Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-26 / 201. szám
1989. AUGUSZTUS 26., SZOMBAT 5 NOíiKAI) Jtläiräsgyiijtö akció a Pásztói Üvegipari Gép- és Szerszámgyár igazgatója ellen A dolgozók egylmada irta alá — Levél a minisztériumba — Béremelést követelnek — A helyzet nem változott Pásztó. Üvegipari Gép- és Szerszámgyár. Igyekeznénk befelé, ám rend a lelke mindennek. A portán megkérdezik: mi járatban vagyunk, majd közük a fotóssal, hogy felszerelését nem hozhatja be a gyár területére. Ehhez igazgatói engedély szükséges, az első számú vezető viszont nem tartózkodik benn. Salgótarjánba utazott. Nem tehetünk mást. fényképezőgép nél'kü] lépjük át az „ellenőrző pontot”, miközben néhány szót váltunk Sztancsik Lászlóné rendészeti gépírónővel: — A munkásgyűlés ügyében jöttek? — kérdi, majd amikor bólintunk, ő gyorsan folytatja- — Nem tudom miért csinálták néhá- nyan ezt a cirkuszt az igazgató ellen, amikor ő olyan rendes ember, és a dolgozók érdekeit védte mindig! . A munkásgyűlés tehát még mindig téma a gyárban. Történt, hogy Kapás Imre MSZMP alapszervezeti titkár és Tóth László vállalati KISZ-bizottsági titkár kezdeményezésére aláírás- gyűjtő akciót szerveztek a gyárban, követelve az igazgató felmentését. Ezt követte egy rendkívüli műn. kásgvűlés... íme az Ipari Minisztériumhoz elküldött, 130 dolgozó által „szignózott'' levél teljes szövege: tok, de nem történt semmi. Mi több, a szakszervezetünk is elhatárolta magát felhívásunktól. Érdekes módon mégis a dolgozók egyharma- da írta alá indítványunkat, úgy, hogy az irodai dolgozókat meg sem kérdeztük. — A levelünk elküldése után jártak itt 'a-'minisztériumból és elbeszélgettek néhány dolgozóval — mondja az „aláírók " egyik rangidős képviselője. Szabó István, a lakátoscsarnok hegesztője- — Én '65-től vagyok a gyárban, de a bérem à mindenkori árakat figyelembe véve nem volt még ilyen alacsony. Mégis itt nyugtatgatnak bennünket, meg mondják, hogy milyen jó a pénzünk. Hát próbáljanak ők ennyiből élni. Szűcs Endre miniszterhelyettes elvtárs részére! Tárgy: Pádár /Sándor igazgató felmentésének inditványo- f sa a dolgozók kérése alapján. 'ndokok: A fizikai munkások megítélése szerint Pádár ior a gyár kiválása óta eltelt időszakban 'a gyárat rosz- l vezeti. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt időszakban közel 50- produktív munkás (esztergályos, lakatos, öntő) hagyta el a gyárat. A létszám pótlása a nem megfelelő bérezés miatt úgyszólván lehetetlen A társadalmi szervek, munkások több fórumon jelezték a különböző problémákat, de nem történtek megfelelő lépések a megoldás irányába. 100 százalék elérése esetén egy dolgozó a gyárban nettó 6—7 ezer forint körül keres, az évi 15 százalékos bérfejlesztéssel együtt. Olyan elemi hibák fordulnak elő a magas vezetői létszám miatt, hogy egy délutános műszakban két dolgozóra esett, egy művezető. Az adminisztráció túlzott. Magasnak tartjuk a gyár jelen gazdasági körülményei között a vezetők számát és premizálásukat. Ugyanakkor azt tudjuk elmondani, hogy beruházásaink kihasználtsága nincs 8 óra• Új, nagy értékű berendezéseink nincsenek kihasználva, úgy tűnik, sok az alaptalan beruházás. A dolgozók a vezetők alkalmasságát saját zsebükön érzik, ilyen feltételeknek — a középvezetőkig bezárva — kevesen felelnek meg Megoldásként dolgozóink javasolták és javasolják, hogy: — a béreket legalább olyan mértékben emeljék meg min- •den produktív dolgozónál, hogy Pest közelsége ne legyen elszívó erő és arányban álljanak a bérek a végzett munkával. — adminisztratív létszám radikális csökkentése, felesleges osztályok megszüntetése, — megfelelő bérekkel a beruházások hatékony kihasználása. — kapjon nagyobb hangsúlyt a dolgozók véleménye, javaslata, — a vezetői létszám alapos csökkentését, — a gyáron belüli összefonódások megszüntetése. A levelünk és aláírásgyűjtésünk végső megoldás a gyár megmentésére A helyzet, a hangulat nem tartható sokáig, a megoldás gyors orvoslást igényel. Sok dolgozó van várakozó állásponton, de munkahelyet keres közben, ami a szakmai összetételt nézve nem nehéz feladat. A produktív állomány ilyen tendenciájú csökkenése, amely most jellemző. távlatokban a gyár bezárásához vezethet. Kérjük a dolgozók nevében a miniszterhelyettes elvtárs hathatós intézkedését. Tisztelettel : az aláírók” O O O Az' aláírásgyűjtő akció egyik szülőatyját, Tóth Lászlót megtaláljuk. Ö és három — szintén elégedetlenkedő — társa habozás nélkül vállalkoznak arra. hogy szóban is elmondják észrevételeiket. gondjaikat. A helyi MSZMP-szervezet irodájában ülünk le. Nem kell különösebben kérdezősködni. mert a munkások szinte egymás szavába vágva mondják a magukét. — Áldatlan állapotok ezek — kezdi Tóth László, aki 1970 óta esztergályosként keresi kenyerét a gyárban. — Kevés a fizetésünk. Az igazgató mindig azt hangsúlyozza. hogy hasonló cégekhez viszónvítva a mi keresetünk jó. De mit érdekel ez bennünket! A munkánkat fizessék meg. és ne azzal ámítsanak, hogy nyereséges a termelés! Mi nem kapunk tízezres prémiumokat, meg jutalmakat. így legalább a fizetésünk legyen tisztességes! — Sorban szállingóznak el a legjobb szakmunkások a gyárból — így Tóth Antal, ö 1980 óta formalakatosként dolgozik itt. — A távozók helyett meg idehoznak vattacukrost, szakácsot és sok-sok szakképzetlent, az űrök betöltésére. Gondolhatja. hogy egy betanított munkás szakmailag milyen mesz- sze áll egy szakmunkástól ! — KISZ-szervezetünk idén februárban már felhívta . az igazgató figyelmét a hibákra — veszi át a szót Tóth László. — Párttaggyűléseken is elhangzottak bírála— Annyif fűznék az elhangzottakhoz — mondja higgadtan Kovács Attila esztergályos —, hogy beszélhetünk mi bármiről is. ha nem javítanak a munka- szervezésen, a műhelyek jobb. kihasználásán, ezzel együtt a béreken. akkor minden csak üres szólam marad. És úgy tűnik, most ez a valóság... — Miért, a munkásgyűlésen sem történt semmi érdemleges? — vetem közbe. Tóth László válaszol sebtiben : — Hová gondol? Pádár Sándor a minisztérium jelenlévő képviselői előtt elmondta: minden milyen jó, minden milyen szép, és hogy jövőre vegyes vállalattá, vagy részvénytársasággá alakul a gyár, aztán semmi* Ez volt a válaszuk felháborodásunkra, követeléseinkre: Semmi sem változott tehát, szinte alamizsnáért dolgozhatunk továbbO O O Hallgattassák meg a másik fél is — mondjuk —, így néhány nappal később bejelentkezünk Pádár Sándor igazgatóhoz, aki irodájában fogad. Nem engedi magát lefényképezni, ám mint mondja, a portán nem mondtak igazat: ő sosem tiltotta a fényképezést a gyárban. Aztán a fontosabb dologra tereljük a szót: az aláírás- gyűjtő akcióra. — Nézze — kezdi az igazgató —. én a mai napig nem kaptam semmilyen leiratot az aláírásgyűjtésről és az ellenem felhozott megjegyzésekről. Ezt a témát is úgy kezelem, mint bármely más ügyet a cégnél: azon igyekezem, hogy ne zavarjon a múnkában, minden folytatódjon a maga rend> jén. — Beszéltem az elégedetlenkedők néhány képviselőjével, aliilí keményen fogalmaznak bérügyekben, fluktuációval és a szakmai utánpótlás elégtelenségével kapcsolatban. — Mivel ez három problémakör. így háromféle megközelítést kíván. Kezdem a bérekkel. 1988-ban, gyárunk önállóvá válása után hatszázalékos bérfej- lçsztést hajtottunk végre. Idén áprilisban volt-egv átlagosan lő százalékos személyi és kategóriabéiffej- lesztés. most ' augusztusban pedig — épp a feszültségek feloldására — kétszázalékos rendezést hajtottunk végre- Mindezek mellett a délutáni, az éjszakai és túlórapótlékokat is megerpeltük. Ennél többet nem tehettünk, ám a dolgozók többsége kevesli ‘bérét. Én átérzem helyzetüket: mindannyian a piacról élünk, a kiskeresetűek nehezebb körülmények között. — A második kérdéskör, a fluktuáció. Való igaz. "hogy július 31-ig az'idén 41 fizikai állományú dolgozó távozott a gyárból, ugyanakkor 39 érkezett is. Mi nem tudjuk megakadályozni. Tóth Antal hogy például pesti kisszövetkezetekhez menjenek szakmunkásaink, lényegesen jobb fizetésekért. A munkahely-változtatás mindenkinek joga, ezt nem tilthatjuk— Nyilvánvaló, hogy a távozók helyére űj munkaerőt kell keresnünk. A szak- munkások-betanított munkások aránya a korábbi. esztendőkben is problémákat okozott, s ez a gond tovább fokozódott a mai helyzetben. — Van-e a gyárvezetésnek konkrét elképzelése a helyzet javítására? — Néhány dolgot tisztázni szeretnék. Nekünk döntő, hogÿ a vállalat stabilitását, működőképességét megfelelő szinten 1 biztosítsuk. Mai eredményeink elfogadhatóak. és ez alapvető számunkra. Az év első felében 16 százalékkal túlteljesítettük a bázist, nyereséggel zártuk az első hat hónapot. Hogy világosan fogalmazzak: helyzetünk gazdaságilag stabil. Szabó István — A 130 aláíró magasnak tartja a vezetői és az adminisztratív létszámot is. — összesen 390 az alkalmazotti létszámunk. ebből I 76 fő az adminisztratív állományú. Ez az arány országos viszonylatban is elfogadható, bár igaz, hogy sokkal kvalifikáltabb, szakmai ismeretekkel rendelkező állományra lenne szükségünk. Az augusztusi munkásgyűlésen egyébként ezt és sok aktuális információt is elmondtam a jelenlévőknek. Többek között jövőbeli terveinkről is nyilatkoztam- Ami pedig a dolgozók által elhangzott kérdéseket illeti. azok döntő többsége a bérekkel és a normákkal függött össze. Nem is maradt megválaszolatlan kérdés. Akkor hát én kérdem: hol a hiba? — Válasz helyett tovább kíváncsiskodnék. Egyáltalán mi a véleménye az egész akcióról, a levélről? —■ A levél tartalmát én a mai napig nem ismerem, de vannak olyan információim is, hogy nem a minisztériumnak küldött iratot hordták körbe a gyárban. Különösebben nem tudom értékelni az akciót, de elmarasztalni ‘sem. Egy közel 400 embert foglalkoztató cégnél sem lehet mindenki véleménye egyforma. Az ügynek egyébként van hatása a gyárban, mert bi-, zonyos kérdésekben választ várnak az emberek, mj pedig azon igyekszünk, hogy mielőbb pontot tegyünk a kényes problémákra. — Hogyan? — Megbíztam műszaki szakembergárdánkat, hogy mindannyian készítsenek amolyan önfelmérést saját szakmai területükről. A vizsgálat folyik, problémacer.t- rikusan feldolgozzuk. mely részeken hogyan lehetne a gondokon enyhíteni. Abban pedig biztos vagyok, hogy ennek is élvezzük majd a hatását. O O O Búcsúzni készülünk, ám az igazgató még elmesél egy gondolatsort. Mondja, az Üvegipari Művek Pásztói Szerszám- és Készülékgyára 1964-ben alakult, ö 1967 áprilisában, amikor a gyár a csőd szélén állt. főmérnökként érkezett ide; 1971 - tői igazgató. 1988-tól önálló gazdálkodó szervként, Kovács Attila (A felvételek a gyárkapun kívül készültek.) Üvegipari Gép. és Szerszámgyár néven dolgoznak. 1967-től 13 alkalommal kapták meg a kiváló gyár elismerő címet, most is nyereséges a termelés. — Ezek után ön kinek ad igazat — kérdi Pádár Sándor. ám válasz nincs részemről. -Aztán elköszönünk, de kérdése nem hagy nyugodni-' Kinek van hát igaza? A bérfejlesztést követelő munkásoknak, akik mellesleg több hasznosítható javaslattal álltak elő, vagy az igazgatónak, aki a mundér becsületét védve — és jogosan — a cég gazdasági eredményével érvel. Feltehetően mindkét oldalnak van részigazsága, ám kérdés, hogy ez az eredményeket produkáló, keményen termelő fizikai állományt megnyugtatja-e? Számukra ugyanis — mint mindannyiunkéra — létkérdés a pénz. Ebből élünk, ezért dolgozunk. Am béremelések ide, fizetésrendezés oda, a 6—7 ezres nettó pénzek — a végzett munka ismeretében — kevésnek tűnnek. A megoldást egyébként keresik. Az igazgató ugyanis azt is elmondotta, hogy tervezik a 13. havi törzsbérek bevezetését. És a jelenlegi helyzetben ez is több a semminél... Vaskor István Fotó: Bábel Lif.zV.. Tóth l.íiszló
