Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-30 / 125. szám
2 NOGRAD 1989. MÁJUS 30., KEDD Ülést tartott az IUISZIIIII» Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) nyék sok esetben eltakarták a hibákat és a tévedéseket. A falvakból, a nagyüzemekből az élelmiszer-feldolgozó vállalatoktól érkezett vélemények egybehangzóan megerősítették, hogy az agrárágazatban dolgozók minden hibájával;, elkövetett tévedéseikkel együtt is vállalják az elmúlt három évtizedet és büszkék azok eredményeire. Abban saját munkájuk, erőfeszítéseik, „megvajúdott'' gondjaik megtestesülését látják, éppen ezért féltik és ragaszkodnak is' hozzá. Szinte valamennyi vélemény foglalkozott az ágazat gazdasági helyzetével és az üzemek egyre nagyobb hányadának ellehetetlenülésével. Szenvedélyesen kritizálták a fokozódó költségvetési elvonásokat, amelyek évről évre csökkentik a támogatások összegét és évről évre növelik az elvonásokét. Növeli a terhelést az ipari és mezőgazdasági árak közötti olló nyílása, amely évek óta tart, és egyre súlyosabban érinti a mezőgazdaságot. — Az adatok azt bizonyítják, hogy mind a mezőgazdaságban, mind az élelmiszeriparban a korábban is nyomott jövedelmi helyzet a nyolcvanas évtized második felében folyamatosan romlott — mutatott rá Iványi Pál. — Az 1988. évi nyereség- tömeg összege folyó áron még eléri az 1980-as évét, de reálértéke annak már csak felét teszi ki. Különösen súlvos a helyzet az élelmet adó alapanyag-termelésben. Jól érzékelteti a helyzetet a búza jövedélmezősé- gének alakulása, amelynek költségarányos nyeresége tíz éve még 25—30 százalékos volt 1987-re ez 3 százalékra csökkent és az utolsó három év átlagában is alig több mint harmadát teszi ki az 1980. évinek. Következménye mindennek, hogy a mezőgazdaságban a beruházás, a műszaki fejlesztés 1988- ban összehasonlító áron számolva az 1982. évinek csupán háromnegyedét éri el. Általános a tőkeszegénység, elavult a technika. Tetézi' a bajt az ágazat sajátosságait figyelmen kívül hagyó hitel- és kamatpolitika is. Miközben a rövid lejáratú mezőgazdasági hitelek kamata az 1980—81. évi 10 százalékról 1988-ra 17— 18 százalékra nőtt, addig az alaptevékenység jövedelmezősége 12 százalékról 5 százalékra csökkent. Mindez elég indok arra, hogy joggal féltsük az ágazat elért eredményeit, féljünk a termelési színvonal csökkenésétől és az azzal együttjáró élelmiszerhiánytól, annak összes társadalmi-gazdasági politikai következményétől. Félni azonban kevés és nem is lehet fele problémákat megoldani, cselekedni kell — szögezte le. — Egyetértünk a kormány február 9-i határozatával, amely egy kedvezménycsomagot fogadott el az élelmiszer-gazdaság javára. Növelték a zöldhitel összegét, egyes élelmiszer- ipari vállalatoknál kedvezményes hitelkonstrukciót hirdettek meg, kamatkedvezményt léptettek életbe, 5 százalékkal növelték a gabona felvásárlási árát, 150 üzem adósságrendezésének lehetőségével még ez évben foglalkoznak. Ez azonban kevés. Felkérjük ezért a kormányt, hogy a Központi Bizottság agrárpolitikai tézisei alapján dolgozzon ki kormányzati programot és abban vegye figyelembe a mezőgazdaságban kialakult helyzetet. Végezetül kérte a Központi Bizottságot hogy a Politikai Bizottság megbízásából beterjesztett koncepciótervezetet vitassa meg és foglaljon abban állást. Javasolta: a testület kérje fel a Minisztertanácsot egy olyan munkaprogram elkészítésére, amely a KB-állás- íoglalás alapján tartalmazza és megfelelően ütemezi a szükséges intézkedéseket. Ez a kormány gazdasági programjának része, önálló fejezete is lehetne és a magyar agrárágazat nemzeti programját képezhetné. A párttestület tagjai a koncepciót elsősorban politikai nézőpoiTtból tárgyalták, bár jócskán foglalkoztak az ágazat szakmai, műszaki és pénzügyi kérdéseivel. Különösen nagy hangsúlyt helyeztek a falvak élet- és munkakörülményeinek változásaira. Tették ezt azért, mert a mezőgazdaság ügye nem lehet csak ágazati kérdés — amint azt többen is hangsúlyozták. Éppen ezért az eredmények hangoztatása mellett nyomatékkal szóltak az ágazat hanyatlásának súlyos jeleiről is. A vitában aláhúzták, hogy az agrártermelést nem lehet elkülöníteni más ’ ágazatoktól — például az ipartól és a kereskedelemtől —, hanem éppen szoros kapcsolatuk a fejlődés egyik feltétele. Ennek kapcsán többen szóltak a mezőgazdaság, az élelmiszeripar jelentős eredményeiről, amelyeket nemcsak a falvak lakói értékelnek, hanem a külföldiek is. Hütter Csaba mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter —, aki részletesen ismertette a kormányzati elképzeléseket — ugyancsak azt tartotta: az agrártermelőszínvonala döntően hat falvak életére, a mezőgazda- sági üzemeknek szervesen kell kapcsolódniuk közvetlen környezetükhöz. Vita-összefoglalójában Iványi Pál ki is tért arra, hogy szerinte a falu szociális és kulturális felemelkedésében szerepet vállalókat különféle elismerés. és engedmény illethetné. Hasonlóképpen gyakori téma volt az érdekképviselet tartalma, szervezete, formája is. Többen szóvá tették: további vizsgálatok, egyeztetések szükségesek a TOT és a szerveződő mezőgazda- sági kamara tevékenységét, feladatait illetően. A tulajdonreformnak az agrártermelést szorosan érintő kérdéseivel is i'oglalko-. zott egyebek között Hütter Csaba, kifejtve: a földforgalmazás felszabadítását tervezik, ezzel megszüntetve olyan kötöttségeket, amelyek hátrányosan érintették a nagyüzemeket és a kistermelőket egyaránt. A miniszter szerint ez a lépés mindenképpen indokolt. még akkor is, ha —. mint jól tudja — ezzel szemben fönntartások mutatkoznak. A vitában Gubicza Ferenc, Burgert Róbert, Szabó István, Hámori Csaba és mások is szóltak arról, hogy a most vitatott koncepció hozzásegítheti a falvak lakóit, dolgozóit az MSZMP megújított agrárpolitikájának megismeréséhez, támogatásához. Ez pedig —, ha a politika találkozik a parasztság egyetértésével — a következő választásokon erősítheti az ' MSZMP pozícióit. Ehhez a gondolathoz kapcsolódott Grósz Károly főtitkár is. aki aláhúzta: a párt politikája egyes területeinek világos körvonalazásával építheti választási programját. Hosszú távú stratégiai irányvonala pedig a szocializmus jövőképét, vázolja majd fel a hazai viszonyok között. A vitát Iványi Pál foglalta össze. Megelégedéssel szólt arról —, amit egyébként több felszólalás is tükrözött —, hogy a tézisek széles körű elemzése végül is hozzájárult a koncepció további javításához, gazdagításához. Ezzel együtt sem vállalkozhat a rövid távon jelentkező kérdések megválaszolására; mindenképpen indokolt, hogy a kormányzat egy nemzeti agrárprogram keretében fogalmazza még azokat a feladatokat, amelyek megoldást jelenthetnének a mezőgazdaság' rövid távú gondjaira. Bizonyos — tette hozzá —, hogy az MSZMP új agrárpolitikája nem lesz olyan hosszú életű, mint az ezt megelőző —, amely 1957- ben született —, hiszen alapvetően mások a feltételek és gyorsabban módosul a politikai és gazdasági környezet. Ez az agrárpolitika azonban mindenképpen nyitott lesz és képes arra, hogy —, ameny- nyiben az indokolt és szükséges — kellő korrekciókkal segítse az előrehaladást. Ivánjd Pál bejelentette, hogy számos felvetésre a kormánvazati tervezetek adnak majd választ. A vita egyes véleményeit a tézisek végső szövegezésénél felhasználják. A témáról további négyen írásban fejtették ki véleményüket. Az ülés végül is egy tartózkodással elfogadta az agrárpolitika megújulásának kpncépcióját. A Központi Bizottság ezután Grósz Károly előterjesztésében megvitatta az országos pártértekezlet előkészítésével kapcsolatos főbb szervezeti feladatokról szóló javaslatot. (MTI) Összeül az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) egyik első állomása lehet a most beterjesztett törvény- csomag. Várhatóan nem kis vitára kell felkészülnie Békési László pénzügyminiszternek, aki a kormány megbízásából az idei költségvetési terv módosítására tesz javaslatot. A rendkívüli állami beavatkozást indokolja, hogy az államháztartás számára kedvezőtlenül indult az idei esztendő, s a számítások szerint az év hátralévő része sem ígér kedvező változásokat. A pénzügyi kormányzat jelzései szerint az elszabaduló folyamatok elfogadhatatlan hiányt okoznának hazánk külső és belső mérlegében : a fizetési deficit meghaladná az eg.vmilliárd dollárt, a költségvetési hiány pedig 50—60 milliárd forint körül alakulna. A pénzügyi, gazdasági kapcsolatok szétzilálódásával fenyegető hiány lefaragása a magvar társadalom elsőrendű érdeke. A kormány ezért szigorú költségvetési diétát tartalmazó intézkedéscsomag végrehajtásához kéri a törvényhozás felhatalmazását. Bár az intézkedések végrehajtása elengedhetetlennek látszik — különösen a megbillent fizetési mérleg igényel sürgős beavatkozást —, a csomag elfogadtatása a jelek szerint nem kis erőfeszítést követel majd a kormánytól. Az előzetes viták során ugyanis a képviselők nem rejtették véka alá elégedetlenségüket, sőt megdöbbenésüket afelett, hogy az alig négy hónapja elfogadott költségvetés máris ilyen óriási eltérést mutat a tervezettől. A továbbiakban az Országgyűlés tájékoztatót hallgat meg a bős—nagymarosi beruházás helyzetéről, megvitatja a büntető törvény- könyv módosításáról, valamint a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló törvényjavaslatot, majd- személyi kérdésekben dönt. yi- da Miklós megüresedett helyére új alelnököt választ az Országgyűlés. Az előzetes információk szerint a jelölő- bizottság kettős javaslatot terjeszt a parlament elé. A ház üresen maradt alelnöki tisztéért Fodor István és Zsigmond Attila lép sorompóba. Az ülésszak előreláthatólag pénteken interpellációk és kérdések tárgyalásával zárja munkáját. A Karancslapujtrti Karancs Mgtsz hétfőn délután baráti találkozóra hívta a helyi és a társközségek tanácsi, intézményi vezetőit, a tanácstagokat. Igaz, valószínűleg mindannyian tisztában vannak a téesz tevékenységével, a találkozó célja mégis ennek ismertetése, megvitatása volt. A résztvevők először egy háromórás „körúton" meglátogatták a gyógynövény-, valamint a faipari üzemet, a növényvédelmi raktárát és a sörpalackozót. Ez persze csak ízelítő a 38 üzemágból. Ezután csaknem kétórás beszélgetés következett, ahol a téesz vezetői válaszoltak a megjelentek kérdéseire. Bevezetőképpen dr. Gergely Sándor elnök elmondta, véleményük szerint azért volt szükség a találkozóra, mert az utóbbi időben a három településen (Karancslapuj- tőn, Karancskesziben és Baráti találkozó Etesen) tartott falugyűlések alkalmával úgy tűnt; a lakosok nincsenek tisztában a gazdaság tevékenységével. Ezért is hívtak meg tanácstagokat többségükben, s ezért is volt kissé lehangoló. hogy az ötven meginvitált közül, csupán (e sorok írójával együtt) húszán voltak jelen. Az ezek után következő kezdések, s az azokra adott válaszok jobbára általános’ agrár- politikai problémákkal foglalkoztak. Néhány közülük; meddig tartható a gabonafelvásárlás jelenlegi ára, annak központi meghatározása — ez amúgy manapság divatos téma. Vagy, kisüzemileg gazdaságosabb volna-e a termelés? Mi a terve a téesznek a felszámolás előtt álló húshasznú szarvasmarha-állomány megszűnésével felszabaduló épületekkel? A vitában nem elsősorban a Karancs Téesz tevékenysége volt a főszereplő, ami azt igazolja; sokkal inkább az agrárpolitika, a gazdaságpolitika kérdései terén vannak fehér foltok. Rój Hedvegyev: A/ iti következő részlet Rój Medvegyev Ítéljen a történelem című. a Kossuth Könyvkiadónál ebben az évben megjelenő Sztálin-élet- rajzából való. 6. rész ORDZSONIKIDZE HALÁLA 1937 február iáb>n Mágikus körülmények között életét vesztette — öngyilkos lett — Szergo Ordzsonikidze, a párt egyik legnépszerűbb vezető személyisége. Ordzsonikidze, az illegális forradalmi mozgalom jelentős alakja, 1937-ben a Politikai Bizottság tagja és nehézipari népbiztos volt. Az 1937 február 19-én közzétett kormánynyilatkozat azt közölte, hogy Szergo Ordzsonikidze február 18-án 17 óra 30 perckor a lakásán váratlanul elhunyt: a halál oka szívbénulás. Sztálin provokációi Sztálin, aki nem merte közvetlenül megvádolni Ord- z.sonikidzét, elhatározta, hogy szép lassan, apránként teszi lehetetlenné: demoralizálja. Letartóztatták Ordzsonikidze bátyját, Populiját. Hamisított vallomását a születésnapján adták át Szergónak. Ordzsonikidze szinte naponta értesült róla, hogy valamelyik barátját, vagy jó ismerősét kivégezték. Tömegesen tartóztatták le az embereket a nehéziparban. Sztálin rendre megküldte Ordzsonikid- zének ezeknek az embereknek a kínzással kicsikart vallomásait: „Szergo elvtárs — írta Sztálin —, olvasd el, mit írnak rólad!’’ A Politikai Bizottság Sztálin javaslatára éppen Ordzsonikidzét bízta ■teljen a történelem meg azzal, hogy a Központi Bizottság legközelebbi ülésén tartson beszámolót az iparT ban tapasztalható „kártevésről". Sztálin még olyan provokációkba is belement, hogy tartsanak házkutatást Ordzsonikidze krémlbeli lakásán. A sértett és dühös Ordzsonikidze egész éjjel próbálta telefonon elérni Sztálint. Reggel felé sikerült, s ezt hallotta Sztárintól : „Ez egy olyan szervezet, hogy még nálam is tarthat házkutatást, Nincs ebben semmi különös...” Szergo február 17-én reggel többórás beszélgetést folytatott Sztálinnal. Ezt egy újabb beszélgetés követte, ahol elszabadultak az indulatok. Kölcsönös sértegetések, orosz és grúz nyelvű szitkok röpködtek a levegőben. Kettejük viszonyában minden összeomlott. Öngyilkosság vagy gyilkosság ? Egyes régi bolsevikok később azt állították, hogy Ordzsonikidze nem öngyilkos lett, hanem meggyilkolták. Érvként például azt hozták fel, hogy a tragédiát megelőző napon Ordzsonikidze a népbiztosságon, dolgozott, utasításokat adott, ráadásul másnapra több találkozót beszélt meg. Ordzsonikidze halálánaik körülményeit nem vizsgálták ki, még a golyó ütötte sebet sem vizsgálták meg. A hamis orvosi jelentést a-léíró orvosokat hamarosan mind letartóztatták. Nyomban Ordzsonikidze halála után letartóztatták titkárát, testőrcégének vezetőjét. Később letartóztatták Ordzsonikidze két öccsét és szinte valamennyi rokonát. Ordzsonikidze felesége, Zinaida Gavri'lövma szerint a férje február 17-én este valóban a népbiztosságon dolgozott. Másnap reggel azonban nem kelt fel, nem ölözött fel és nem ment reggelizni. Azt kérte, hogy senki ne menjen be hozzá. Egész délelőtt írt valamit. Napközben felkereste a barátja, Szergo azonban nem fogadta, csak ebédet adatott neki. Ö maga viszont nem ebédelt, Afkonyodott. A felesége elhatározta, hogy mégis csak bemegy^ a férjéhez a hálószobába. A nappalin áthaladva villanyt gyújtott. Ebb'en a pillanat- ■ ban lövés dörrent a hálószobában. Zinaida Gavrilovna berohant, s az ágyon fekve ott találta a férjét. Már halott voit, az ágynemű csupa vér. Zinaida Gavrilovna szerint a hátsó bejáraton kívül — ezt használta mindenki — volt a lakásnak főbejárata is. De ezt az ajtót zárva tartották. sőt könyvespolc állt előtte. Ez az ajtó a nappaliba nyílt. Az esetleges gyilkos ezen nem távozhatott, mert Zinaida Gavrilovna a lövés pillanatában a nappaliban volt. Ordzsonikidze felesége azonnali telefonált Sztálinnak, elmondta, mi történt. Sztálin nem jött azonnal, előbb összehívta a politikai bizottsági tagokat. Ordzsoni- Jddze sógornője is beszaladt a hálószobába. Az íróasztalon papírlapokat pillantott meg, teleírva Ordzsonikidze gyöngybetűivel. Az asszony felkapta a lapokat és a kezében szorongatta, eszébe se jutott elolvasni őket. Amikor Molotov, Vorosilov és más politikai bizottsági tagok kíséretében. Sztálin belépett a szobába, rögtön észrevette a papírlapokat és kitépte azokat az asszony kezéből. Ordzsonikidze felesége zokogva felkiáltott: „Nem vigyáztak Szergóra, nem maradt meg se nekem, se a pártnak !” „Elhallgass, te ostoba!” — ripakodott rá Sztálin. Konsztantyin Ordzsonikidze, Szergo öccse, aki 16 évet töltött börtönben, így emlékezik erre a napra: „Ezen az estén is szokás szerint elindultam a Kremlbe, a bátyámhoz, Szergóhoz. A lépcsőházban Szergo sofőrje így szólt: Siessen! Nem tudtam mire vélni a dolgot. Az első emeletre érve a feleségemmel az ebédlő felé indultunk, de egy belügyes feltartóztatott minket az ajtóban. Később mégis beengedtek bénnünket a dolgozószobába, ahol megpillantottam Szergo egyik barátját. Ezt mondta: Nincs többé a mi Szergómk. Siettem volna a hálószobába, de utamat álltták, nem engedtek az elhunythoz. Ká- bultan visszatértem a dolgozószobába, nem értettem, mi történt. „Az igazat kell közölni...” Később bejött Sztálin; Molotov és Zsdanov. Előbb az ebédlőbe mentek be. Zsdanov homlokán fekete kötés volt. Később mindhárman bementek a hálószobába. Megálltak az elhunyt mellett, majd visszatértek az ebédlőbe. Meghallottam Zinaida Gavrilovna hangját: — Erről hírt kell adni a sajtóban. Sztálin így felelt neki: — Közölni fogjuk, hogy szívszélhűdésben halt meg. — Senki nem fogja elhinni — vetette ellen Zinaida Gavrilovna, majd hozzátette: — Szergo szerette az igazságot, az igazat keli közölni. ! — Miért ne hinnék el? Mindenki tudta, hogy szívbeteg. el fogják hinni — fejezte be Sztálin a párbeszédet. Később megérkezett Szergo személyi titkára. A szörnyű kép láttán tombolni kezdett. Kis híján meg kellett kötözni, erőszakkal kellett hazakütderai. Szergo másik titkára a látványtól lesújtva ezt mondta: Megölték a gazemberek! Szavait soha nem felejtem el.” — mondta az emlékező Konsztanityim Ordzsonikidze. (Következik: Sztálin elbeszélget Jezsovval)
