Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-02 / 128. szám

NOGRAD 1989. JÚNIUS 2., PÉNTEK Tanácskozik az Országgyűlés A vélemények cseréje nem napirendhez kötött. (Folytatás az 1. oldalról.) ban kiadják a földet. Tóth László képviselő felvetésére a miniszter azt válaszolta, hogy a háztáji földjuttatás pénzbem megválltásánalk kor­látáit rövidesen megszünte­tik. Egyetértett Fodor Sán­dor képviselővel1, miszerint a megváltás ügyében azok döntsenek, akiket az köz­vetlenül érint. Csipkó Sán­dor véleményére reagálva, a miniszter elismerte, hogy a kistermelés és a nagy­üzemi termelés esélyegyen­lőségét meg kell teremteni, ám ez nem történhet egyik napról a másikra, e terüle­ten még sok tennivaló van. A miniszter igyekezett el­oszlatni Séra János aggo­dalmát azzal kapcsolatban, hogy külföldiek is szerez­hetnek termőföldet. Mint mondta, a külföldiek tu­lajdonszerzését engedélyhez kötik,: s ezt az engedélyt a pénzügyminiszter a mező- gazdasági és élelmezésügyi m i n i s z t e r rel e g y et ért és b e n adja ki. Végül Hütter Csaba nyo­matékosan hangsúlyozta: a kormány célja a törvények módosításával az volt, hogy elősegítse a társadalmi kon­szenzust. Ugyancsak szán­dékában állt a törvényalko­tóknak, hoçy a módosítások. gazdasági hasznot is hozza­nak. Kérte ,az Országgyű­lést. hogy a beterjesztett ja­vaslatokat — a vitában el­hangzott hasznos indítvá- nvokkal egvütt. — fogadja •et ­Ezután hosszas, több mint egv órán át tartó szavazási procedúra következett. A módosító törvényjavaslatok­ról külön-küJön döntöttek a képviselők. Elsőként a me­zőgazdasági termelőszövet­kezetekről szóló. 1967. évi III. törvény módosításáról szó’ó törvényjavaslat fölött szavaztad, illetve a mező- gazdasági bizottság és eaves’ 'képviselők önálló kiegészí­téseiről. A törvényjavasla­tot végül is általánosságban és részleteiben egy ellensza­vazattal és 11 tartózkodás­sal elfogadják. A . földről szóló 1987. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat feletti szavazás következett. Először :a mezőgazdasági bizottság 8 pon'ba sűrített módosításai­ról küTön-külön döntöttek, ezek felét elfogadták, a többit különböző szavazati aránvban elutasították. * Ezt követően az önálló és még fenntartott képviselőj javaslatok felett szavaztak. A leghosszabb szavazási el­járás még csak ezután kö­vetkezett. mégpedig Tallósy Frigyes képviselő tucatnyi javaslatáról. A kimerítő pro­cedúra után, a parlament végül is 11 ellenszavazat és 21 tartózkodás mellett elfo­gadta a földtörvény módosí­tását. Az erdőről és a vadgazdál­kodásról szóló 1961. évi VII. törvény módosítását célz.ó törvényjavaslatról — miután azt az előző nap nem bocsá­tották részletes vitára, és így átdolgozásra visszautal­ták az előterjesztőnek — most nem kellett dönteni. Ugyanakkor 9 ellenszavazat és 10 tartózkodás mellett a testület úgy döntött hogy a kormány még az idén ter­jesszen be új vadgazdálko­dásról és vadászatról szóló törvényjavaslatot a parla­mentnek Napirend szerint ezután az Országgyűlés Kulcsár Kálrpnán igazságügyminisz­ter expozéját hallgatta meg a büntető törvénykönyv módosításáról szóló törvény- javaslatról. — Az indítvány, amely el­törli a halálbüntetést az ál­lam ellen elkövetett bűncse­lekmények esetében, minden bizonnyal nem igénye] hosz- szas indoklást — kezdte fel­szólalását a miniszter. — A képviselők előtt is jól is­mert, hogy a magyar poli­tikai kultúrának az a sajná­latosan tradicionális vonása, amely az erőszaknak oly nagy helyet adott, magában foglalta azt a törvény adta lehetőséget is, amellyel po­litikai ellenfeleket, politikai vitákat büntetőeljárással, esetleg halálos ítélettel in­téztek el. az is jól ismert, hogy Magyarországon 1849 óta 14 miniszterelnök lelte halálát vérpadon, lett ön­gyilkos, illetve hunyt el emigrációban. Különösen időszerűvé teszi e törvény­javaslat elfogadását, hogy hazánk e napokban az utol­só kivégzett magyar minisz­terelnökre emlékezik. Bár a politikai bűncselek­ményekre vonatkozó tör­vényjavaslat csak júniusban kerül az Országgyűlés elé, szimbolikus jelentése van annak, hogy a parlament most mintegy soron kívül határoz e törvénymódosítás sorsáról ; kinyilvánítva ez­zel, hogy Magyarorszáág egyszer s mindenkorra sza­kítani kíván ezzel a sajná­latos politikai tradícióval — hangoztatta a miniszter. Mivel hozzászólásra sem jelentkezett senki az expo­zét azonnal határozathozatal követte. A beterjesztett tör­vényjavaslatot az Ország­gyűlés egy tartózkodással el­fogadta. A népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló tör" vényjavaslat előterjesztője ugyancsak az igazságügy- miniszter volt. Kulcsár Kál­mán expozéjában elmondta: a népszavazás intézménye biztosítja a parlament el­lenőrzését. A népi kezdemé­nyezés —, ha közvetetten is — ugyancsak ellát bizo­nyos ellenőrzési funkciót azáltal, hogy hangot ad a választópolgárok hiányérze­tének a parlament működé­sével kapcsolatban. Az ál­lampolgárok ilyenkor azt fe­jezik ki. hogy döntést vár­nak valamely, a parlament hatáskörébe tartozó kérdés­ben; s ezért ezt a döntést maguk kezdeményezik. • A törvényjavaslat célja — szögezte le Kulcsár Kálmán —, hogy életre keltse ha­zánkban a közvetlen demok­ráciának egyik fontos jog- intézményét, ezzel is gazda­gítva a politikai rendszer demokratikus működésének alkotmányjogi garanciáit. A jogállamiság útján haladva újra kell gondolni és sza­bályozni az állam és az ál­lampolgár viszonyrendszerét: biztosítani kell a hatalom társadalmi ellenőrzését. Az állampolgárt valóban polgár­rá kell tenni, olyanná, aki részt vesz a hatalom gya­korlásában, s befolyásolni tudja, az állami döntéseket. A népszavazás a népszu­verenitás-elvű hatalomgya­korlás másodlagos- intézmé­nye a népképviselet útján történő hatalomgyakorlás­hoz képest. A mostani tör­vényjavaslat ezért a képvi­seleti demokráciát kiegészítő, annak legitimálását erősítő intézményként közelíti meg, a népszavazást. Ebből kö­vetkezik az is, hogv a nép­szavazás alkotmánycs intéz­ménnyé válásával sem bil­lenhet át a törvényhozói ha­talmi túlsúly, a folyamatos törvényalkotás nem lehet a népszavazás feladata. A népszavazásról szóló törvé­nyek alapkérdései közé tar­tozik: mi lehet, s mi nem a népi akaratnyilvánítás tár­gya; milyen kérdésekben kell elrendelni a népszava­zást, s annak eredménye milyen jogi következmények­kel jár. Nem kevésbé fontos annak eldöntése, hogy csak országos, vagy a helyi szin­tekre is kidolgozott rend­szert kell-e kiépíteni. A mostani törvényjavaslat a népszavazás elrendelését, illetve kitűzését a parlament hatáskörébe adja. Kötelező elrendelni a népszavazást, ha azt kellő számú állampolgár kezdeményezi. A tervezet ez­zel kapcsolatban alternatív javaslatot terjeszt a parla­ment elé. Az Országgyűlés által elfogadott új alkotmányt is népszavazással kell meg­erősíteni. Más esetekben a kezdeményezések alapján a parlament mérlegelheti a népszavazás elrendelését, vagy elvetését. A tervezet — szinkronban a nemzetközi gyakorlattal —t kizárja a népszavazás köré­ből a költségvetésről, a köz­ponti adónemekről és ille­tékekről, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket, továbbá a nemzetközi szerződésekről hozott törvényeket és a sze­mélyi kérdéseket. Ami a nemzetközi szerző­déseket illeti. Kulcsár Kál­mán külön kitért a bős— nagymarosi beruházás kér­désére. Elmondta, hogy a kormány az ügy politikai je­lentőségére való tekintettel mindenképpen nyitva akar­ta hagyni a beruházás kér­désében a visszamenőleges népszavazás lehetőségét. Ezért született meg kompromisszumos meg­oldásként a törvényja­vaslat 37. szakaszának 2. bekezdése A törvényszakasz­hoz fűzött indoklásban a törvény-előkészítők azt is világossá tették, hogy egy hosszú távon működő de­mokratikus jogi intézmény megalapozását tartják cél­juknak, s nem egv „lex Nagymaros” (egv külön Nagymarosra vonatkozó jog-, szabály) megalkotását. A mi­niszter hangoztatta: az Or­szággyűlés feladata, hogy ezt a zárórendelkezést a tör­vényjavaslat általános ér­tékelésétől függetlenül mi­nősítse, eldöntse, szükség van-e erre az átmeneti jo­gi megoldásra — mondotta végezetül Kulcsár Kálmán. Fiiló Pál, a jogi igazga­tási és igazságügyi bizottság nevében megállapította: a politikai intézményrendszer demokratizálásának és a jogállamiságnak fontos ga­ranciája lehet a törvényja­vaslat elfogadása. A bizott­ság szerint elengedhetetlen, hogy a népfelség elvéből ki­indulva a lakosság közvetle­nül is gyakorolhassa hatal- rrtát, közreműködhessen a központi és a helyi szintű döntések kidolgozásában, il­letve javaslattételi jogával élhessen. A bizottság vitájában négy képviselő nyújtott be összesen 13 módosítást, ezek többsége a szövegezés pon­tosítására vonatkozik, és csak kisebb részben érintett érdemi kérdéseket. Az elő­adó ezután egyenként kitért ezekre a javaslatokra, majd a törvényjavaslat elfogadá­sát kérte. Mivel egyetlen képviselő ■ sem jelentkezett hozzászó­lásra, határozathozatal kö­vetkezett. A népszavazásról és a né­pi kezdeményezésről szóló törvényjavaslatot az Or­szággyűlés három tartózko­dással elfogadta. A képvise­lők a módosító javaslatok­kal is egyetértettek. Az Országgyűlés ezután az 1989. évi állami költségve­tésről szóló 1988. évi XVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását kezdte meg. Az elnöklő Hor­váth Lajos bejelentette, hogy a Minisztertanács új átdol­gozott állami költségvetési tervjavaslatot nyújtott be. Horváth Lajos elsőként Né­meth Miklósnak, a kormány elnökének adta meg a szót. Tisztelt Országgyűlés! Társadalmunk, mint élő organizmus, az utóbbi hó­napokban hihetetlenül erős ingereknek van ‘kitéve. S azt látjuk, hogy ezekre az in­gerekre a szokásosnál, vagy indokoltnál intenzívebben reagál. Nem csoda. A védő­réteg ugyanis az utóbbi év­tizedek történelmi koptatása nyomán vészesen elvékonyo- dott, az idegvégződések már csupaszaié. Ilyenkor már a simogatás is fáj, hét mé'g a pofon. De nincs módunk egy or_ száigméretű - inkubátorba visszavonulni. Gyorsan fel kell mérnj, honnan és mi­lyen erősségű csapásokra számíthatunk, s az élő szer­vezet, a társadalom alkal­mazkodóképességét ezekhez méretezve kell felerősíteni. Aki feielősségget érez a nemzet sorsáért, ebben veszi ki részét. Belső kór táma­dását legyengült szerveze­tünk nem heverné ki. A helyzet értékelését és a fenyegetések számbavételét a kormány elvégezte. Isme­reteit és következtetéseit nem tartja titokban. Az önök­re és a népre tartozik. Tud­niuk kell minden lényegest, ami alapján megítélhetik; miért teszi a kormány azt, amit tesz. Ez a kormány ér­deke és más külön érdeke nincs! Hamis hangok azok, amelyek a kormánynak a néptől idegen érdekeket tu­lajdonítanak és a nép érde­keit a kormánnyal szemben védeni akarják. Ebben csak önök, a parlament il'létékes. Az emberek a társadalom- irányítástól, benne elsősor­ban a kormánytól a csodát várják: legyenek alapvető változások, de ne legyenek vesztesek, veszteségek. Fáj­dalom nélkül szülessünk új­já, és éleá konfliktusok nél­kül menjen végbe az átala­kulás. A kormány ene nem tud vállalkozni ! De kötelessége világossá tenni, milyen vi­lágban kell élnünk és meg- küz.denünk midennapjain- kért! Felelőssége, hogy idő­ben felismerje és közvetít­se a nemzetközi hatásokat. A politikai és gazdasági re­formok megvalósításával kell keretet adnia a békés átme­nethez. A politikai átalakulás fo­lyamata már zajlik. Nem kevesebbről van szó, mint a több évtizedes kelet-euró­pai politikai öiökség teljes meghaladásáról, a pártállam felszámolásáról, a társadal­mi érdektagozódást kife­jező plurális politikai szer­kezet kiépítéséről, egy való­ban demokratikus politikai rendszer kialakításáról. Kor­mányom zászlajára ez mind fel van írva! Az alapvetően pozitív változásoknak az elsorvasz­tott politikai kultúra miatt természetes, bár nem kívá­natos horda'éka: az egyes politikai szervezetek identi­Dr. Hiitter Csaba mezőgazdasági miniszter képviselőtár­sával beszélget. (Folytatás a 3. oldalon) . Nyílt levél Németh Miklós miniszterelnöknek Tisztelt Miniszterelnök Ür! A Magyar Nemzet 1989. április 27-i száma közölte azon személyek névsorát, akiket ön, az 1945—1962 közötti koncepciós büntető­ügyek felülvizsgálatára lét­rehozott bizottságba, kine­vezett. Alulírottak őszinte öröm­mel üdvözöljük a kormány döntését, mely népünk ön­ismeretét erősíti, igazságér­zetét elégíti ki, növeli a bi­zalom légkörét, fontos és elkerülhetetlen lépcsőfoka nemzetünk megújulásá­nak, az óhajtott közmeg­egyezésnek. A kormány elnöke tör­ténelmi felelősséget vállal és kell, hogy vállaljon e bizottság tevékenységéért. Ennek tudatában megle­pődve olvastuk a bizottság történész tagjai között dr. Szomszéd Imre nevét. Dr. Szomszéd Imre tevé­kenysége többrétűén kap­csolódik városunkhoz. Mint a balassagyarmati határ- örkerület politikai osztályá­nak parancsnoka, az 1950- es évek második felétől több történeti igényű mű­vében foglalkozott váro­sunk 1945 utáni esemé­nyeivel, Munkái — véle­ményünk szerint — olyan történészi eszközökről, módszerekről, s főként szemléletről tanúskodnak, amelyeket egy letűnőben levő hatalmi rendszer várt el az őt mindenkor és mindenben legitimáló tör­ténészektől, s amelyeket ma mind a közvélemény, mind pedig a történészek döntő többsége elítélő jel­zőkkel illet. Városunk történetéről al­kotott képe, az események, tények elfogult koncepció­zus összeszerkesztése és elhallgatása, a közeljövő­ben éppen általa rehabi­litálandó áldozatokra tett minősítései, értékelései ar­ról győztek meg minket, hogy dr. Szomszéd Imre személye nem nyújthat ga­ranciát a rehabilitációs fo­lyamat következetességé­re. teljességére. Tisztelettel kérjük mi­niszterelnök urat, hogy ér­veinket és véleményünket figyelembe véve, dr. Szom­széd Imre bizottsági tagsá­gát szüntesse meg. Kívánatosnak tartjuk to­vábbá a bizottság műkö­désének társadalmi ellen­őrizhetőségét, a rehabilitá­ciós folyamat lehető leg­teljesebb nyíltságát. Tisztelettel: 22 balassagyarmati polgár és 15 balassagyarmati MDF-tag

Next

/
Oldalképek
Tartalom