Nógrád, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-25 / 200. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON MAI AJÁNLATUNK KOSSUTH RADIO: 8.20: Magyar tudósok világ- találkozója Budapesten (ism.) 8.00: Napközben, (Elő). 11.00: Zenés délelőtt 11.05: Az élet joga és kötelessége. Paul Eluard versei. 11.10: Magyar Írás. A Rádió irodalmi hetilapja. 12.45: Külpolitikai arckép- csa rnok. 13.00: Klasszikusok délidőben 14.10: A tanácstól az ön- kormányzatig 15.00: Erről beszéltünk... 15.30: Nóták 16.00: Tizenhat óra 16.10: Szívesen hallgattuk 17.00: Mi lesz veled, szakszervezeti üdülést 17.25: Ipargazdák 17.30: Idősebbek hullámhosszán 18.15: Hol %volt, hol nem volt... 19.15: Alvilág. Dokumentum- műsor. 11/2. rész. (PAF) 20.15: Lemezek közt válogatva. 21.05: Kilátó. A Rádió világ- irodalmi, hetilapja. 21.30: Cigányfélóra. 194 bekezdés az emberről. 22.05: A Kattogó kabaré Hírek — tudósítások — kommentárok — sport. 22.30: Mérleg. PETŐFI RADIO: 8.05: Kölyökrádió — szünidőben. 8.45: Táborélet 9.05: Slágermúzeum Olasz énekesek 9.50: Rivaldafényben: 11.10: Térkép és útravaló 11.30: Balaton-rádió 12.10: Népi muzsika 13.05: Ide nekem a rádiót! Avagy : Téma variációkkal. 14.00: Péntektől péntekig (Elő) 16.55: Ajánlóműsor sok muzsikával. 17.05: Nyárídő 17.30: ötödik sebesség 18.30: Popregiszter 19.05: Garázs 19.30: Tudósítás a kajakkenu, a kötöttfogású birkózó és a kettes- fogat-hajtó világbajnokságról. 19.40: ..Van egy álmom..." (Elő). Zenés, szórakoztató kívánságműsor. 21.05: Hét szűk évtized. Epizódok Tatay Sándor önéletrajzi regényéből. 21.21: Cigányfélóra. 21.51 : Operetthistóriák. XII 9. rész. 23.15: Slágerfilmek — filmslágerek. 23.53: Gil Evans dzsessz- zenekara játszik. BARTOK RADIO: 9.08: Zenekari muzsika 10.00: Nagy mesterek kamarazenéjéből. 11.10: xx. századi operákból 11.55: Évszázadok zenekari muzsikája. 12.41: Bemutatjuk új kórusle- mezünket — in/), rész. 13.05: Csak fiataloknak I 14.00: Híres zongorástriók 15.20: Barokk zene 16.00: A főszerepben: Simán- dy József. X/9. rész. Erkel : Bánk bán. Háromfelvonásos opera. 18.23: Magyar zeneszerzők 19.05: A montreux-veveyi fesztivál, 1988. 20.50: Isabella Nawe opera- > áriákat énekel. 21.16: Nagy siker volt! 22.53: Kódexek zenéje. XV/7. rész. MISKOLCI STCDIOi 5.55: Műsorismertetés, hírek, időjárás, útinform. 6.15: Közelkép mikrofonnal. 8.20: Észak-magyarországi krónika. 6.30: Hírek, lapszemle (Kossuth). 6.55: Ütinform (országos és körzeti). 7.35: Szóvá tették, megkérdeztük. — Az orvos válaszol. — Reklám. Szerk. : Mács Ildikó. MAGYAR TELEVÍZIÓ: TV 1.: 9.05: Tévétorna 9.10: Szünidei matiné A fiú és az öreg. Francia film. (ism.) 10.30: Az öreg. N.SZK-bűn- ügyi tévéfilmsorozat. Két koporsó Floridából (ism.) 16.50: Hírek 17.00: Péntek délután Kb. 17.40: Közlekedésről, mindenkinek.' Kb. 18.00: Ablak. Közéleti szolgáltató műsor. 19.00: Esti mese. Füles mackó kalandjai. Én vagyok ez, vagy nem én? Lengyel bábfilmsorozat. 19.30: Híradó 20.05: Tévémozi: Serpico. Amerikai film. (1973.). (Felnőtt nézőinknek ajánljuk !) 22.20: Parabola 22.50: Kettesfogat-hajtó világbajnokság. Közvetítés Balatonfenyvesről, felvételről. 23.30: Híradó 3. TV 2.: 17.35: Tv 2. 18.00: Telesport 18.25: Gyerekeknek! Praclifalva lakói. Amerikai rajzfilmsorozat. Kisértetjárás. 18.46: Torpedó. Telefonos játék. 19.00: Jókai Mór: Szerelem bolondjai. Tévéfilm. II 2. rész (ism.) 20.13: Tv 2. 21.00: Híradó 2. 21.20: Tv 2. 22.20: Az utolsó akció. Francia film. (1954). FF. (ism.) Kb. 23.45: Tv 2. Napzárta. BESZTERCEBÁNYA : 1. MŰSOR: 9.00: Kicsinyek magazinja 9.35: Román film (ism.) 10.50: Az utolsó forduló. Angol tv-sorozat. 11.45: Kék fény (ism.) 12.25: Egy család története. (ism.) 16.50: Orion 18.20: Mezőgazdasági magazin. 19.00: Esti mese 19.30: Híradó 20.00: Természetfilm-sorozat 20.30Az utolsó forduló. Angol tv-sorozat. 21.25: Az olasz tv zenés. szórakoztató műsora. 22.20: Holdfénynél. Olasz filmkomédia. 2. MŰSOR: 18.00: Gyerekek műsora 20.00: Fiatalok tv-klubja 21.00: Az én háztetőm. Dokumentumfilm. 22.00: Világhíradó 22.15: Blues Peter Lipaval. Zenés műsor. 23.05: Vadászkés. Tv-játék. MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4, háromnegyed 6-tól: Coctail. Színes, szinkronizált amerikai film. Este 8 és 10-től: A légy (16). Színes amerikai horror. — Kamara: Psyché II. (16). Színes magyar film. — Balassagyarmati Madách: A magányos ügynök (16). Színes, szinkronizált angol kalandfilm. — Madách Kamara: Vlkend egymillióért. Színes, szinkronizált csehszlovák krimi. — * Pásztó: Szuperhekusok. Színes, szinkronizált olasz kalandfilm. — Szécsény: A magányos farkas. Színes amerikai kalandfilm. — Karancsla- pujto: Vasmadarak. Színes, szinkronizált amerikai kalandfilm. — Nagylóc: Vérbeli hajsza. Színes, amerikai sci-fi- komédia. — Érsek vadkert: Az új földesúr. Színes magyar film. — Rétság: Betty Blue (18). Színes francia film. í-a telexen Érkezett... Hat falu lapja Cserhát Hírnöke „Először is szeretettel köszönti az olvasót ez a néhány oldal, amely arra szolgál, hogy az egyházközséghez tartozó hat falu — Ga- ráb, Felsőtold, Alsótold, Cserhátszentiván, Kutasó, Bokor — népét, hívét, lakosságát tájékoztassa a helyi katolikus egyház életéről, eligazítást adjon az éppen soron lévő hitbeli és isten- tiszteleti dolgokban" — írja Csorba József, a cserhát- szentiváni római katolikus egyházközség plébánosa a Cserhát Hírnöke című kisméretű, nyolc oldalas újság első számában, amely még tavasszal, húsvétra jelent meg. Csorba tisztelendő ezzel a vállalkozásával a templomépítéséről is ismert elődje, Bándy Tibor örökébe lépett, aki szintén cser- hátszentiváni plébánosként 1941—1942-ben öt hónapon keresztül szerkesztette és adta ki a Katolikus Szó című lapot, lényegében az ecsegi esperesi kerület értesítőjét. A jó minőségű papíron, tetszetős kivitelben készült Cserhát Hírnökének a napokban jelent meg a harmadik száma, értékes 'információkkal és hasznos olvasmányokkal az olvasók számára. Tájékoztatást kapnak például Garáb történetéről, Tóth Péter Domokos —, aki rendszeres szerzője a lapnak — békéről szóló gondolatairól, az aradi vértanú, Vécsey Károly utolsó, feleségéhez írott leveléről, valamint a csillagok igazmondásáról. A „Hírnök” tudatja a hívekkel, hogy szeptember 10-én, vasárnap 11 órakor Cserhátszenivánban búcsút tartanak. Csorba József plébános újságkiadói vállalkozása elismerésre méltó kezdeményezés és feladatvállalás. Egyesület a magyar zenekultúráért Fejlesztésre szorul a vidék zenei élete . „A magyar zenei élet krónikus és fenyegető válságban van, ami csak részben vezethető vissza a gazdasági bajokra, az okok jelentős része etikai, szakmapolitikai és társadalmi. Ez utóbbiak hatását — első lépésként — a zenei értékek magas színvonalú, koncepciózus, tenni akaró hordozóinak összefogása révén nagymértékben ellensúlyozni lehet...” A veszélyt jelző és arra orvoslást kereső fenti mondatok a Magyar Zeneművészeti Társaság októberben kiadott felhívásának bevezetőjében olvashatók. A felhívás a továbbiakban „felkéri a magyar társadalom 'minden zeneszerető tagját, hogy lépjen a társaság pártoló tagjainak sorába”. A neves magyar zeneszerzők és előadóművészek kezdeményezésére 1987-ben megalakult egyesülés tagjai között ma félszáz muzsikus található. A Durkó Zsolt zeneszerző elnöki vezetésével működő társaság az elmúlt év novemberében alapszabályzatban fogalmazta meg céljait. Ennek értelmében feladatuk „a magyar zenekultúra sokszínű fejlődésének előmozdítása, a zenei előadóművészek, karmesterek, zeneszerzők eredményeinek, értékeinek, érdekeinek védelme, az ifjúság — különösen a zenei nevelésből eddig kimaradt rétegei — zenei ízlésések hatékony fejlesztése, a múlt és a jelen magyar zenekultúrája méltatlanul elhanyagolt értékeinek gondozása és eljuttatása a közönséghez”. — Tevékenységünk sok részfeladatból áll — jegyezte meg a 22 pontból álló alapszabályzathoz fűzött gondolatai között Durkó Zsolt. — Fontosnak tartjuk például a vidék zenei életének fejlesztését, a zenei élet gondjainak megoldására vonatkozó javaslatok megfogalmazását az állami kulturális vezetés számára, a zenei intézmények munkájának figyelemmel kísérését, önálló koncertek szervezését stb. Gondoskodni szeretnénk egyebek közt arról is, hogy előadóművészeink rangjukhoz méltón legyenek foglalkoztatva. Utalok ezzel például azoknak a művészeknek a helyzetére, akiket két évvel ezelőtt áz • Országos Filharmónia elbocsátott szólistáinak sprai- ból. Széles, minden területre kiterjedő pártfogást szeretnénk tehát nyújtani’. A valóban komoly válság- helyzettel küzdő hazai zenekultúra segítségére siető társaság működésének gyakorlati feltételei ma még talán nem eléggé határozottan körvonalazottak. Ám, a kezdeményezés mindenképp tiszteletet érdemel. És támogatást azok részéről, akik szívesen vállalják a funkcióját tekintve, egyébként ugyancsak tisztázatlan „pártoló tag” szerepét. Az említett alapszabály szerint pártoló tag lehet „minden olyan személy”, aki elfogadja az egyesület alapszabályát, s aki eljuttatja belépési . nyilatkozatát a társaság irodájához (1051 Budapest, Vörösmarty tér 1. I. em. 114.), és „ezzel morálisan állást foglal a krízisbe jutott hazai zenekultúra felkarolásának fontossága és sürgőssége mellett, ekként erősítvén a társaság fellépését a magyar zenei, művelődéspolitikai és szükség szerint egyéb fórumokon. ..” Sz. Gy. TÁNC RITMUSBAN Á. MI jü Mikszáth aranyos szlovákjait juttatja eszembe, amikor majd évszázadnyi mesz- sziségből előtűnő, kedves és humoros acélgyári esetekről, pontosabban azok főszereplőiről beszélgetünk salgótarjáni és városkörnyéki ismerősökkel. Mindig érdeklődő figyelemmel hallgatják iiatalabb barátaim a róluk szóló vidám történeteket, derülnek az eseteken, amelyek némileg a gyár és dolgozói korabeli szokásairól is tájékoztatnak. A századfordulón véglegessé formálódott gyár induláskor kénytelen volt a Felvidék szegényeiből toborozni munkásait, akik nyomorúságos viszonyaikból szívesen jöttek az új hazájukat jelentő községbe. iSzí- vesen jöttek, és hamarosan törzslakókká lettek, de ettől függetlenül nyelvüket, szokásaikat Jtosszú-hosz- szú évtizedeken keresztül megtartották, ideérkezésük után még egy emberöltővel később is keveredett bennük a két haza, amiből nagyon sok derűs nyelvi, szokásbeli furcsaság fakadt, és keltett vidám pillanatokat környezetükben. Verbovszki Józsi bácsi például buzgón alkalmazta a gyár termelőüzemeiben — persze akárcsak mások — a „coll ide, coll oda’’ mérési elvet. Eszerint a derék szakik két ökölbe szorított markukból kibökött mutatóujjukkal jelölték a munkába vett darab — így valójában „kézi méréssel” megállapított — nagyságát. Mindenfelé alkalmazták ezt a módszert, de Verbovszki bácsinál kivált jellemzővé alakult. Több éven át tengerészként szerzett katonáskodó gyakorlatot. majd mint ekegyári javítólakatos, a magasabb üzemrészek területén és létrán való közlekedés közben is ezzel a módszerrel ügyködött• A huncut inasok — ugyebár ezekben az időkben minden gyár, üzem maga gondoskodott az utánpótlásról — minden alkalmat megragadtak Józsi bácsi zavarba ejtéséhez. Történt pedig a húszas évek első szakaszában, hogy Józsi bácsinak az üzem transzmissziója (hajtómotorok meghajtóáttétele) mellett, az olajozást segítő deszkapalló egy elkorhadt darabjának kicserélését kellett elvégeznie. . Ehhez természetesen először meg kellett állapítani főként azt, hogy mekkora méretű deszka szükséges. E művelethez pedig létra kellett, amin feljuthatott a csaknem három méter magasságban lévő pallóhoz. Józsa bácsi precízen megtámasztotta létráját, tenge- részi ügyességgel felkúszott rajta és elővette már vázolt „kézi mércéjét”, megállapítva a mértéket. Óvatosan, de biztonságosan visszakúszott: karjait nem mozdította, csupán lábainak ügyes mozgásával jött le ia létrán. Ez már elismerést érdemlő mutatvány volt, így hát a létra mellett bámészkodó <3—4 inaska hangos ünneplésbe kezdett. Tapsolták, éljenezték Józsi bácsit, aki kissé elérzékenyedett, és felderült arccal, az üdvözlést fogadandó. jobb kezét olajos sapkájához lendítette e szavak közepette: „Jól van gyerekek! Na, jól van!” S ebben a pillanatban döbbenet nyilallott .agyába! A mérték?! Majd kis szünet után a barátságos köszöntést kiegészítve, elnéző, kedélyes sopánkodásba kezdett: — Ajajaj, boszorkánozs! Most már nem tudod, menynyi deszka kell neked!.. • A Trencsénteplic mellett fekvő Mostesice, a legelső gyári felvételi naplóban Mos- tinecz néven lejegyzett iközségből sok szlovák fiatal került a gyárba. Verbovszki bácsi mellett például Hepka János bácsi is, a igyár főműhelyének gyalusa A kedélyes, de kissé naiv. bőbeszédű emberke nemcsak apró termetével, hanem túlbuzgóságával is sok élcelődésre adott alkalmat. Megesett *— ezt a dátumot pontosan tudom: 1930 telén —, hogy a gyárigazgatóság által a főkapu egyik oszlopára elhelyezett hőmérő ugyancsak hideget mutató skáláját kívánta Hepka bácsi megtekinteni, de hát az ő termetével nem sokra ment. Ezért bölcsen az őt követő fiatal szakihoz fordult: Papp úr, kérem, menynyit mutat a plusz-mínusz? (Folytatjuk) Vertich József
