönség díszmagyarban Dr. Kovács Anna a Balogh-hagyatékról Többször hírt adtunk már arról, hagy a Madáchékkal rokonságban lévő nógrádi Balogh család leszárma- zottaitól értékes Madách- vonatkozású dokumentumok — a többi között a Madách .család tagjairól készült korabeli rajzok — kerültek a megyei múzeumok irodalomtörténeti gyűjteményébe, amely most újabb anyagokkal teljesedett ki. Erről kérdeztük dr. Kovács Anna irodalomtörténészt, aki mindenekelőtt hangoztatja: a légutóbbi, augusztusi vásárlással csaknem teljes összetettségében bontakozik ki előttünk a Balogh család történeti, irodalomtörténeti, művészettörténeti hagyatéka. — Miért lényeges ez? — Először is, úgy gondolom, közismert Nógrád- ban a Madách és a Balogh családok rokoni kapcsolata. Csak emlékeztetőül idézem föl, hogy Balogh Károlynak (1848— 1920) nagybátyja volt Madách Imre, akinek sztre- govai otthonában fiával, Madách Aladárral együtt nevelkedett. A Balogh-ha- gyaték bizonyos darabjai tehát Madách Imrére, vagy közvetlen környezetére vonatkoznak. Másodszor jelentős ez a hagyaték köztörténeti vonatkozásai miatt is, hiszen a Balogh, illetve a Madách családot számtalan rokoni, baráti, atva- íiságos szál fűzte azokhoz a nagynevű nógrádi nemesi családokhoz, akiknek tevékenységét Nőgrád történetének vizsgálatában kikerülni lehetetlen. A szó szoros értelmében jól szemlélteti ezt a Balogh-hagya- ték fotóanyaga. Például az egyik régi fényképről maga Balogh Károly tekint ránk a „litterary gentleman'’ tipikus alakjaként. A többi, mintegy húsz képről megismerjük a nógrádi Károlyi család tagjait, Jánost, Lászlót, Károlyt és Miksát — no és persze Miksánét. született Huszár Annát, Madách Imre unokahúgát. Értékesek a költő testvérének, Madách Károlynak a leszármazottai- ról készült felvételek. Felesége Csernyus Emma, gyermekeik Emánuel és László, unokáik Mike és Emma. Utóbbiakról a balassagyarmati fényképész, Belgráder Soma készített felvételeket, amelyeken Madách Mike feleségével, Pe- theő Mariskával, Madách Emma pedig férjével, Sztranyavszky Sándorral látható. Kiemelésre érdemes még a fényképek közül a Bérczy családról készült felvételek sora. Talán kevésbé köztudott, hogy a Balogh család rokonságban állt a nógrádi Bér- czyekkel is. A Balogh-ha- gyatékban külön egység a Csernyus családra vonatkozó. Izgalmas kordokumentumként őrizzük Aline atyjának, Csernyus Alánnal Alsó-Bodonvba küldött meghívókat, köztük Mo- csáry Ödönéktől vadászatra, Prónav Mihályéktól „pic-nic-re”, vagy az 1901- ben megtartott Madách Emlékestélyre, vagy arra, amelyet 1906. november 10-én rendeztek, és amelyen a díszmagyarban megjelent vármegyei közönséget is megörökítette egy korabeli fényképész. A dokumentumok e részét még hosszan sorolhatnánk. — Tudjuk, hogy visszakerült Nógrádba Balogh Károly legismertebb műve, Sztregova látképe, a Ma- dáchok ősi fészkét és a lakóhelyét ábrázoló ak- varell. Ezt a kis képet most 67 másik társaságában látom. Miért értékesek számunkra ezek a képek? ■ — A legfrissebb Balogh- szerzeménvek, az alig pár hete megvásárolt akvarel- lek, ceruzarajzok külön- egységet alkotnak AZ. eddig. már igen gazdag é,s sokrétű Balogh-hagvaté- kunkban. Képzőművészeti szempontból is érdekes lehet ez az anyagegyüttes, hiszen a képek többsége a XIX. század végéről, a XX. század elejéről származik. magán viselve a korabeli amatőrizmus minden erejét, törekvését, és természetesen minden problémáját is. A múzeumi kutatás számára azonban elsődleges a képek történeti értéke, dokumentatív jellege. A képeknek tematikailag három rétege van. A gyermekkori rajzok a sztrego- vai éveket idézik, amelyeket Balogh Károly Madách Imre fiával együtt a költő környezetében töltött. Nevelésük Madách Imre irányításával és Maj- thényi Anna közvetlen felügyelete alatt folyt. Tanulásuk szerves része volt a természet világának tanulmányozása, s ehhez kiváló eszközül szolgált egy kis rajzfüzet, ceruza és ecset. Aprólékos — már-már tudományos pontosságra törekvő — ceruzarajzokat őrzőnk ebből az időből fákról, virágokról, állatokról. A ..sztregovai isköla” e kis emlékei sokat elárulnak, felidézik Madách Imre természet iránti érdeklődését, természetbúvárla- tait is. Balogh Károly képei témájául a továbbiakban gyakran választotta a jól ismert nógrádi tájat, ifjúkora kedvelt helyszíneit, Bodonyt és a Losonc közeli Pincét. Az ilyen támájú képeit csaknem kivétel nélkül megszereztük. Tematikailag a képek harmadik csoportjába a már felnőttként Pécsett élő és jogászként működő munkák sorolhatók, amelyeken úti élményeit örökítette meg Balogh Károly. Bírói hivatása mellett is szenvedélyes akvarellista maradt, tátrai, gödöllői, stószi sorozatának egy-egv múzeumba került szép darabja szemlélteti ezt. — Mi lesz a további sorsa ezeknek az anyagoknak? Mit jelenthetnek majd a nagyközönség számára? — Nem véletlenül hangoztatom mindenekelőtt a jövővel szembeni múzeumi felelősségünket, a megőrzés — hangsúlyozom, a jó állapotban való megőrzés! — felelősségét, a védelmet, á restaurálást. Megjegyzem itt, hogy egyetértek azokkal, akik a Szabó-féle Madách-gyűjtemény Győrbe kerülésén keseregnek. De legalább ilyen fontosnak tartom a magam számára is azt, hogy a még meglévő és hazahozható értékekre koncentráljak, gyűjteményünket bővítsem. Tudom, hogy szolgálni kell. a jelen igényeit is. vagyis a birtokunkban lévő anyagot hozzáférhetővé, közkinccsé kell tenni. Tervek között szerepel a hagyaték teljes körű. szakmailag hiteles feldolgozása és publikálása. A feldolgozásban például segítségemre lesz Baloh Anna. Ezenkívül, azt hiszem, sikerült érzékeltetni azt, hogy történeti, irodalom- történeti értékű anyagokról van szó, amelyek éppen ezért igen jól beépít- hetőek lesznek kiállítási elképzeléseink sorába. (te) Emlékezés Pulszky Ferencre A magyarság felemelkedését szolgálta A múlt századi reform- nemzedék nagy alakja, Pulszky Ferenc, 175 évvel ezelőtt, 1814. szeptember 17- én született Eperjesen. A XIX. századi magyar közélet, tudományosság és irodalom kiemelkedő egyéniségei közé tartozott. Születése, sorshajlama és az élet reneszánsz formátumú egyéniséggé formálta, politikusnak, diplomatának, írónak, újságírónak, régésznek, tudományszervezőnek és műgyűjtőnek egyaránt kiváló volt. Egész élete, széles nemzetközi látóköre, nagy kultúrája a magyarság felemelkedését szolgálta. Sokrétű életművéből is kiemelkedik többkötetes emlékirata, melyet 1874-ben, pályája végén, 60. születésnapján kezdett el írni, és 1880-ban jelent meg Életem és korom címmel. A XIX. század első felének és a kiegyezés utáni évtizedeknek élményszerűségében semmihez sem hasonlítható enciklopédiája, melynek a ma számára nem egy megszívlelendő tanulsága van. A magyar nemesség leghaladóbb rétegéhez, a középnemességhez tartozó gazdag ifjú a nagybátyjától, a híres gyűjtő, Fejérváry Gábortól, a jó nevelés mellett a felvilágosodás eszméit kapta örökségül. Nagybátyjával közösen megtett tanulmányútjain megismerkedett az akkori Európa legfejlettebb országaival, Angliával, Franciaországgal, Belgiummal, Hollandiával, Németországgal. Beutazták Itáliát is, ahol a régészet és művészettörténet, iránt később a tudós hivatásérzetévé fejlődő, soha el nem múló szenvedély ébredt fel benne. Hazatérve, ügyvédi diplomát szerzett. A kor szokása szerint jurátusként került be az 1834-es Országgyűlésre, ahol széles körű műveltsége és serénvsége révén hamarosan a reformfiatalság egyik vezéralakja lett. A nemzet felemelkedéséért vívott küzdelem lendülete őt is elemi erővel ragadta magával. írói munkássága is ekkor indult meg. Eszmék Magyarország történeti phi- íozophiájához címmel cikkI’ulszky Ferenc portréja sorozatot írt Bajza és Vörösmarty folyóiratába, az Athenaeumba. Már fiatalon is valódi reálpolitikus. Gondolatai máig érvényesek: „Mindenki tudja, hogy fonák azoknak elmélkedése, akik eszményi rendszereikhez akarják a világot idomítani, ahelyett, hogy a történeteket vizsgálva, azon törvényeket keresnék, melyek szerint a nemzeti élet eddig kifejlett... Eszmények csak egyeseket ragadhatnak el, a népek lénye szilárdabb, s csak az hathat rájok, mi történeteik szilárd földjéből nő fel, csak az, mihez ősi szokás és százados emlékezetek kötik. . ." Pulszky egész irodalmi és tudományos munkássága a magyar kultúra folytonosságának, a nemzeti öntudat ébren tartásának fontos eszköze volt. A reform- mozgalmakban a Kossuth vezette ellenzékhez tartozott. A szabadságharc alatt elsősorban külpolitikai, diplomáciai téren tevékenykedett. 1848 májusában Kossuth Bécsbe küldte, a király személye körüli miniszter, Esz- terházy Pál herceg államtitkáraként, majd a magyar kormány angliai képviselője lett. Innen emigrált Kossuthtal együttműködve. Az emigráció mozgalmainak egyik fő szervezője. Széles körű publicisztikai tevékenységet fejtett ki 1848— 49. védelmében. Hős lelkű, a hányatott sorsot bátran vállaló felesége társaságában sokat utazott és írt, köztük egy érdekes, háromkötetes útleírást Amerikáról, 1852-es tapasztalataikról, melyben az Újvilág első nagy fellendülését ismerteti egy felvilágosult magyar szemszögéből. Közben nézetei radikalizá- 'lódtak, mert a londoni emigráció éveiben a legkülönbözőbb politikai színezetű forradalmárokkal ismerkedett meg, Mazzinivel, Herzennel, Louis Blanccal és Bakunyin- nal is, majd Garibaldival, akinek hívéül szegődött, és 1860-ban Olaszországba költözött. A kiegyezéskor hazatért. Deák Ferenc köréhez tartozott. 1869-ben a Nemzeti Múzeum elnöke lett. Nagy energiával vetette bele magát a kor társadalmi és kulturális mozgalmaiba. Negyedszázados munkássága alatt közgyűjteményeinket európai színvonalra emelte. Neki köszönhető az Eszter- házy-képgyűjtemény és a bécsi iparművészeti kiállítás anyagának megvásárlása, mellyel az Iparművészeti Múzeum alapját vetette meg. Tudományos főművei is ekkor keletkeztek. A rézkor Magyarországon (1883) és Magyarország archeológiája (1897) a hazai régészet úttörő alkotásai. Nem egy elképzelését igazolták a későbbi kutatások. Nagyarányú publikációs tevékenységét 1877- ben kezdte meg, szinte minden kiemelkedő archeológiái leletet ő közölt elsőként. Ö foglalta össze a népvándorlás korét az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képekben sorozatban. A napilapokban is sokat írt, az ismeretterjesztésben is úttörő volt. Gyűjtői munkássága, amellyel fiatalsága óta a Fejérváry—Pulszky gyűjteményt gyarapította, európai jelentőségű volt, a gyűjtemény egyes darabjai ma múzeumaink féltve őrzött kincsei. A halál kegyes volt hozzá: a Nemzeti Múzeumból szólította el 1897. szeptember 9-én a nagy reform- nemzedék utolsó mohikánját. B. 1. Kié a felelősség? Divat manapság, hogy visszanézzünk a mögöttünk levő időszakra, amelyben kialakult a mai nehéz gazdasági helyzet, amelyben összegyűlt ez a hatalmas dolláradósság. Sajnos, e visszanézés nem azért történik, hogy levonjuk a tanulságokat, hogy soha se ismétlődjenek meg azok a gazdasági és politikai hibák, amelyek a gazdasági válsághoz vezettek. A legtöbben azért néznek vissza, hogy megállapítsák, kik voltak a haszonélvezői az egész gazdaságra végső soron egyértelműen károsan ható korszaknak. Milyen egyszerű is lenne az egész! Aki lubickolt a pangás meleg vizében, nyilván maga is felelős a dologért, hiszen érdekében állt a status quo. Túl azon, hogy ez nagyon egyszerűsítő megállapítás, azért nem visz eredményre, mert valamilyen mértékben, valamilyen módon mindegyikünk élvezte a külföldi kölesö- nökön alapuló gazdasági csoda áldásait. A felelősség, tehát mindannyiunké? Meghökkentő ez a mondat, ha elvesszük mögüle a kérdőjelet. A mértéke mindesetre változott. Vegyünk egy szocialista piacra dolgozó, támogatott terméket gyártó vállalatot, amely évről évre tisztes nyereséget hozott Igen ám, de honnan? A költségvetésből, amely támogatta a veszteséges szocialista exportot és az alacsony magyar árat. S minél több terméket gyártott, annál többe került az országnak, a költségvetésen keresztül annak minden polgárának.. S azok a vásárlók, akik éppenséggel jól, támogatás nélkül is működő vállalatnál dolgoztak? Akik még 1974-ben is, amikor számunkra hatalmas cserearányromlás indult meg, forintért is vásárolhattak például nyugati autókat? Sőt, ha olyan társadalmi réteghez tartoztak, amelynek — nem is kivé- telezettségből, de munkájának ellátásához — nagyobb szüksége volt kocsira, még részletre is megtehették ezt. Képzeljük csak el mai ésszel : dolláros terméket forintért és részletre! Mi volt ez, ha nem az irracionális gazdasági helyzet haszonélvezete? S hány, meg hány példa volt, amellyel megvetettük mai 'adósságaink alapjait! Mondhatná minderre bárki is: bennünket nem kérdeztek meg, helyeseljük-e a gazdaságpolitikát, s nem kértünk a kedvezményekből sem; miért nekünk kell megfizetni az árát? Ebben van némi igazság, s ráadásul a külföldi inflációt és árrobbanást határainkon megállítani vélő, reformvisszafogó ideológia szellemi muníciójaként is működött az ár- stabilitás, amit talmi eszközökkel értek el. De ugyanakkor mindenki örült, hogy nem emelkedett a benzin, s a többi energiahordozó ára. Legalábbis néhány évig. Senki sem vállalta, hegy azonnal kövessük ezeket az árakat, illetve, aki meg olyan nyers-nyakas volt, hogy vállalta volna, azt menesztették... S az úgynevezett bukaresti árelv, amely a KGST-árakat mindig az elmúlt öt év világpiaci átlagáraihoz igazította, valóban enyhítette a Nyugatra is értékesíthető energia- hordozók, s más anyagok árnövekedését. S ez meg az önmagát már akkor túlélt szervezet jótékony hatásait mutatta. Szüleik révén még azok is részesei voltak az érdemek nélküli fellendülésnek, akik akkoriban születtek. S ők is nyögik a következményeket, csak nem a gyorsan értéktelenedő nyugdíjjal, hanem a kis fizetéssel, a lakásnélküliséggel, munkahelyük veszélybe kerülésével, jövőjük bizonytalanságával. Az egész .társadalom ette meg akkor saját jövőjének, jövőbeli kenyerének egy részét, s mivel az kölcsönkenyér volt, most visszajár. Nagy az adósságállomány, vissza kell fizetni. Az előzmények ismeretében még keserűbb lesz, hogy a jövendő időszakban sokszor tapasztaljuk majd, hogy egyesek megtollasodnak, meggazdagodnak, mintha most ők ennék el más rétegek kenyerét, a külföldi tőke bejövetele, az egyéni tőkebefektetések révén. Ezt bizony le kell nyelnünk, mert jövedelmeikből az ország is részesedik, míg, ha nincs ez a nagy felpezsdülés, ez a pénz az országnak is hiányzik. így hát jobb, ha nem kesergünk, nem mutogatunk ujjal másokra, hanem dolgozunk a magunk területén, bármennyire is általánosan hangzik ez a korparancs. Persze, a szakembereknek ki kell mutatniuk, gazdasági és politikai mechanizmusainknak mely része tette lehetővé azt, hogy ilyen tartósan eltérhettünk a valóságos gazdasági viszonyoktól, hogy jó évtizedig uralkodott a közmondás igaza: fenn az ernyő, nincsen kas. Ami máris világos: a gazdaságirányítás 1968-as mechanizmusa a politikai szerkezet változtatása nélkül félkarú óriásnak bizonyult. Ezért volt, van nagy szükség ennek változtatására is. Ugyanis nem hihető el, hogy az oly sok apró-cseprő dologban kézi vezérlést végző politikusok éppen olyan fontos, a jövőt meghatározó eseményekről ne tudtak volna, mint az ország adósságai. Tudomást vettek róla, észlelték, élvezték az általa létrejött bőség kedvező politikai hatásait, más hatásokról nem is beszélve. Nem volt politikai ellenőrző közeg, amely korrigált volna, nem volt valódi népképviselet, amely tiltakozott volna. A jelenlegi és jövőbeli változások azt szolgálják remélhetőleg, hogy ne legyen majd történelmünkben még egy generáció, amelyik nem veszi észre, hogy jó étvággyal elfogyasztotta gyermekei és unokái jövőjét. G. J.
