Nógrád, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-02 / 78. szám
4 NOGRAD 1989. ÁPRILIS 2., VASÁRNAP Művesé ta egyre főbben várnak Az alapítvány sorsán emberek sorsa múlhat! Idegen környezetben ismerőst látni — ez a találkozások egyik legkülönöseb- bike. Egy ilyen szokatlan, váratlan esemény részese lehettem a napokban a budapesti Bajcsy-Zsilinszky Kórház-Rendelőintézet nef- rológiai (vesebetegségeket gyógyító) osztályán, ahol nógrádiakat is kezelnek. Nógrában több száz vesebeteget gondoznak, közülük mintegy negyvenen kapnak rendszeresen ilyen kezelést, idegen szóval analízist. — Így találkozhattam a budapesti Bajcsy kórházban „ismerős” gondozottakkal, köztük a sóshartyáni Adorján Károllyal, aki három éve hetente kétszer utazik i.de, hogy a készüléket rákapcsolják. A 43 éves, látszólag ereje teljében lévő férfinak — úgy tűnik — nem nehéz beszélnie évekkel ezelőtt kezdődött betegségéről. Lelkileg hozzászokott állapotához, életmódját a szigorú diétához igazította. — Az embernek teljesen át kell magát programoznia, újra kell berendeznie az életét. Én, amíg egészséges voltam — Salgótarjánban, a BRG-ben dolgoztam. Rokkantnyugdíjasként, betegen is igyekszem elfoglalni magamat. Bekapcsolódtam a népfrontmunkába, s ha csak lehet, a kiskertemben tesizek-veszek. így éldegél egyedül, de —, bár családja nincs — korántsem magára hagyottan : a rokonokkal gyakran lehet együtt. Bizonyos napjainak nagy része pedig utazással, és a kezeléssel telik. — Nehezen vettük észre — emlékezik vissza az évekkel ezelőtt észlelt első gyanús jelekre Tóthné Fekete Ilona. Vele épp kezelés közben bezélgettünk, abban a barátságos kórteremben, ahol az ágyak mellett a készülékek zümmögnek. BeszélA Bajcsy-Zsilinszky kórház muveseosztalya, ahol nógrádiakat is gyógyítanak Fotó: Rigó Tibor getőpartnerem nyolc éve esett át először dialízisen : — Az első időket végigsírtam, állandóan hányinger kerülgetett. Nagyon sokat dolgoztak mellettem és velem a szegedi orvosok, míg testileg és lelkileg viszonylag rendbe jöttem. Hosszú hónapok teltek el, mire némiképp megbarátkoztam a gondolattal : már nem leszek, nem lehetek teljes értékű tagja a társadalomnak, a családomnak. Életereje, s a család összefogása segített, hogy felülkerekedjen kétségbeesésén, s ez olyannyira sikerült, hogy ma már másokért is tesz, könnyíteni kíván sorstársai gondjain: a tavaly megalakult Vesebetegek Ormásodpercnyi némaság, mialatt a Somoskőújfalui Molnár Barnabás a könnyeivel birkózik, amikor hügylétéről, mindennapjairól váltunk néhány szót: — Tizenhét éve már, hogy letört a betegség, előtte az eresztvényi kőbányában dolgoztam. Az időm. . . eltelik lassan, ház körüli munkával, olvasgatással, no meg a sok-sok fárasztó utazással. Kétnaponta jövök ide a reggeli gyorssal, a gép mellett öt órát töltök. Ha elérem a négyórás vonatot azzal, ha hem, a hatossal megyek vissza, s volt már úgy, hogy taxival jutottam delőintézet főigazgató főorvosával és dr. Langmayer Balázzsal, a Nógrád Megyei Tanács egészségügyi osztályának vezetőjével a feltételekről beszélgettünk, s arról, miért nem létesült megyénkben eddig művese- állomás. — Figyelemmel kellett lennünk a rangsorra, vagyis azokat a műszereket volt szükséges mielőbb beszereznünk, amelyek a halálozást döntően befolyásoló betegségek gyógyításához elengedhetetlenül szükségesek. Ilyen például a laborautomata, a komputeres vérvizsgáló, s a különféle urológiai és endoszkópos műszerek. Mintegy 120 millió forintba kerülnek ezek, s mivel évekre előre fizetésre köteleztük magunkat, újabb vásárlásokra nem tudunk vállalkozni- Ezért örültünk az alapítványnak, amit a megyei kórház indítványozott műveseállomás létrehozására —, mondta dr. Langmayer Balázs. Hosszú ideje napirenden lévő téma ez minálunk — vette át a szót dr. Reichard Jenő. — Ezért is öröm, hogy már több üzem jelezte segítő szándékát: Az SKÜ — a szükséges hatból ■— egy gép vásárlásához nyújt fedezetet, a NÁÉV és az SVT 500—500 ezret, a síküveggyár egymilliót ígért. Az eddigi felajánlók között van még az öblösüveggyár, s az ipari szövetkezetek megyei szövetsége is. Remélhetően csatlakoznak még mások is, mert jelenleg ez az egyetlen lehetőség arra, hogy a létesítmény mielőbb elkészüljön. Annál inkább, mert Nógrád az egyetlen, ahol még nincsen, s amelyre itt is egyre többen várnak. Mihalik Júlia szágos Egyesületének főtitkári tisztjét látja el. Céljaikat tömören így foglalja össze: Szeretnénk, ha ezek a betegek olyan állapotba kerülnének, hogy el tudják látni magukat. Jó lenne, ha mindannyiukat átsegíthetnénk a nehezén, életrendjük megváltoztatásán. Ennek első lépcsőfoka, mondhatnánk feltétele, állapotuk elfogadása, amely általában nem megy köny- nyen. — Erre utal a pár haza, mert lekéstem az utolsó buszt. Nagy teher az utazás, sokat könnyítene rajtam, ha közelebb kaphatnám meg a kezeléseket. Az osztály — mint más hasonló #— túlterhelt, több beteg fogadását nem vállalhatja, pedig rászorulók jó páran lennének Nógrád- ban is. Ezt a gondot egy helyi létesítmény oldhatná meg, amely mintegy 40 millió forintba kerülne. Dr. Reichard Jenővel, a Madzsar József megyei kórház-renA szálfák vallatása nem ” mindig jár eredménnyel, kérdezhetjük bár a koronáját, vagy az egyenes törzsét. TaldVi csak a gyökerek vallanak pontosan. Bizonyos, hogy az eredet meghatározó a későbbiekben is. Kalcsó József — alacsony termete ellenére - szikár tölgyhöz hasonlítható. A nyugdíjas szátoki tanító múlt év szeptemberében töltötte be a hetvenedik évét. Hogy megfejthessük népszerűségének titkát, lapozzunk vissza életében legalább egy fél évszázadot.- Szegény családból származom — mondja az ízes szavakat. — Gyerekkoromban sok elbeszélést hallottam a szüleimtől. Egyszer Hényel- pusztón Sisa Pista bezörgetett a dédnagyapámhoz. Mondja neki; „Marci bátyám, adjon már egy birkát." Oda is adta az öreg. Ilyen történetekkel töltöttük ki a hosszú téli estéket. Aztán elérkezett az idő, amikor pályát kellett választanom. A keresztapám tanító volt Erdőkürtön, ott születtem, éltem én is. Ű befolyásolta a szüléimét, hogy legyek tanító. Később megbarátkoztam ezzel a gondolattal. így kerültem a szegedi tanítóképzőbe. Akkor még nem választották szét a kántor- és a tanító- képzést. Az intézetben kevesen voltunk szegény gyerekek. Szorgalmammal pótoltam a tudásbeli különbségeket. Végül 1937-ben végeztem. Abban az időben nem várták tárt karokkal a végzett tanítókat. Sokan állástalanul utcát söpörtek Pesten. Három évig nem pályázhatott senki. Kalcsó József Erdőkürtön a fadepó mellett kapott munkát — segéder dészként dolgozott egy évig. Közben értesítették, hogy Er dőtarcsán beteget kellene helyettesíteni. örömmel vállalta az egész napos tanítást. Dolgozott két ember helyett. 1939 őszén nagy lehetőség adódott számára. Végleges állás várta Szátokon. Kis táskával a hóna alatt, gyalog érkezett a faluba.- A háború alatt szakszolgálatosként tanítottam a gyerekeket - folytatja. - Negyvennégy októberétől 45 márciusáig nem volt tanítás. Májusban elment a front. Ab- bari az időben a (jelenlegi) kultúrházban tanultak a gyerekek. A tanulók fejőszékeket hoztak, hogy le tudjanak ülni. Szereztünk egy barna vaságyat, amelynek az elejevége lemezzel volt borítva. Nagyon jól fogott rajta a kréta — kineveztük táblának. Nem keseregtünk a nehéz körülmények miatt. A tanítás mellett maradt ideje, energiája színjátszó csoportok szervezésére. A fiatalok nappal a földeken dolgoztak. Este fáradtan, mégis örömmel jártak a próbákra. Nagy sikerrel játszották a népszínműveket - mindig wémmmmk ’tele volt a terem. Évente két* előadást tartottak. Bemutatták például a Lúdas Matyit és a Falu rosszát. Kalcsó József petróleumlámpa fényénél kézzel másolta a példányokat, hogy jusson minden szereplőnek. A színpadot kocsioldalakból készítették. A lányok lepedőből varrták a függönyöket. Menyecskekórus is működött a faluban. Szerette a közösséget, a pezsgő életet a tanító. Mondja, hogy az előadások alatt végigfutott a víz a hátán, annyira beleélte magát a darabokba.- Nagyon sokáig tanítottam Szátokon, de ha visz- szogondolok égy pillanatnak tűnik az egész. Vigyinszki Vendellel, az iskola jelenlegi vezetőjével, 19 évig dolgoztam együtt. Sajnos, a felsőt elvitték. Annak viszont örülök, hogy az alsó tagozat itt maradt. Iskola nélkül csonka a falu. Tanítványaim közül, nagyon sokan lettek tanítók. A számát sem tudom megmondani a főiskolát végzetteknek. Nem tehetek meg tíz lépést sem, hogy ne találkoznék a környéken valarrtelyik tanítványommal. Jó érzés, ha rámköszönnek. Kalcsó József negyven évig tanított. Szátokon. Tíz éve ment nyugdíjba. A sors fintora, hogy nyugdíja után egy hónappal megbetegedett - vesére műtötték. Amíg tanított egyetlen napot sem hiányzott az iskolából. Amikor Szátokra került, azzal kezdte ténykedését, hogy összetörte a verésre készített pálcát. Nem volt rá szüksége, úgy iJ fegyelmet tartott. Nem véletlenül állapította meg odakerülése évében az egyik ellenőrzés: „A fiatalemberen látszik, hogy rendét csinál." Vallotta, vallja a mai napig, a szép szó mindennél többet ér. Igazának ékes bizonyítéka, egyetlen tanítványa sem bukott meg az élet nevű tantárgyból. Személyes példa- mutatása gyümölcsözött. A gyökerek belekapaszkodtak a szátoki földbe. A tanítványok bátran nekitámaszkodhatnak a törzsnek, mert erős Kalcsó József szellemisége. Adóm Tamás Barna vaságy voli a fábla | A szátoki tanító példamutatása LEHET-E SZÍV NÉLKÜL ELŐRELÉPNI? A nemzetiségi nyelvoktatás jelenkori problémáiról ■ A?, ember választhat magának országot, hazát — rokonszen vének függvényében —, de anya- nvelvet. sohasem. S mint ahogyan a saját születésé" • be. rokonságának roegvá- ' lasztásába nincsen beleszólása senkinek, úgy az anyanyelv sem választható. Még akkor sem. ha később valamiféle, jobbára külső hatások nyomán az adott nvelvtől. értékelésétől és használatától eltávolodik... Ám- legyenek az általánostól, az egészségesnek mondott helyzettől és állapottól eltérő különbözőségék. az anyanyelv lényege örökre •megmarad: méz az. égi muzsikája fülnek. embereket és népeket megkülönböztető és összekötő kanavász. A felvilágosodás korában, a nemzetté válás kezdetén irta Bessenyei György. a testőr-költő egyik röpiratá- ban: „Minden nemzet a ma~ Pa nyelvéről ismertetik meg leginkább; ... micsoda szomorú, elvettetett és gyalázatos sorsa lenng az egész Nemzetnek anya nyelv nélkül.” ■ A fennköit szavak és gondolatok talán idegenek sokat próbált és sokat látott századunkban, az ' érzelmeket közömbösségbe, rosszabb esetben durvaságba rejlő, jelenkorunkban, mégis helyénvalónak érzem, hiszen magyarázatát adják mindazoknak az erőfeszítéseknek és tetteknek, amelyeket hosszabb ideje, évtizedünkben egyre erősödő és szélesedő mértékben teszünk — a párt- és az állami vezetés különböző tömegszervezetekben tevékenykedő. vagy azon kívül álló. minden tisztességes ember — a hazánkban élő nemzetiségek érdekeinek és jogainak a kifejezéséért és érvényesüléséért. Ennek a tevékenységnek,, volt egyik .jelzőköve a Hazafias Népfront Nógrád Megyei Bizottsága salgótarjáni székiházában tartott értekezlet. amelynek felszabadult, nyílt légkörében a megyei nemzetiségpolitikai munkabizottság javarészt nemzetiségi tagjai cseréltek véleményt — többek között — a nemzetiségi nyelvoktatás helyzetéről. A krónikásnak, aki esetenként vesz csak részt efféle összegzéseken, jólesett hallani azt az egyöntetű véleményt. amelyet leghangsúlyosabban Cserényi János, a szlovák nemzetiségű Luciáivá általános iskolájának igazgatója fogalmazott meg: már a decemberi nemzetiségi kongresszus előtt olyan szabad széliem és autonóm cselekvési lehetőség volt érezhető, amely egyedül" • álló a kongresszusok eddigi történetében; s a nemzetiségi oktatás és közművelődés helyzetének témájában sem olvasott még hasonló alaposságú és széles kitekintésű jelentést. ■ E tényekből kiindulva állapította meg: kedvező irányú megújulását látja a megyei nemzetiségi ' politikának is. S ehhez a gondolatkörhöz köthető a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége munkatársának észrevétele: Magyarországon Nógrád megyében a legátfogóbb, a legjobb a nemzetiségek közművelődési élete — amihez nagyon kívánatos lenne a nemzetiségi nyelvoktatás színvonalának a felzárkóztatása. Persze a többet akarás- . ban, a javítás igényében nem ^az elért eredmények lebecsülése. vagy éppen negligálása jelentkezik, pem is elfogult, nyugtalan türelmetlenség. Nagyon is reális vágya és szándéka ez annak a körülbelül 15—20 ezernyi, magát szlovák vagy .német nemzetiségűnek valló honfitársunknak. aki Nógrád megye 24 községében él. Akaratukat, törekvéseiket v ugyanazok az érzelmek és gondolatok élesztik és motiválják, mint bennünket magyarságunkat illetően, mint amelyek alapján Bessenyei György idézett mondatát papírra vetette. Tagadhatatlan, hogy a nyolcvanas évtizedben gazdagodtak a szlovák és német nyelvtanítás személyi és tárgyi feltételei, hogy a nemzetiségi nyelvtudás és hagyományok őrzésében az iskolák mellett a közművelődési intézmények, a könyvtárak, a különböző szervezetek és intézmények rendkívül sokat tettek, érzékelhető eredménnyel. Egy gondolkodó nemzetiségi számára azonban nincs megállás. Azt szeretné, ha gyermekei korszerű tankönyvekből, megreformált tanmenet szerint és minél alaposabban. minél használhatóbban sajátítanák el anyáik és apáik, nagyszüleik nyel' ’ vét. Azt szeretné, ha a leg-’ modernebb eszközökkel rátermett, az eddiginél is felkészültebb tanárok tanítanának — o nyelv mellett a, nemzeti azonosság felismerésére és öntudatos, méltóságteljes vállalására. Ebben nem csekély a feladata a nemzetiségi nyelvet oktatóknak, az iskolák vezetőinek. magyarnak, szlováknak és németnek egyaránt. Hiszen mindenféle vélt vagy valós sérelem illetve érdek ellenére egymásra utaltak vagyunk Közép-Kelet-Európának ebben a gyakran gyű- löltségbe taszított, vérrel áztatott szeletében. Sokan alig. vagy rosszul beszélik anyanyelvűket. Leginkább még az idősebbek (tájszólásban) és a gyerekek. akik az óvodákban és az általános iskolákban az irodalmi nyelvet tanulják. Vonzóbbá kellene tenni — s erre van elképzelés a megyében, mint ahogyan a fejlesztés számos területére még — s tanulást a középiskolások számára. De ez aligha lesz si*, keres a pedagógiai és az általános emberi hozzáállás gyökeres megváltoztatása nélküli. Hinnünk kell, hogy bármilyen nyelv tudásával nagyobb az értékünk, több az emberségünk. S tennivalóink végzése közben ne feledkezzünk meg arról, amire a vanyarci tanácselnök asszony Hugyecz Andrásné figyelmeztetett: szív és érzelem kell a jó munkához! Néíkülük valóban féloldalas minden cselekedetünk. Sulyok László Tóthné Fekete Ilona: „Az első időket végigsirattam’'
