Nógrád, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-15 / 165. szám
4 NOGRAD 1989. JULIUS 15., SZOMBAT Mátraalmás : a nemzetközi mövésztelep vendégei, VII. Pavol M us ka Pavol Muska Közép-Szlo- vákiában, Kysueké Nővé Mestóban él. Oierny Biodban született 1949-ben, a pozsonyi művészeti akadémián végzett 1973-ban, építészeti, iparművészeti és festő szakon tanult. Munkássága egyrészt erősen és szervesen kapcsolódik az építészethez, ameny- nyiben mindenekelőtt a monumentális műfajban (mozaik, textil stb.) tevékenykedik, reprezentatív középületek belső tereit díszítik munkái. A többi között idetartoznak a színházakban, tanácskozótermekben, egyéb közösségi épületek belső tereiben föl lel hető alkotásai, a legkülönbözőbb városokban. Mi sem jelzi jobban ezt az intenzív tevékenységet. mint az. hogy eddig legalább negyven ilyen megbízásnak tett eleget, magas színvonalon, A helyhez kötött, építészeti keretbe zárt monumentális műfajokban való gondolkodás sajátos kihívást jelent a képző- és iparművészek számára. Nem kivétel ez alól Puvol Muska sem. Az adott belső tér jellegének és funkciójának megfelelően kell válogatnia a lehetséges kompozíciós megoldások, illetve a motívumok, valamint a színdinamika törvényeinek megfelelő hatások között. Arra törekszik, hogy a tiszteletet parancsoló, ünnepélyes, reprezentációs célokat szolgáló belső tereket díszítő munkái gondolati tartalmukban és léptékükben pontosan kifejezzék a hely szellemét, ugyanakkor ne hiányozzanak beiölük az intimitásra utaló megoldások sem, amennyiben éppen erre van szükség. Művei az ünnepi, illetve a vonzó életmódterek kialakításához járulnak hozzá, tovább erősítve az ilyen irányú építészeti és formatervezési törekvések hatását a modern tömeggyártás korában. Az intenzitás ugyanakkor más műfajokban is munkásságának jellemzői közé tartozik. Tanulmányainak befejezése óta már tizenegy önálló kiállítást rendezett olajképeiből és akvarelljeiből. Szívesen gondolkodik folyamatokban, nagyobb gondolati egységekben, sorozatokban. Erre a legújabb példa a Századok érintése címmel hosszabb idő óta készülő akvarellsorozata, amelyet Mátraalmásan is folytat. Eddig már csaknem félszáz ak- varell készült el a sorozatból, meglehetősen szerteágazó utalási rendszerrel. Ügy vélem, Pavol Muska az alkotói folyamat milyenségét tekintve a szintetizáló törekvésekkel rendelkező művészek közé tartozik. Jókora egyszerűsítéssel két alkotói típus tulajdonságait egyesíti magában. Az egyik a motívumokat helyezi munkásságának középpontjába, azaz a téma vizuális erejében bízik. A másik típus inkább a gondolatiságot helyezi előtérbe, elsősorban a jelképi kifejezés eszközeivel él. önmagában egyik módszer sem minősitő. Sőt — s erre szerintem a Századok érintése sorozat is példa —, a típusok általában nem vegytisztán léteznek, inkább csak a témaválasztás és -földolgozás során érzékelhető a művész irányultsága. Élmény és gondolatiság egyébként is nehezen választható szét egymástól, meggyőződésem szerint, nincs is sok értelme ezen fáradozni. A kérdés ugyanis ott dől el, hogy az önkifejezés milyen esztétikai minőséget eredményez. Vagyis ott, hogy az élmény és a gondolat — vagy a kettő együtt! — milyen adekvát képi formában bontakozik ki. Ugyanis a művészetekben sem a szándék a fontos, hanem az eredmény, maga a mű. Pavol Muska kapcsolata a hagyományokkal — mindenekelőtt a Kárpát-medence sajátos, ellentmondásoktól sem mentes századaival, ideértve legújabb kori viszonyait is — nyilvánvalónak látszik. Ez kiderül jelképi utalásaiból. A sorozat akva- relljei természetesen nem az elsődleges közlés igényével készülnek, sőt általánosabb emberi mondanivalókat is tartalmaznak, mégis kiderül, a Duna-tájon élő művészről van szó. Keresi a humánum lehetőségeit a kor és a hely viszonyai között, utal az emberi élet egyetemessége fölismerésében rejlő emberségre, ami egyébként oly sokszor szenvedett csorbát az e tájon élő népek történelmében. Mindazonáltal a Századok érintésében jelen van az a lelki tartalom, amely jelzi, hogy a művész a szerkesztett rend és harmónia hitével is bír. Tóth Elemér Átadták a szécsényi Nógrádi Sándor Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmun kásképző Intézet új épületszárnyát. Az intézmény böví tésével nemcsak az oktatás feltételei javulnak, hanem u gyanitt a felnőttképzés kü‘ lönböző tanfolyamai is ottho nra találnak. — kép: Kulcsár — Iß az mese cg\f tömött pénztárcáról Beszélgetés közben véletlenül tudtam meg a ..sztorit". . . Szomszédasszonyom kölcsönügvekben szaladgál már napok óta, intézi a család régi álmát: saját kis házat építeni maguknak, virágos kerttel, nagy udvarral, ahol fizetéskiegészítésként állatokat nevelhetnek, fóliázhatnak. Ahol kislányuk tisztább levegőn nőhet fel. Ezért járt benn az OTP balassagyarmati fiókjában is június 23-án, péntek délelőtt. A pulton, amely mellett tárgyalt az ügyintézővel, észrevett egy gazdátlan, nagy alakú női pénztárcát — „jó vastag volt, gondolom a pénztől" — mesélte nevetve. Senki sem állt fölötte, tőle távolabb két parasztasszonyt látott sorukra várni. Nem foglalkoztatta tovább a „bugvel- láris” (volt. van más gondja éppen elég) csak amikor kifele jött, nézett vissza és akkor hasított bele a gondolat, hátha más is észreveszi és talán nem szolgáltatja be a hivatalnak? „Hiszen olyan nagy a szegénység manapság. .(és olyan nagy a kísértés.) Megparancsolta 12 éves Kinga nevű kislányának, siessen vissza vegye kézbe a pénztárcát és adja oda valakinek a pult túlsó oldalán. így is történt: „Néni kérem, tessék, ittfelejtette valaki ezt a pénztárcát!" A tisztviselőnő (magas, barna, szemüveges. csinos hölgy) át is vette, hangosan megköszönve. Nagyné és kislánya dolguk végezetten elhagyták az OTP-t és hazajöttek. Akkor futottam össze velük a lépcsőházban, szokás szerint váltottunk néhány szót, közben tudtam meg ezt a kis epizódot. Nagyné mosolygott, én komoly és meghatott lettem. Az utóbbi érzés azért kerített hatalmába, mert bár dolgos és szorgos, tisztességes családnak ismerem őket, mégis nem túl gyakori eset „esett meg" velük. Miért? Mert: 1. Nagyék • éppen pénzhiánnyal küzdenek a házépítés miatt. . . 2. Nagyné származását tekintve cigány. .. Ha lennének előítéleteim, csak csodálkozva ráznám a fejem és dörzsölném a szemem: ez nem lehet igaz! Hála Istennek pedig igaz. Igaz! És én nagyon tudok örülni neki, hogy szegény emberek, a cigányemberek között találkoztam egy nagyon becsületes asz- szonnyal, aki „nem kívánta el más pénzét" és aki mint édesanya is szép, jó példát mutatott kislányának becsületességből. Megérdemli a nyilvános dicséretet. — kés A dédlelgeieii János bácsi már csene- vész vesszőcske korában is féltette, óvta, a tűző nap elől az almafa árnyékába tette a magról hajtatott cit" romfácskát. Kora reggel esővízzel öntözte, de csak módjával, nehogy a gyökere, megsokallja. Tél jött, de a cseperedő különlegesség mit sem bánta. Sorban bontogatta üde, fényes-zöld levélkéit. egyre szebb, formásabb lett. Idős ápolója a szoba melegével védte, s mikor egyedül maradt, a legerősebb égőt csavarta a foglalatba, fényből ne szenvedjen hiányt. Azt sem verte nagydobra. hogy időnként feltett a sparheltra egy nagyfazék vizet, s hagyta, hadd párázzon — kellett a komfort a mediterráni telhetetlennek. Bánta is ő a bútorokat. . . Egy reggel a szokottnál is hamarabb ébredt, s mikor rápillantott neveltjére nem akart hinni a szemének : a cserje apró, fehér •bimbóval volt tele. Alig ta- -lálta a helyét, s ment a konyhába dicsekedve. Napok múlva, a szirmocs- kák kibomlottak, finom illat lengte be a kivirult szobát. Majd termést hozott János bácsi szeme fénye: 42 kicsi, zöld citromot. Kezdett tavaszodni, mire a gyümölcsök meghíztak, héjuk szép sárgán csillogott. Ismerősök, rokonok csodájára jártak: — Ez a te műved, János? — A férfi válaszul mosolygott. A termést elajándékozta, majd ■— lányának — a fát is. De új helyén az csak lombot hozott, sárgult, hervadozott. M. J. Adalékok a Petöfi-rejtélyhez 5. Zander költő volt Uljin és Eliszun burját települések lakói közül egyesek arról beszéltek, hogy a XIX. század közepén élt itt egy talajjavító szakember, külföldi száműzött. Mások másképp nevezik őt — Ppe- teríi Ppetyőríi — elképzelhető, hogy a mesélők a Petőfi családnevet ejtették így. A barguziniek őriznek halvány emlékeket egy bizonyos idegen Zanderről (bar- guzini fordítás) — Sándorról. Költő volt, verseket írt, M. K. Kjuchelbeker dekabristától tanúit oroszul. Tüdőbajban halt meg és a régi barguzini temetőben temették el. A történelem említ egy XIX. sz. végén Barguzinban élt száműzött narodovolecot, Alekszandr Nyikolajevics Zajngyert, költőt, de őt 1895- ben Csitában temették el. A mi esetünkben pedig a XIX. sz. közepéről van szó, és a mai napig még mindig sok ember meg is mutatja a mi Petrovicsunk sírját. Azt beszélik, hogy a síron öntöttvas táblába vésett verssorok voltak. Néhány verset A. V Gurevics 1928-ban lejegyzett, melyek részletei meghökkentenek, a sorokat a Petőfi-életrajzból ismerjük. Az Eliaszov-archívum- ban találtunk ismeretlen szerző által írt verseket, melyek az 1849-es transzszilvá- niai háborúról szóltak. A jelzett versek stílusa Petőfihez hasonló. Íme egy közülük: Almok Amikor még ,ifjonc voltam Az álmok rajokban röpködtek körülöttem. Rettenetesen szerettem . ezeket, Hősnek véltem magam. Büszkén keltem harcra Az álnoksággal, a gonoszsággal, a bűnnel, Magammal ragadtam a tömegeket, Vezér voltam és próféta. Kivontam az éles kardot és a szabadság vörös zászlaját, A letűnt világot készültem felgyújtani, Fel akartam szabadítani a népeket. Gyorsabb, trissebb, tömörebb, léoyegretöröbb Mire jó a Képújság ? Információdömpingben élünk. Szinte lehetetlen figyelemmel követni a nap mint nap megjelenő új sajtótermékeket. De nemcsak a bőség zavarával küzd az érdeklődő, hanem pénztárcája sem bírja már az egyre növekvő kulturális kiadásokat. Marad tehát a legkézenfekvőbb tájékozódási forrás, a televízió, melynek igénybevétele mindmáig a legolcsóbb. A tévé napi sugárzási ideje alatt többször is megnézhetjük a Képújság rövid híradásait. Ám azok a nézők, akik teletext de- kóderrel ellátott készülékekkel rendelkeznek a nap bármely szakában távszabályozó segítségével „fellapozhatják" a mára már 600 képernyőoldalon megjelenő elektronikus újságot. Hazánkban 1982 novemberében kísérleti jelleggel indult be a Képújság és 1987 decemberétől a normál tévékészülékeknek már a teljes magyar ábécébetűivel olvasható. A Képújsághoz napjainkban több mint 150 ezer (darab) készüléken férhet hozzá a magyar közönség, de számuk évente körülbelül 35 ezerrel nőtt. Az információszerzés e csatornája a napilapoknál gyorsabb, frissebb. tömörebb, lényegretö- rőbb. színesebb híradást tesz lehetővé. Olvasása kényelmesebb, mint a hagyományos, nyomtatott sajtóé. Más tömegkommunikációs eszközökhöz mérve időbeli és tartalmi függetlenséget biztosít használóinak. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a dekóderes tv- készülékek tulajdonosai általában a magasabb fogyasztói igényekkel és szokásokkal rendelkezők körébe tartoznak. Ám mióta a gazdasági jellegű információk életünk kulcskérdéseivé váltak, a vevők köre alaposan átstrukturálódott. Egyre nagyobb ugyanis a népgazdaság különböző ágazataiban az igény a szakmai hírek, a közlemények gyors terjesztésére. Ezért ez a tájékoztatási rendszer az intézmények, vállalatok. szövetkezetek számára a területekre vonatkozó ismereteket a jelenleg elérhető maximális gyorsasággal 'biztosítja. Az információadók üzleti partnereiket js folyamatosan értesíteni tudják ágazatukról, közlendőikről, de lehetőség nyílik a gazdálkodó szerveknek és a lakosságnak is reklámok, hirdetések megrendelésére. Ezt a sokirányú munkát a Magyar Televízió, a Magyar Hitelbapk Rt. és az Agrár- információs Vállalat (Agro- iníorm) közös erőfeszítésével létrehozott Képújság Kft.-je végzi. A társaság induló vagyona 45 millió forint volt, ami a Magyar Rádió és a SZÖVOSZ csatlakozásával 65 millió forintra emelkedett, A kft. tevékenységi köre az elektronikus napilapkiadás és -terjesztés, kulturális szolgáltatás, hirdetés. propaganda- és reklámtevékenység, piackutatás, könyv- és zeneműkiadás, fogyasztási cikkek kölcsönzése, liesing és belkereskedelmi szaktanácsadás. A szolgáltatások az alábbi csoportosításban jelennek meg a Képújság hasábjain: kereskedelem, exportlehetőség, mezőgazdaság, idegenforgalom, szállítás, pénzügy, ingatlanpiac, kultúra, oktatás, idegen nyelvű hírek. Az elektronikus újság legolvasottabb rovatai a meteorológia, a kül- és belpolitikai hírek, a tévéműsor, valamint az orvosmeteorológia. Ez nyilvánvalóan az egyszerű érdeklődő információigénye, ám a hatékonyságmérő felmérések azt mutatják, hogy a reklám hatása sem elhanyagolható. A különböző utazási akciók hirdetéseinek hatása közvetlenül is mérhető. A Képújság munkatársai szeretnék magazinjukat színesebbé tenni azzal, hogy munkájukba bevonják a közönséget is. Gyermekvers-, recept- és viccpályázatot terveznek sorsolással és nagy nyereményekkel. Buzafalvi Győző Barguzin régi temetője. A Petőfi-expedíció választ ad a kérdésre: itt nyugszik-e költőnk? Felöltöttem a vértem. fogtam a pajzsot. És bátran lóra ültem. Rajta, rajta! — röpít engem, Az igaz ügyért halok meg. Ügy tűnik, a vágta nem sikerült, Az első összecsapásnál elbuktam. A pajzsom eltörött, Nem tudtam talpra állni, majdnem elpusztultam. De mégis, konokul előre tekintettem. Azt láttam: a vitézek harcoltak. És én is, boldogtalan, harcba kívánkoztam; De jaj! Az álmaim semmivé lettek! A legérdekesebb az, hogy a Petőfi-versek fordítója M. L. Mihajlov, igazán szerette a költőt, maga is a múlt század végén bajkálon- túli száműzetésben halt meg, egyik könyvének előszavában Petőfihez csatolja a Zander magyarázó szót: Sándor Petőfi — Zander. Ez azt is bizonyíthatja, hogy M. L. Mihajlov megtalálta Petőfi nyomait Szibériában és a nagy magyar költő, forradalmár családnevét azzal egészítette ki, ami a bajká- lontúli kényszermunkások visszaemlékezéseiben létezett. (Vége)
