Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-01 / 179. szám
1989. AUGUSZTUS 1., KEDD NO(ÎRAI) 3 Nógrádi c$aládok 5. Félre az egyéni önzést! A családok izolálódását mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy e nehéz helyzetben sem nyilvánul meg a családok összefogása. Ügy tűnik most, amikor mindenkinek kevesebb jut, ezt a kevesebbet nem szívesen osztják meg mással. Még a családi látogatások száma is csökken, se idő, se pénz, se elég hajlandóság nem nyilvánul meg a családokban egymás iránt. Különös kategória a szülők és gyerekek kapcsolata. Tapasztalható, hogy azok, akik eddig is segítették gyerekeiket, most fokozzák erőfeszítéseiket, még intenzivebben segítenek, ha van miből. A lakáshoz jutásnak kézenfekvő módja a szülő áldozatvállalása. Egyre kilátástalanabb viszont azoknak a fiatal családoknak a helyzete, akiknek nagyobbrészt önerőből kell e problémát megoldani. Azokban a családokban, ahol nincs nagyszülő és segítségükre szükség lenne, nagyon nehéz helyzetben vannak. Örökre adás Még nincs tapasztalat arról, hogy a munkanélküliség terjedése mennyiben sújtja a családokat, ám valószínűsíthető, hogy a bűnözés amúgy is kedvezőtlen trendje a közeljövőben ezáltal felszökken. A nélkülözés, az „örökre” eladósodás, az elszegényedés tönkre teheti a jó családok életét is. Felidéződik a régi mondás, a „nyomor veszekszik”. Azok a gazdag családok viszont, akik eddig jól éltek, ezután is jól fognak élni. A társadalom perifériájára szorult, úgynevezett lumpen elemekre jellemző, hogy még ma felélik minden jövedelmüket, a holnap számukra elérhetetlen mesz- szeség, A 70 éven felüli kisnyugdíjasok — többségük a lét- ninimum körül — kritikussá vált helyzetükön beletörődéssel „segítenek”. A korábbi nevelési elvek, az érzelmi motivációk, a vallásos hit itt pozitívan köszön vissza. A nyugdíjasok aktív rétege elégedetlen és különféle munkák végzésével igyekszik segíteni családjának. Sajátos problémakör az. alkoholizmus hatása a családi életekre. Az ilyen család mindig veszélyeztetett, hátrányos helyzetű a szakvélemények szerint, magukra maradnak, izolálódnak. A női alkoholisták pedig a legrosszabb anyák. Az ilyen család kritikus anyagi helyzetét a neurózisossá váló családtagok tovább súlyosbítják. Általánosan megfogalmazható tapasztalat nem szűrhető le. Fokozódik az egoizmus, az individualizmus a családok (s benne a családtagok) bezárkózása. Mindenki a saját gondjaival, problémáival van elfoglalva, az altruista emberi magatartás térvesztése folytatódik. A különböző állami (tanácsi) és társadalmi szervek erőfeszítései, anyagi segítsége, a szociális gondoskodás fokozása a családok helyzetének rosszabbodásával egyre inkább felértékelődik. Hammurábi cikkelyei d) A válásokról. Egyidős a házasságokkal. Hammurábi törvénykönyvében már kilenc cikkely foglalkozott a válással. Az egyház tanítása szerint „amit Isten egybekötött, ember szét nem válassza.” Napjainkban gyakorlatilag minden második házasság válással végződik. Az elváltak jelentős része azonban újra házasságra lép. Azt senki nem tudja megmondani, hogy mennyi a boldogtalan házasság, de úgy tűnik, többen és gyorsabban válnak a szükségesnél, nem reménykednek a megromlott helyzet javulásában. Pszichológusok azt tanítják, hogy a válás okozta lelki sebek, gyötrelmek gyakran súlyosabbak, mint egy haláleset utáni sokk, illetve trauma. Az idő előtt felnőtté vált gyermekek, a gyermeteggé vált felnőttek felelőtlen, sokszor a gyermekek lelki sérülésére fittyet hányó magatartásának következménye. Igaz az is, a legnagyobb vesztes az, akit kizárnak (kizáródik) a családi életből. Az embert néha megfosztják attól, ami «zómára a legfontosabb. Azzal a pillanattal jellemezhető, amikor a hegedű vonóját kiütik a hegedűművész kezéből. Bár a gyerek az igazi áldozat, de nem egyedüli. Szenvedhet tőle egyaránt elhagyott feleség és férj. Sorsfordulat és nem mindenki képes szerencsésen feldolgozni. B gyermek érdeke Jó lenne, ha sokan időben megfogadnák Banjamin Franklin tanácsát „Esküvő előtt nyitva legyen a szem, utána félig lecsukva”. Ha pedig a házasság teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott, a válás elkerülhetetlenné válik, a felnőtteknek elsősorban és alapvetően a gyermekeik érdekét kell nézniük, egyéni önzésüket pedig félre kell tenniük. Ha mindkét szülő egyaránt alkalmas a gyerekek nevelésére, be kel] látni, akkor is csak az egyik szülőnél helvzehetők ej. Kultur- ember módján egyik fél sem lesz vesztes, mert közös megegyezéssel részt vállalhatnak gyermekeik neveléséből. Mindez persze áldozatvállalás, önzetlenség nélkül nem megy. A gyerekek számára pedig többletet jelent, hiszen nem egy. hanem kétközpontú családban szerezhet majd saját élete számára mintát, elvet, lehetőséget. A boldogtalan házasságokat tehát nem gyógyítani, hanem megelőzni kell. Dr. Gyöngyösi István KSH megyei igazgatója (Vége) Munkahelyi érdekegyeztetés Il7llfán hogy 8 Parlament megalkotta lullldlly a sztrájkról szóló törvényt, számolni kell azzal, hogy a munkavállalók adott esetben élnek is e jogukkal. De mint oly’ sokan és oly’ sokszor hangoztatták, a sztrájk végső eszköz. A konfliktusok rendezésére sokkal alkalmasabb az egyeztető tárgyalások sorozata. Hogy ezt miként képzelik el ma a szakemberek, arról szól az alábbi írás. Ha ellentétek támadnak a munkaadó és a munkavállalók között, akkor ezeket valami módon fel kell oldani. Sőt, korábban is fel kellett, amikor még nem volt sztrájkjog. S mivel a körülmények egy jogszabály becikkelyezésétől alapvetően még nem változnak meg, ezért gyakran ma is a régi metódusokat használják. Ami, mondanom sem kell, abból áll, hogy az ellentétek elsimítására, kívülállókat kérnek meg, legtöbbször úgy, hogy egy magas beosztásban levő funkcionáriust arra próbálnak rávenni, hogy szerezzenek a vállalatnak az államtól különböző előnyöket, kedvezményeket, preferenciákat. Akkor aztán meg lehetett emelni a béreket, javítani a munkafeltételeket, megszüntetni a konfliktusokat. E módszerrel csak az a baj, hogy a helyi konfliktusokat is gyakran a legmagasabb szinten rendezi, aminek következtében olyan döntések születnek — merthogy nem ismerik pontosan a körülményeket — amelyek sem a munkaadónak, sem a munkavállalóknak nem jók. Nem egyszer megtörtént, hogy az ágazati szakszervezetek fogadatlan prókátorként avatkoztak be e vitákba, s vitték a szükségesnél magasabb fórumra a döntést. Azaz, már akkor megszületett az ítélet, amikor a kérdésben, a helyi szakszervezeti bizottság, vagy a vállalatvezetés még nem is nyilatkozott. E meglehetősen paradox helyzetet igyekeznek most feloldani azzal, hogy a foglalkoztatáspolitikáért felelős szakemberek kimunkálják a munkahelyi konfliktusok megoldására hivatott tárgyalások rendszerét. Mi történik a klasszikus esetben? A munkások valamilyen követelést támasztanak, ezt a vállalati vezetés nem fogadja el — például azért, mert a kezét megkötik a jogszabályok, vagy mert az igények teljesítésére nincs pénz, de még további okokat is lehetne sorolni —, mivel hogy ma már joguk van a dolgozóknak sztrájkolni, hát beszüntetik a munkát. Az elképzelések szerint, ekkor indul be az egyeztetési mechanizmus A munkáltatónak és a helyi szakszervezeti bizottságnak asztalhoz kell ülnie, hogy kinyilvánítsák az álláspontjaikat. Ha nem tudnak megegyezni, akkor kerülhet csak eggyel magasabb szintre a békéltetés. Addigra nyilván azt is tisztázzák, hogy a követelések teljesítésére, miért nincs mód. Hogy az akadályok jogiak, pénzügyiek, vagy más jellegűek-e. A békéltetésben ekkor már részt vesz az illetékes középszintű szakszervezet, a Magyar Gazdasági Kamara megfelelő tagozata és természetesen a vitában álló felek. Közöttük megpróbálnak aztán az érdekképviseleti szervek közvetíteni. Ha megint nincs megegyezés, akkor jön a harmadik forduló: ilyenkor, az Országos Érdekegyeztető Tanács kijelöl egy szakértői bizottságot arra, hogy ismét csak próbálkozzék meg a közvetítéssel. E testület tagjai között, már ott találjuk az ABMH, az ágazati minisztérium, valamint a megfelelő munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletek szakértőit is. Természetesen a békéltetésben részt vesznek a középszintű egyeztetés szereplői is. A bizottságnak 15 napon belül ki kell szállnia a helyszínre, ott vizsgálatot tartania, s majd ennek megfelelően javaslatot tennie az ellentétek elsimítására. Ha ezt az ajánlást nem fogadják el, akkor javasolhatják az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak, hogy tűzze napirendjére az adott kérdést. Persze, ennek elsősorban akkor van értelme, ha a megállapodás útjában, valami olyasfajta jogszabály áll, amelynek fenntartása, ma már nem indokolt. Az ÓÉT ilyenkor kezdeményezheti a jogszabály módosítását. Persze, ha még ezek után sem sikerülne megegyezni, mégiscsak bekövetkezik a sztrájk. De, hogy ez meddig tart, azt nem lehet tudni, hiszen folytatható addig, amíg a foglalkoztatottak belefáradnak a harcba, és mégiscsak felveszik a munkát. Mivel, ma a legtöbb konfliktus a munkabérek miatt robban ki, nem érdektelen megvizsgálni azt, hogy ezen ellentéteket megelőzendő, miféle tárgyalásokat lehet folytatni. llvilvánvalÁ h°S-v ott akar holnap is «if II vall VQlU) elkezdődhetnek e megbeszélések, ahol megfelelő munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek vannak. A megegyezések kritikus szintje a középszint- Ugyanis, itt kell dűlőre jutniuk a Gazdasági Kamara és az ágazati szakszervezetek képviselőinek olyan fontos kérdésekről, mint a termelési ágon belüli minimális bérek, járadékok, pótlékok, természetbeni juttatások, a kívánatos üzem-egészségügyi ellátás, stb. E megállapodások figyelembevételével aztán vállalati szintű egyezkedések is folyhatnak már. Vannak azonban a társadalomnak olyan szegmensei, amelyekben az effajta tárgyalásoknak nincs esélye. Például az állami intézmények dolgozói hiába is követelnének bármit az igazgatótól, az képtelen lenne igényeiket teljesíteni, hiszen ehhez való eszközök nincsenek a kezében. Ilyen esetben, az állam képviselőivel kell megegyezni. E tárgyalások akkor válhatnak azonban általánossá a gazdaságban és a társadalomban, ha sikerül megvalósítani a tulajdonreformot, és így pontosan látható, hogy a konfliktusok során, ki, kivel áll szemben. E reformok azonban megkövetelik az intézményi rendszer átalakulását, kiteljesedését is, ami keretéül szolgál a fentebb vázolt egyezkedéseknek. M. Z. Háromhektáros területen termeszt görögdinnyét és sárgadinnyét, örhalom határában Csábi István. A balassagyarmati kertész a termelőszövetkezettől béreli a földet, családjával együtt szeptember közepéig szüretelik és árusítják földjükön a dinnyét. Az idén közepes termés várható. —Rigó— Tömegtüntetés ugye nem lesz? Ne Te mentsd meg a vizslási dombokat! A toliforgatónak manapság könnyű dolga van, ha darázsié" szekbe akar nyúlni. Azt mondja például: környezetvédelem! Máris keres magának valami nagyobb üzemet (gyárat, erőművet, szerelőcsarnokot), mindegy, csak jó nagy kéményei legyenek, azután előveszi a „gyilkos pennát". „Elfolyasztjátok a szennyvizet, füstöltetitek a kéményeket, ólomdús üzemanyaggal járatjátok a munkagépeket? Hát semmi felelősségérzet nem maiadt bennetek? Ozonpajzs, talajvíz, zajártalamtól neurotikus gyermekek... Még szerencse, hogy itt vonnak a környezetvédők. Tömegdemostróció a főkapu előtt, az kell nektek! Majd nézhettek, ha a gázálarcos delegáció átadja a petíciót, miközben a többiek savas eső szikkasztotta gyökereket dobálnak át a kerítésen...” Micsoda téma! (Lenne.) De maradjunk a realitásoknál. A gyár vezetőségének egyelőre nem kell attól tartania, hogy a vizslási zöldek tüntetést szerveznek az erdő pusztulása miatt. Pedig a huszonhárom kémény közül minden harmadik a megengedettől nagyobb mértékben szennyezi a levegőt. A keverő* üzemnél, ahol homokot és dolomitot szárítanak, ásványi eredetű porokat bocsójtanak útjukra - a szelek szárnyán! Igaz, a szakértők megállapították, hogy ezek nem tartalmaznak mérgező anyagot. Mégsem vagyok meggyőzve arról, hogy kezelőorvosom éppen a síküveggyári levegőt fogja kúraként ajánlani. Abban sem vagyok biztos, hogy a vizslási erdők örülnek a gyári szomszédságnak, bár az együttélés egyelőre nem veszélyezteti annyira(!) őket. Igen. A vizslási erdők (mezők, vízfolyások, szúnyogtelepek és a többi) egyelőre nem tiltakoztak. Különben is, mit érnének vele? Nem sokat segítene a kéretlen érdekképviselet sem, hiszen tüntetésekkel, ultimátumokkal, mi több, bírságokkal nem lehet levegőt szűrni. A levegőt speciális porelválasztó technológiával lehet szűrni, mely meglehetősen költséges, ám szükséges dolog. Nem árt számon tartani, hogy a berendezés tervei már elkészültek, s három esetleg öt év múlva talán a beszerelésére is sor kerül. Addig azonban nincs mit tenni, legfeljebb szívhatjuk... (a fogunkat). —b.
