Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-01 / 206. szám
2 NOGRAD 1989. SZEPTEMBER 1.. PÉNTEK Előzetes vita a helyzetelemzésről és a politikai programtervezetről (Folytatás az 1. oldalról.) remiik a feltételeket. A vita kitért arra is. hogy a tervezett választmányi elnök függetlenített legyen-e vagy sem. Érvek elhangzottak ellene és mellette, a pártba- zottsági ülésen egyetértés abban alakult ki, hogy ezt a pártértekezleten kell megvitatni, olyan elnökre van szükség, aki a párt tekintélyét emeli. A személyi kérdések tárgyalásáról Füssy József az alábbiakat közölte: Devcsics Miklós kérte — korengedményes nyugdíjazására tekintettel — megyei első titkári funkciójából váló felmentését. A pártbizottság ehhez — a szabályok szerint nyílt szavazással — pártbizottsági tagságának meghagyásával, munkáját elismerve egy tartózkodással hozzájárult. A pártbizottság Szalai Lászlót, a megyei pártbizottság titkárát az első titkári feladatok ellátásával a pártértekezletig megbízta. A pártbizottság korábban felhatalmazást kapott arra. hogy 4 kongresszusi küldöttet válasszon. A végrehajtó bizottság tegnap reggel ülést tartott és ezzel kapcsolatban javaslatot tett a pártbizottságnak. Ezt megerősítette a testület. A 49 leadott szavazattal egyhangúan választották meg kongresszusi küldöttnek Grósz Károlyt és Szalai Lászlót. 47 szavazatot kapott kongresszusi küldöttként dr- Szabó István. az SKÜ vezérigazgatója, 48-at pedig Devcsics Miklós, a leköszönt megyei első titkár. Két szavazat (jáspár Antal- né, egy szavazat pedig Takács Vilmos mellett szólt. Személyi kérdések között döntés született a megyei pártértekezlet előkészítését szolgáló, s az ott dolgozó munkabizottságokkal kapcsolatban. A pártbizottsági ülésen bejelentették, hogy a testület delegált tagja, Csábiné Pohánka Erika írásban bejelentette alap- szervezetének (Balassagyarmat, Fémipari Vállalat), hogy kilép az MSZMP-ből. Erre tekintettel természetesen megszűnt a testületi tagsága is, a pártbizottság ezt tudomásul vette. Letovai Ildikó, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára kérte a testületből való felmentését. Mondván: a jelenlegi helyzetben ezt a munkát nem tudja vállalni. A pártbizottság a felmentéshez egy ellenszavazattal és három tartózkodással hozzájárult. A pártbizottság végezetül foglalkozott a pártvagyonnal is. Balázs Miklós osztályvezető felhatalmazást kapott arra: készüljön vizsgálódás a gazdálkodási szerepkör minél jobb érvényesítésére, figyelemmel az érvényes és várható döntésekre is. A tájékoztató után Füssy József kérdésekre válaszolt. A NÖGRÁD első kérdése a zárt ülést kifogásolta. A válasz szerint .taktikai és stratégiai kérdéseknél ez teljes mértékben indokolt, így cselekszenek az alternatív szel - vezetek is. A zárt ülést a pártbizottság megszavazta, azzal, hogy a tanácskozáson csak a pártsajtó képviselői lehetnek jelen. Ugyanakkor formai hiba, hogy már az előzetes meghívók is zártnak minősítették a tanácskozást. A vita minősítését firtató kérdésre a megyei titkár kifejtette: a program fölötti polémia és Grósz Károly hozzászólása is túlmutatott a megyei kérdéseken. Egymással ellentétes vélemények is megfogalmazódtak, többek között azzal kapcsolatban, hogy rövid, vagy hosszú távú konkrét, vagy elvi célokat kell körvonalazni. A NÓGRÁD tudósítója azt is tudakolta: hogyan foglalt állást Grósz Károly Devcsics Miklós felmentési kérelmére. A főtitkár elmondta, hogy a döntés a pártbizottság joga, Devcsics Miklóssal kapcsolatban pedig úgy nyilatkozott, meggyőződött róla, hogy eredményesen és színvonalasan dolgozott. Határozott és konzekvens politikus, a felmentési kérelem emberi indítékait ugyanakkor megérti, közéleti tevékenységére a továbbiakban is számítanak. Az első titkár távozása mindemellett tanulságos és üzenetértékű. Jelzi, hogy hiányzik a mozgalomból a szolidaritás, ebben a lépésben benne van a megyei és a központi pártvezetés kritikája, Devcsifcs Miklós felmentésével a megyei pártmozgalmat veszteség éri. Kérdésre válaszolva Füssy József elmondta azt is, hogy e személyi kérdésnél a hozzászólásokban méltatás hangzott el. A Tarjáni Acél és a salgótarjáni kábeltelevízió képviselője többek között azt tudakolta, hogy a „nagytekintélyű pártelnök” leendő személyével kapcsolatban hangzott-e el konkrétum. Füssy József válasza: személy szerint senki nevét nem említették. A program időtállóságának firtatása mellett a Tarjáni Tükör többek között azt kérdezte: a pártbizottság tagjai csak az újságból tudták-e meg, hogy Devcsics Miklós felmentési kérelmét is tárgyalják. Füssy József: „Ügy láttam, hogy a testület tagjai olvassák a NÓGRÁD-ot, a kérelemről előzetesen, hivatalosan nem tudtak’.. Ami pedig a program időtállóságát illeti; a válasz szerint a szerkesztő- bizottság feladatul kapta, nogy hajtson végre pontosításokat. Füssy József személyes véleménye: egyébként is folyamatos korrekcióra van szükség. A Magyar Távirati Iroda tudósítója többek között Grósz Károly hozzászólására volt kíváncsi. A tájékoztatás szerint az MSZMP főtitkára egyetértését fejezte ki a programtervezet szellemiségével, koncepciójával. A nagy vita mindenütt az, hogy rövid távú, vagy perspektivikus legyen a program? A főtitkár nézete szerint a politika rövid és hosszú távú kérdések kompromisszuma, a programnak erre kell választ találni. A szervezett struktúrával kapcsolatos elképzeléseket, hasznos, értékes helyi kezdeményezésnek nevezte a főtitkár. A belpolitikai helyzettel kapcsolatban pedig kifejtette: a feszültségeket láthatóan a gazdaság hozta felszínre, a gazdaság válsága pedig a politikai válság miatt alakult ki. A párt állapotával kapcsolatban úgy fogalmazott: a szétesettség felé halad, az összerendeződés helyett. Ennek rövid távon a hatalom elvesztése, hosszabb távon pedig rendszerváltozás lehet a következménye. Maximális célként a főtitkár azt fogalmazta meg, hogy az MSZMP a legerősebb párt legyen, a minimális cél pedig a koalíción belüli legerősebb pozíció. A párton belüli irányzatok minősítése mellett kitért a főtitkár a vitatott kérdésekre is. Ezek között az első a múlt értékelése. Grósz Károly szólt a kádári korszak értékeiről. Megemlítette többek között, hogy ghben a 32 évben kibővült a társadalom mozgástere, ugyancsak bővültek az állampolgári jogok, a törvényesség alapvetően érvényesült, 20 évig közmegegyezés volt. A korszak további értéke, hogy a pártvezetés a külső és belső sztálini nyomás ellenére képviselte a magyar érdekeket, az ország kormányzása jelentős mértékben politikai eszközökkel történt, adminisztratívak helyett. Nagy súlyt kapott a nemzeti út megfogalmazása, felismerték a modellváltást, s a bürokratikus szocializmus meghaladására fogalmazták meg a demokratikus szocializmus eszméit;. A főtitkár kifejtette nézeteit az európaiság gondolatával kapcsolatban, majd a vitákról szólt. Utalva arra, hogy sajnos, napi személyeskedés, harc folyik a pártban, rendkívül nehéz egy-egy alapkérdésben nyugodtan, vitában, egységet teremteni. A kongresszus iránti felfokozott várakozást i:? le kellene csökkenteni. Ha kapkodó és vi- szálykodó kongresszus lesz, akkor ez kerül a párt ar- arculatára, s ez a választási harcban nem sikertényező. Kelemen Gábor HOC VAN ELŐZ EŰV „SPÓRKOCSr ? Sémi Æ m~ ■■•bank rí Salgótarjáni Igazgatóság A Magyar Hitel Bank Rt. Salgótarjáni Igazgatóságánál, valamint Pásztói Fiókjánál 1989. SZEPTEMBER 1-JÉTÖL befizethető a személygépkocsi-igénylési letét. Az MHB Rt. a gépkocsivásárlási letétekre kedvezményeket nyújt, melyek mérséklik az infláció hatását és kedvező nyerési lehetőségeket is biztosítanak. Minden kedves érdeklődőnek részletes tájékoztatást adunk az alábbi címeken: MHB Rt. Salgótarjáni Igazgatóság, Salgótarján, Rákóczi út 15. Pásztó, Szabadság út 49. : ■ ^műiéééééééé Múltunkról, történelmünkről... A második világháború kitörésének évfordulóján A II. világháború kitörésének 50. évfordulójára emlékezünk szeptember 1-én. Arra a dátumra, amellyel elkezdődött a hat évig tartó értelmetlen öldöklés. Az évforduló napján az emberek egy percre bizonyára majd megállnak, fejet hajtanak, koszorúkat helyeznek el sírokon, emlékműveken, s elgondolkodnak azon, ami akkor történt. És sokan még most sem tud- já_k_ felfogni, miért és, hogyarf eshettek meg akkor azok a szörnyűségek? Az évfordulók mindig alkalmasak arra, hogy szembenézzünk a történtekkel, értékeljük, sokoldalúan megvilágítsuk az eseményeket. A II. világháború kitörésének kerek évfordulója is közelmúltunk legnagyobb tragédiájának úbóli elemzésére biztat. Annál is inkább, mivel az utóbbi időben sok új tényanyag, dokumentum került a felszínre, s nem egy kérdés a korábbitól eltérő értékelést kapott. Mind ez idáig hajlamosak voltunk elhinni magunkról; jól ismerjük a II. világháború történetét, szinte már mindent tudunk róla. Olvastuk a megjelent könyveket — a háborús regényeket és a visszaemlékezéseket —, néztük a hatalmas erőket felvonultató filmeket. Majd amikor á háború mérhetetlen óceánjában megjelent az egyes ember ábrázolása, s előtérbe kerültek az egyéni és családi tragédiák, néztük az ezekről szóló alkotásokat is. Ma viszont, mint annyi más életünkben, változott ez is. Nap mint nap tapasztalhatjuk: amit eddig tudtunk, az nem elégséges. Nem elég és nem elég jó. Másképpen történtek a dolgok, másként volt minden, önmagunktól, másoktól egyaránt azt kérdezzük: mi ez, ami megváltozott? A háború vagy az emberek mindannyian? A körülmények lettek talán gyökeresen mások? Csak egyet állíthatunk biztosan: a körülmények valóban megváltoztak. Sokan érvelnek ily módon- az embereket manapság már nemigen érdekli a II. világháború. A népirtás, az ötvenmillió halott, a táborok, Hirosima és Nagaszaki nem hatja meg őket, s nem foglalkoznak azzal sem, ami erőt adott, biztatást jelentett az elavult indulatok közepette. Elvesznek a jelen problémáiban, nem hajlandók vállukra venni a múlt terheit. Nem szívesen cipelnek régi göncöket, mikor a sajátjuk alatt is majd megszakadnak. S ha netán valahol mégiscsak felcsillan az érdeklődés sugara, akkor is megelégszenek az érdekességekkel, a történelmi kuriózumokkal. A kérdés nyitottnak tűnik. Így van ez valóban? A közömbösség martalékává lett volna közelmúltunk legnagyobb és legdrámaibb eseménye? Részigazság biztosan van a véleményben, de az egész nem fedi a valót. Az emberekből nem szállt el csak úgy, egyik napról a másikra az érdeklődés. Élnek tovább az emlékek (közöttük elsősorban a fájdalmasak), s nem egyszer újult erővel tör felszínre a természetes emberi kíváncsiság is. Csak hát zavar és bizonytalanság tapasztalható itt is, ugyanúgy, mint életünk annyi más területén. De mi okozza a nagy zavart, az elbizonytalanodást? Az újonnan felszínre került adatok és dokumentumok mindenképpen. Néhány megdöbbentő történelmi tény közzététele valósággal mellbe vágta az embereket. A tisztának látszó víz összezavarodott, s mindaz, ami eddig stabilnak tűnt, egyszerre kétségessé vált. Hirtelen a dolgok más megvilágításba kerültek, nemegyszer még a háború fő kérdéseit illetően is. A szellem kijött a palackból. Elszabadultak az indulatok, nagyobb teret kaptak a szubjektív megítélések. Ezek a szubjektív véleménynyilvánítások leginkább akkor tapasztalhatók, ha közelről érint valakit. Akkor például, mikor Magyarországnak a II. világháborúban játszott szerepe kerül szóba. Ennek oka az lehet, hogy az eltelt évtizedek, nem voltak nem lehettek elegendők arra, hogy az emberek függetlenítsék magukat az általuk megélt eseményektől, saját emlékeiktől. Ma már nem él annyira a „bűnös nemzet”, és az „utolsó csatlós” korábbi hatalmi minősítésnek a tudata népünkben, de az, egyoldalú és ellentmondásos ítéletalkotások eléggé elterjedtek. Többek között például a magyar ellenállási mozgalom (annak kibontakozása, köre, illetve a kibontakozás elmaradása) kérdésében, vagy az uralkodó osztály és a néptömegek szerepének megítélésében. Labilisakká váltak az eddigi megállapítások, bizonytalanná a dátumok. Kétséges a német megszállás és a nyilas rémuralom alóli felszabadulás ténye és időpontja. Ér. telmezési, fordítási, tehát formai problémá. nak tűnő, de valójában nagyonis fontos politikai tartalmat magába foglaló vita indult el a „felszabadítás (dulás”) kifejezés körül. Történészek állítják: 1945. április 4-e nem az a dátum, mikor az utolsó német egységek elhagyták Magyarország területét. Eszerint nem fogadható el hiteles forrásként az a jelentés sem. amelyet az ország területén harcoló II. Ukrán Front csapatainak főparancsnoka (a kérdésben akkor kétségkívül a ]eg- illetékesebb) küldött az említett napon, s amelyben Magyarországot ellenségtől megtisztított területnek nyilvánította!? Elgondolkodtató és vitára ingerlő kérdéskörök. Észrevehető nagy nosztalgiahullám öntött el bennünket az utóbbi időben. Korabeli slágerek idézik nap mint nap a háború időszakát, a magyarság akkori helyzetét- Megszépítő emlékezés. Mennyi romantikus történet és dal a háború népszerűsítésére, amelyek már-már háttérbe szorítják a lényeget. Azt, hogy más a sláger és az élet, más a romantika és más a valóság. A fülbemászó dallamok hallgatása vagy dúdolása közben sem feledkezhetünk meg ugyanis arról, hogy igazából mit is jelent a háború? Nem csak fehér zseb- kendős és keménykalapos integetéseket, hanem gyors behívókat és megsápadt arcokat is. Anyagi, erkölcsi csődöt és züllést. Emberi önérzet feladását a létért. a túlélés reményéért. És jelentette a szinte az egész nép szeme előtt lejátszódó és csődöt mondó, nagy semlegességi és kiugrási kísérleteket, a kor- mánycseréket, és a hatalmi játszadozásokat, amelyekbe mindent beleadtak a hatalom urai. Csak éppen a józan megfontolás és a magyar nép hiányzott belőle. Mit változtatnak (változtathatnak) meg a felszínre került tényanyagok és dokumentumok? Az alapkérdéseket és megítéléseket (időpontok. támadás ténye, haderő stb.) a felelősség kérdését, a háború igazságos és igazságtalan jellegét, a gazdaságban kimutatható érdekeltségeket és érdekszférákat? Vagy csupán részkérdésekben történik majd módosítás? Úgy gondolom, nem lehet ezekre a problémákra ma még megnyugtató választ adni. Már csak azért sem, mert ma még úgy túrnák, az új adatok, tények egyelőre inkább az elbizonytalanodást segítették elő. Pedig funkciójuk más lenne: a tisztánlátás növelése, az események sokoldalúbb megvilágításának és a reális értékítélet kialakításának elősegítése. A türelmetlenség azonban itt sem segít. Meg kell várnunk a dokumentumok feldolgozását (újabbak közreadását), értékelését, amely nem csak kemény munkát, időt, hanem reális, elfogultságtól mentes történelem- szemléletet is kíván és igényel. Reméljük ez a tevékenység gyümölcsöző lesz, s nem egy fontos kérdésben elősegíti az eligazodást, a valós megítélést. Van-e hát aggodalomra okunk e téren, múltunk, a történelem megítélését illetően? Ügy gondolom, hogy van. Van, mert kockáztatunk, s így veszíthetünk is. Mert olyan cseppfolyós és bizonytalan minden. Talán majd a következő fél évszázad elhozza a megbékélést és a megoldást! A múltat és a jelent egyaránt érintő nagy megbékélést, a jelen és a jövő érdekében. Akkor talán a történelem sem lesz annyira kiszolgáltatva a napi politikának és a hatalmi csatározásoknak. A történelmi eseményektől — így a II. világháborúból is — mindenekelőtt a tanulságokat kell leszűrni. A negatívumok mellett a pozitívumokat. A „soha többé” fogadkozáson túl azokat, melyek máig szóló előremutató értékek. Az egymásrautaltság szigorú tényét és követelményét; azt a törhetetlen hitet, bizakodást és élniakarást, melynek megléte nélkül nemigen lehetett volna túlélni a borzalmakat; s a nemzetközi összefogás erejét, amely arra int ma is, hogy csakis közösen, más népekkel karöltve lehet az emberibb világot megteremteni. Bozó Gyula
