Nógrád, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-01 / 206. szám
1989. SZEPTEMBER 1.. PÉNTEK NÓGRÁD A kuznyecki iparvidék ma Egy hónappal a bányászsztrájk után (III.) Mezsdurecsenszk meny- nyei táj lenne, ha nem tapadna a városra szürke nyelvként a meddő szóródó pora, ha nem lennének szegényesek a lakások, rosszak a munkafeltételek és elhanyagolt az egész munkástelep, ahol üresek a. polcok az üzletekben, vékony a szénréteg a fejtésen, s amikor úgy jÖ6sz ki a bányából, mint a sátán, s csak a szappanmaradék jut a mosakodásra. Főképpen azonban az egész nagyvilágtól való szörnyű elszigeteltség: ti ott valahol a távolban termelitek a szenet, ami kell az országnak, folyamatosan megy oda, ahol kell, s így minden rendben van. De az embernek van otthona, családja és van lelke is. Nemcsak a szénért, a szénnel él az ember. Biztosan így gondolkodott Valerij Kokorin bányamester is, amikor belefogott ebbe a dologba a sztrájkkal a Sevjakov-ak- nában. Amikor először hallottunk a sztrájkról, mindenki megrettent: ki, mit, miért, hogy meri és egyáltalán hogyan lehet ez. Nincs-e ebben az „ellenség keze"? Kokorin magas, mély- , hangú ember hosszú kezekkel, okos szemekkel. Folytatjuk a beszélgetést: — Az én személyes helyiem? Három gyerekünk van. Rendes lakásunk van. Igaz, hogy nincs se kocsim, se hétvégi házam. De hogy élnek mások? Nagyon rosz- szul. — Amikor maga elkezdte, mi történt aztán? — Aztán? Aztán mi Cse- repov elvtárssal intéztük... Cserepov elvtársnak, a városi pártbizottság első titkárának megnyúlt az arca. Három . napja a megyei párt-vb-ülésen éppen ezért a szrájkért kapott szigorú figyelmeztetés pártbüntetést. ő is bekapcsolódik a beszélgetésbe : — Minden reményünk az, hogy követeléseink közül ígéretet kaptunk az önálló gazdálkodásra. Kokorin a szavába vág : — Majd én egyszerűen, bányászmódra megmondom: nekünk magunknak kell rendelkeznünk azzal, amit kitermelünk. Most Moszkvába készülnek, hogy olyan embereket keressenek, akik segítenének nekik az új rendszerű munka megszervezésében. Az utazók között vannak a városi pártbizottságról és a városi tanácsról is. Igaz, hogy ők nem bányászok, de olyanok mint a többiek, megértették és vállalták a fájdalmukat. Találkoztunk és hosszan beszélgettünk a kuznyecki kohászati kombinátban is olyan emberekkel, akik átélték a munkások bajait és támogatták követeléseiket. Nem ez jászott-e szerepet abban, hogy itt felülkerekedett az értelem és a józan ész, leküzdve a „Le mindenkit és mindent!" egyszerű észjárását. A „Raszpadszkaja” bánya megszakítás nélkül szállított szenet a kohászoknak a szrájk nehéz napjaiban is. ☆ Igyekeztünk mellőzni a kategorikus ítéleteket és következtetéseket, mert tudjuk, hogy minden óvatlan, nem kellően mérlegelt iszó — olaj g társadalmi feszültség hamu alatt izzó parazsára. Mégis van néhány tanulsá 'a a sok szenvedést átélt kuznyecki iparvidéken folytatott beszélgetéseknek. Az első. A munkások megvannak győződve igazukról és bíznak erejükben, tudják, hogy mit érnek, képesek kiállni jogaikért és helyükért a társadalomban. A második. Nem kell kon fron táltatni a munkásokat és a hatalom helyi gyakorlóit. Az utóbbiak között sok kiváló becsületes szakember van. S ha valaki nem tudja felvenni az új ritmusát, maguk a munkások iis képesek megfelelő következtetésekre jutni az ilyen vezetőket illetően. Ez pedig csak hasznára válik a pártnak. És a harmadik. Minden rangú vezetőnek meg kell értenie, hogy az elkorhadt gazdasági mechanizmus mindaddig nem képes felvermi a szükséges fordulatszámút, amíg nem fordulunk kellő figyelemmel a munkások gondjai és mindennapi szükségletei felé. Ellenkező esetben aligha sikerül elérni céljainkat. Fordította: B. S. (Vége) Világkiállításért Kft. alakult Világkiállításért Kft. alakult Budapesten 12 építőipari kivitelező, beruházó és tervezővállalat részvételével, 12 millió forintos alaptőkével.- A társaság célja, hogy megszervezze a magyar vállalkozók részvételét a beruházás 50 hektáros területének, illetve 100 ezer négyzetméternyi épületének előkészítési, megvalósítási munkálataiban. A magyar parlament őszi, illetve a nemzetközi szervezet decemberi, a kiállítás megrendezéséhez hozzájáruló döntése esetén kevés már az idő a létesítmények 1994 végi átadásáig. Akit. ezért már most, a végleges döntés előtt is megkezdi a különféle információk gyűjtését, rendszerezését, a piackutatást. Legális „lengyel piac” Legalizálták Szombathelyen a „lengyel piacot”, amelyet „KGST-piac" néven is emlegetnek. Erről a városi tanács vezetői döntöttek. A vasi megyeszékhely piacán, illetve annak közvetlen közelében naponta 20— 30, esetenként ennél is több lengyel állampolgár árusítja a különböző árucikkeket, zömmel ruhaneműket, divatárukat és műszaki cikkeket. Mivel az effajta árusítást tiltó jogszabályoknak megnyugtató módon nem tudtak érvényt szerezni, a városi tanács vezetői úgy határoztak, legalizálják a „KGST-piacot”. Intézkedtek, hogy a vásárcsarnok kezelésében lévő szabadtéri, bekerített területen kanjanak helyet a lengyel árusok, ezért természetesen helypénzt kötelesek fizetni. Ezzel kulturáltabbá, áttekinthetőbbé, ennél fogva ellenőrizhetőbbé tették ezt a fajta kereskedelmet. A döntést hozókat az a Szempont is vezérelte, hogy így jobban fellelhetők az esetlegesen bűncselekményből származó árucikkek. (MTI) 105 éves „új” malom Putnokon A Borsod-AbaúJ-Zemplén Megyei Malomipari Vállalat 70 millió forintos költséggel felújította a 105 éves putnoki malmot. Oj NDK gyártmányú hengersort, daragépeket és szitasort építettek be, arái lehetővé tette, hogy a kapacitást napi tíz egész kéttized vagonról tizenhárom egész négytized vagonra nSvelték. A felújított malom látja el ózd és Kazincbarcika térségének lakóit liszttel. MTI-fotó: Kozma István A bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer Nagymaros nélkül Miként használható a hősi erőmű a nagymarosi létesítmény nélkül, milyen jogi lehetőségek vannak e módosításra, milyen gazdasági kihatásokra lehet számítani? Szakmai bizottságok — több társadalmi környezetvédelmi csoport részvételével — vizsgálták az elmúlt hetekben ezeket a kérdésköröket. A műszaki-ökológiai, az államközi szerződés módosítására vonatkozó, illetve a gazdaságossági szempontokat mérlegelő jelentések a napokban készültek el. Milyen megállapításokat tett a műszaki-ökológiai bizottság? — kérdezte V. Nagy Imrét, a munkacsoport vezetőjét, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető tanárát az MTI munkatársa. Alapvető megállapítás — mondotta a professzor —, hogy a nagymarosi duzzasztás nélkül nem lehet a bősi erőművet csúcsüzemben használni. Mint a jelentésben is hangsúlyozzuk, ez számos új, eddig nem vizsgált problémát vet fel. A dunakiliti tározóban például a csúcsüzemi duzzasztás és vízleeresztés nélkül csak középen, az eredeti medernél mozogna a víz. Az áramlási tér két oldalán, azaz a tározó ®bntő részén nagyarányú algásodás kezdődne oxigénhiánnyal, s ez a csúcsüzemhez képest is jóval nagyobb iszaplerakódást eredményezne. Megoldást csak az hozhat, ha a magyar és a csehszlovák oldalon egyaránt új gátrendszerrel, egy a jelenleginél kisebb duzzasztási teret építenének az egész víztömeg állandó mozgásban tartásához. Ez viszont óriási többletköltséget jelentene. A nagymarosi duzzasztás elhagyása ezen kívül más feladatokat is ad. A megemelt vízszint nélkül igen nagy lenne a medermélyülés, ott, ahol az üzemvízcsatorna visszakanyarodik a Dunába. Több szakember szerint a nagymarosi létesítmény visszatartaná, leülepítené a különféle, főként nehézfémtartalmú szennyezőket, és ezek rendszeres eltávolításával, elkülönített tárolásával jobban megvédhetők lennépek a főváros ivóvízbázisai. A Szigetköz keleti részén eredetileg nem terveztek szivárogtató rendszert. Itt a nagymarosi létesítmény visszaduzzasztó hatása biztosította volna a megfelelő talajvízszintet. Ennek pótlásáról is gondoskodni kell, ha nem épül meg a nagymarosi műtárgy. A bősi létesítmény alapüzeménél — s nem csupán a csúcsrajáratásnál — ugyancsak komoly ökológiai veszélyekkel jár, ha túl kevés víz marad az öreg- Duna medrében. A bizottság munkájában résztvevő, a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztériumot képviselő hajózási szakember annak a véleménynek adott hangot, hogy a nagymarosi létesítmény nélkül nem lehet a három és fél méteres hajózási vízmélységet' elérni. A több milliárd forintos medermélyítési munkákkal is csak 2,1—2,3 méter a kitűzhető cél. A viták során a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság környezetvédő csoportja ezt a megközelítést nem fogadta el, különvéleményüket írásban csatolták. Többek között arra hivatkoztak, hogy csak mesterséges, csatornázott mederrészekben indokolt a három és fél méteres mélység. Tartolékosok. sorkötelesek Szövetségünk mindig nyitott volt... ■nyilatkozik MHSZ főelőadó*«» Országszerte tartalmas eredményes munka folyik az MHSZ klubjaiban. Így van ez Nógrádban is, ahol szinte naponta hallunk a modellezők, könnyűbúvárok, lövészek eredményeiről. De mi újság a tartalékosoknál? Milyen kép- zést kapnak? Kik és hogyan foglalkoznak velük? Andó József századost az MHSZ megyej vezetőségének képzési főelőadóját kérdeztük. — A tartalékosokról valahogy kevesebbet hallunk. Miért? — Rendezvényeink nem tartoznak a leglátványosabbak közé. Ugyanakkor az is igaz, hogy honvédelmi klubjaink, tartalékos szakosztályaink, több olyan katona- politikai tájékoztatót szerveznek, amelyek témakörei nem tartoznak a nagy nyilvánosságra. Kevesen tudják, hogy ezeken a tájékoztatókon a hadsereg tábornokai a Külügyi Intézet és a Hadtörténeti Múzeum vezető munkatársai adnak első kézből tájékoztatót egy-egy aktuális témáról. Ezeket az előadásokat szívesen látogatják tartalékosaink. — Milyen egyéb rendezvényeket szervez az iMHSZ? — Szoros kapcsolatot tartunk a néphadsereggel, ugyanakkor tagjaink között szép számmal vannak a határőrség és a rendőrség tartalékos és nyugállományú tisztjei, tiszthelyettesei is- Részükre laktanya-látogatásokat szervezünk. Nemzetközi kapcsolataink is vannak, elsősorban a szomszédok csehszlovákiai SVA- ZARM-mal. Különböző szintű és fokozatú versenyeket is szervezünk az általános katonapolitikai és katonai kérdésekben való jártasságuk, a készségek felmérésére. Megrendezzük a tartalékosok lövészversenyeit (TLV) és a honvédelmi versenyeket (THV). — Népszerűek ezek? Milyen az érdeklődés? — Az elmúlt két évben megyénk tartalékosai végeztek az első helyen az országos döntőn és Lengyelországban képviselhették az MHSZ-t. A honvédelmi versenyeken ugyancsak az élmezőnyben végeztünk. Már ebből is látszik, hogy kedveltek ezek a versenyek és évente több száz tartalékost mozgósítanak. — A társadalomban lezajló folyamatok, a politikai intézményrendszer átrendeződése érinti e a szövetséget? — Szövetségünk mindig is nyitott szervezet volt! Kezdettől fogva népben, nemzetben gondolkodik. Hadd idézzek az 1948-as — jogelődünk — felhívásából : "célunk tagjaink szabadságharcos szellemét növelni, testét edzeni. közöttük a népi kultúrát terjeszteni, hogy alkalmasabbá vállja- nak azokra a feladatokra, melyeket a népi demokrácia továbbfejlesztése és védelme tőlünk megkövetel”. Ügy gondolom, hogy megyénk több mint 11 ezres MHSZ tagsága és a velük kapcsolatban álló tartalékosok ezrei mindezeket magukénak vallják. — Milyen további elképzeléseik vannak a jövőre? — Úgy dolgozunk. hogy végrehajtsuk azokat a célkitűzéseket, amelyeket szövetségünk tavaly júniusban az országos közgyűlésen meghatározott. Szeretnénk ugyanakkor bekapcsolódni a Bajtársi Érdekvédelmi Egyesületek munkájába. — Mit kell tudnunk erről a mozgalomról? — Az egyesület megalakítását a nyugállományú és tartalékos tisztek vetették fel. Ez az egyesület képviseli hadseregünk hivatásos és tartalékos tisztjeit, tiszthelyetteseit és a nyugállomá- nyúakat. Pártolptagok magán és jogi személyek is lehetnek, akik anyagilag és erkölcsileg támogatják az egyesületet. Mi itt Nógrádban is szeretnénk bekapcsolódni az egyesület munkájába... — A sorkötelesek mellett egy másik szakterülettel is foglalkozik az MHSZ: a sorkötelesek képzésével. Hogyan? — Az általános honvédelmi oktatáson belül 60 órában folytatjuk a sorköteles fiatalok honvédélmi felkészítését- Azért, hogy megismerjék a honvédelmi kötelezettségeket és jobban beilleszkedjenek a katonai szolgálatba. Ügy ítélem meg. hogy elérjük céljainkat, mert a tanfolyamok végén a felmérő tesztek eredményei jók. Az alakulatok parancsnokai is „visszajeleznek” és elismerően szólnak felkészítő munkánkról — mondtk befejezésül Andó József százados az MHSZ megyei vezetőségének képzési főelőadója. (SZ.)
