Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-13 / 163. szám
MAIAJÁN KOSSUTH RÁDIÓ: 8.20: A Szabó család (Jsm.) 9.00: Napközben (Élő). Zenés délelőtt 11.00: Peres, poros iratok. Batthyány Lajos hagyatékai és vagyoni leltára. 11.10: ,,Muzsikának szép a hangja” 11.25: A kolorádóbogár. Hákossy Gergely regényének rádióváltozata 11.45: Válaszolunk hallgatóinknak 13.00: Klasszikusok délidőben 14.10: A francia forradalomról — 1V/4. rész. 14.30: Zenei tükör 15.05: Szóról szóra. Zenés irodalmi magazin. 16.10: Szívesen hallgattuk. Pathelin mester. Ismeretlen francia szerző bohózata. 16.42: Filmzene 16.55: Francia népzene. Korzikától Bretagne-ig. 17.25: Ipargazdák 17.30: Beszélgessünk zenéről 17.50: Éneklő ifjúság 18.00: Kritikusok fóruma 19.15: Lottósorsolás 19.23: Segíthetünk? 20.30: Tudomány és tudománypolitika az 50-es években 21.00: Hallgassuk együtt! Beethoven-müvek. 21.45: ..Hajszálgyökerek.” ..Kaukázusi magyar tükör.” 22.30: Alom az életről. 23.10: Operaest PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Kölyökrádió — szünidőben 8.46: Okos Marci és az oroszlán — IX 3. rész. 9.05: Operettkedvelőknek 10.00: Rivaldafényben: Dalok Budapestről és Párizsról. 11.10: Térkép és útravaló. 11.30: Balaton-rádió 12.10: Nemzetiségeink zenéjéből 12.32: Citeraszó 12.43: A Sebő együttes felvételeiből 13.05: Az arany ember. Jókai Mór regénye rádióra alkalmazva. 14.00: Lelátó. Sportmagazin. 14.30: Beszélgetés Jancsó Miklóssal. 15.05: Nosztalgiahullám 15.45: Törvénykönyv 16.00: A Rock gyermekei klubja. 17.05: Nyáridő Benne : 17.30: Gordiusz. Magazin töprengőknek — korhatár nélkül. 18.30: Popregiszter 19.05: Jut eszünkbe... 19.30: A Poptarisznya dalaiból 20.20: Egy hajóban 21.05: Húsz év múlva 21.25: Nóták 21.49: Egy úr a Rádiókabaréból. Novobáczky Sándor. 21.50: Kabarécsütörtök — Zenés különkiadás. 23.15: Pori dzsesszfesztivál — 1988. VII/3. rész. BARTÖK RÁDIÓ: 9.08: Zenekari muzsika 10.00: Romantikus kórus- muzsika 10.35: Két szonáta 11.25: Himnusz és hazatérés — Pablo Neruda versei. 11.30: Romantikus operákból. 12.40: Harsonakvartettek 13.05: Pophullám 14.00: Fribourgi fesztivál, 1988. VI 6. rész. 15.23: Balettzene operákból 15.45: Labirintus. Zenei rejtvény fiataloknak. 16.00: Szimfonikus zene 17.39: Bozay Attila műveiből 18.30: In limba materna. A Magyar Rádió román nyelvű nemzetiségi műsora Szegedről. 19.05: Zenekari muzsika 20.05: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót. Kb. 21.15: Romantikus dallamok 21.44: Drága kicsi asszonyom... 22.10: Napjaink zenéje MISKOLCI STÜDIŐ: (Hétfőtől péntekig a műsor nem változik.) MAGYAR TELEVÍZIÓ: TV 11.40; Helyszíni közvetítés a Ferihegyi repülőtérről, Bush elnök elutazásáról. S.OO: Képújság ».05: Tévétorna nyugdíjasoknak ».10: Az emberi test. Angol rövidfilmsorozat. LATUNK » NÓGRÁDI TÁJAKON... Aki tudja, csinálja, aki nem, tanítja A míívclctlenség v c s x c j c Ilyentájt, nyári szünidőben az emberek többsége hajla" mos megfeledkezni az iskolákról. De felmerül a kérdés, egyáltalán tudják-e a "szülők, milyen folyamait(ok) zajlanak az alma mater sokat emlegetett falai között? Alig hiszem, hogy így lenne.. . Odahaza legfeljebb azt látják, hogy már megint mennyi házi feladatot kapott az a szerencsét- len gyerek, hegy az osztálykirándulásra már megint ezer forintot kell befizetni, hogy kicsi lett a tavaly vásárolt köpeny, tornacipő és melegítő.'.. Ám annál kevesebben méltányolják, mi mindent kap egy tanuló az iskolában. A közhangulat többnyire pedagógusellenes: ..miért tanítanak annyi fölösleges ismeretet, ahelyett, hogy ésszerű, hasznavehető tudást adnának át?“. Ez a dilemma egyébként évszázados vitát eredményezett" (amely Comeniustól napjainkig eldöntetlen maradt): gondolkodni tanítsanak-e az iskolák, vagy inkább a gyorsan avuló, éppen korszerű tényanyagot plántálják át a kis koponyákba? S a választás nem is olyan egyszerű. Gondoljunk csak bele. hányán nem tanul(hat)nak tovább? Nekik olyan képzésre van szükségük, amellyel „kint, az életben” is boldogulhatnak. A többiek viszont akkor járnak jól, ha tanulni tanulnak, azaz logikai műveleteket sajátítanak el, és elsősorban agyi kapacitásukat bővítik. Magyarul a továbbtanulásra készítik fel őket... A szülők többségét persze nem érdeklik az effajta dilemmák. Ami nem is csoda, hiszen az iskoláról legfeljebb annyit tudnak, amennyit a fogadóórákon hallanak. De például nyílt napra, nyilvános tanításra már nem mennek be. Az persze már más kérdés, hogy egyáltalán bemehet- nének-e? Ennek talán maga a tanár sem örülne, hátha valami művelt, diplomás apuka-anyuka látogatná meg, s kiderülne, mennyire szűk korlátok határolják körül a szakértelmét. Talán ez is oka a kiművelt emberfők hiányának, nemcsak a mindent meghiúsító pénztelenség. Ingyenes oktatási rendszerünkben ugyanis egyetlen fiatalember taníttatása ötszázezer-egymillió forintba kerül. A végösszeg természetesen annak függvénye, hogy az illető valamelyik tudományegyetemen végzett-e, vagy alig bukdácsolt át nyolc osztályon. E számok ismeretében áll elő az a paradox helyzet, hogy (látszólag) az iskolázatlanság lenne kifizetődőbb. Ez az álláspont nagyon veszélyes szemléletmódot takar, a spórolás könnyén szakbarbársághoz, félműveltséghez vezethet... Még ma is túl sokan becsülik le a tudás jelentőségét, tekintik elpazarolt időnek a tanulóéveket. Jómagam ebben látom a műveletlenség legnagyobb veszéjét. M. B. telexen Érkezett. Diriy Dancing Mátraalmás : a nemzetközi miívésztelep vendégei, V. • » Walter van der Cruijsen 9.35: A bábu. Lengyel filmsorozat. IX/6. rész: A lélek fáradtsága (ism.) 10.30: Mozgató. Tévétorna mozgáskorlátozottaknak. 10.40: Képújság 16.35: Hírek 16.40: Négy nap tévéműsora 16.50: Pannon krónika 17.00: Vijesti — hírek 6zerb- horvát nyelven. A pécsi körzeti stúdió műsora. 17.05: A technika 7 csodája 17.35: Műsorajánlat 17.40: Szabadság! Egyenlőség ! Testvériség ! Műveltségi diákvetélkedő a francia forradalom 200. évfordulója alkalmából. Döntő. 18.50: Műsorajánlat 18.55: Reklám 19.00: Esti mese 19.15: Lottósorsolás 19.20: Reklám 19.25: Közlemények. Műsorajánlat. 19.30: Híradó 20.00: Reklám 20.05: Szomszédok. Telere- gény — 58. fejezet. 20.35: Reklám 20.40: Hirháttér. Nézetek, vélemények közérdekű kérdésekről 21.10: Tengerentúli magyarok. Dokumentumfilm. 21.25: Képes nóták Kb. 21.55: Vízilabda Világ Kupa. Magyarország—Olaszország mérkőzés. Közvetítés Nyugat-Berlin- böl, felvételről. 23.00: Híradó 3. TV 2. Kudlik Júliával és Dömsödi Gáborral 17.25: Képújság 17.35: Tv 2. Benne : Reklám Riportok Időjárás Zene. 18.00: Telesport 18.25: Gyerekeknek! A hetedik út titka. XIII 6. rész: A macskafejes oszlop. Holland filmsorozat (ism.) 18.50: Kérdezz! Felelek. Egri János műsora. 19.00: Lengyel utak. XI rész: A helytartóság. Lengyel filmsorozat (ism.) 20.26: Tv 2. 21.00: Híradó 2. 21.20: Tv 2. 21.30: Barna Farkas. Amerikai tévéfilm. 21.55: Tv 2. 22.00: Nézőpont. A művészeti főszerkesztőség műsora. Beszélgetés a képzőművészetrői. 22.45: Tv 2. Napzárta. BESZTERCEBÁNYA : 1. MŰSOR: 16.05: A naiv lány. Tv-játék fiataloknak. 17.15: A nap percei 17.25: Orvosi tanácsok 17.35: Zenés, szórakoztató műsor 18.20: Kék fény 19.00: Esti mese 19.30: Híradó 20.00: Egy család története (sorozat) 20.25: Publicisztikai magazin 21.05: Dalok a képernyőről 21.25: Autósok, motorosok magazinja 22.05: A brandenburgi krónika — NDK-tv-so- rozat. 2. MŰSOR: 18.00: Sportmagazin 18.40: Közép-szlovákiai magazin 19.00: Torna 19.10: Esti mese 19.30: Híradó 20.00: Tegnap és ma (Stano Danciak és vendégei.) 21.00: Tekintések a jövőbe 21.30: Híradó 22.00: Világhíradó 22.15: Koncert (komoly zene) MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Délelőtt 10-től: Süsü. a sárkány. Színes magyar bábjá- tékfilm. Dirty Dancing. Színes, zenés amerikai film. — Kamara: Véletlen (16). Színes lengyel film. — Balassagyarmati Madách: Szellemirtók. Színes, szinkronizált amerikai horrorbohózat. — Kamara: Férfiak Színes, szinkronizált NSZK-beli film. — Pásztói Mátra: Hajlakk. Színes amerikai film. — Szécsényi Rákóczi: ikrek. Színes, szinkronizált amerikai filmvígjáték. — jobbágyi: D’Annunzió (16). Színe, olasz film. — Nagylőc; Nincs kegyelem (16). Színes, szinkronizált amerikai krimi- akciófilm. Walter van der Cruijsen, ez a nyúlánk holland fiatalember az experimentális művészeti programok elkötelezett hívei közé tartozik. Peter Simons Alexanderrel közösen több programon is dolgoztak és dolgoznak. Egyik legsikeresebb közös tevékenységük a látványtervezés. Hollandiában eddig már nyolc úgynevezett installációs kiállítást rendeztek együtt. Ezeket gyárban mutatták be. Például besötétítettek egy szobát és négy ponton fényt bocsátottak a helyiségbe. A rafi- náltan kialakított fényhatások különös hangulatokat eredményező téralakító tényezőknek bizonyulnak. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az adott teret teljes mértékben bevonják a művészi megformálásba, mind maga a tér, mind pedig a benne lévő formák — például oszlopok — és a természetes fény a műalkotás részévé válna. „Fényutak” szövik át a teret dinamikus tér- és színhatást, valamint érzékelési, vizuális csomópontokat teremtve. S talán arra is példát szolgáltatva, hogy a világon és magunkon az így létrehozott terekkel, egyáltalán, magával a művészettel is lehetséges a változtatás. Egyébként, Nyugat-Európában, Észak-Amerikában és Japánban már hosszabb idő óta élnek az effajta művészeti programok is. Walter van der Cruijsen persze nemcsak látványtervező, sőt nem is csak festő és grafikus, hanem igen aktív kiállításszervező, ezenkívül videózik, ír, zenél, a legkülönbözőbb művészetekkel foglalkozó esszék szerzője, műkritikák jelennek meg egy művészeti magazinban. Hankban született 1958- ban, 1982-től 1985-ig az arnhemi képzőművészeti főiskolán tanult, később több egyetemre is beiratkozott, tanulmányait azonban egyelőre nem fejezte be egyik helyen sem. Jelenleg Nijmegen városban él. Közben utazgatott Európában. Hosszabb időt töltött például Londonban, ahol főként kiállításszervezéssel foglalkozott. 1986-ban nyolc hónapig Bécsben élt. ,,Helló, Love Boy!” Nyek- tetem a magnót már harmadszor, hogy a tv-hír- adó után ráhangolódjak arra a jó kis nyári filmre, amiről egy jó kis nyári filmjegyzet kellene. A dolog nem könnyű, mivel a film valahol az örökké felhőtlennek tűnő kék egű Amerikában készült, én pedig itt ülök Közép-Európában és szeretnék legalább másfél órára kikapcsolódni. Zűrös vidék ez és ráadásul már egy hete lassan az agyunkra megy a kánikula is. A legjobb ilyenkor gondtalanul nyaralni valahol. Akárcsak filmünk hősei, mi is szívesen eltűnnénk egy ismerősünk üdülőfalujában, ahol minden csakis és kizárólag azért van, hogy még a jónál is jobban érezzük magunkat. S eközben mitsem törődnénk a költségekkel, hiszen annyi pénzünk van, hogy könnyedén álljuk a cechet: Na de ha ébren vagyunk, ne álmodjunk! Bár, tulajdonképpen nem olyan nagy baj néha egy kicsit elvarázsolódni és ez a zenés, táncos, sőt egy kis forró erotikával is fűszerezett film kínálja az alkalmat. Zenéje visszaringat a '60-as évek elejére, a tánc forrósága pedig az igazi nagy bulikat idézi. Az ember ül a moziban, bámulja a vásznat és egyszer csak valami régi ideg megremeg a testében. Na nem kell megijedni, itt most nem valamiféle nosztalgiázás következik, pusztán arról van szó, hogy kutya legyen, akinek a lába meg nem mozdul, szíve meg nem dobban erre a zenére és táncra. Nem kell ehhez emlékekből élő öreg beat- niknek lenni, semmi köze ennek az életkorhoz, sokkal inkább az érzelmekhez, ha van az emberben. Nem fér hozzá kétség, hogy különösebb művészi mondanivalót a Dirty Dancingban fölösleges lenne keresnünk. Hogy mégis inkább kellemesnek, mintsem ragäesos giccsnek érezzük, azt az eszközei ügyes egyensúlyban tartásával éri el. Olyasmiket használ, amivel nem az értelmünket akarja megcélozni. Nem fiItt műterme is volt és sokat festett, 1987-ben tért vissza Hollandiába. A modern médiák lehetőségeit kutatja a vizuális önkifejezésben, ezért videózik, tájképeket, portrékat, ritmikus montázsokat készít, legutóbb reklámfilmet csinált, vagyis minden művészi allűr nélkül, jóleső természetességgel és üdítően nagy belső szabadsággal, a Kelet-Eu- rópában oly ismerős görcsöktől, szorongásoktól mentesen beszél mindarról, amit eddig megélt. Idén áprilisban Nijmegenben rendezett egyéni kiállítást, festményeit mutatta be. Intimitás és dinamizmus jellemzi Bécsben festett képeit is, mint például a Bécs a tengernél, a Bécs fölött című műveket, amelyektől nem idegen az asszociációs bátorságban rejlő friss humor, a színek és a formák jókedvű „összekeverése”, anélkül azonban, hogy a belső harmónia akár csöppnyi hiányára is gyanakodhatna az ember. Ellenkezőleg, a képeket nézegetve maga is jókedvűvé válik, végre egy belső egyensúlylozofál, nem tényeket sulykol és nem a mindennapi élet mélységeiben vájkál. Ezzel szemben maximálisan kihasználja a dallamos, ritmusos korai rock and roll zenét. Az izzasztó, ám lelkes, mindent beleadó táncot, a pörgést, forgást, összesimulást és mindazt, ami ennek a látványnak alapvető kelléke. Szexis lányokat, férfias fiúkat, akiknek egy igazi feladatuk van a filmben, hogy szerelmesek legyenek és egy kis szenvedés után egymáséi legyenek a leghepibb happy endben. Kell is már ez nekünk nagyon, mert az utóbbi időben csak a kőkemény krimi-, horrorfilmek és az erőszakoskodás legkülönfélébb változatai borzolják az idegeinket. Üdítő oázis ez a kis szerelmes film. amire baj nélkül be lehet ülni és nyári estéken kéz a kézben ráhangolódni valami jóra. Különösebb merengést a film korszakmegválasztásának miértje sem igényel. Hogy éppen a hatvanas évek? Akkor még fütyülni lehetett a slágereket és az emberek még nem engedték el végleg egymást tánc közben. Továbbá, mert a mai nézők egy része akkor volt teenager, más részük pedig arra lehet kíváncsi, hogy mivel töltötték idejüket az apjuk és anyjuk mielőtt megismerték egymást. Végül a film készítői számára valószínűleg egyszerűen jó ötletnek tűnt arról a hatvanas évekről filmet csinálni, aminek egyik nyaráról ők csak erre a kellemes néhány napra gondolnak szívesen. Ismerjük el, hogy nemcsak ügyesen, de szakszerűen elkészített munkával állunk szemben. Ezt nemcsak a film kétéves sikeres üzleti pályafutása bizonyítja, hanem az is, hogy megtekintése révén gondjainkat és a világ baját feledve tehetünk egy másfél órás utazást a kellemesség birodalmában. „Helló, Love Girl! Do You Love me?” Aki a fil~ met megnézte, annak ezt biztosan nem kell szótáraz- nia. Bodnár Mihály lyal rendelkező ember, sóhajt föl. Pedig a titok talán „csak” annyi, hogy a művész egybelátja a művet a környezetével, miáltal az együtt is él vele. Persze tudnivaló, hogy komolykodó — komorodó — régiókban ez nem is kis tanulság lehet. Azt gondolom, Walter van der Cruijsennek nem áll szándékában a mindenáron való stílusteremtés, éppen ezért bizonyos értelemben máris eredeti, főként ami az experimentális törekvésekben való fesztelen lubickolását, a létrejött művek kvalitását illeti. Műfaji skálája terjedelmes, formatar- taiékai szintén nagyok, a kifejezés létező és még ki nem talált lehetőségei rendelkezésére állnak. Látvány és kép mindig két külön világ, törvényeik különböznek egymástól. Látvány, téri forma, természeti jelenség oly megkapó természetességgel alakul át műalkotássá a művész képein, egyéb vizuális kísérletei során, mint ahogyan az egyszerű halandó levegőt vesz. Nem is veszi észre. Ha igen, az régen rossz. Másként szólva, légzési zavar. Viszont Walter van der Cruijsentől távol áll minden efféle baj, egészen jól lélegzik. De még mennyire. Lehet, hogy irigylésre méltó ember. Tóth Elemér
