Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-24 / 147. szám
4 NOGRAI) 1989. JÚNIUS 24.. SZOMBAT Sorr>os M:klós seccójo: Az utolsó vacsora Feszty Masa-képek Az ci esi templomban Etes az egykoron jelentős társadalmi, közösségi szerepet játszó Zách-nemzetség ősi birtoka. A család legismertebb tagjának, Zách Feliciánnak királyellenes visegrádi merénylete után a falu azonban Károly Róbert ajándékaként a Karancssághy és Méhi család őseinek birtokába szállt. Később — eltérően több környékbeli településtől - a török időket sikeresen átvészeli. A falu temploma barokk stílusban 1733-ban épült, de pár évtizeden keresztül aligha akadt igazi gazdája, hiszen az 1755-ös és az 1761-es canonica visitatiók (egyházi összeírások) meglehetősen elhanyagolt állapotban találják. A templomot 182ő-ban építik át, 1925-ben pedig megmagasítják és a hajót két szárnynyal nagyobbítják meg. 1987- 88-ban Mocsáry Csaba plébános vezetésével felújítják a hívek. A beavatkozások következtében eredeti barokk jellegét - sajnálatosan - elveszíti, ám így is értékes építészeti alkotás. Etes egykori bányászatáról nevezetes település, lakóinak egy része ma is a bányában dolgozik, míg a többség a közeli megyeszékhely ipari üzemeiben talál megélhetést. Bizonyára e jellemzőnek is része van abban, hogy az ete- si katolikus templomot Szent József tiszteletére szentelték, aki ácsként dolgos és tiszta életet élt. Alakját, ismeretlen művésítől, egy fafaragás is felidézi. Az egyházközség két művész nevére lehet uszke: Feszty Masa, a híres és hányatott sorsú Feszty-körkép alkotójának, Feszty Árpádnak a lánya festette 1963-bán a Szűzanya a kis Jézussal című képet és a Jézus Krisztust ábrázoló alkotást. A szentélyben látható — színvilágában tudatosan alkalmazkodva a meglévőekhez — Somos Miklós Munkácsy-dí- jas festőművész seccójo, amely az utolsó vacsorát jeleníti meg úgy, hogy közben résztvevőit egy-egy rájuk jellemző tárgy- gyal ábrázolja. E munkákért érdemes megmutatni az etesi templomot' máshonnan érkezőknek is. (Sulyok László és Bábel László képriportja.) nu* K Ap VAK VMvSOEiAtf/toÍK Feszty Masa egyik festményt Az egyhajós templom enteriőrje Színes üvegkompozició fekete-fehérben. Szorzóiábla A közelmúltban lezajlott bruttóőriilet óta, a bérből és fizetésből élő rétegek, továbbá a beskatulyázott nyugdíjas- korúak — félve a megcsalatástól — szorgalmasan gyakorolják a négy számtani alapismeret valamelyikét. Ugyanis nyugdíjas legyen a talpán, aki az egyszeregy ismerete nélkül kiszámítja és nyomon követi havi járandósága értékcsökkenését. Leírja a tételt, rágja a ceruzáját, számít és számol, s a ,>vén diák” szomorúan konstatálja kiadási rovatában a tizedespont arcátlanul emelkedő irányú mozgását. Még egy utolsó szemlét tart a számoszlopok hadállásain, s a jövevény zéró gömbölyű fejét raj- zolgatva halkan súgja: ez nem semmi. Leikéből fakadóan most végtelen hálával gondol néhai tanítójára, aki ötven évvel ezelőtt maradandóan fejébe verte az egyszeregyet, egy egész életre. Közben verte a sors, a jég, az isten és az ávós. Élete során — a körülmények hatására — felejtésre ítélték a hétszer nyolc szorzatát, s az előzményeket szisztematikusan kiverték a fejéből, szerencséjére, elkerülte a négyzetre emelést. Az áremeléssel most mégis bőszen szembenéz, s a hónap végén osztás helyett a beosztás műveletét fontolgatja. Takarékoskodik, józan életet él, drága az étel, mint például a salátás hamburger, de különösen a csővázas állami zsúrkocsin feltálalt pulykafilés jamburger. A növekvő infláció definíciójával nem járulhat a kasz- szához, ám az éteren át hullámzó mélységes meggyőződések szólama; közben kábultan mormolja a mindig igaz egyszeregyet. E biztonságérzet tudatában és veleszületett optimizmussal reménykedik az ábrándok nélküli körmondatokkal fogalmazott szociális ellátás hamarosan érezhető javulásában. Bizalmába fogad minden ígéretes gondolatot: a postás egyszer csenget, táskájában pénz, kezében egy tányér gőzölgő leves — a nyugdíj mellé szervírozva. A repetaigénylést minden hónap kétszer-harmadikán a cserkészek gyűjtik össze. ^ A levesügyet — mint emlékezetes — a miniszterelnök merífette ki. hangsúlyozva a feketeleves törlését étlapunkról. Nem ígért nagy választékot, lehet csurgatottleves, rántott leves, főleg tésztaleves. Nyílt lángon kifőzték. S mielőtt szemüvege bepárásodik, reménykedve gondol az elhangzott nyomorenyhítő ígéretekre, és nyugodtabban élne, ha úgy lenne igaz, mint a 2x2! Kiss Zoltán Történelmi kézfogás Ez ideig 2500 embernek sikerült hitelt érdemlően bizonyítani, hogy elődei ott voltak a Bastille ostrománál. Ha a természetes szaporodás rendjét követjük, kétszáz évet visszafelé haladva az időben, azt illene mondani, hogy bizony kevesell csináltak történelmet 1789. július 14*én Párizsban... Mondjuk inkább azt, hogy ezek igazoltan is ott voltak, a többi meg statisztált a későbbiekben francia forradalomként ismert nagy hatású történelmi játéknál. Mint az AFP híréből kitűnik, a francia fővárosban már ösz- szejövetelt is tartottak a leszármazottak, s megjelent a körükben Párizs polgár- mestere is, és kezet fogott de Sade márki 13 éves leszármazottjával, Donatien de Sade úrral, aki büszkén vallja, hogy ősét istenká- romlónak és. erotikusnak tartott írásai miatt a Bas" tille-ba zárták. A nap fénypontja azonban - kétségkívül Danton és Robespierre urak találkozása volt, akik 200 év ’múltán kezet fogtak, természetesen a fotó- riporterek előtt. És ez már csak azért is örvendetes, mert a történészek Danton és Robespierre megítélésében azóta is csepülik egymást. SzemcnszcdcH igazság „A politikai indokú kivégzéssel, ellenfeleinek fizikai megsemmisítésével az állam csak a teljes tehetetlenségét demonstrálja, azt, hogy képtelen politikai eszközökkel harcolni.” (Alberto Moravia, író) „A demokráciában joga van az embernek ahhoz is, hogy ne legyen igaza.” (C. P. publicista) „A számítógép embertelensége egyebek között abban áll, hogy miután beprogramozták és bekapcsolták, teljes mértékben becsületes.” (Isaac Asimov, író) „A tudatlanság nem öl, inkább megizzaszt jó néhány embert.” (Haiti közmondás) „Az elavult fegyvereknél veszélyesebb lehet az elavult gondolkodás.” (Hans-Dietrich Genscher, külügyminiszter) „Mosollyal nekem sok mindent sikerül elintézni, még olyasmit is, amihez éppen nem mosolyra lenne szükség.” (Claudia Cardinale, színésznő) ,.A diéta egy dologra biztosan jó, arra, hogy étvágyat csináljon.” (Egy szakácskönyvből) «
