Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-18 / 115. szám
1929. MÁJUS 18.. CSÜTÖRTÖK NOGRAD 3 A toplista élén az Ipoly... Miért emeltek bútorárakat a balassagyarmatiak? Modern gépekkel gyártják a bútorokat — Mivel szolgálhatok? — érdeklődik a tőle megszokott bárátságossággal Csízek Ferenc, az Ipoly Bútor Kit. igazgatója, miután szívélyesen hellyel kínál az irodájában. — Igaz-e a hír, miszerint árakat akarnak emelni? — szegezem neki a kérdést. Szemmel láthatóan meglepődik, de kisvártatva nyugodtan válaszol. — Helyesebb múlt időt használnunk. Tudniillik május elsejétől emeltük 6—8 százalékkal bútoraink árát. — Mivel indokolják az intézkedést? — Nézze, növekszenek az általunk felhasznált alapanyagok árai. Ha jövedelmezően akarunk termelni, akkor muszáj termékeinkben érvényesíteni az áremelkedéseket. Megjegyzem, igyekszünk mértéktartóak lenni, mert szorító a piaci helyzet. Bútorból ugyanis túlkínálat van idehaza. — De nem Columbia luxból! Mert ebből a BNV- dijas, elemes szekrénysorból a kereslet ma is meghaladja a kínálatot. — Valóban. Az idén a tavalyinál 30 százalékkal magasabb értékben, 100 millió forintért szándékozunk Columbia luxot eladni. A kft. létrehozása óta javult az anyagellátásunk, mivel a faipari kombinát is tagja a társulásnak, s így sikerült meggyorsítanunk a gyártást. Ma már két hónapra vállaljuk a kért bútor elkészítését, korábban hosszabb volt ' ez az időtartam. Egyébként a hévre szóló megrendeléseket a gyárunk bejáratánál lévő mintaboltunkban, valamint az úgyszintén kft-tag Do- mus áruházaiban gyűjtik össze. — A Columbia lux tehát kelendő. Élve a konjunktúra biztosította lehetőséggel, lehet tehát árat emelni. Ámbár ennek a bútornak eddig is meglehetősen borsos volt az ára. — Ismétlem: kizárólag az alapanyagok árnövekedését gyűrűztetjük tovább a termékben! Kétségtelenül nem olcsó a Colombia, de a minősége is kiváló. Egy nemrégiben elvégzett felmérés szerint, a Columbiával azonos minőségű jugoszláv és hazai bútorok még mindig 15 százalékkal drágábbak. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy árban utol akarjuk érni ezeket a termékeket. Sőt, versenyképességünket azáltal is fokozzuk, hogy gyarapítjuk a termékcsaládhoz tartozó kiegészítő bútorféleségek, számát. — Véleménye szerint, meddig lesz még versenyképes a bútorcsalád? . — Erre vonatkozóan is végeztettünk felmérést. . A piackutatók arra a megállapításra jutottak, hogy bár már három éve gyártjuk a Columbia luxot, ennek ellenére még mindig felszálló ágban van. — Nem próbálkoztak még az exporttal? — Próbálkoztunk, de egyelőre eredménytelenül. Az ok az egyedi gyártásban, a személyre szóló megrendelésben keresendő. Ügy véljük, győzzünk csak eleget tenni a hazai igényeknek! — Váltsunk témát! Be- váltotta-e a hozzá fűzött reményeket a kft.? — A válaszom egyértelműen igen, de erre már utaltam. Stabilizálódott a gazdasági helyzetünk, javult a piaci pozíciónk, növelhetjük a Termelésünket. *A Columbia luxon és a kis hányadot képviselő, olcsó Nógrád szekrénysoron kívül mind több közületi bútorokat gyártunk. Az idén különben 160 millió forint árbevételt tervezünk. A nyereséggel akkor volnánk elégedettek, ha a bankkamat körüli osztalékot tudnánk fizetni a részvényeseinknek. Végezetül Csízek Ferenc megmutatja a hazai bútoripari vállalatok múlt évi eredményeit tartalmazó kimutatást. A toplista élén ott olvasható az Ipoly Bútorgyár, amely minden gazdálkodó egységnél magasabb, 11,6 százalékos árarányos nyereséget könyvelhetett el. — Gondolom, ezt az esztendőt is éllovasként akarják zárni — mondom az igazgatónak. Válasza mértéktartó: — Mindenesetre az élbolyban akarunk végezni. (kolaj) Az állami tárcaközi bizottság jelentése szerint április 30-ig 60 millió 170 ezer forintot fordítottak a letelepedési alapból a hazánkba érkező menekültek életkörülményeinek rendezésére. Az idén összesen 326 millió forint áll az alap rendelkezésére, szemben a tavaly felhasznált 74 milliós végösz- szeggel. A summa túlnyomó része — 58 millió 200 ezer forint — a tanácsok menekültekkel kapcsolatos kiadásainak visszapótlását szolgálta. A Magyar Vöröskereszt 1 millió 440 ezer forinttal részesedett az alapból. 530 ezer forintot utalt át az alapot kezelő Belügyminisztérium az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Intézetnek a menekültek okmányainak térítésmentes lefordításáért. A tanácsok az alap terhére 18 millió 730 ezer forinttal támogatták a menekültek lakásépítését és -vásárlását, 3 millió 500 ezer forintért Dolgozik o a krumpliraalfia ? Kinek a zsebében csörögnek a forintok? • Azt mondják, annak idején Karthágó földjét azért vetették be sóval, hogy azon többé ne teremjen semmi. A rómaiak tette érthető volt, hiszen esküdt ellenségeik birtokán garázdálkodtak. Ügy látszott azonban, hogy hagyományt teremtettek. Mai követőiket nem a bosszúvágy vezette, inkább a könnyű nyereség reménye hajtotta őket. Nyerészkedéseiknek azonban a mások zsebe látta kárát, és ezt a hajdani, de a mai erkölcsök szerint is egyszerűen lopásnak nevezzük. Egy felháborodott olvasónk nyitott be szerkesztőségi szobánk ajtaján és magyarázat helyett egy kisebb zsák tartalmát borította elénk áz aszalra. Mi ez? — tette fel a kérdést. A gyakorlott emberek biztonságával válaszoltam: burgonya. Akkor még nem tudtam, hogy tévedtem. Április 1-jén egy szállítmány vetőburgonya érkezett a salgótarjáni 229-es számú kertészeti szakboltba. Ebből vásárolt panaszosunk. A burgonya az őrhalmi tsz-ből származott, és ez már magában is „márkát”, biztonságot jelent a hozzáértőnek, hiszen a tsz Kondor-fajtájú vetőburgonyája méltán, híres. Tovább növelte a bizalmat, hogy a burgonyát előzőleg a mezőgazdasági minősítőintézet munkatársai ellenőrizték és látták el a zsákokat fémzárral. A vásárló nem kis meglepetésére a többszöröiSen vizsgáztatott burgonya között azokhoz méretben, színben és tormában hasonló agyagdarabokat talált. Ha csupán néhány darabról lett volna szó, talán megmarad a méltatlankodásnál, de az már joggal dühítette, hogy a 25 kilogrammos zsákból közel 2 kilónyi agyagot kényszerült kiválogatni. alakítottak ki számukra lakást, szálláshelyet; 12 millió 750 ezer forintot fizettek ki egyszeri letelepedési segély címén a gyermekes családoknak; 10 millió 575 ezer forintot fordítottak a menekültek szociális segélyezésére, 2 millió 300 ezer forintot egészségügyi ellátására: 4 millió 500 ezer forintba került az átmeneti szállások fenntartása. ötmillió 845 ezer forintot tettek ki a menekültekkel kapcsolatos egyéb kiadások : bölcsődei, óvodai, lákásbérleti és albérleti díjak részbeni átvállalása, klubok támogatása, raktározási, igazgatási költségek. A bel- és külföldi magán- személyek, valamint jogi személyek 875 ezer forinttal járultak hozzá az alaphoz. Az OTP V. kerületi fiókja 13016—9 számú ^Letelepedési alap” elnevezésű csekkszámlájára történő befizetések közérdekű kötelezettségvállalásnak minősülnek; az adóalapból levonhatóák. Nincs gond az utánpótlással, sok a fiatal a gyárban. Fotó: Rigó Tibor A letelepedési alap felhasználása Esete sajnos, nem állt egyedül, így járt ugyanis több szomszédja is, akik feltehetően ugyanebből a szállítmányból vásároltak. Amikor az őrhalmi termelőszövetkezet elnökének sorolom a történteket, őszintén meglepődik, ök soha nem szállítottak vetőburgonyát a salgótarjáni piacra. Bállá Sándor ágazatvezető, azután a papírokból fényt derít, az esetre. Kiderül, hogy a Monori Vetőmag-termeltető és -Értékesítő Vállalat szállított Salgótarjánba. A boltban valóban megtaláljuk az áruhoz tartozó szállítólevelet, de az hanyagul, pontatlanul van kitöltve. Sem a szállító cég nem derül ki' belőle egyértelműen, sem az áru fajtáját —, amit egyébként előírás lenne jelölni — nem tüntették fel rajta, önkéntelenül is megakad a szemem egy adaton. Az őrhalmi termelő- szövetkezet tudomásom szerint 16 forint 50 fillérért adta el a monori vállalatnak e burgonya kilóját. A szállítólevélen ezzel szemben 14 forint 30 filléres ár szerepel. Hogyis van ez? Mi abban az üzlet, ha drágán veszek és azután olcsóban adok tovább valamit? Nem értem a logikát. Csak abban az esetben lehetne ez üzlet, ha a burgonya nem őrhalmi... De akkor mit keres rajta a fémzár, és a minőséget hitelesítő igazolólap? Bállá Sándornak is gyanús a dolog, mert szerinte valaki, vagy valakik megpiszkálhatták a plombát, ugyanis az, nem \úgy van rögzítve, mint ahögy az örhalomban szokásos. Ezután megtudtam, hogy valóban a Monori Vetőmagtermeltető és -Értékesítő Vállalat végezte a szállítást. Angyal Isván a vállalat területi ellenőre szerint, nem felelősek, mert csupán a forgalmazást bonyolították, nem is férhettek a lezárt zsákokhoz. Véleménye szerint, csak a fémzárolás helyén, azaz örhalomban kerülhetett a burgonya közé •az agyag. Ez igaz, hiszen van is' egy bizonyos tűrési határ, de az agyag mennyisége ebben az esetben any- nyira meghaladja a megengedett szintet, hogy az már szinte kizárja, hogy az eset véletlen legyen. Bállá Sándor szerint, kizárt, hogy az őrhalmiak hibáztak volna... Nem hiszem, hogy bárki is önként vállalná a dolgot, de az biztos, hogy a vásárlók károsodtak, a szállítólevelekkel sincs minden rendben, hogy úgy mondjam, nem stimmel itt valami... .Lehet, hogy valakinek a zsebében ott csörögnek a jogtalanul szerzett forintok? Vagy egyszerűen emberi hanyagságról, nemtörődömségről van szó? Csala Péter Júliusban próbaüzem Befejezéséhez közeledik a technológiai beruházás a Salgótarjáni Üveggyapot Rt. üzemcsarnokában. A gépek, berendezések nagy része felszerelésre került, jelenleg a kezelőpódiumok végső illesztése folyia. A tervek szerint júliusban megkezdődhet a próbaüzem a japán—magyar vegyes vállalatnál. (Bábel László felvételei)
