Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-09 / 107. szám
1989. MÁJUS 9.. KEDD NÔGHÂD Hz alapertek újrafogalmazása Először is, az ún. szocializmuskép megfogalmazásának feladatát egyszer s mindenkorra lé kellene venni a napirendről. Egy elérendő állapotkép helyett helyesebb lenne szociailiz- musfelfogásról, szocialista jellegű fejlődésről, fejlődési irányról . beszélni. Erre áttérve eleve megtakaríthatnánk magunknak azt a sok felesleges energia- pocsékMst, ami a magunk elé kitűzött kép követelésének, a valóságos folyamatoknak e kép követelményeihez való kényszerítéséből adódott/adódik. Ezáltal egyébként sok maguknak kreált ellenmondástól, támadási felülettől, a tömeges méretűvé vált kiábrándultságtól' is megszabadulhatnánk. Az eddigi és teljesíthetetlen kritériumokat a lakosság egy része, — és ez magától értetődő — továbbra is számon kéri. A folyamatokban való korszerűbb és rugalmasabb gondolkodásra való1 áttérés, különösen az idősebb generáció számára — a beléjük sulykolt tévtan okhoz és számukra szubjektíve megszépülő múltjukhoz való kötődés miatt — nem könnyű feladat. n munkás mint vállalkozó Melyek azok a világtendenciák, amelyekre való hivatkozás ezt az átállást megkönnyítheti? A fejtett árutermelésinek egyre több a klasszikus kapital izmus on túlmutató vonása; a tőke és a tulajdon, de méginkább a tulajdonlás egyre inkább társadalmasodik, kialakult és uralkodóvá kezd válni a társasági tőke; a fejlődés tárgyi feltételeivel szemben az ember, a szellemi tőke egyre meghatározóbbá válik. A hagyományos bérmunkás a felkészültség függvényében visszaszorulóban van, a munkás vállalkozói jellege domborodik ki, s mint ilyen már nem egyszerűen munkaerejét, hanem emberi tőkéjét hasznosítja. Az állampolgár közösségein keresztül egyre inkább részesévé válik a hatalom- gyakorlásnak és a közösségi ügyek intézésének, a piac utólagos és spontán, szerepe halványodóban vám Az informatika, a piaci struktúra kiépülése, a vállalkozásokat egyre biztonságosabb alapokra helyezi. A piac ma már messze nem az egyszerű adásvételi aktusok színtere. Aki képes mindezek alapos továbbgondolására, annak az is világos, hogy a reformpolitika folytatása ezekben a kérdésekben az objektív nemzetközi tendenciákra épít, s nem egyszerűen a tőkés megoldások kritikátlan másolásáról', adaptációjáról van szó. Az 1968. évi magyar gazdasági mechanizmus reformja felemásságának — saját belső fogyatékosságain túlmenően — oka, hogy csupán a társadalom egyik alrendszerére terjedt kii, azaz nem érintette a politikai, ideológiai, intézményi szférákat. A csomagból a politikai mechanizmus reformjának önmagában isi hallatlanul szerteágazó feladatkörét kiemelve a következő két alapvető összefüggésre indokolt a figyelmet felhívni. 1. A politikai közéletben a hatalom gyakorlásában való részvételi tehetőség mai felfogásunk szerint az alapvető emberi jogok közé tartozik. Ha csupán azt vesszük szemügyre, hogy a mai válság kialakulásában milyen, szerepet játszott az utolsó 15 év, kontroll nélküli, téves döntések sorozatával fémjelzett gazdaságpolitikája, az ennek elkerülését is, biztosító, az ilyen folyamatok ellen védelmet nyújtó politikai struktúra kialakítása tisztán a gazdasági folyamatok oldaláról is igazolható. 2. Az ember, az egyén sokoldalú kiteljesedése az emberiség ősi álma. Ennek egyik fontos feltétele az emberi sz a ba ds á g j og ok biztos ítá s a és gyakorlásának lehetősége. Ez a követelmény, legalábbis tendenciájában viszont az önszerveződő-önigazgató rendszerek felé mutat, azaz a piramiselvű, hierarchikus szerveződésű modell túlhaladá'sát, a közösségi élet sokszínű lehetőségeinek alkotmányos biztosítását, jogállamiságot stb. teszi szükségessé. Váltó rossz irányba A társadalmi tulajdonnak nem az állami formája a legmagasabb rendű. Nem az állami tulajdon a legszo- cialistább tulajdon. Marx a szocialista tulajdont a közösségi birtoklás talapzatán nyugvó egyéni tulajdonként fogta fel. A marxi gondolatokat vulgarizáló sztálini modell ezt és Marx egyénfelfogását végig nem akeepálta. Ezért a tévedésért, a váltó rossz, irányba való állításáért óriási árat fizettünk, pl. azzal, hogy itt tartunk. A mindenkié, tehát az enyém is helyett a tudatban a mindenkié, tehát senkié szemlélet ivódott be. Természetes tulajdonosok hiányában a gazdálkodás pazarlóvá vált, hiszen a tőkemegtérülés kényszere nem épülhetett be a gazdálkodás követelményrendjébe. Mindebből két nagyon fontos következtetés adódik : 1. Napjainkban a társadalmi tulajdonszerkezet fejlődését a tulajdonlás sok-, színűbbé válását gátló korlátok lebontása, ezzel párhu- mosan a munkavállalók tulajdonosi-gazda tudatának erősítése, a tevékenységek tényleges társiadalmosított- sági fokának megfelelő elsajátítási formák keresése a feladat. 2. Miután a tömegtermelés robotizációja és technikai fejlődés, a szükségletek sokszínűbbé válása, objektív a tulajdon- szerkezetben és a tulajdonlásban. a kis társasválilalko- zások, az egyéni tulajdon- nak a nagyüzemekhez való szervesebb kapcsolódása és a tulajdon internacionali- zálódása jelentik a jövő felé mutató utat! Gazdatudatot, érdekeltséget Mai értékrendünk negyven évvel ezelőtti kifordí- tottságából, középszerűségre és egyenlősdine alapozottságából most van át- fordulóban egy feltehetően a pozitív értékek, a fejlődést segítő vonások túlsúlyát tükröző jelleg felé. A gyengékre hangolódott és középszerű értékrend alapján szükségszerűen csak egy önpusztító út kínálkozik. Ezen az úton haladva természetesen a társadalmi igazságosságot és humánumot szolgáló szociális célokra sem teremtődik elég forrás. A középszerű értékrend nem tud mit kezdeni a kreatív tehetségekkel, a kiugró teljesítménnyel. A társadalom alacsony innovációs készsége miatti panaszkodás tehát jogos, de sajnos kézenfekvő is, ugyanannyira, hogy a viszonyok általi de- termináltság következtében az ellenkezője szorulna magyarázatra. A mechanizmus továbbiéi je&ztés'ében olyan, viszonyok elérésére célszerű törekedni, hogy azt követően a gazdaság külső kényszerek vagy reformok nélkül is állandó önmegújulási képességgel rendelkezzék, illetőleg, hogy a visszarendeződés, a gazdaságba történő — annak belső értékrendjét sértő külső- bevatkozások eleve lehetetlenné váljanak. O O O O A kifejtett gondolatok logikáját követve úgy vélem mindenki által összerakható egy önfejlődésre hosszú távon is képes és szocialista irányba mutató magyar modell képe. Dr. Barta Imre, a közgazdaságtudományok doktora Sultz Zoltán, a kiváló juhász háttérben a nyája. Errefelé, Cereden és környékén ősrégi , hagyománya van az ;'áSMaittemyés2téshek.' Az ok a természeti adottságokban keresendő. A föld termőképessége az országosnál jóval alacsonyabb megyei átlagtól is elmarad. Az aprófalvakban manapság is sok haszonállatot tartanak a kisgazdák. A nagygazda azonban a Ceredvöl- gye Mgtsz, ahol ütemesen fejlesztik az állattenyésztést. A tsz fiatal, mindössze 41 éves elnöke, Simon István statisztikát vesz elő, s abból sorolja: — Hivatalba lépésemkor, tehát 1983-ban 1000 szarvas- marhánk volt, s számuk jelenleg meghaladja az 1600- at. A tanyészjuhoké 2500- ról több mint 4000-re gyarapodott. — Engedje meg, hogy megkérdezzem: szereti-e az állatokat? — Természetesen, az állatokat is illik szeretni —válaszolja a szakember, majd kisvártatva így folytatja: — De miért kérdezi? — Hogy tudjam, mit érez. a hóhullásban, csikorgó fagyban is a szabadba kény- szerített szarvasmarhák láttán. — Nos, hadd mondjam el: szűkös lehetőségeink szorítottak rá bennünket a ridegtartásra. Egészen egyszerűen, nines elegendő pénzünk, hogy ennyi állatnak ólat építsük. A növendékjószágokat ugyanakkor fedett helyen tartjuk. — A hagyományos paraszti szemlélet azonban ellenkezik e nagyüzemi módszerrel. — Igen, s ebből következően sok bírálat ért. Mint, ahogyan azt is a szememre vetették, hogy csak a húsáért tartjük a szarvasmarhákat és a tejről lemondunk. — Kérem, térjünk át a juhtenyésztésre ! — Egy juhra számi to (^árbevétel 4 ezer forintra tehető évente. Ebből 3300 forintot a kis bárányért, 700 forintot a lenyírt gyapjúért kapunk. Évente mintegy 2 ezer tejesbárányt adunk el, túlnyomó részben tőkés exportra. Kocsiba ülünk, s „terepszemlére” indulunk. Először az utaspusztai j untéi epet látogatjuk meg. A felújított épületek sugallják a kérdést: mennyit költöttek az utóbbi időben az állattenyésztés korszerűsítésére ? —; Hirtelen képtelenség volna pontos összeget mondanom — így Simon István. — Ami bizonyos: tavaly és tavalyelőtt 13 millió forint világbanki hitelre tettünk szert, s a pénzt a hodályok rekonstrukciójára, a mindennapi munkát megkönnyítő. gépiek beszerzésére, vala- . mint' legelők felújítására és telepítésére fordítottuk. A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium pályázatán 1,6 millió forint beruházási támogatást nyertünk, ezt saját erőből is megtoldva, az idén közel 6 millió forintot költünk majd az állattenyésztés fejlesztésére. — Milyen a szakember- ellátottságuk? — Vannak kiváló és kevésbé jó szakembereink. Márpedig a gazdaszemlélet a mi körülményeink között is sokat érhet. — Ne haragudjon,, de muszáj megkérdeznem: mennyi állat pusztul el évente a termelőszövetkezetben ? — A beszélgetésre készülve, megkértem az idevágó adatokat. Tehát: a múlt esztendőben a szarvasmarháknál 8,4 százalék volt az el- hullási arány, ebben a kényszervágások is benne szerepelnek. A juh kevésbé szívós, magasabb az elhullási arány. Tavaly 14,4 százalék volt ez az érték. A távolban juhnyájat pillantunk meg, arra indulunk. A gyapjas jószágok békésen legelésznek, így nyugodtan beszélgethetünk a 43 éves juhásszal', Suitz Zoltánnal. — Sajnos, fáj a lábam. Harminc éve vagyok juhász, az időjárás viszontagságai már megviselték az ízületeimet. De itt vannak az én hűséges társaim — mutat a Baske és a Fürge névre hallgató kutyákra —, kisegítenek ők engem. — Milyen a juhász élete? — Szép is, nehéz is. Szép, mert mindig a szabadiban lehetek, s nagyon szeretem a juhokat. Nehéz, mert csaknem ötszáz állatról kell gondoskodnom. Engem télen is, nyáron is mindennap Itt találni, hiszen a juhoknak legelni, mozogj kell'. A gyapjú nyírása, az éltetés is az én feladatom. Igaz, a két fiamra is számíthatok a munkában. — Megbecsült ember-e a Az állatokat is v illik szeretni... juhász? <— Nézze, ezt a munkát nem lehet megfizetni. Tisztán 7 ezer forintot kapok kézhez havonta. Keresetkiegészítésképpen tartok hetven juhot, annak gondja- baja a családé. Azt már az elnöktől tudom: Sultz Zoltán a tsz egyik legjobb juhásza. Kapott már Kiváló dolgozó kitüntetést. Néhány kilométerrel odébb, a Cered-patak partján marhacsordát „tart fogva” a villanypásztor. Az igazi, a húsvér pásztor viszont sehol, talán hazament ebédelni. Lehangoló a sárban, saját piszkukban tip- ródó állatok látványa. — .Látja, ezt mondtam: vannak kevésbé gondos szakembereink is — jegyzi meg Simon István. — Ha a csordás a füves, száraz részen állítja fel a villany- pásztort, akkor nem kell a sárban állniuk, feküdniük a marháknak. De ezt már százszor elmondtam... A csordában feltűnően elkülönülnek egymástól a her- ree-ford és a magyartarka fajták. Az előbbiek Amerikában hozzáedződtek a hideghez, nem is viselte meg őket a tél, gömbölydedek. Utóbbiak az óltartáshoz szoktak, a téli hónapokban lefogytak, soványak. Kézenfekvő: herre-ford fajtára kell lecserélni az egész állományt! Ez is a cerediek Célkitűzése. — Tovább növekszik termelőszövetkezetünkben az állattenyésztés szerepe — mondja végezetül az elnök. — Az ez évre tervezett 108 millió forintos árbevételből 18,6 milliót ebből az ágazatból akarunk biztosítani. A jövedelmezőséget is javítani szándékozzuk, bár nem fogunk az állattartásból meggazdagodni. Azt azonban látni szükséges: halmozottan hátrányos helyzetünkben is foglalkoznunk kell valamivel ! Koiaj László Fotó: Bábel László A gyorsfagyasztó üzem. . Fotó : Elek Gyorsfagyasztó üzem Korszerű technológiával rendelkező gyorsfagyasztó üzemet adtak át nemrégiben a Nyírségben. A több, mint félmilliárd forintos beruházást egy gazdasági társulás hozta létre, amely a környéken termesztett zöldség és gyümölcs feldolgozására létesült. A mínusz 35—40 Ceishisfokra mélyhűtött és csomagolt termék közel 90 százalékát külpiacokon. elsősorban a skandináv országokban értékesítik. . ‘Gyorsfagyasztott zöldség.' . Áz elöfrldolgözó üzem,.' korsz erű berendezésekkel. ■' ’* Lehangoló a sárban tipródó szarvasmarhák látványa.
