Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-26 / 122. szám

V 3 1989. MÁJUS 26., PÉNTEK NÖGRÄD A létminimum alatti bérek nyomában Balassagyarmaton H híresztelés esők sí aVs6 határt emlegeti A balassagyarmati Balassa Ruhaipari Szövetkezet elnö­ke, Boros László nem leple­zi meglepetését, amikor el­mondom a jövetelem célját. — Az a hír járja a város­ban, hogy a szövetkezetnél a létminimumhoz közeli bére­ket fizetnek, viszont a ve­zetők. prémiuma, finoman szólva nem ebbe a kategó­riába tartozik?! — Tavaly valamivel több mint 91 ezer forint volt az átlagbér a szövetkezetnél. Az országos átlag, ahogy is­merem 60—70 ezer körüli. Az is ide tartozik, hogy 1986-tól 64 százalékos emel­kedést sikerült elérnünk! A vezetők prémiumáról pedig csak annyit: ha az ez évre tervezett 30 százalékos bér- fejlesztést nem sikerül elér­ni, akko'r az első számú ve­zetők nem kapnak prémiu­mot — válaszol határozot­tan. A három év alatt elért növekedés persze nem kis erőfeszítéseket takar, s köz­ben természetszerűleg gon­dokkal is szembe találták magukat. — A bruttósítás után igye­keztünk például olyan nor­marendszert kidolgozni, amely nem hátráltatja, ha­nem ösztönzi a dolgozókat. A bérek így havonta 2500- tól egészen 12 500 forintig terjedhetlek, vagyis fnegle- hetősen széles skálán mo­zognak — mondja az elnök. A mértéke pedig nagy­ban függ a gyakorlottságtól, a hozzáállástól, a munka­bírástól és az ügyességtől is. Ez utóbbira főleg akkor volt hagy szükségük, ami­kor 1986-ban elkezdték az exporttermelést. Profiljuk­ban, ma hazánkban nincs igazán nagy kereslet, hiszen a klasszikus férfiöltönyök Európának ezen a részén most a divat perifériáján vannak. Ám találtak olyan piacot, ahol erős felvevő- képesség mutatkozik, igaz meglehetősen szigorú minő­ségi igényekkel. — Kuvaitba, Szaud Ará­biába és Jemenbe szállítunk nagyobb 'tételt. Tavaly ezek a piacok a 36 milliós bevé­telből 25 milliónyit tettek ki. — A minőségi követelmé­nyek teljesítésének megvolt a háttere? Itt a szakképzett, gyakorlott, szemléletében is azonnal váltani képes dolgo­zókra gondolok. — Igaz, a szövetkezet dol­gozóinak 35—40 százaléka fiatal, ám mindenki érezte, hogy az exportkövetelmé­nyeknek saját érdekünkben meg kell felelni. Az idő­sebbek körében volt némi idegenkedés, azt mondták; ezt húsz évig így csináltuk, most miért kell másképpen? De ez már a múlté. Odakint a szalag mellett folytatjuk a diskurzust. Fo­lyamatosan érkeznek az újabb gépek, hiszen nem­csak a minőség, de a meny- nyiség is fontos. Idei kapa­citásuk már teljes egészében lekötött, s úgy tűnik ke­vés is lesz! Az elnök büsz­kén műtatja a hat-hétszáz­ezer forintos modern varró­gépeket. Egy „zsebvarró” mellett megállunk. • — A finomkötöttből jöt­tem át ide... — Ügy tudom — faggatom a szűkszavú varrónőt to­vább — az önállóságtól ott is jelentős javulást vártak? A válaszból kiderül, ott na­gyon sokszor változott a munka, és az említett önál­lóságtól csak a követelmé­nyek nőttek. A pénztárca nem lett vastagabb. Azon .már nem csodálkozom, hogy a hölgy nem árulja el a ne­vét. Hasonlóan névtelenség­be burkolódzik a szövetke­zet KÍSZ-titkára is. (!) — A mai tanulóknak jobb, hiszen ők már öltönyt varr­ni is tanulnak, mi ezt nem kaptuk meg. A követelmé­nyeknek azt hiszem nem túl nehéz megfelelni — így a kurta válasz. Az idősebb dolgozók — sok. az ismerős arc köztük — nevetve emlegetik, amikor még féltek a modernebb gé­pektől, a magasabb követel­ményektől. — Talán egy kis félsz azért volt bennük, hogy a gé­pek elveszik a munkahelyü­ket — teszi hozzá az elnök, már a vasalóba érve. Fekete, kék, szürke zákók sorakoz­nak katonásan, s közben megtudom — a kellékekkel nincs minden rendben. A gombért, húzózárért sokat kell járkálni. — Mi a garancia arra, hogy ön kap az idén prémiu­mot? — firtatom. — Ahogy már mondtam, ehhez teljesülni kell az idén­re tervezett 30 százalékos béremelésnek, a kitűzött ex­porttervnek is. Nem túl nagy az esély... Mégsem reménytelen a helyzet. Igaz, az ágazat ma sem tartozik a jól fizetők közé. Egy biztos, aki dol­gozik, ha nem is túl jól. de a híresztelésekkel ellentét­ben többet keres a „létmini­mumnál”. Aki pedig köze­lebb áll ahhoz, magában is keresse a hibát. ; (—hr—) Üj utcasorok alakultak ki az otthonteremtők szor­galmas, erőfeszítésekkel teli munkája által Kishartyán- ban is. Az építkezési kedvet — vélhetően — növelt* a megyeszékhely közelsége, a települé» jó köziekedé si ellátottsága, s nem utolsósorban a természeti adott­ságai. — kj — A bor kénezése — nélkülözhetetlen Vöröseltolódás mérése Az amerikai Smithsonian csillagászati obszervatóri­um kutatóinak jelentősen sikerült növelniük a szín­képvonalak a Föld nehézsé­gei erőterében bekövetkező vöiJöseltolódásának mérési pontosságát. Mint a koráb­bi hasonló kísérletek sarán, most is nagyon stabil adás­frekvenciájú hidrogénmé- zert juttattak csaknem füg­gőleges pályán mintegy tíz­ezer kilométer magasságba. A kutatók nagyon ponto- sap megmérték a mézersu- gárzásban jelentkező frek­venciaeltolódást, és ezen a módon 0,007 százalékos pon­tossággal igazolták az Ein­stein általános relativitásel­méletében megjósolt értéke- - két. Ötödik sebességre kapcsoltunk... Mentsd magad; magyarázkodj ! Május 30-fa tervezik Vácott a Széchenyi út 3—7. szám alatti képen látható 28 lakás műszaki átadását. Juhász Béla, a Nógrád Me-' gyei Állami Építőipari Vál­lalat bujáki, 8 tantermes ál­talános iskola építőjének művezetője az ötödik se­bességre kapcsoltunk beve­zető szavakkal köszönti Tim- mer Zoltánt, a vállalat igaz­gatóját, aki személyesen győződik meg a legutóbbi kooperációs megbeszélésen kialakított és egyetértett konkrét intézkedések vég­rehajtásának hogyanjáról. E mellett benyomásokat, ta­pasztalatokat gyűjt, vezető- társaihak kezdeményező készségéről, leleményessé­géről, életrevalóságáról, gyors intézkedési készségé­ről és képességéről. Lerohanják... — Minden itt van — foly­tatja az előbbi gondolatot a művezető, majd felsorolja, melyik munkafolyamatnál hol tartanak, melyek a to­vábbi tennivalók. — Három olyan kőműves brigád dol­gozik most itt, akik jó mun­kájukkal „lerohanják” az építkezést. Az egyik csapa­tot Hanák László vezeti. Nem sokkal később kint a munkahelyen az Április 4-éh kormánykitüntetésben része­sült szocialista brigádvezető ezekkel a szavakkal fogad: — Annyi a feladatunk, hogy orrvérzésik vakolha­tunk. Addig itt leszünk, amíg át nem adjuk a léte­sítményt., Most azért jajga­tunk, hogy a tornatermi te­tőt mielőbb rakják fel. Nem szeretnénk csökkenteni a mostani jó tempót. — így Hanák László. Tőle Juhász János, szocialista brigádve- zető, a megyei pártbizottság tagja veszi át a szót. — Ha az itteni három brigád iga­zából neki kezd a munká­nak, akkor szegény Béla, — a művezetőről van szó — kapkodhatja a fejét. Most nincs panaszunk a feltéte­lekre. Már állítjuk a máso­dik habarcskeverőt — mutat a tőle jobbra lévő munka­gépre — majd kisvártatva így folytatja. — A habarcs­hoz szükséges vizet adó ku­tat is kitakarítottuk. Nem biztos, hogy lesz benne annyi víz, amennyivel kitudja szol­gálni a második habarcske- verőnket — jelzi az esetleg bekövetkezhető újabb meg­oldást kívánó problémát ju­hász János,' Timmer Zoltán felé fordulva. — Egyesek kétségbe von­ják az építők szavait: hogy szeptemberre átadják az is­kolát — vetem közbe. — Ezt mondták annak idején Salgótarjánban, az ál­talános " iskola és a gimná­zium építésénél azok a la­kosok, akiket megkérdezett a riporter, de nem ismerték a belső folyamatokat. Rajtunk most sem múlik, az idejében történő átadás — állítja ha­tározottan a szakmában el­ismert brigádvezető, majd hozzáteszi: — olyan ráme­nős kooperációs tevékenysé­get viszont itt is ugyan úgy eltudnák képzelni, mint Sal­gótarjánban. — Biztos, hogy átadjuk az épületet — erősíti meg az előbbieket Hanák László. í— a létesítmény megte­kintése után az igazgató jegyzetfüzetébe a következők kívánkoznak : — a dolgozók állva utaznak Salgótarján­ból, a tornatermi részt komp- lettírozni kell. Az épület járás közben megérkezik Bátonyterenyé- ről Daraszti Nándor, építés- vezető. Ö is feljegyzi a munkát akadályozó észrevé­teleket. A bérezéssel és az utaztatással kapcsolatos kifo­gások megszüntetését célzó intézkedését* eljuttatja az igazgatóhoz. Vácott is megszállták Utunk következő állomása, Vác, ahol egy OTP fiók és erre épülő 28 lakásos bérház készül. Hegedűs József mű­vezető közli, hogy jelenleg 127 vállalati dolgozó és 17 lengyel vendégmunkás — kőművesek — dolgoznak az építkezésen. Szerinte a 28 lakást május végére átadják, majd ezután kerül sor az OTP fiókra. Ezt követően a tervezési gondokat hozza szóba. Például a külső hom­lokzat színezését az utolsó pillanatban döntötték el. — Az idesereglett szak­embergárda nem zavarja, akadályozza egymást a fo­lyamatos munkában? — Nem! Mert jól meg­szerveztük, — hangzik a vá­lasz. — Kezdettől fogva folyam matosan dolgozunk, — kap­csolódik a beszélgetésbe és erősíti meg a művezető sza­vait Kovács János kőműves brigádvezető, majd aggódva kérdi Hegedűs Józseftől: — Lesz-e elég fehér kőpor a vakoláshoz ? A bíztató igen után Várga László a szakipar jelenlé­vő művezetője kapcsolódik a beszélgetésbe. Tizenketten vagyunk most itt. Balassa­gyarmatról újabb szakembe­rek jönnek majd ide. Velük együtt, ha lesz elég munka- területünk, akkor 3 hét alatt befejezzük a tapétázást. Tőle Sipos László, a csősze­relő-üzem művezetője veszi át a szót. Határozottan állít­ja, hogy a három fűtéssze­relő május első' felében hoz­zákezd a nyomáspróbákhoz. Körbejárva az épületet, az igazgató legfontosabb ész­revétele, hogy nincsenek kompletten befejezve az egyes munkafolyamatok.. — Félő, hogy emiatt egye; sek a már szépen elkészült munka egyrészét a befeje­ző műveletekkel tönkre te­szik, — jegyzi meg, Varga László, művezető az előbbi gondolathoz kapcsolódva. Rögtön érkezik a válasz: — Erre nem kerülhet sor —, hangoztatja Hegedűs József. Erősek a gyökerei Hazafelé arra kérem Tirrt- mer Zoltánt, hogy összegez­ze tapasztalatait. — A sokszori megbeszélés, igenlő egyetértés ellenére még mindég nem elég haté­kony a belső kooperáció. A központban dolgozók közép­vezetők közül néhányan ke­.veset járnak az építkezések­re, nincs elég kontaktusuk, nem problémaérzékenyek. Ennek tulajdonítható, hogy az eredményes munkát aka­dályozó okok hiányos isme­retekor. a ments magad és magyarázkodj magatartás jellemzi őket a gyors, ope­ratív cselekedet helyett. Saj­nos, ennek még nagyon erő­sek a gyökerei. Vffjon meddig? Vénesz Károly Az idő drága Modellkísérletek a Duna-meder helyreállítására A mustot és a bort kén­dioxiddal — kénezéssel — óvják meg a mikrobák okozta bőrbetegségektől és az oxidálódástól. A kéne- zéskor keletkező szulfitok azonban bizonyos allergiás, asztmás betegségekben szen­vedőkre életveszélyesek le­hetnek. Ezért a kaliforniai kutatók azt vizsgálták, hogy nem hagyhatnánk-e el a kénezést a borkezelés mű­veletei közül. Nyolc borfajtának hat­van mintáját vizsgálták. Volt közöttük fehér is, vö­rös is. A mustok egyhar- madát hagyományos mó­don kén-dioxiddal, egyhar- madát a szeszes italt nem fertőtlenítő, de az oxidáló- dását gátló nitrogén védő­gázzal, a harmadik harma­dát pedig az oxidálódását éppenséggel meggyorsító le­vegővel kezelték. Amikor a bor kiforrt, mindegyik cso­portbéli mintának a felét a palackozás előtt kénez- ték, a másik felét nem. Égy év múltán a mintá­kat szakemberek minősí­tették. A nem kénezett bo­rokat határozottan gyen­gébb minőségűnek találták: kellemetlen barnás színük, és nemkívánatos zamat.uk és ízük volt. A legjobb bo­rok azok lettek, amelyeket kétszer — mind must, mind bor állapotukban — kénez- tek; ha erre csak egyszer került sor, a palackozás előtti volt a hatásosabb. Kísérletükből a kutatók azt a következtetést vonják le, hogy a jó minőségű bo­rokat okvetlenül kénezni kell, jóllehet kívánatos, hogy az minél kevesebb kén­dioxiddal menjen végbe. Az OVIBER szakemberei az elmúlt napokban fel­mérték Nagymaroson, hogy melyek azok a munkálatok, amelyeket a vízi erőmű épí­tésének felfüggesztése elle­nére is célszerű befejezni. A végleges döntést, az er­ről készült tájékoztató je­lentés alapján, a Környe­zetvédelmi és Vízgazdálko­dási Minisztériumban hoz­zák meg. A javaslat szerint min­denképpen indokolt többek között a már 90 százalékos arányban kész parti sétány kialakításának befejezése, s a nemrégiben elké­szült vízműtelep parkosí­tása, fásítása. A felvo­nulási lakótelep házai kö­zül a javaslat szerint csak azokat érdemes és gazdasá­gos tovább építeni, ame­lyeknek az alapja lagalább 50 százalékos arányban kész. A vállalat egyúttal meg­bízta a VITUKl-t és a Vl- ZITEÍRV-et, hogy indítson olyan modellkísérleteket, amelyekkel megbízhatóan tisztázható, hogy az erőmű­építés esetleges végleges le­állításakor miként kellene a nagymarosi Dunában a munkagödröt védő gátat el­bontani, milyen vízáramlási viszonyokra kell majd te­kintettel lenni. A modellkísérlet sürgős elvégeztetése azért indokolt, mert használható adatokat legalább fél év munkája után lehet csak nyerni. Az idő pedig drága, hiszen most az elterelt Dunában Visegrádnál a szűk meder­ben olyan gyors a vízfo­lyás, hogy a kisebb telje­sítményű motorral működő hajók csak erősebb vízi jár­mű segítségével tudnak e szakaszon átjutni. Az égési seb mélysége Az orvosoknak kevés esz­közük van arra, hogy meg­mérjék, valamely égés mi­lyen mélyen hatolt be a bőrbe, s hogy alatta meny­nyi életképes bőr maradt meg. Márpedig mindezt fon­tos tudni ahhoz, hogy az égési sebet a lehető legked­vezőbben gyógyíthassák. Az Egyesült Államokban csaknem tíz évig tartó kuta­tómunka eredményeképpen sikerült egy olyan — ultra­hanggal működő — készülé­ket létrehozni, amely már alkalmas arra, hogy embe­ren is kipróbálják. Ez 0,03 milliméteres pon toss ággal méri a károsodott bőr ha­tását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom