Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-30 / 125. szám

1989. MÁJUS 30.. KEDD NOGRAD 3 Ki korán kel, aranyat iel? Anyaggazdálkodóból szövetkezeti elnök Bénító érdekháló Párbeszédet, együttműködést a politikában Kattognak a szövőgépek a szécsényi Palóc Háziipari Szövetkezetben. Az irodák­ban csend van, Varga Tibor, a nemrégiben megválasztott elnök épp egy beosztottjával tárgyal. Öt, a főnököt kere­sem. Bár nem kalandos, de mindenképpen mozgalmas pályafutás közben ke­rült vezetői beosztás­ba a 45 éves fiatalember. Ahogy leülünk, hogy életé­ről, munkájáról beszélges­sünk, azzal kezdi; jólesett neki a felkérés. Hosszasan nem töprenghetett vállalja-e, vagy sem, mert csak két he­tet kapott a gondolkodásra. Igent mondott, a szövetkeze­ti közgyűlés pedig megvá­lasztotta elnöknek. A munkával töltött majd harminc esztendő sok érde­kességet hozott életében. Földművesszülők gyermeke­ként 1958-ban került először válaszút elé. Hol folytassa tanulmányait? Ekkor az esz­tergomi ferences gimnázi­umba került és ott is érett­ségizett 1962-ben. A sikeres vizsgák után gyorsan megoldódott a ho­gyan tovább kérdése. Az OTP szécsényi fiókjában he­lyezkedett el, ügyintézőként. A fizetésére is pontosan emlékszik: 1250 forintot vitt haza először a borítékban! Varga Tibor szerényen, némi humorral fűszerezve mondja. Akkoriban úgy hit­te, hogy a pénzintézettől megy majd nyugdíjba! Jól érezte magát, megbecsülték. Ausztráliai kutatók neme­sítették ki, és már piacra is termesztik a világ legna­gyobb — átlagosan 21,5 mil­liméter átmérőjű — szemű, fekete és magtalan csemege- szőlőjét. Ennek a verseny­társaival szemben az a fő előnyé, hogy e nagyméretű szemeket giberellinsav nél- • kül termi. Másutt ugyanis Fizetése is emelkedett és né­hány, az OTP által a mun­kavégzéshez megkövetelt tanfolyamokat is elvégezte. A betegség azonban elszólí­totta őt az asztaltól! Orvosi vélemények szerint meszesedésre hajlamos ge­rince miatt mozgalmasabb munkát kellett végeznie. így került 1974-ben a Palóc Há­ziipari Szövetkezethez anyag- beszerzőnek, anyaggazdálko­dónak. A változásban nagy szerepe volt az akkori el­nöknek, Fajcsik Józsefnek is, aki elcsalta, elcsábította cégéhez a fiatalembert. 0 pedig szívesen ment, s mint említi, tetszett neki a mun­ka, örömmel csinálta napi teendőit. Mégis, öt év után, még ha rövid időre is, de búcsút in­tett a szövetkezetnek. Üjra elcsábították, ezúttal dr. Hüt- ter Csaba a helyi tsz akkori elnöke. De hogyan is tör­tént? Óriás magtalan szülő ezzel a drága szerrel növe­lik a mag nélküli, fekete, fehér és vörös szőlő sze­meinek méretét, de még így is a feketék átlagosan csak 20 milliméter átmérőjűek, a Meséli Var&a Tibor, hogy mindig korán kelő ember volt. Hajnalonként, amikor ballagott a szövetkezet iro­dája felé, gyakran összeta­lálkozott a tsz-elnökkel. Ilyen ember kell nekem az anyaggazdálkodáshoz — gon­dolhatta dr. Hütter — és jó fizetéssel elcsábította őt. Megbecsült, elismert munka­erő volt a tsz-ben is. És mit hoz a sors? Ojabb öt év után újabb csábítás követke­zett. Vissza a háziiparhoz! Bár elégedett volt a ter­melőszövetkezetben, Varga Tibor örömmel ment vissza korábbi munkahelyére. Tud­ta, hogy azért hívják, mert bíznak tapasztalatában, kap­csolataiban, felelősségteljes munkájában. Meg különben is, a szíve kicsit visszahúzta Most, hogy kiérdemelte dolgozótársai bizalmát, a szövetkezet élére választot­ták. Hogy jelent-e mindez változást életvitelében? So­kat. Mondja, a megnöveke­dett felelősség mellett sok­rétűbb feladatot kell végez­nie. Naponta 12—15 órát is a munkával tölt el.-De vál­lalta megbízatását, ezért sem panaszkodik. Teljes értékű emberként teljes értékű munkát kíván végezni. Van dolga bőven. Ezért nem csoda, ha a kona, vagy késő esti órákban .siető lép­tekkel igyekszik haza. Fele­sége és két gyermeke várja. A család igényli aput. a tel­jes értékű embert. Vaskor István fehérek és vörösek pedig csupán 16 milliméteresek. Az új óriás szőlő alap­anyagát 1977-ben kereszte­zéssel hozták létre, s meg­felelő ritkítással és metszés­sel érik el, hogy nagy bo­gyókat teremjen. Az íze kel­lemes, ellenáll a peronosz- pórának, aszalható, s jó minőségű mazsola készíthe­tő belőle. Varrónők Kazáron Ritmus- és célzókészséget vizsgálni? Miért e furcsa­ság a varrónők szakmai fel- készültségének, tehetségé­nek megállapításánál? A Váci Kötöttárugyárban szü­letett az elhatározás, hogy a termékek kiváló minősé­gének további garantálása érdekében, a termelés haté­konyságának növelése miatt új módszereket vezetnek be a gyártás során, ezzel együtt a szakmunkásokat képessé­geik, készségeik alapján cso­portosítják, s rátermettsé­güknek megfelelő munkát végeztetnek velük. A kazári gyáregységben is tervezik az új szervezési fo­lyamatoknak megfelelő ter­mék-előállítást, az előkészí­téssel Angyalné Balázs An­na technikus-művezetőt bíz­ták meg. A fiatal szakem­ber két kazári munkatársá­val hetekkel ezelőtt Vácon sajátította el a szervezésre vonatkozó ismereteket. Az Adidas cég által ajánlott NSZK-beli cég vezette a tanfolyamot, amelyen a je­lenleg ismert legkorszerűbb konfekciógyártási módsze­reket oktatták. Itt hívták fel a figyelmet arra, hogy a különböző mun­kaműveletek elvégzéséhez más-más adottságú dolgozót kell alkalmazni, különféle tesztfeladatokkal kideríthe­tő, hogy kinek milyen a kézügyessége, az ujjainak finomsága, a kezének, lábá­nak, szemének koordináció­ja. Mindezek figyelembevé­telével „testre szabottan'’ osztható ki a munkaműve­let, ezzel gyorsabbá, terme­lékenyebbé válik a termé­kek készítése, Érdeke ez az üzemnek és természetesen a dolgozónak is, mert norma- teljesítményét így könnyeb­ben túlteljesíti, emelkedik a jövedelme is. Képünkön: Angyalné Balázs Anna kész­ségvizsgálatot végez Kiss Erika harmadéves szakmun­kástanulónál. —kulcsár— A párt májusi orszá­gos értekezlete után a KB úgy határozott, hogy kerüljön megvita­tásra a munkahelyi és lakóterületi pártszerve­zetek helyének, szerepé­nek, munkastílusának korszerűbb értelmezése, hogy egyre inkább po- litizálóbbá váljanak szervezetei. Véleményem szerint ezt úgy teheti meg, hogy megszabadul azoktól a bürokratikus, formális kötöttségedtől, amik jellemezték és esetenként még ma is jellemzik a pártmunkát. Mire gondolok? Elsősorban arra, hogy azzal kell fog­lalkozni, ami a tagságot ér­dekli, ami időszerű. így a munkahelyi pártszervezetek­nek a gazdasági helyzetből és döntésekből adódó poli­tikai hatásokat kell vizsgál­niuk. Ha szükséges, állást kell foglalniuk, mivel érte­nek egyet, miért, és mi az, amit nem tartanak helyes­nek. A pártszervezeteknek a kérdések tárgyalása során vállalniuk kell az érdekek sorolását, az eltérő nézetek ütköztetését is. A párt az eddigiekben je­len volt a gazdasági dön­tések előkészítése során és esetenként testületileg, illet­ve képviselőin keresztül ré­szese volt a vezetői dönté­seknek. A helyi pártbizottság munkájában meghívott, vagy testületi tagként 1-2 éve részt veszek. A munkahelyi párt- szervezetek helyét, szerepét meg kell változtatni. Nem konkrét gazdasági döntések meghozatalára, vagy máso­dik termelési tanácskozásra van szükség, hanem tartal­mas, cselekvésre késztető politizálásra. A gazdasági feladatok megoldására, gaz­dasági döntés kell, és ebben az esetben nincs demokrá­cia. A szakértelmet, a fe­lelősséget a pártszervezet, a -testület nem vállalhatja fel, a szerepeket nem lehet fel­cserélni. Ezért is kulcskér­dés, hogy a gazdasági és politikai érdekeket jól ismer­jük fel és az érdekeltsé­get célirányosabban használ­juk, mert az érdek, az egyé­ni cselekedetek, magatartás- módok mozgatórugója min­den beosztásban, funkció­ban. A munkahelyi pártéletben is érzékelhető, hogy az ér­dekek összefonódása, háló­ja bénítólag hatott a hibák, hiányosságok feltárására. A párt szervezetileg és testü­letileg is részese volt eseten­ként a hibás gazdasági, po­litikai döntéseknek, utólag magyarázatot, ideológiát te­remtett ezekhez. Nem került sor a felelősség megállapí­tására, mert az nem volt iga­zából személyhez köthető. Ma mái1 ez a gyakorlat elfogadhatatlan. A pártta­gok, párton kívüliek nem elégszenek meg a hibák fel­tárásával, felvetik a fele­lősség kérdését is. Ez már szükségszerűen megkövete­li a pártszervezetek mun­kamódszerének, munkastí­lusának megváltoztatását, az egyértelműbb és demokrati­kusabb állásfoglalások meg­hozatalát, a közösségi véle­mény képviseletét. Mindezek során elkerülhetetlen a vita. Az viszont gond, hogy ma még ehhez nincs kellő fel- készültség, türelem. Nem minden esetben az érvek döntenek, a vezetői hata­lom, tekintély megvillantá- sa rövidre zárja a vitát. A kisebbségi vélemények figyelembevételét, az elté­rő vélemények tiszteletben tartását is elősegíti a plat­formszabadság most kezdett vitája. Az újfajta politika természetesen újfajta gon­dolkodásmódot, új vezetési stílust követe] meg mind a gazdasági, mind a politikai vezetésben. Sokkal szervezet­tebbé, tudatosabbá kell ten­ni a kádernevelést és -ki­választást. Nem minden esetben a kiforrott vezetők­ben, úgymond, kész szak­emberekben kell gondolkod­ni, mert ilyenek talán nin­csenek. Azokat a vezetői erényeket kell ma jobban kibontakoztatni, amelyek a fejlődést segíthetik. Ami bennünket illet: a szanálási programban foglal­tak teljesítése, mint Demok- lész kardja lebeg a fejünk fölött. Mi — a többség — a Nógrádi Szénbányáknál szeretnénk a jövőben is meg­élni, de nem eltartottként, hanem munkánk eredménye alapján. Ezért támogatjuk azt a vezetői magatartást, amely a szervezettség tu­datos fejlesztésében, a rend és fegyelem megszilárdításá­ban, az egyéni és kollektív teljesítmények megmérette­tésében, a veszteségek fel­számolásában lát<a a jövőt. A vezető kiválasztásánál a munkaköri alkalmasság sok­oldalú mérlegelése legyen az egyedüli szempont. A párt feladata elsősorban, hogy a vezetőjelöltek- po­litikai, erkölcsi megítélésére vállalkozzon, azt nézze, hogy mennyire körültekintő, komplex a beállítási javas­lat indoklása, meghatározás­ra kerüljenek-e a vezetői funkció legfontosabb köve­telményei, a fejlődés kívánt irányai. A párt politikáját emberközpontúvá kell ten­nünk. Mert a mi mozgal­munk eredeti küldetése az emberi egyenlőség, az em­beri méltóság helyreállítása, az egymástól való függés, a megkülönböztetés felszámo­lása. A párton belüli egyenlő­séget a gazdaságba nem lehet átvinni. Itt már szigo­rú függőségi viszonyúik alap­ján lehet és kell fegyelmet és rendet megkövetelve dol­gozni. Ez is sietteti, hogy a pártmunkát ne a szigorú függőségi és érdekeltségi viszonyok között, többségé­ben a gazdasági munka és munkaidő rovására végez­zük. A lakóterületen kell vé­gezni a politikai munkát. Amíg viszont a munkahe­lyen jelentős politikai erő­ve] rendelkezünk, szüksé­ges egy belső fejlesztési, fej­lődési folyamat. Más típusú mozgalmi kapcsolat szüksé­ges a vállalati és üzemi pártbizottságok és -alapszer­vezetek között. A szemé­lyes meggyőzést, politikai kapcsolatot semmilyen ha­tározattal, állásfoglalással nem lehet helyettesíteni. Itt kell közösen javítanunk mozgalmi munkánk gyakor­latán. A párt jelenleg érdekvé­delmi, érdekképviseleti fel­adatokat végez, annak elle­nére, hogy az elsődlegesen szakszervezeti feladat. Ezt a pártnak továbbra is fel kell vállalni, amíg egy te­rület politikájáért felelős. De jobban kell törekedni a szakszervezeti és ifjúsági politikai szervezetekkel, al­ternatív mozgalmakkal va­ló párbeszédre, bizonyos te­rületeken a politikai együtt­működés megteremtésére. Az elveinkkel össze nem egyez­tethető esetekben vállalni kell a politikai elhatároló­dást, ha kell, a politikai, ideológiai harcot. / Természetesnek tartom, hogy gondolataim tartalmaz­hatnak tévedéséket, vitára adhatnak okot, de ezt vál­lalom, és mint párttisztség- visdő feladatomnak is érzem. Ma e nélkül nem képzelhető el fejlődés, változás a po­litikai munkában. Balázs Pál alapszervezeti titkár Bosszúságaim , Ha arra kérnék valakit, sorolja fel, hogy ebben a percben éppen mi bosszant­ja, biztosan hosszúra nyúl­na a felsorolás. Lehet, hogy éppen a kérésem bosszan­taná a legjobban, mert a bosszúságokról beszélni már önmagában is bosszantó. Ép­pen ezért inkább saját magamhoz fordulok és el­mondom, ami bosszant... Legjobban bosszant, hogy mostanában egyre inkább bosszús leszek, és az attól van, hogy egyesek baleknak néznek. Beszélhetnék most arról, hogy mennyire balek­nek érzem magam, amikor nem tudom megállapítani egy árucikkről, hogy meny­nyibe kerül — mert szinte mindennap más ár, maga­sabb ár van rajta —, vagy mondhatnám, hogy mennyi­re dühít, amikor például el­hiszem a politikusaink ígér­getéseit, és azután éppen az ígéretek ellenkezőjét ta­pasztalom. De azt hiszem, ezek már túlvannak a bosz­szúság ismérvein, még ak­kor is, ha sajnos minden­napivá váltak... A minap a szokottnál is ingerültebb lettem. Elrom­lott az autóm (bocsánat Tra­bantom!) és ez elegendő ok volt a hangulatom romlásá­ra. Miskolcon ért a baj és ezért ott akartam rá írt, azaz alkatrészt szerezni. Be­mentem jó néhány üzletbe, de a szokásos választ kap­tam: nincs. Utolsó reményem, egy autójavító kisvállalat volt, ahol szó nélkül vállalták is az autót. Miután megmond­tam, hogy mi a baja, elvit­ték a szerelőcsarnokba. A több mint kétórás várako­zási idő nem bosszantott, mert azt gondoltam, hogy a végeredmény számít. Mégis tettek róla, hogy felbosz- szantsam magam. Jött az egyik szerelő, kezében a hi­bás alkatrésszel, és tájékoz­tatott, hogy a hiba tényleg áz, amit mondtam, de nem tudják megcsinálni, mert nincs alkatrész. Ezután is­mét összeszerelték az autót, és szerelési költség, azaz „részleges javítás” címén legomboltak rólam három­száz fórintot. A Trabant maradt olyan, amilyen volt. Ez igen! Már a semmi is háromszáz forintba kerülne? Még ma is bosszant az eset. Erről jut eszembe az egyik olvasónk panasza. A kifli­ben valamilyen émelyítő fe­keteséget talált. De mit te­hetett egyebet azon kívül, hogy bosszankodott, hiszen a kifli felét már leharapta, sőt le is nyelte... Ugyan­így érzem magam mindig, amikor baleknak néznek, és olyan helyzetbe hoznak, amiben utólag már tehetet­len vagyok... Sajnos, egyre több a bosz- szúságom, és ahogy körül­nézek, nem vágyók velük egyedül. És az utóbbi idő­ben megfigyeltem, hogy már mások bosszúsága is bosszant! Hát nem bosszan­tó? — Csala —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom