Nógrád, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-02 / 78. szám
1989. ÁPRILIS 2., VASÁRNAP HOGRAD 3 Mindennapi információink ülográd is Hálózatban Spart hasonlatok a falufejlesztésre Esélyegyenlőség és uä I la I kozőkészség Hogyan növelhető eg.v sportteljesítmény? tigy semmiképpen sem, ha a három legelöl futót visszahúzzák. Ugyanígy megmásíthatatlan igazság: nem tisz- tesscgos az a verseny, amelyen néhány kivételezett futót „motor visz”. E fölöttébb találó gondolatok nem valamilyen sport- tanácskozáson. hanem egy olyan véleménycserén hangzottak el. amelyen a településfejlesztés tétjéről esett szó. A felsőpetényi kicsiny iskola barátságos osztálytermében tanácselnökökkel, elöljárókkal, nép- frontaktivistával Rontasz Adolf, a Nógrád Megyei Tanács elnökhelyettese ült az asztalnál. Közművelődési információs hálózatot hoz létre a Művelődési Minisztérium. A működéshez szükséges számítógépeket Budapesten vették át az intézmények .képviselői — olvashattuk a közelmúltban a sajtóban a híradást. De mi is az a közművelődési információs hálózat? Mit fognak csinálni ezek az intézmények, és ki látja tevékenységüknek hasznát? Á kérdésekre Schiffer János, a Művelődési Minisztérium közművelődési koordinációs titkárságának osztály- vezetője válaszol: — A fenti eseménynek vannak előzményei, ugyanis néhány évvel ezelőtt a minisztérium Számítástechnika a közművelődésben címmel hirdetett már egy pályázatot. Ennek célja a számítástechnika közművelődésbeli lehetőségeinek felmérése, a technikával való ismerkedés volt. Ezután jött létre például Budapesten a Közhasznú Információs Szolgálat ,a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban, a Petőfi Csarnokban. A Budapesti Művelődési Központban megindult az egész fővárosra kiterjedő közművelődési munka feltárása. — Ezt követte az 1987- es pályázat. Azért hirdettük meg, hogy felmérjük, hol adott a számítógépesítés szubjektív háttere. Azaz hol vannak olyan közművelődési szakemberek, akik szívesen bekapcsolódnának a programba, és milyen konkrét elképzeléseik, terveik vannak ezeknek az intézményeknek a számítógép hasznosításáról. A beérkező 139 pályázatból 69-et értékelünk úgy, hogy „szakmai érdeklődést mutat”. Hatvan közművelődési intézmény (könyvtár, művelődési ház, klub, múzeum, levéltár) kapott 1988 novemberében egy-egy IBM XT kompatibilis számítógépet. A cél az, hogy ezek az intézmények megteremtsék a saját alapbázisukat, majd kapcsolatot építsenek ki. így a helyi igények alapján tárolt adatok mellett az emberek ■ hozzájuthatnak olyan információhoz is, amely ott helyben nincs meg. Ezért fontos a hálózattá fejlődés, a párhuzamosságok elkerülése érdekében a téma szerinti munkamegosztás. A hálózat nyitott, bárki bekapcsolódhat, ha rendelkezik már számítógéppel. Ennek a szolgáltatásnak óriási jelentősége lehet a mindennapi életben Budapesten is, de elsősorban vidéken, kisebb településeken. Gondoljuk el, a szak- iparosok címjegyzékétől kezdve a menetrenden át az orvosi ellátásig sok mindenre választ kap majd a kérdező. És mindezt térítési díj nélkül, ingyen! Ugyanis a Művelődési Minisztérium nemcsak a beinduláshoz szükséges számítógépesítést, hanem egyelőre 1989 végéig ezeknek a szolgáltatásoknak a költségét is fedezi közművelődési alapjából. A munkát a közművelődési koordinációs titkárság fogja össze, szakmai szempontból a Közművelődési Információs Intézet és az Országos Közművelődési Központ közösségszolgálata irányítja. INFORMATÉKA a hálózat neve, és újabb közművelődési intézmények csatlakozhatnak hozzá, ugyancsak pályázat útján. Jelenleg a fővárosban 14, Pest megyében 6, Somogy megyében 5, Szolnok, Zala, Győr-Sopron, Békés, és Vas megyében 4—4, Baranya, Borsod, Tolna_. Veszprém megyében 3—3, Hajdú-Bihar és Fejér megyében 2—2 és Bács-Kis- kun, Nógrád és Szabolcs megyében egy-egy -tagja van a hálózatnak. Az 1989-es év nagy jelentőségű eseménye lesz a nagyszámítógéppel rendelkező VIDEOTEXT-rend- szerhez való kapcsolódás lehetősége. R. A. Hasonló esemény lejátszódott szerte a megyében, a megyei tanács vezetői a legilletékesebbektől, az érintettektől akarták ugyanis hallani: mi a véleményük az őket érintő döntésről — még a döntés előtt. A vállalkozás nem csekély. A Nógrád Megyei Tanács több fontos részterület fejlesztésének feladataira meghatározott már tennivalókat, a kistelepülések helyzetét azonban önálló napirendként, komplexen még nem tárgyalta. Eléggé nem dicsérhető vállalkozásként most ezt megelőzően kéz deményezték a társadalmi vitát. Mi lehet a cél? Romasz Adolf mindezt úgy fogalmazta meg: programot kell adni, meg kell határozni a megyei tanács évtizedre szóló kistelepülésfejlesztési politikájának legfontosabb céljait, feladatait. A vállak kozás orientálhatja a helyi tanácsok ilyen jellegű munkáját és irányjelzést adhat a soros középtávú tervhez is. A nemegyszer szívszorító tényeket idéző felsőpetényi vitában is sekan elmondtak: a politika szele nemigen kedvezett a kistelepüléseknek. A valóságos képhez azonban hozzátartozik az is, hogy a meglévő feszültségek ellenére a VII. ötéves tervtől más volt a megítélés. A jelenlévők 9 megyei kezdeményezéseket, így a sokat segítő pályázati rendszer előnyeit, kellőképpen méltányolták is. Hogyan tovább? Erre a kérdésre hivatott most felelni a helyzetfelmérés, a teendőcsokor kidolgozása. Hallgatva a felsőpetényi fórumon véleményt nyilvánítókat, bizonyossá válik: ezek az emberek sokkal messzebb látnak a kistelepülés határánál. De megróhatók-e azért, ha az általános érvényű megállapítások mellett utat, járdát, boltot, megannyi „egyszerű problémát” is emlegetnek? Nekik ez az élet, a mindennapi gond. De igaza van Romasz Adolfnak is: a mostani tervezet nem vállalkozhat . arra, hogy minden érintett községre vonatkozóan meghatározza a megyei tanács magatartását. Az a járható út, ha a vszintetizálás módszerével élve megyei átlagban dolgozzák ki a feladattervet. — Tudományos intézeteknek, szakembereknek ad mindez munkát. De nélkülözhető-e az itt élők véleménye? A megyei elnökhelyettes kérdésére nemmel felel. S, hogy mindez mennyire megalapozott, azt érzékelteti a több mint háromórás vitából kiragadott néhány villanásnyi gondolat is. Hesz Mihály, Nógrád község tanácselnöke: — Hiányolom, hogy a tervezet elhallgatja a megye nemzetiségi lakosságát, amely többnyire a kistelepüléseken él. Helyzetünk pedig többszörösen hátrányos, mert, ha nincs iskola, akkor lehetetlen az anyanyelv ápolása is... Sok múlik a helyi emberek akaratán, harcosságán is, néhány fanatikus sokat tehet. Szegner László, Nőtincs tanácselnöke: — Ki kell mondani, nem fújtak kedvező szelek, egy politikai vonulat „eredményeként” vagyunk itt... A települések különválási szándéka mögött alapvető ellátásbeli problémák vannak. Esély- egyenlőséget kell teremteni, hogy ne a nagy száj érvényesüljön. . . A jól menő gazdaság hasznát ne a település, hanem az ott dolgozó emberek élvezzék — ott, ahol élnek. Az idézeteket megszakítva: mindenki egyetértett abban, hogy — Zachar Kázmér nézsai tanácselnök szavai szerint — a megoldás nyitja a munkahelyteremtés. Természetesen nem egy falu gondja, ez, térségi megoldásban kell gondolkodni. A városok szíve helyett jobb helyen lenne az ipar, a kistelepülések között. Czmorek László legéndi elöljáró: — A tanácsi körzetesítés sok pozitívumot hozott, gondunk az iskolakörzetesítéssel van. Tizenkettőből két pedagógus maradt, a szellemi erő kivonult a faluból. Koncz Sándor nógrádsáRi elöljáró: — A tervezetet nagyon jónak tartom, ' reményt látok árra, hogy ebből a kistelepülések előnyt élveznek. .. Valamit minden faluban meg kell oldani. Ha kapnak ötszázezer forintot, az emberek már érzik: lám, törődnek velünk. . . Mindig azt mondtuk : közeledjen egymáshoz a város és a falu. Aztán egyre távolodtunk, a mostani feladatterv a változás reményével kecsegtet. . . A helyi erő pedig mozgásba fog jönni, ha látható a cél. Radies Gusztáv alsópetényi elöljáró: — A Duna- kapcsolat maholnap meghatározó, mert nem jó vizünk, hanem egyszerűen vizünk nincs. . . A munkahelyteremtés vállalati kategória, de ezt orientálhatja a tanács. S, ha térségben gondolkodunk, akkor ez nemcsak a helyi tanács feladata lesz. Gyuricza István ősagárdi elöljáró: — Négvszázhuszon- hatan . vagyunk. Jelenleg nyolc lakás épül, minden teleknek gazdája van. A falu előtt jövő áll, csak egy kis périz kellene. Az előterjesztésből fordulat látszik. Bállá Árpád, a legéndi népfronttitkár: — A falun élő, a fejlesztés hozzájárulásaiból erején felül vállal. Munka után egy fél műszakot eltölt az ingázással, s, ha meg akar élni, akkor otthon dolgozik még legalább egy másik fél műszakot. Ezernyi helyi gondot, messzebb mutató általános javaslatot hallva, hogyan állt fel a párbeszédről Romasz Adolf megyei tanács- elnökhelyettes? — A megyei testület elé kerülő anyagnak az a rendeltetése, hogy iránytű le' gven a községi fejlesztési politikában. Ez pedig nemcsak szakmai kérdés, ezt jól érzékeltették az eddigi viták is. Több oldalról bizonyították azt is, hogy helyes a megyei tanács vállalkozása, amikor ,ezt a témát napirendjére tűzi. A mai vita azt is tanúsította, hogy van fogadókészség: a valóságos, kritikus alapról kiindulva sok hasznosítható javaslat hangzott el. Bebizonyosodott, hogy a kisközségek mellett a társközségekre is jobban kell figyelni. A tanulságok között pedig talán az a legfontosabb, hogy van vállalkozókészség. A vezetésben és az emberekben is. S, ha a szabályozórendszer olyan, hogy ezt serkenti, akkor az a kistelepülések, mindannyiunk javát szolgálja. Álljon itt még egy sport- hasonlat a Felsőpetényben elhangzottak közül. Futballozni az adott pályán, az adott ellenféllel kell tudni. Az adott szabályok mellett — tette hozzá másvalaki. S, ha a bíró improvizálni is enged — élvezetesebb a játék. Kelemen Gábor Mit fog szólni vajon, ha megmondom neki, hogy eddigi életútja szerintem korunk karrier- története? Hogy jellemző, azt nem állíthatom, hiszen annak bizonyos számszerűség is feltétele. Varga László három évvel ezelőtt 35 évesen lett az üveggyapotért. ügyvézető igazgatója. Annakelőtte számtalan feladatban próbálták meg, mire úgy találták, alkalmas vezetője lesz a japán—magyar érdekeltségű vállalkozásnak. — Rosszízű szó az ön,, számára a karrier? — Nem. De tény, hogy a közvélemény a törtetést, a könyöklést azonosítja vele. En úgy gondolom, hogy egészséges becsvágynak mindenkiben lenni kell. Sikerre midenki vágyik, s abban nem feltétlen szükséges mögöttes tartalmakat keresni. — Hogyan talált a síküveggyárra? — Végzős voltam a veszprémi vegyipari egyetem szi- likát szakán, amikor olvastam a vállalat hirdetését. Itt lakást ígértek, s akkor már távlati lehetőségként körvonalazódott az üvegfeldolgozás fejlesztése. Lakást csak három év múlva kaptam, addig albérleteztem, ingáztam. Ahhoz viszont csak háromnegyed év kellett, hogy a feldolgozóüzemi beruházás előkészítését feladatul kapjam. Megmondták, magunk fogunk benne dolgozni, úgy főzzük hát a levest, hogy mi esszük meg. Ezüstérmes karriertörténet — S, hogy ízlett a főzt- jük? — Az első néhány kanálnyi nyögvenyelős volt. A külföldi gépszállító cégek komoly probléma elé állítottak minket. Már-már perre mentünk, amikor a bíróság kapujában végre sikerült megegyeznünk. — Ugye tudja, hogy az üveggyapotról sokan azt tartják, nem valami komoly műszaki tartalmú termék? — Ezzel nem mondott újat. A mikrochipekben én is több szakmai tartalmat látok. Csakhogy egy beruházásnál minden feltételt mérlegelni kell, az adottságokat is. A mi adottságaink erre voltak alkalmasak. A hősziget el ő-szabvó n yok szi go rí fiúsával hiány támadt a piacon az üveggyapotból. S külföldön a szigetelőknek már hatvan százaléka ez! Ebben ne volna fantázia? — Mielőtt ide került, volt gyáregységvezető, majd műszaki főosztályvezető is. Min-, den új megbízatásra köny- nyedén rábólint? — A dolog úgy fest, hogy ahányszor eddig kineveztek valahová, a çégi székembe azonnal beült valaki más. Nekem visszaút nem maradj. Mielőtt döntök, két kérdésre kell választ találnom: alkalmas vagyok-e a feladatra és mik ott a kilátásaim. Ha a válaszok megnyugtatók, bele lehet vágni. . — Gyakorló vállalkozóként mit tart a kockázatról? — Az enyémről azt, hogy a magam rizikóját a saját kontómra vállalhatom. — Csakhogy Varga Lászlónak eddig mindig társas vállalkozásai voltak. — Ez igaz, de soha nem adtam olyanra a fejem, amivel másokat magammal ránthattam volna. Egy dolog a vállalkozás, s más dolog az illúzió kergetése, amikor olyat akarunk mindenáron végrehajtani, ami nem áll meg a realitás talaján. — ß ön mindig szét tudja e kettőt választani? — Amit eleve rózsaszínűre festenek, csakhogy megkapják hozzá a pénzt, az egészen biztos illúzió. Persze, az ingyenpénznél ez nem téma, az állam kibírja a hazardírozást. — Sajnos, úgy tűnik, hogy nem bírja ki. — Nem volt ez mindig ilyen nyilvánvaló, mint ma. A részvényesek viszont átmenetileg sem tűrik el! — A rizikó az erős emberek gazdasági kisszótárá- nak címszava, ön hogyan edzi hozzá magát? — Fizikailag is, lelkileg is. Üszők, futok, szaunázok, megtalálom az örömet a családomban. Ez különösen fontos ! Kiegyensúlyozott családi élet nélkül nem is lehet komoly dolgokra vállalkozni. A lelki tréning lényege az, hogy minden új szituációban felleltározza az ember saját magát. Ez a feladat, ezt kell hozzátenném, Saját magamat is hozzá kell a feladathoz szerveznem. — S ezt ,minden alkalommal újra ki kell találnia? — Szó sincs róla. Az emberi tényezőnek roppant komoly szakirodalma van már, csak el kell olvasni. — Mikor van ideje rá? — Minden téren ma már nem lehet naprakésznek lenni. A műszaki tudományokban oly gyors a fejlődés, hogy csak a tágas körből merítkező összegző tanulmányokra futja az időmből. Válogatva olvasok. Azt, ami érdekel és amit hasznosítani tudok. A szépirodalom már csak akkor jöhet, amikor olyan fáradt vagyok, hogy, úgy érzem, most aztán mindent félre kell tenni. — Nem fél, hogy emiatt majd szakbarbárnak tartják? — Akkor az irodalmár is az, mivel nem tud egy csapot megbőrözni, s fogalma sincs az üveggyapotról. A műveltség nem azonos a humán műveltséggel. Azt mindenki természetesnek tartja, hogy minden egyes. játékfilm végére kiírják még az alvilágosítót is. Namár- most: ha végére érünk az üveggyapot-beruházásnak, én itt fel fogok avatni egy táblát, s rajta lesz mindenkinek a neve, aki szellemi termékének mondhatja ezt a műszaki alkotást! Üzemavatáskor leleplezzük. — Mit tart vezetői erősségének? — Adott feladathoz a munkatársakat megválasztani. Ez eddig még valahogy mindig jól bejött. Pedig nem biztos, hogy mindig a sikeremberek mellett döntöttem. — |S gyengéjének? — Jobb volna időnként nyugodtabbnak lenni. A japán kollégákat nem lehet kihozni a sodrukból, engem ki lehet. Régebben minden jellemzésemben benne volt : j,igyekezzen uralkodni az indulatain”. — Űjabban már nincs benne? — Üjabban nem jellemeztek... — Mitől sikeres ma egy vezető? — Erre nincs recept, egyénisége válogatja. — Érték mar igazából kudarcok? — Olyan sokszor volt, hogy valami első nekifutásra nem sikerült. De az első, amit valóban nem értem élj az a legutóbbi százszázalékos prémium volt. Az igazgatóság úgy határozott, hogy csak nyolcvan Százalékot vehetek fel, mert a külföldiek mércéje szerint még nem elég jó az adminisztrációnk és a kereskedelmi munkánk. — Azért egy ilyen japán— magyar vállalkozás nem egy ágrólszakadt magyar cég. Ugye, 1 itt többet ,megengedhetnek maguknak? ' — Kérdés, hogy miben. Az alapállás az, hogy ne irritáljuk a közvéleményt, ne szúrjuk senki szemét rongyrázással. A vezetők fizetése nem több mint a síküveggyárban. a beosztottaké valamivel igen. Nem vettünk flancos nyugati kocsikat, pedig futotta volna rá, Ladával járunk. Nekünk itt az irodában ugyanolyan bútorunk van, mint a portásunknak, s nem is lesz faragott kolóniái soha! Ez felel meg a japán szemléletnek, s az ésszerű magyarnak is. Az más kérdés, hogy, ha itt beindul a bolt, és a cég nyereséges lesz, az tükröződni fog a fizetésekben is. A külsőségekben azonban akkor is megtartjuk a „japán módit”. (Varga László felszabadulásunk évfordulója alkalmából vette át a Munka Érdemrend ezüst fokozatát.) Szendi Márta
