Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-10 / 135. szám

Hírünk a világban Madách emlékezete Madách a Margitszigeten (Barka Gábor felvétele) Petőfivel egy esztendőben, sőt azonos hónap­ban született, mindössze húsz nappal később. Átéli a szabad­ságharc eltiprá- sát, s Kossuth titkárának búj­tatásáért bör­tönt' is szenved. Feleségétől el­válik, miután az hűtlen lett hozzá. Alsó- sztregován 1859. február 14-én kezd hozzá ah­hoz a munká­hoz, amely mint utólag ki­derül — élete fő művének bi­zonyul. A hatal­mas színmű országos sikert, akadémiai tagságot, kép­viselőséget hoz. Csak egy­valamit nem. A nyilvános, színpadi bemutatót. Majd­nem húsz év telik el ko­rai halála után, amíg 1883- ban, a Nemzeti Színház pla­kátján megjelenik a cím: Az ember tragédiája. Néhány évtized múltán, Párizsban, a Trianon-palo- tában szentesítik azt a dön­tést, amely magyarok mil­lióit szakítja el szülőföldjük­kel együtt Magyarországtól. A kis nógrádi falu, Alsó- sztregova — immár Cseh­szlovákia része. Alig kar­nyújtásnyira, de mégis túl a határon. Mi lesz Madách sírjával? — horgad fel a félsz sokakban. A válasz nem várat sokáig magára. Először meglepő a hír, de — igaz. Monumentális em­lékmű készül drámairodal­munk egyik legkiválóbb képviselője hamvai fölé. A szárnyaló Ádám bronzszob­rát, a pozsonyi Rigele Ala­jos ihletett mnkáját 1936- ban állítják fel Sz,tregován. Budapest ekkor ocsúdik. Madách Imre előbb kapott emlékművet Csehszlovákiá­ban, mint köztéri szobrot a magyar fővárosban ! Gyors döntéssel pályázatot írnak ki egy igazán méltó Madách- emlék elkészítésére. Az ered­ményt 1938-ban hirdetik ki. Első helyezett Kisfaludi Strobl Zsigmond; az emlék­mű felállítási helye a Döb- rentei tér. De adjuk át a szót a pályázat nyertesének. A mester így írt emlékiratai­ban : „A mű el is \készült: a négyméteres Adám, aki a Fény, a Világosság, az Isten jelé fohászkodik, mellette az örök ellenfél, Mefisztó, ki mellét tépi, 1mert nem győ­zött. Tizenegy hónapig dol­goztam rajta, a gipszet már a bronzöntödébe szállítottuk, de jött Ia háború és egy bomba szétrombolta...” A háború persze, nem­csak ezt a szobortervet pusz­tította el. Az ország azonban újjáéledt sebeiből. Megindult az élet, már szobrok is szü­lettek. Csupán a Madách-em- lékmű nem akaródzott elké­szülni sehogy sem. Végül, 1973-ban (!), a köl­tő születésének ' 150 évfor­dulója alkalmából, a Margit­szigeten leleplezhették Vilt Tibor egész alakos emlékmű­vét. A művész ülve, kissé furcsa pózban, félig hanyatt­dőlve ábrázolta Madáchot, aki — több szakértő vélemé­nye szerint — áldozata lett a kor deheroizálási hullámá­nak. Maga a kompozíció ér­dekesnek mondható, s a ki­vitelezéssel sincs baj. Csak éppen Madách szellemiségé­ből és a Tragédia mondani­valójából kapunk fájdalma­san keveset... Vilt Tibor még egy Ma- dách-fejet is készített, amely a költő nevét viselő, Barcsay utca 5. szám alatti gimná­ziumba került. Ha már épü­leteken belül is szétnézünk, érdemes ellátogatni néhány budapesti színházba. A Nem­zeti Színház 1965-ben okta­lanul és barbár módon fel­robbantott, Blaha Lujza téri épületét sajnos már hiába keresnénk. Sok más művé­szeti alkotás társaságában, megtalálhattuk a gyönyörű épületben Madách Imre rusz- kicai márványból faragott mellszobrát is, melyet Hlava- tiné Somló Sári készített 1936-ban. A Nemzeti ideig­lenes hajlékában, a Hevesi Sándor téri, egykori Magyar Színház épületében, Beck ö. Fülöp mészkőből készült,ülő Madách-szobra fogadja a látogatót. A művész sokat foglalkozott a kőfaragás tech­nikai megújításával. A kis­méretű Madách-alak le­kerekített, szép ívelésű kom­pozíciója, nyugalmat, har­móniát és igazi művészi át­élést sugall. A Madách Színház nagy körúti épületének emeleti társalgójában Kovács Ferenc 1953-ban készített alkotása, a Madách Kamara halijában Csíkszentmihályi Róbert mészkőből faragott Madách- mellszobra tekint ránk. Utóbbitól elvitathatatlan bizonyos szuggesztív erőv Kár, hogy a semleges, fehér' márvány háttér szinte felold­ja magában a drámai vívó­dást sugárzó fejalakot. Nógrád két legnagyobb szülöttét, Mikszáth Kálmánt és Madách Imrét nem fogad­ta kegyeibe a szerencse Pes­ten. A főváros mindkettő­jüknek monumentális em­lékművet kívánt emelni, amit a II. világháború gátolt meg. Emberi nagyságukat, mun­kásságukat később sem si­került igazán méltó szobor­ral megörökíteni Budapesten. Kevés olyan magyar drá­ma van, amely akkorát lé­pett volna a világhír felé, mint Az ember tragédiája. Ne feledkezzünk meg szer­zőjéről sem. Rékassy Csaba halálára A magyar grafika nem­zetközi szempontból is je­lentékeny mezőnyében elő­kelő helyet vívott ki magá­nak Rékassy Csaba, akit az idén Kiváló Művész kitün­tetésben részesítettek. A középnemzedék soraiba tar­tozott az 1937-ben Budapes­ten született, egykor festőnek indult művész, aki minden évben néhány hónapot Hód­mezővásárhelyen töltött, de a magyar grafika fellegvá­rához, Miskolchoz is erős szálak fűzték. 1956. és 1962. között, tehát a legkritiku­sabb években végezte tanul­mányait a képzőművészeti főiskolán, ahol Kádár György növendéke volt. Az európai grafika rene­szánsz nagymestere, Dürer hatott rá leginkább, akinek tanítását egy életen át őriz­te éppúgy, mint a magyar grafika korán elhunyt üstö­kösének, Kondor Bélának, pályatársának és barátjának gondolkodásmódját. Stílu­sát kiérlelt, tiszta vonalkul­túra. a groteszk lehetőségeit nagymértékben kihasználó, népies realizmus jellemzi. A magyar népművészet és a paraszti faragványok is erő­sen befolyásolták. Fiatalsá­gában a festészettől az ipar­művészetig sokféle műfaj­jal próbálkozott. Mint 1971- ben, első kiállítására készül­ve nyilatkozta: „Szűkén véve kilenc műfajban dol­gozom. Grafika, festmény, tűzzománc, falikép, kerá­mia falikép, cserépedény, fa­liszekrénykék — az ajtaju­kat használt fametszetdúca­imból csináltam —, faintar­zia- és rézmunkák. Van egy sárgaréz mozdonyom is. El­árulom, hogy R. Cs. vízjelű merített papíromat is ma­gam gyártom.” Műveinek állandó tárgya az ember. Lapjainak értel­me talányos, kettős jelenté­sű. Áttételei látszólag köny- nyen érthetők, de a figyel­mes nézőt sokáig foglalkoz­tatják. Módszere a motívu­mok megcseréiése, a szo­katlan áttűnések, a történel­mi és életkori szituációk egymásba játszása a rokon­jelenségekhez kapcsolódó képzettársítás. Gyakran al­kalmaz allegorizáló keret­motívumokat, az optikai né­zőpont kettősségét. Érdekli a modern technika, vonzódik a sejtelmeshez is. Eredeti gondolkodásmódja megnyil­vánul például legendáriu­maiban, amelyekben az óko­ri és a bibliai témákat a modern technika és tudo­mány felfedezéseivel vegyí­ti, saját gondolatait az is­mert jelképekhez kapcsolva teszi időszerűvé és időtálló- vá. A Noé című lapon a bárkaépítés fázisaiba rejti nagyon is mai élettapasztala­tait, groteszkbe hajló fa­nyar humorral. A jókat és a gonoszokat különválasztja. Az előtérben az élet értel­me, a jövő hordozói, a mez­telen nők játszanak, a jö­vőről mit mit sem sejtve. A férfiak modern ruhákban a bárkán dolgoznak. A háttér­ben a gonoszok egymás éle­tére törve pusztítják egy­mást. Népszerűségének, hazai és nemzetközi sikereinek a titka, műveinek egyszerre klasszikus és modern atmosz­férája. 1971-ben a Tornyai- plakettet, 1970-ben a tokiói biennálé, 1975-ben a miskol­ci grafikai biennálé nagydí- ját, 1984-ben Szeged 'Városi Tanácsának díját, 1985-ben pedig az Érdemes Művész ki­tüntetést kapta meg. Rékassy Csaba 52 évesen, alkotóereje teljében távozott. Beszélő tájak Vicinális utako n Messze van még — és nem már! — az az idő, ami­lyen a harmincas évek Ma­gyarországát egyben-másban jellemezte. Például az utazás kultu- rabságában, a csoportos tu­rizmusban, a fiatalság hon­ismereti mozgalmaiban (re­gős cserkészhálózat minde­nütt, ifjúmunkás természet- járók, KÁLÓT stb.), a vidé­ki üdülés s persze a város­ról odajutás feltételeiben. Az iskolák önállóságában, a legképzettebb felnőttek (nem csak tanárok!) példamutató részvételében a diákság ne­velésében... Ma egy olyan osztálykirándulás, amely­nek szinte egyetlen célja a pásztói strand vizében már­tózás. Balassagyarmatról néz­vést egyenlő az istenveréssel. ////////////////////// Balassagyarmat és Pásztó lehetne akár két országban is, nemhogy egy megyében. Lehetne köztük akár ten­ger. lehetnének külön konti­nensen, ha mindenoldalú(an hiányzó) kapcsolataikat néz­zük. Szinte semmit nem tu­dok felemlíteni, ami ezt a két ősi várost összekötné. Merthiszen Pásztó is volt város a történelmi időkben nem csak Balassagyarmat (váltakozó szerencsével, stá­tussal). A legkevésbé a köz­lekedés köti össze a kettőt. Nem is nagyon ismerik egy­más értékeit, nem nagy cso­da, ha a pásztói gyerekek nem túl gyakori vendégek Mikszáth városában és recip- rok, oda-vissza érvényes ez, sajnos. De csodálnivaló semmi nincs rajta. Az osztály — elsős, középfokú, gyarma­ti — elhatározza, hogy mi­után van még egy kirán­dulni való napja a tanévből s nincs Balassagyarmaton strand — busszal kirándul Pásztora.Az öröm előre is óriási, a tervezgetés mindent felülmúlóan színes. A pénz összegyűjthető az útra, a tan­erő boldogan vállalja — -kö­zépkorú úgynevezett vállal­kozó típus — a csapat veze­tését. Az akció kezdetét ve­szi a realitások pontos fel­mérésével. Nvolc-tíz lány ke­resi fel a volánosokat, a vas­utasokat menetrendet egyez­tetve, mérlegelve. A vég­eredmény négyesélyes, de mint mondottam volt. egyen­lőnek látszik, egy kiadós is­tenveréssel, Körösi Csoma- jellegű útonjárással, miegyéb­bel. Nem szeretném bebizo­nyítani, hogy lehet érdekfe­szítően írni a buszmenet­rendről is, csupán képesség dolga az egész. Nincs más választásom. Egyes variáció: reggel fél kilenckor elindulni busszal Gyarmatról, azzal a járattal, ami Pestről jön. Ez azért fontos, mert n gyerekek több­sége nem! gyarmati. Ekkor tíz körül már Turjánban le­hetnek, ahonnan vonattal to- vábbmenve délfelé Pásztón vannak. Ahhoz azonban, hogy este nyolc előtt visszaérje­nek — indulhatnak is vissza. Kettes variácói: a hét óra körüli busszal Szécsényig, ott megfelelő várakozással, átszállás után Pásztóig, dél­felé ugyanaz az eredmény. Hármas variáció: busszal egészen a hollókői elágazá­sig ott leszállni, gyalog úgy két-három kilométert és a felsőtoldi busszal, ami majd jön valamikor, be egészen Pásztóig. Négyes variáció: Heren- csényig busszal, átgyalogol­ni a kutasói ! elágazásig és ha jön busz... Ezek vajának a lehetősé­gek. Majd a „mutyi járatok” számbavétele következett a teljes tanácstalanságot látva. A mutyi olyan járat, ami nincs (mégis lehet esetleg és nem szabálytalan). Hat után hozza egyik a hollókői „pop­menyecskéket” valahova a város környékére mezőgaz­dasági munkára. Az esetleg elviheti a csoportot... A má­sik most munka nélküli, mert a BNV (Bős—Nagymaros Víziizé...) felfüggesztése alatt nem hordja az ott dolgozó sofőröket, munkagépkezelő­ket, esetleg azzal lehetne va­lamit kezdeni... A segítő­készség a gyarmati voláno- sokban szó szerint megható. Nyilvánvalóan saját gyereke­iket is látják a megszeppent lánycsapatban, segíteni sze­retnének... Van még valami vonat is amivel Ácsa—Erdő­kürt stb. és valahol átszál­lással, vagy Vácig és onnan Gödöllőig és aztán... Csak egy nincs. Egy járat, ami oda menne. Ahova kell. De mi­ért is járna, ha a két város között óceánnyi a távolság. ////.■////y//////////// Az 1937—38. évben kiadott országos útikalauz Pásztoréi és közvetlen üdülésre alkal­mas! környékéről (Alsótold, Cserhátszentiván, Garáb) meg ilyeneket ír. ,„Cserhátszentiván. Subal­pin klímával bíró üdülőhely, a Cserhát hegység legmaga­sabb, erdős vonulatai között, annak legszebb részén, Bu­dapesttől 110 kilométer tá­volságra fekszik. Tengerszint feletti magassága 220 méter. Posta és telefon helyben, vasútállamása Pásztón van. Közlekedés: Budapest—Hat­van—Salgótarján-i vonalon, Pásztóig 3 óra alatt köze­líthető meg (99 kilométer). Naponként 5—5 vonatpár köz­lekedik. Pásztótól autóval vagy bérkocsival (12 kilomé­ter). Kérelemre a községfej­lesztő bizottság kocsit'küld.” De ez egy cserháti falu kí­nálata fél évszázad távlatá­ból, amiből mára persze sem­mi sincs, nemhogy községfej­lesztő bizottság lenne és strand ugyanott. Ami volt, amit mindközön­ségesen Göndörnek nevez­tek, aminek ma is látható a Zsuhyi patakot elkerítő zsi- lipes gátja... Tehát a korabeli gyarmati lányoknak még Pásztóig sem kellett volna utaznia. Wiltner Miklós, szentiváni hentes így hirdetett: .„Cser­hátszentiván! Elragadó táj. Nagyszerű hegyi strand. Ki­terjedt erdőségek. Fizetöven- dégeket fogad: Wiltner Mik­lós hentes. Napi ellátás öt­szöri étkezéssel, lakással 3 pengő 70 fillér. A strandfür­dőn ízletes friss hentesáruk, valamint cukrászati készít­mények és fagylalt kapható.” És kérésre kocsit küld a köz­ségfejlesztő bizottság. Az útikalauz meg imigyen to­vább „Szórakozás és sport, horgászat, rákászat, lőtér és tekepálya, kiránduló helyekt Minden irányban, a Cserhát legszebb részein s a törté­nelmi múlt emlékei, egyik ámulatból a másikba ejti a kirándulót..." A közeli Sándor-penzióban, ahol a forráshoz fürdőme­dencét építettek a korabeli­ek, némi ráfizetéssel diéti- kus koszt is kapható volt... Mj ehhez képest ma egy gyarmati—pásztói kirándu­lás? ////» /////////////// Éjjel, vagy inkább már hajnal háromkor, dörgött az ég. Az osztály s vele nyil­ván egy időben külön-külön tanerőstől, gyerekestől felri­adt vicinális almaiból. A he­lyi utakon bolyongva, busz­ra, vonatra, stopra várva a tűző napon, a pásztói strand víziós képével hánykolódtak. Az ég ezúttal is kegyes volt hozzájuk. Reggel szakadt az eső. Egyszerű volt sehova sem menni. T. Pataki László I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom