Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-15 / 165. szám

1989. JÚLIUS 15., SZOMBAT NO(ÏRAI) 3 Y an Selecky a besztercebányai új első titkár Megyénket négy év tizedes baráti kap­csolat köti a közép­s. ' rákiai besztercebányai terület lakosságához. Az üzemek és intézmények együttműködése mellett igen sok embert fűznek személyes, illetve családi szálak a szénmedence te­rületén élőkhöz. Érthető tehát a kölcsönös érdek­lődés egymás munkája, ügyei iránt. Testvérmegyénk politi­kai testületé a közelmúlt­ban Y an Selecky szemé­lyében új megyei első tit­kárt választott. Ez alka­lommal közöljük életútját és fényképét. Y an Selecky 1939. feb­ruár 22-én született Hoto- bán. Szülei munkások vol­tak. A szakmunkásképző is­kola elvégzése után gép­lakatosszakmában dolgo­zott. A katonai szolgálat letöltését követően rend­szeresen részt vesz szer­vezett politikai képzésben. Előbb az ifjúsági mozga­lomban. 1963-tól pedig a párt apparátusában dol­gozott. 1970—74. között Prágában végez tanulmá­nyokat a politikai főisko­lán. Befejezése után visz­szakerült megyéjébe, ahol előbb a megyei pártbi­zottság instruktoraként, majd privigyeji járási titkárkánt dolgozott. 1978- ban szülőföldjén, Zólyom­ban választották titkárrá egy év alatt első számú pártvezetővé. 1988-ban a pártmunka a Központi Bizottságba szólította és innen hívták vissza is­mét megyéjébe, akkor már első titkárnak. Y an Selecky munkáját 1989 februárjában a Mun­ka Érdemrend arany foko­zata kitüntetéssel ismerték el. Gratulálunk megválasz­tásához. munkájához. a megyéink közti kapcsolat további erősítéséhez sok sikert kívánunk. Csak a bér emelkedett? A fizetésemelés közér­zetjavító hatása ismert és vitathatatlan. (Tegyük gyor­san hozzá: ha nem tűzol­tásról van szó!) Az egész­ségügyi dolgozók épp a na­pokban ellenőrizhették le magukon, ennek jótékony hatását, bár ahány ház. any- nyi szokás, vagyis: ki-ki másképpen tud örülni is. Ismerősömnek a bére 1200-zal, a hangulata kis­sé emelkedett, a neveze­tes esemény óta: többet lá­tom mosolyogni, könnyebb szóra bírni, s meg sem vár­va, hogy tudakoljam, mész- sziről rikkant: kösz jól va­gyok. Na, és a többiek? A be­tegágy mellett, három mű­szakban. a műtőben, a ki­szolgálórészlegekben, a mosodákban, az élelmezési osztályon, a gyógyszertár­ban dolgozók? Nekik meny­nyivel több az új, s abból mire futja? Mit mond a főnővér, aki mintegy két évtizede futkos betegágvtól betegágyig, időt, fáradságot nem. csak beosztottjai éj­szakai virrasztástól sápadt, kimerült arcát ismerve. — A diskurzusokból (mert mintha rég kérdezték vol­na őket. most megeredt a szavuk) íme néhány sze­mélyes vélemény: — Noskó Lászlónénak. a pásztói városi kórház se­bészeti osztálya ápolónőjé­nek az ,,új időszámítás" előtt 3900 forint volt a fize­tése. s attól sem különö­sebben lelkes, ami majd összejön. De talán nem ve­heti ezt senki rossz néven tőle, hisz két gyerek mel­lett több mint húsz éve látja el a három műszakos szolgálatot. Szalai Gvu- láné ugyanitt anesztezioló­gus, 22 éve végzi ezt a speciális munkát, s odaha­za három gyereket nevel : — Jól jött nekünk ez á várva várt pénz, csak az adó ne vi'ftne 'él belőle — 'Sum­mázza mondanivalóját. s hozzáteszi: az infláció pe­dig felemészti szinte az egé­szet. (Az ott dolgozóknak az emelés plusz 1500—2000 fo­rintot jelent.) — Ezt a hátrányt már nagyon nehéz lesz behozni — fakad ki pesszimistán Náton Jánosné, a balassa­gyarmati városi kórház élelmezésvezetője. — Mi — a kiszolgálórészleg — rosszabb helyzetben va­gyunk. mert bennünket ta­lán még mostohábban ke­zeltek. ha a borítékról volt szó. A szakácsok 4800—5200, a konyhalányok 3800—4200 körül kerestek eddig. Ök átlagosan 840 forint­tal, néhányan ettől valami­vel nagyobb összeget kap­nak, bár náluk még most van folyamatban a „kiérte­sítés”. — A kezdő, kilencötvenes fizetésemből jobban meg tudtam élni, pedig az igé­nyeimet most is szigorúan a lehetőségeim szabják meg — mondta Skoda Fe- rencné, a megyei kórház szemészeti osztályának fő­nővére. — Egyébként talán az a szerencsénk, hogy jtt egy jó gárda kovácsolódott össze. Csendesek, szerények és örülnek annak, amit kap­nak. Az az igazság: nálunk eddig is jó volt a hangulat, a munkakedv. Ha pedig el­kezd kalkulálni az ember, könnyen elkedvetlenedik... Másrészt: lehet az éjszakai virrasztást, az odaadást meg­fizetni ? A mohorai gyógyszertár­ban Bibó Józsefné asszisz­tenssel akadtam össze, aki így fogalmazott: — Anyagi megbecsülé­sünk nincs arányban a je­lenlegi, jócskán megszapo­rodott munkánkkal. A fenti megnyilatkozások önmagukért beszélnek, de ezzel együtt egy ismeretlen ismerősöm megjegyzését juttatják eszembe, mely így hangzik: ebben az életben az tetszik nekem a leg­jobban, hogy élünk. —mihalik— C v^CiLÍMgg^V v<v - % 'h's y ' ' . Bgy sajtóvisszhang sajtóvisszhangja £**3* JL 219 ttmatm I draw x,.,T o " x f a nyári egyetemről Hála«« 0 Mai Mapnak Él ..Kudarcba fulladt Salgó­tarjánban a nyári egyetem" — így a Mai Nap. ..Felelőt­lenség hétezerért" — tódít- ja a Magyar Hírlap. „Miből gondolták, hogy egy ENSZ- főtitkárhelyettesnek nincs más dolga, mint egy magyar kisváros hevenyészve szerve­zett nyári egyetemén elő­adást tartson?" És egyébként is: „Vajon mi indíthatta a salgótarjániakat arra, hogy feliratkozzanak a nyári egye­temet rendező magyar tele­pülések mostanában egyre hosszabb listájára?'’ Merész kérdések ezek, me­lyek egy rádiójegyzet nyo­mán születtek. Sajnos ez a tény egyben determinálta a bírálat helytállóságát is, amely — esetünkben — bi­zony igencsak gyenge lába­kon áll. A másod-, harmad- kézből származó informá­ciók, ha bírálatra használ­ják, kétélű fegyvernek bizo­nyulhatnak. Az ENSZ főtit­kárhelyettese — Oppenhei­mer asszony személyében — tudniillik két évvel ezelőtt már járt Tarjánban, s elő­adást is tartott. S, hogy a dolog még cifrább legyen, a múlt hét szerdáján (ami­kor Hegyesi kollégánk gyil­kos pennával rótta egymás alá elmarasztaló sorait) ép­pen dr. Kinhide Mushakoji beszélt az egyetem hallga­tóihoz aki egyéb címei mel­lett az ENSZ tőtitkárhelvette- si rangját is viseli. A teg­napelőtt véget ért tíznapos program egyébként már a tizenötödik nemzetközi nyá­ri egyetem volt. Salgótar­ján tehát nem most iratko­zott fel az idén 21 tagot számláló listára. Hogy heve­nyészve összetákolt volt-e, nos ennek leginkább talán Horváth József, a TIT Nóg- rád megyei szervezetének titkára a tudója... — Lehet, hogy a szervezés nem mindenben sikerült úgy, ahogyan szerettük volna. Szá­mos előadó nem tudott el­jönni, ami talán csaló­dást okozott néhány hall­gatónak. Kulcsár Kálmánt például portugál kollégája foglalta el, Szaharovot nem is tüntettük fel előadóként, csak meghívottként (etikai­lag korrekten — a szerk.) a neve mellé odaírtuk, hogy még nem válaszolt levelünk­re. Tíz év alatt nem volt ennyi személycsere mint most. A résztvevők (12 or­szág 80 fiatalembere) azon­ban, állítom jól érezték ma­gukat. — Tehát jól sikerült a nyá­ri egyetem... — Én inkább közepesnek minősíteném. Azt minden­esetre cáfolom, hogy kudar­cot vallott volna. Egy ilyen kijelentést meg kell alapoz­ni. Nem volt talán hallgató­ság? Dehogynem. Elmarad­tak az előadások? Még a cserék után is „olyan neve­ket” tudtunk felmutatni, mint Borisz Sztukalin. dr. Kinhide Mushakoji és má­sok. Hiányzott a vitatkozó­kedv, az érdektelenség jel­lemezte volna a közönséget? Nem, nem és nem! Kíváncsi vagyok, hogy mire alapozta az újságíró ezt a kijelenté­sét: .kudarcba fulladt a nyá­ri egyetem"!? — Azt írja „a nyári egye­tem kudarca összefügg Sal­gótarján mentalitásával.” ,,A munkások fellegvárában az értelmiség csak kenyérpusz­Hazai és külföldi hallgatók a nyári egyetemen. — képek: kulcsár­adon témákban érdeklődők­nek, többnyire (leendő vagy gyakorló) szakembereknek szólnak, s az adott téma legfrissebb tudományos ered­ményeit. újdonságait adják közre. És — ez nagyon fontos — szintetizálják is ezt a többletet. Erre pe­dig szükség van, amit az bizonyít, hogy huszon-egy- néhánv, meg harminc „fők­kel” indultunk tizenöt éve, s tavaly már kettőszázhat- vanan jöttek el. Az idén nyolcvanan voltak. Mi ta­gadás töbhre számítottunk, bár ez is szép eredmény. Ha a folyamatot nézzük, egyértelmű a fejlődés, de nem egyenes vonalú. — De térjünk át az ér­telmiség problematikájára! — Ebben talán nem én vagyok a legilletékesebb, de egyáltalán ki mondhat erről hiteles és objektív véleményt. Szóval : Salgó­tarján (a többség jogán) — Remélem, egyik kol­légának sem jut majd eszébe, ,,bányászvárosunk” európaiságát „kicikizni”... M. B. (Megjegyzés: K. Gyurkó Rita, a Mai Nap újságírója az egyik (valószínű helyi) kollégától informálódott, vé­leményét tehát nem kell olybá elfogadnunk, hogy lám, így látnak minket a kí­vülállók. A témát amit fel­vállalt, egyébként szakmai szempontból eleve kudarcra ítélte a terjedelem. Egy valós értékelést nem lehet néhány sorban (és egy­oldalúan informálódva) „le­kenni”. az összkép szük­ségképpen torz lesz. Az általa írott újságcikk mind­ebből adódóan csupán „bolt”, egy üzleti vállal­kozásban, nem pedig hite­les tájékoztatás — a szerk.). Horváth József tító... az egyetlen felsőok­tatási intézmény nem része a városnak, szellemi érte­lemben sem”, és még sorol­hatnám a szurkákat. — Beszéljünk egyelőre a TIT-és témáról, maradjunk az egyetemnél. Ami nem­zetközi. Ebből adódóan nem(csak) ide szól. Tudom, hogy borsos ár a hétezer forint, de ha Európához szólunk, azt európai szin­ten kell tennünk. Ennek számos változata van, pél­dául nem étkeztethetjük a résztvevőket a kollégium „alumíniumvillás" ebédlő­jében. Az előadóknak szál­lás plusz repülőjegy. Szink­rontolmácsolás. Terembér­let. Satöbbi. Ezzel együtt, hála szponzorainknak, az idén talán nullára fut ki a költségvetésünk. A nyári egyetemek egyébként az munkásváros, s az volt a múltban is. Ez rányomta a bélyegét a hatalomgyakor­lásra és minden egyéb irá­nyítási funkcióra, de —'azt ugye nem' állíthatja még egy Mai Nap karakterű új­ság sem. hogy csak ná­lunk. Ez így történt vala­mennyi, vagy csaknem az összes munkásvárosban. És ennek ára van. Tény, hogy az orvosok jöttek-ment'ek (hogy miért erről ők tud­nának többet mondani). Az is tény, nincsenek értel­miségi hagyományok, hi­szen a régi időkben, elég volt egv-két mérnök, és az iskolákban néhány tanító. De hogy az értelmiség ma csak a kenyeret pusztíta­ná? A főiskola pedig, nos talán még ideje sem volt elég beintegrálódni a vá­ros életébe, hiszen fiatal intézményről van szó, bár én a magam részéről a hegv-völgy szembeállítást erőltetettnek érzem. — Még egy utolsó kér­dés maradna a Mai Nap cikke kapcsán: mi lesz a sorsa a 16. nyári egyetem­nek? — A szervezéshez hozzá­kezdünk. s terveinkhez pró­báljuk megnyerni az Euró­pa Tanácsot: adjanak szer­vezési, tartalmi, formai és anyagi segítséget, hisz témánk az európai ifjúság lenne. " . ' : ä ' ' ’ ‘ ' ' ' Szikraesöben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom