Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-08 / 159. szám
1989. JÚLIUS 8.. SZOMBAT NO(ÍRAI) 3 Rabul ejtette a szilaj vasparipa... Állok a salgótarjáni külső vasútállomáson, s várom a Hatvan felől érkező gyorsvonatot. A mozdonyvezetővel, a dallamos nevű Széplaki Péterrel randevúzom. Engedélyem van rá, hogy vele utazzam Somoskőújfaluig és vissza. Málnaháború ellenkező előjellel Csak a termelőszövetkezetben bizhatunk... Befut a mindössze négy kocsiból álló szerelvény. Felkapaszkodom a vaslépcsőn. Emberem fiatal, mint tőle megtudom, harmincéves, magas kisportolt testalkatú, nyílt barátságos tekintetű. Közvetlen, szívesen beszélget. Helyet foglalok a vezérlőállásban lévő másik- széken, s elindulunk. O a gépre és a pályára figyel, én pedig őrá. ■ Miért választotta a vasutat? — kérdezem. — Családi indíttatásból. A nagyapám mozdonyvezető volt, s sokat mesélt nekem a munkájáról. Mondandóját hallgatva, magam előtt láttam a füstöt okádó, kerekei alól tüzes szikrákat szóró, dübörgő, szilaj vasparipát. Később ültem is a gőzösén, s az élmény olyannyira megfogott, rabul ejtett, hogy gyerekfejjel elhatároztam: magam is mozdonyvezető leszek. Döntésemet erősítette, hogy a szüleim úgyszintén a vasútnál keresték a kenyerüket. ■ Egyszóval : tudatosan készült a pályára? — Igen. Elvégeztem a gépipari szakközépet majd jelentkeztem a MAV-nál. Ferencvárosban, a javító- műhelyben kezdtem, két hónapig reperáltam a masinákat. Utána hét hónapig második emberként, gyakornokként utaztam mozdonyon. Következett a hét hónapos tanfolyam Pécsett. Befejezésével, a sikeres vizsgával teljesült az álmom. Ennek bő tíz esztendeje, de a vasútnál régebbtől, 1977. augusztus els' ' tői szolgálok. ■ Milyen vonalakon közlekedik? — Túlnyomó részben ezen a pályán utazok. Mostanában személyfordában járok. Ez kedvezőbb abból a szempontból, hogy tudom, mikor kezdődik és mikor ér véget a műszak A teherforda kiszámíthatatlanabb. Ott csak akkor lehet elhagyni a gépet, ha megérkezik a váltás. Ám embereket szállítani nagyobb felelősség, idegileg jobban megvisel. ■ Volt-e már balesete? — Egyszer műszaki hiba miatt kisiklott a mozdonyom a Keleti pályaudvaron. Nem tehettem róla. Miként azért sem én voltam a hibás, hogy egy részeg ember feküdt a pályán s a sinszálat görcsösen markoló ujjait a mozdonyom kerekei levágták. Sajrtos, éjszaka gyakoribbak a balesetek, mert rosszak a látási viszonyok, s mire a mozdony lámpájának fényében észleljük a bajt, már nincs időnk azt elkerülni. A száz kilométeres sebességgel robogó, nyolc-kilenc kocsit vontató mozdony csak 360—400 méteren belül képes megállni. A tragédia mindig megviseli a mozdonyvezetőt, még akkor is, ha nem az ő hibájából következett be. Nekem is lidérces álmaim voltak. Azt viszont hamar megtanultam: roppant felelőtlenek az emberek. szinte játszanak az életükkel. Eközben megérkezünk a salgótarjáni főtéri állomásra. Röpke szünet után indulunk tovább, s óvatosan, araszolva haladunk előre. — Ez ötvenes pálya — jegyzi meg Széplaki Péter. — Ennek értelmében legfeljebb ötven kilométerrel mehetünk. Meglehetősen sok a kanyar, az ívek nincsenek kellően megdöntve. Nem árt visszavenni a tempót, hiszen kétezer lóerős a mozdony. Mi tagadás nem érzem magam biztonságban. Minden pillanatban tartok tőle, hogy leszaladunk a sínpárról ' ■ Maga sohasem Jél — kérdezem az ifjú mozdony- vezetőt. — Ha félnék, többé nem ülnék gépre. Cidrizve nem lehet mozdonyon utazni. A Beszterce-lakótelep vonalában rövidet sípol. Üdvözli a családját: a vendéglátóiparban dolgozó, de most gvesen lévő feleségét és a kit és fél éves kisfiát. ■ Az asszonya sohasem reklamál az éjszakai, a vasár- és ünnepnapi műszakok miatt? — Tudta, mire vállalkozik. Természetesen nem örül, hogy a hétvégeket csak ritkán tudjuk együtt tölteni, s hétközben is rendszertelen a műszákbeosztásom. Hiába, kevesen vagyunk, akadozik az utánpótlás. Ősszel, betakarítás idején, 60—80 órát d'igozunk pluszban.' ■ .4 mozdonyvezetők is 60 eves korban mennek nyugdíjba? — Nem, korkedvezményt kapunk. Az első tíz év szolgálat után két esztendő kedvezmény jár, utána ötévenként egy. Tehát harminc évre hat év korkedvezményt adnak, tehát 54 évesen mehetünk nyugdíjba. Ám a múltkorában kiszámoltuk: annyit dolgozunk ez idő alatt, mint mások 65 évi"' korig! ■ Említette, nincs utánpótlás. Holott hajdan kiváltságos, nyugdíjas állásnak számított vasutasnak lenni — vetem közbe. — Még a nagyapám is megtiszteltetésnek vette, hogy mozdonyvezető lehetett- De ma már merőben más a helyzet. Hogy mást ne említsek: az én tízezer forintomat mások jóval köny- nyebben is megkeresik. Manapság a vállalkozóké a világ... s Somoskőújfalu, határállomás. Mozdonycsere után a vonat tovább közlekedik egészen Zólyomig, de mi a gépünkkel visszafordulunk. Széplaki Péter kihajol az ablakon figyeli, mikor kapunk szabad jelzést. Indulatosan magyarázza: — A motorzajtól nem ■ hallom, mit mondanak a hangosban. Már többször kértük, szereljenek fel adóvevő" rádiót, de elutasító választ kaptunk. Nincs pénze a vasútnak. Nézze meg ezt az összebütykölt ablaktörlőt — mutatja —, száz kilométeres sebességnél lefújná a szél. Sajnálatosan egyre romlik a vasút műszaki állapota, igaz, a forgalom is csökken. Gurulunk lefelé hazánk egyik legmeredekebb pályáján. Eszembe jut: Széplaki Pétert bátor. szókimondó embernek tartják, ezért választották meg a munkatársai a szakszervezeti társadalombiztosítási tanács elnökévé. Mit csinál szabad idejében? — Szeretek kirándulni, utazni. Imádom a motor- és autóversenyeket, kedvükért a világ végére is elmennék. Az egyik kollégámmal barátommal évek óta megnézzük a csehszlovákiai Brnó- ban sorra kerülő motorversenyt. Van egy félversenv- kerékpárom, azzal tartom karban a kondíciómat. ■ Ügy látom, vérében van a versenyszellem. — Nem árt tisztában lenni a képességünkkel. Ezért is vettem részt a szakmai versenyeken. ■ Az eredmény? — Megkaptam a Szakma Ifjú Mestere címet. Ismét a salgótarjáni főtéri állomáson vagyunk. Leszállók. ■ Mit csinál műszak után? — kérdezem búcsúzáskor. — Végre lefestem az ablakkereteket. Restellem, hogy az asszony mindig figyelmeztet... Kolaj László A Nógrádi Béke Termelő- szövétkezet központi irodá" ja teljesen néptelen. A telefonközpontoson kívül mindenki a málnásában tévé* kenvkedik. Szalai Zoltánt, a termelőszövetkezet elnök- helyettesét — mivel az elnököt infarktussal beteg* állományba vették — saját portáján találjuk. Nemsokkal később vele együtt a Berkenye felé vezető országút mellett található Nem kapjuk meg a málnáért amire számítottunk. málnaszedők közül néhány* nyal beszédbe elegyedtünk. Miként élik meg, mi a véleményük, az idei, ellenkező előjelű málnaháborúról, aminek vesztesei, szenvedő alanyai ők, a termelők. Becsaptak bennünket Nehezen indul a beszél* getés a 60 valahány éves Kereczki Ferencné málnása előtt, ahol étkezés közben zavarom meg a 14 fős szedőcsapatot. Az idős asszony ezzel kezdi: — Nem azt kapjuk málnánkért, amire szá* mítottunk. Nagyon leverték az árát, a tavalyi 70—80 Ft- hoz képest. — Kikkel kötöttek szerződést? — A helyi termelőszövet* kezettel 14 mázsára. Ezenkívül még 20—30 százaléknak megfelelő mennyiséget adtam át. De a többit is átveszik. csak nem a szerződésben vállalt védőáron. Igen, mi mással is, így a gödi termelőszövetkezettel és egy budapesti felvásárló vállalattal kötöttünk szerződést 13 mázsára. Kezdetben 40 Ft-ot adtak kilójáért, később pedig 38-at. Az utóbbiak becsaptak, mert korábban többet ígértek... Nemsokkal később Kovács József, aki itt segít a szedésben és a termelőszövetkezetben esztergályos a következőkkel folytatja: — A megyén kívüli felvásárlók a szezon egyharmadá* nál leállították az átvételt, — mondja bosszúsággal a hangjában. — Szerencsénk, hogy a termelőszövetkezet a szerződésben vállalt plusz 30 százalékon felül, alacsonyabb áron, de mégis csak átvette tőlük a termést. — Erre volt piacunk, ezt tudtuk csak biztosítani, — egészíti ki az előbbieket Szalai Zoltán. Ezután a Budapest felé vezető főút melletti málnásban folytatjuk a beszélgetést Bach Jánosnéval, a szakcsoport egyik tagjával. — Hét éve vettük bérbe ezt a három sort, mutat körbe. Az egyezség szerint, az egész termést mindig a termelőszövetkezetnek kell leadnunk. Az idén 9 mázsára számítunk. Az első két szedéskor még 52 forintot kaptunk az exportminőség után, később pedig csak 35 forintot. Mától ismét szedhetjük a gurulósat, aminek kilójáért 42 forintot kapunk. Tőle Virsinger János, ugyancsak szakcsoporttag veszi át a szót. — A viszonylag kedvezőtlen időjárás miatt nem lesz annyi málnám, mint tavaly volt. Mi még jól jártunk. * Tudomásom szerint, akik a faluban nem szerződtek le a termelőszövetkezettel, azok kénytelenek voltak 10—20 forintért elvesztegetni termésüket. Részünkre a téesz folyamatosan biztosította a rekeszeket, nyugodtak lehettünk, nyugodtan pihenhettünk, mert tudtuk, hogy málnánkat átveszik. Nehezen bírom szóra Barta Lászlónét az átvevőhelyen. öt-hat mázsára szerződtünk . Teljesítésén kívül még 2 mázsát vettek át tőlünk. Nekikeseredve a következőkkel folytatja. — Ugyanannyit dolgoztunk mint tavaly, pénzben pedig csak az egynegyedét kaptuk. Szegner Árpádné csaknem 30 éve foglalkozik málnatermesztéssel. — Viszonylag én szerződtem a legtöbbet, a vállalt 29 mázsa helyett eddig 40—43 mázsát vettek át. Nekem rekord- termésen volt. Visszafelé jövet, Nóg- rád község határában Piroska Jánossal folytatjuk az eszmecserét. — Az időjárás bizonytalansága miatt kevesebbet szerződtem a helyi termelőszövetkezettel, kezdi gondolatainak közlését, majd így folytatja. — Bevallom őszintén, számítottam az előnyös konkurenciaharcból adódó nagyobb pénzre. Azért szerződtem, csak kis mennyiségre, mert 15 éven át sohasem kaptuk meg igazán azt a pénzt, mit a málna megér. — hangsúlyozza. — Ön szerint a tavalyi, tavalyelőtti ár reális volt? — Ugyanolyan irreális, mint az idei igen alacsony. — válaszolja, majd így folytatja: Minden kiadást összeszámolva az idén ráfizettem. Arra kérem, hogy feltétlenül írja meg: a termelőszövetkezet vezetése nagyon korekkt, rugalmasan oldaja meg értékesítési gondjainkat.... A véleménysort Kollár Györgyné átvevő véleményével zárjuk. — A tavalyihoz és a tavalyelőttihez képest. most idegesek, türelmetlenebbek, szomorúbbak a termelők az alacsony árak miatt. Mi, reggel 8-tól este 10-ig vettük át a termést. Továbbra is a legalacsonyabb védőárat fizetjük ki, a szerződést teljesítőknek, mert a rekeszés — lé — málnára volt és van megrendelés. Ki járt jól ? Bárkivel váltottam szót,, mindegyikük elismerte, hogy időben kaptak jó tanácsot, újabb lehetőséget, a jobb előnyösebb értékesítésre. Ugyanis Kiss András, a termelőszövetkezet elnöke két héttel a szedés megkezdése előtt ismét felajánlotta az újabb szerződéskötést. — Az járt jól, aki a termelőszövetkezettel kötött megállapodást, mert az korrekten járt el, — vélekedik Kovács József. —Az alacsonyabb ár ellenére is mi jártunk jól. — állítja Vir- singer János. — Nekem az ad biztonságot, ha tudom, hol helyezhetem el, adhatom el a termést. A tények a helyi termelőszövetkezet mellett szólnak. A külső felvásárlók megszédítettek bennünket. Azt ígérték, hogy 100 forintig is felmennek az árakkal. Valójában az elején 40. később 38 forintot adtak kilójáért. A szezon dandárjában pedig, az , átvételi helyeken „ládahiány miatt szünetel az átvétel”, táblát tették ki, — mondja felháborodással a hangjában Szegner Árpád* né. Sok pénzbe kerül a málna- termesztés. — Reméljük az idei példa segít abban, hogy egymás érdekeinek figyelembe vételével, összefogással oldjuk meg a málna értékesítését is- Szomorú, de nagy tanúság számunkra; — A biztosat, sohase cseréljük fel a bizonytalanért — vélekedik a szimpatikus, reálisan gondolkodó Piroska János. Arra a kérdésemre, mit tartanak reális felvásárlási- árnak, a következőket mondták: — a gurulósért, az exportért 40—50—60 forintot, a lémálnáért ennél kevesebbet. A termelők bevonásával Ezzel ért egyet Szálai Zoltán is, aki ugyancsak málnatermelő. Az igazság és valóság megismerése céljából még elmondja: — A felvásárlás előtt a külső cégek képviselőivel egyeztettük a tennivalókat. Jegyzőkönyvbe rögzítettük képviselők álláspontját, azt, hogy garantálják a folyamatos átvételt, nem csapják be a termelőket. E helyett a szedés döntő időszakában 3 napig szüneteltették a felvásárlást. Ennek következtében 7—10 vagon jó pénzt hozó málna ment veszendőbe. Jövőre a termelők részvételével, valamilyen társasági formában szeretnénk lezárni, normális útra terelni a málnaháborút. A termelőszövetkezet eddig 600 tonnát vásárolt fel. A héten mindennap a jövő héten pedig még két napon át vásárolja fel a termést azoktól, akiknek szerződéses kötelezettségük teljesítésén felül még van málnájuk. Alacsonyabb áron. Venesz Károly Fotó: Rigó Tibor A télen zsír helyett is málnát esznek a termelők. Az idegen felvásárlók becsapatak minket — vélekednek a termelők.
