Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-25 / 200. szám

1989. AUGUSZTUS 25.. PÉNTEK NO(.UAI) 3 Helyi önkormányzatok kellenek! Egy átlagkommunista eretneknek tűnő gondolatai Az a nemzedék, amelyhez Kanyó Tibor sorolható az úgy­nevezett nagy generáció utáni időszakban eszmélt. Tiszta logikával gondolkodva, nekik kellett volna továbbvinni, to­vábbgondolni a hatvannyolc előtti progresszív eszméket. Igen ám, de a nagy generáció is kis generációvá lett köz­ben. és amiért harcolt, az már rég tovatűnt, vagy megvaló­sult. A kócos engedetlenekből konszolidált — olykor meg­alkuvó — polgárok lettek. Vajon a következő nemzedék egyik tagja, hogyan látja saját helyét, identitását, múltját, jelenét, jövőjét? — A hatvanas évek köze­pén lettem kisdobos, majd úttörő — mondja Kanyó Ti­bor. — Akkoriban ez ter­mészetes volt mindenki szá­mára. Mondhatni büszkén viseltem a kék és a piros nyakkendőt- Persze nem ön­magáért a szép színekért. A közösség varázsa tett rám mély benyomást. Táborokra, kirándulásokra, igazi közös­ségekre emlékszem. Sok si­kerélmény ért, talán ezért is tapadtam meg .a mozga­lomban. Más volt akkoriban a politizálás, inkább úgy fogalmaznék, közösségeket fejlesztettünk, és ez volt a lényeg. Először kisebb fel­adatokkal bíztak meg, aztán végigjártam a ranglétrát. Az agilis ifjú szépen ha­ladt a maga választotta úton. Belépett a KISZ-be. majd hamarosan területi titkárrá választották, később járási KISZ-bizottsági tag lett. .anvó Tiborra felfigyeltek tágabb környezetében iss Felkereste őt a megyei KISZ szervezőtitkára, hogy ugyan menjen már el Moszkvába, s ismerje meg az ottani fiatalok életét- El­vállalta, hiszen érdekelte a szép feladat. Egy intenzív előkészítő után végül 1980- ban elindult társaival együtt Moszkvába. Az egyéves fő­iskolának neveáett tanfo­lyamon szorgalmasan tanul­ta a munkásmozgalom törté­netét és egyéb munkásmoz­galmi tanokat. — Az az igazság, sajnál­tam volna kihagyni a lehe­tőséget — folytatja. — Ér­dekelt a fiatalok élete. Más dolog, hogy az elejétől nyil­vánvalóvá vált számomra, többnyire túlhaladott isme­retekkel tömik a fejünket. Mégis gazdagodtam ismere­tekkel az egy év alatt. Ar­ra is jó volt. a tanulmány­út. hogy hazatérve össze­hasonlíthattam a tapasztal­takat, s levontam a tanul­ságokat. Már akkor észre­vettem. a szavaknak nincs fedezete, eltér a gyakorlat a szólamoktól. Ez akkoriban nagyon elkeserített- Néhány konkrét észrevétel: a Szov­jetunióban ' már akkor is nyílt titok volt, hogy mű­ködik a maffia. Láttam az óriási szegénységet, és az ellentétjét, a gazdagságot is. Egyszerűen nem tudtam fel­dolgozni a látottakat. Nem tudtam, miért tanulunk mást. mint ami a valóság. Moszkvából visszatérve bevonult katonának. A ka­tonaságnál sem lett hűtlen önmagához, illetőleg a moz­galomhoz. Előbb KISZ-tit- kár. majd kerületi KISZ- bizottsági tag lett. Itt lépett be az MSZMP-be. Ekkor 1982-t írtak. A leszerelés után a járási KlSZ-bizott- ság munkatársaként dolgo­zott- 1984-ben választották • meg a járási KISZ-bizottság titkárának. Az összevonást köveiden Balassagyarmat KISZ-titkára, hamarosan pártbizottsági "tag, végrehaj­tó bizottsági tag lett. Fel­sorolni is sok ezeket a meg­bízatásokat. — 1988-ban átmentem a 217-es Számú Ipari Szak­munkásképző Intézetbe taní­tani — fűzi tovább a mon­datokat. — Meggyőződésem, öt-hat év után váltani kell, mert az apparátusi munkát nem lehet hosszú ideig jól csinálni. Óhatatlanul lankad az ember figyelme, tehni akarása. Én a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán nép­művelés—történelem ' sza­kon végeztem. így nem volt gondom az elhelyezkedéssel. Egyébként mindig is izgatott a történelerp, és a gyereke­ket is szeretem. Kanyó Tibor az utóbbi időszak történéseit, változá­sait, mint fiatal, mégis régi mozgalmi ember élte meg. A felszínre kerülő eddig el­hallgatott vagy meghamisí­tott tények megismerésekor először mérhetetlen dühöt érzett, mert nem a torz igazságokért küzdött- Ugyan­akkor vallja, hogy a kitűzött célok legtöbbike helyes volt, csak' a megvalósításba csúsztak mérhetetlen -hibák. — Azt senki nem vitat­hatja el ettől a párttól, hogy társadalmi méretekben akarta a felvirágoztatást —*• mondja élénken a tanár. — Más kérdés, mi valósult meg a szép elképzelésekből. Tagadom, hogy a szocia­lizmus alapjaiban rossz. Csak a sztálini modell bi­zonyult í működésképtelen­nek. Egyetértek, el kell tö­rölni a demokratikus cent­ralizmust. Én egy átlag­kommunista vagyok, a lelki­ismeretein tiszta! Régebben azt hittem, forradalmárként élek,, most meg csak gon­dolkodom. Kétségtelen, el­veszítettük a bizalmat, na­gyon nehéz lesz visszasze­reznünk a hitelünket. A pár­tot tömegessé kell tenni. Az igaz kommunista feladata nem lehet más ezekben a viharos időkben, minthogy segítse, támogassa a prog­resszív erőket. Nem utolsó szempont a személyes pél­damutatás sem- Bár ma­napság divat, én nem ta­gadom meg kommunista hitvallásomat. Sajnos több párttag csak karrierjének elősegítésére lépett be az MSZMP-be. A mozgfalom hit nélkül, csak emberek laza kötődése lehet. Kanyó Tibor szenvedélye­sen mondja, az i eretneknek tűnő gondolatot: megyei pártbizottságra nincs semmi szükség! A jövő mindenkép­pen a hely; önkormányzato­ké. A munkahelyi politizá­lásról az a véleménye, ha az MSZMP nem vonul ki az üzemekből, akkor a többi párt is joggal követelheti ugyanazokat a jogokat. Meggyőződése, a munkahely nerrt lehet politikai csatáro­zások színtere. Vonuljon ki az MSZMP az üzemekből! Tisztázni kellene a párt va­gyonának eredetét is. Bal­gaság azt állítani, hogy a vagyon teljes egészében a tagdíjakból gyűlt össze. Kanyó Tibor befejezésül még utánam szól : egyetért a többpártrendszer beveze­tésével, de ő mindig kom-' munista marad! Adám Tamás Fűzfa kosár rejti a titkot! (Folytatás az 1. oldalról) ra esett a választás. Egv méter körüli szondát fúr­tak a padozatba; ez lesz az energiaforrás. . . — Berendezésünk ugyan­is nem kíván villamos csatlakozást, azaz nem fo­gyaszt áramot az Aquapol — magyarázta a mester. — A működéshez szüksé" ges minimális, energiát a föld mágneses hatása szol­gáltatja, s ehhez szüksé" ges a szonda. A fűzfa kosárból három rudacska áll ki; ezek az antennáik. Ezeket „hangolták” arra a bizonyos frekvenciára, ame­lyen a jelenség létrejön. Így talán érthető az is, hogy a cég, az Aquapol Hungária miért vállal 20 év garanciát a falnedvesség- mentesítő készülékre. Ez azonban még semmi! Vál­lalják azt is, hogy ered­ménytelen víztelenítés ese­tén visszavásárolják a be­rendelést. — Ha már az áraknál tartunk, hadd- mondjam el, ez az eljárás pénzben ,nyol- cadrésze a hasonló célú, s ma elterjedt megoldásoknak — vélekedett Veres úr. — S gondoljon bele: amíg a műgyantás kiöntésre épí­tett technológiát 8—10 évenként meg kell ismétel­ni, mert a műgyanta fel­oldódik a falban meglévő vegyületek hatására, addig ez itt örök darab, még karbantartást sem igényel. Eddig még egyetlen Aqua- polt sem kellett visszavá­sárolnunk. . . Aztán következtek az instrukciók. A hatásos mű­ködéshez barátomnak min­denképpen meg kell csinál­tatnia a ház egyik oldalán található ereszcsatornát. Ugyancsak gondoskodni kell a fal mentén a csapadék­víz elvezetéséről. Néhány hónap, s érzékelhető vál­tozásnak kell beállnia. Közben vendég érkezik. Amul-bámul a hallottakon, amint a mester, . Veres úr elmagyarázza az Aquapol titkát. Ugyanilyen gond foglalkoztatja, s ha már it1 jár a különítmény, elugra- nak megnézni az elázott fa­lakat. Egy felmérés szerint Magyarországon az épüle­tek 80 százaléka vizes ilyen, vagy olyan mérték­ben. Más megyékben tucat­számra állítottak üzembe Aquapol. készülékeket, Nóg- i rádban. mindössze három található. Egy a’ Palóc Mú­zeumban, egy a nagybár kányi evangélikus templom­ban, s barátomnál a har­madik, elsőként, családi házban. Veres úr sem hely­béli; Dunakesziből látja el a számára „kijelölt” körze­teket. Éppúgy otthon van Székesfehérváron, mint a fővárosban. Említi is, hogy ritkán jut el hozzánk. Pe­dig szükség van a munká­jára. Talán ha a megyé­nek lenne egv önálló tele­pítője. . . T. Németh László Hint a szegény ember okos lánya + 'x l/' , . , * Végre már lehet sztrájkolni! Legalább ránk figyel a kormány — aláírni? azt már nem! — az a kis pénz rosszabb helyre Is elmegy — Véleménye • szerint mi volt az értelme ennek a sztrájknak? — kérdezte a tévé riportere egy buda­pesti gyár munkásától. — Hát, az volt.. . (és itt egy roppant hosszú, teker- vényes és tartalmatlan töltő­szöveg következett), hát az volt, hogy végre már lehet sztrájkolni ! ☆ Ezzel nagyjából fején is találta a szöget. A pénteki országos sztrájknak nagy volt a füstje, kicsi a láng­ja, az eredmény pedig el­hamvadt, még mielőtt parázs lehetett volna. A SZOT és a vasasszak­szervezet felhívásához csat­lakoztak a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár dolgozói is. Már, aki. És már ahogyan. Mert, hogy a fél­órás munkabeszüntetésnek meglehetősen felemás a visszhangja. . Péntek reggel viharos gyorsasággal hívták össze a vállalati bizalmitestületet. A bizalmiak egyhangúlag megszavazták, hogy munka- beszüntetéssel kell nyomaté­köt adni a tervezett hús­áremelés elleni tiltakozásr nak. ☆ Riczák Józsefné szereldei csoportvezető, bizalmi is ott volt. — Meglepődtem a dolgon, hamarjában ment az egész. Egyszerűen nem volt időnk elmagyarázni a dolgozóknak, hogy .miről van szó. — ön azonban nemcsak a saját nevében szavazott. Hogyan döntött, ha egyszer nem tudta az emberekkel megbeszélni ? — Itt élek köztük, isme­rem a véleményüket. Tudom, hogy■az emberek a sztrájk céljával egyetértenek. Úgy vélik, végre már tesz is .va­lamint a szakszervezet. Konf­liktus inkább abból tá­madt, hogy akkor most le­vonják ezt a fél órát a bérből, vagy sem? De volt, aki azt mondta, őt nem ér­dekli, az a kis pénz rosz- szabb helyre is elmegy. — Úgy látja, ezzel gz ak­cióval emelkedett a szak- szervezet ázsiója? — Ez majd bérfizetéskor derül ki. Amikor majd lát­ják az emberek, hogy so­ványabb a boríték. ☆ ’ Németh Józsefné titkársá­gi dolgozót telefonon érte­sítették a sztrájkról. Az asszony elképedve kérde­zett vissza: — Mégis, hogy gondoljá­tok? Hogyan tudok én itt sztrájkolni? Talán ne ve­gyem fel a telefont, ha csö­rög ? A választól sem lett sok­kal okosabb Ha a miniszté­riumtól jön a hívás, vegye fel, ha máshonnan, ne hall­ja meg. Némethné úgy dön­tött, ez így komolytalan dolog, ő ezt nem csinálja. A munkabeszüntetéstől kü­lönben sem lesz olcsóbb a hús. Iveket hordtak körben á gyárban, hogy írja alá mindenki, aki hajlandó a munkát beszüntetni. Ettől aztán igencsak rossz száj­ízük lett az embereknek. Aláírni? Hogy aztán bár­mikor az orruk alá dör­gölhessék? Azt már nem!' Akadt, aki hirtelen hevüle­tében alákanyarította a ne­vét, majd meggondolta ma­gát, és összetépte a papírt. ☆ A szerszámműhely zöme azonban beszüntette a mun­kát 13.20-kor egy fél órára. — Minket itt már csü­törtökön izélgettek az em­berek, hogy hol van mag­iunk a szakszervezet, mi miért nem sztrájkolunk —■ mondja Molnár János szerszámhegesztő, vállalati szb-elnök. — Pénteken reg­gel is ezzel fogadtak. Azt mondták, azon a 25—30 fo­rintos félórányi béren nem múlik semmi, és legalább ránk figyel a kormány. Hogy képzelik? Mindig mi viseljük a terheket? — Most a hús drágítása volt soron. De 'hát a tűz­helygyár is emeli az árait! Mások meg emiatt állhat­nának le a munkával, nem? — Ez igaz. Csakhogy tűz­helyet egyszer az életben vesz az ember, húskészít­ményt meg naponta. Van különbség, nem? ☆ A közgazdasági főosztály 45 emberéből mindössze hárman, négyen szüntették be a munkát. A többi egy­öntetűen azon a vélemé­nyen volt, hogy ezzel az ak­cióval semmit nem lehet, elérni, ez csak a dolgozónak biztos Veszteség. ☆ Hasonlóan vélekedik Ba~ csa Tivadar hidegüzemi gyáregységvezető is: — Amiért ez az egész in-. dult, azt helyeslem, a szün­telen áremelés valóban elvi­selhetetlen. Munkabeszün­tetéssel azonban nem lehet célt elérni. Ráadásul jól ösz- sze is zavarta az embere­ket. Az akciót felülről dik­tálták, nem lentről indult a kezdeményezés. — Mennyibe került ez a fél óra a hidegüzemnek? — Többe, mint amennyi termelési érték harminc percre jut. Egész nap ezzel foglalkoztak az emberek, pusmogtak, szervezkedtek. Áthúzódó hatása is lesz. Mindent egybevéve a hideg­üzemben szerintem legalább egymillió forint úszott el. ■ír Lipták János szb-titkár viszont nem ezen a véle­ményen van: — Ez a fél óra a gyár­ban szerintem semmi ki­esést nem okozott. Ügy szerveztük meg, hogy ká­runk ne legyen belőle. — Az aláírást gyűjtő la­pok tudomásom szerint nem érkeztek be. Most minek alapján vonják majd le a bért? — Ez nem a szakszervezet dolga. — Ha nincs statisztika a munkát beszüntetőkről, mi­nek alapján jelentette a résztvevők számát? — Nem volt jelentési kö­telezettségem, csak telefonon kérdezték. Azt mondtam, a dolgozók 75—80 százaléka sztrájkolt, s ennyi biztos volt is. Az ‘ emberek zömé­nek az a véleménye, ezt igenis meg kellett tenni! A beszédből most már elég, nyomatékot kell adni a szó­nak ! í ■ír Még a munkabeszüntetést megelőzően összeült négy vasasigazgató, hogy megta­nácskozzák. mitévők legye­nek a várható akcióval. Az SVT, az SKÜ, a BRG és az ötvözetgyár első számú ve­zetője úgy egyezett meg, hogy a munkabeszüntetést tudomásul veszik, a kieső időre nem fizetnek, aki vi­szont dolgozni akar' annak biztosítani kell hozzá a fel­tételeket. Leszögezték azt is: ellene vannak áz inflá­ciónak, de ezt a módszert nem helyeselhetik. — ön sztrájkolt? — Dehogyis! — tiltakozik Gressai Sándor tűzhelygyári igazgató. — Különben sem vagyok szakszervezeti tag, a kamarai érdekképviselethez pártoltam át. — Mi a véleménye a munkabeszüntetésről? — A szakszervezet kész tények elé állította, a mun­kahelyi vezetőket, de még a bizalmiakat is. A bizal­miak úgy szavaztak, hogy előtte meg sem kérdezték a tagságot. Ez szerintem nem etikus. Ha már csináljak, legalább szerveznék meg rendesen ! — Mennyi a vállalat rá­fizetése? — Legkevesebb másfél millió forint. > — Ki állja a számlát? — Ki állná, ugyan? A dolgozók természetesen, akik egyébként is szenved­nek az inflációtól. A dolgo­zók, akiket nézetem szerint a szakszervezet ismételten felhasznált saját presztízse erősítésére. ☆ Akadtak aztán, akik a maguk természetes eszével oldották meg a sztrájkol­junk, vagy ne sztrájkoljuhk dilemmát. ök úgy tettek, mint a szegény ember okos lánya. Aki, mint tudjuk, a király parancsára úgy in­dult el a fenség palotájába, hogy volt is rajta ruha, meg nem is, az úton is ment, meg nem is, vitt is ajándé­kot meg nem is. Azaz: le­álltak ugyan a munkával, de, ha arra ment az üzem­vezető, tettek-vettek, rakos­gattak, gépet takarítottak, csavarokat válogattak. Dol­gozták is, meg nem is, sztrájkoltak is, meg nem is. A húsáremelést egyébként a hétfői lapok közzétették. Szendi Márta

Next

/
Oldalképek
Tartalom