Nógrád, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-04 / 54. szám
1989. MÁRCIUS A.. SZOMBAT NOGRAD 5 Gyulai Líviusz, az animációs rendező A vezérszólam - a dokumentum Gondolatok a XXI. magyar filmszemléről Igencsak kétféle arcot mutatott — miként már évek óta nem egy esetben — a magyar filmek februári szemléje. A magyar filmművészet ugyanis a mostani, sorrendben XXI. filmszemle tanúsága szerint is végérvényesen két nagy folyamra bomlott: egy szinte folyamatosan válságokkal küszködő, ezernyi belső anyagi és személyi megosztottsággal sújtott játékfilmes áramlatra, s egy másikra: a szinte egységes rendezőelvek és igazságfeltáró szenvedély alapján készülődő dokumentumfilmekére. Az idei filmszemle valójában ezeken a főágakon belül is néha ellentmondásos képet mutatott föl, hiszen még például a játékfilmes mezőny legtöbbet emlegetett, díjakkal is kitüntetett egyik jeles alkotása, Bereményi Géza Eldorádó-ja valóban friss. 1988-ban elkészült mű, addig a másik, az utóbbi évtized talán koros alkotásának is nevezhető Álombrigád, Jeles András filmje nem kevesebb, mint hat éve dobozban várt bemutatásra. Az öt nap alatt a Budapest Kongresszusi Központ ban lepergett munkákat azonban mégsem a játékfilmes mezőny határozta meg elsősorban. A stiláris és gondolati megújulás jeleit ezekben csak az igazán odafigyelő, értő nézők fedezhették feL- s kevés volt ez alkalommal is a friss szemléletű, fiatal szerzők által jegyzett alkotás. ígéretesnek tetszett Enyedi Ildikónak Az én XX. századom című játékfilmje, korrekt, összefogott, drámai mű volt a most már harmadik játékfilmjével a közönség elé álló Tímár Péter Mielőtt befejezi röptét a denevér című alkotása, és tagadhatatlan részletértékekkel tűnt föl Lányi András Jókai-pa- rafázisa, Az új földesúr. De annyit nyugodtan, még egy futó értékelés keretei között is elmondhatunk, hogy a mai magyar játékfilm sok tekintetben amolyan megújulás előtti állapotban él mégHazánkban a 13. népszámlálásra — a Népköztársaság Elnöki Tanácsa döntése alapján — 1990-ben kerül sor. A népszámlálás gyakorlati végrehajtásáról — a Központi Statisztikai Hivatal irányítása mellett — a helyi tanácsok gondoskodnak. Az összeírás során az adatgyűjtést, az információk feldolgozását és tárolását az állampolgár' >k személyiségjogainak messzemenő védelmével szervezik • meg. Az Ugyanakkor igazi kivirágzásról tettek tanúságot a szemlén látott dokumentumfilmek. A legjobb hagyományok felelevenítésével ezek a munkák olyan feladatot végeznek el nemzeti múltunk tisztázásával, a fehér foltok feltérképezésével, amelyet ma még a történet- tudományi kutatás is c;ak irigykedve emlegethet föl. S hogy e dokumentumfilmes áramlattal szemben ne lehessen a kizárólagos múltba révedés vádját felhozni, az idei szemlén is láthattunk jócskán olyan munkákat, amelyek mai, mindennapi valóságunkról szólnak, nemegyszer éles hangon. Ilyen volt a Felmentés nélkül, Tényi István munkája, amely Kristály Gyula ózdi nyugdíjas nevezetes izgatási ügye kapcsán fontos társadalmi, politikai kérdéseket tett fel, vagy ilyen a szívinfarktus tényleges és leendő áldozatairól forgatott Magyar József-film a Lenullázott légió, ilyen a gyöngyöshalászi faluközösség demokratikus önszerveződési kísérletének sorsát nyomon követő Ez zárkózott ügy című, valóban merész és kiváló alkotás, amelyet Erdélyi János és Zsigmondi Dezső készített. A felsorolás a szemlén látottak alapján jócskán folytatható, kiegészíthető; a mai magyar dokumentumfilm a jelek szerint történelmünk mellé mind tudatosabban és erőteljesebben sorakoztatja föl a mát. mai életünket. A már csak terjedelmüket tekintve is igazán nagy formátumú munkák azonban ezúttal is történeti, történelmi témájúak, nemzetipolitikai útkereséseinkről, útvesztéseinkről szólnak. Sorsukban előkelő helyen szerepelnek a látottak között Ember Judit megrázó munkái, az egyik első poli- fikai koncepciós per — egy falusi rendőrgvilkosság történetét —- földolgozó Pócs- petri, vagy az 1953 novemberében romániai száműzetésbe vitt egykori pártvezetők — Nagy Imre és köre adatokat szigorúan csakis statisztikai célokra használják fel. Az összeírást sokrétű elő. készítő munka előzi meg. Közülük kiemelkedő fontosságú a területi feltérképezés; az utca-házszám-lakás- jegyzékék összeállítása, ezek pontossága ugyanis a teljes körű népszámlálás alapfeltétele. A címadatokat — az állampolgárok lakcím- bejelentései alapján — az Állami Népességnyilvámító — sorsát elbeszélő Menedékjog. A Gulyás testvérek kalandos körülmények " között forgatott szép, igaz munkája, a Balladák filmje pedig egy elsórvadó, elsorvasztott világot, az erdélyi magyarság népi és művészeti hagyományait örökítette meg az utókor számára. Sára Sándor Csonka Be- reg című alkotása azokról a férfiakról szól — elsőként a magyar filmtörténetben —, akiket 1944 végén Kelet-Magvarországról vittek el a szovjet csapatok szovjetúnióbeli munkatáborokba, embertelen körülmények közé, s akik közül oly sokan soha nem térhettek vissza. Gyarmatiig Lívia és Böszörményi Géza Recsk 1950—1953 című dokumentumfilmje viszont megrázó alapossággal és a mának szóló eltöprengésre okot adó gondolatokkal beszéli el a valamikori titkos kényszermunkatábor történetét, megszólaltatva az egykori foglyokat és valamikori rabtartóikat egyaránt. A tavalyi játékfilmszemlén bemutatott Faludy György- portréfilm horizontját nyitotta szélesebbre ez a mostani recski film, amely egyértelmű elismerést kapott a közönségtől s a szemle zsűrijétől is. A szemle ötödik napjának végén, mérleget készítve, úgy tetszett: a magyar játékfilmművészet az utóbbi években történt átszervezések és a gazdasági gondok közepette átformálódott ugyan, de igazi, vitathatatlan eredményekkel még adósunk. A dokumentum- filmes műhelyekben viszont — s ezt a versenyfilmek mellett a kongresszusi központ folyosóin elhelyezett monitorokon pergő ezernyi más alkotás is alátámasztani látszott — egyre súlyosabb, egyre fontosabb munkák készülnek sorra- rendre. olyanok, amelyek — sokszor terjengősségük ellenére is — a magyar filmnek ezekben az években vezérszólamul szolgálnak. V. P. Hivataltól számítógépes listán kapják meg a tanácsok. Az elkövetkezendő hónapokban ellenőrzik, esetleg pontosítják, kiegészítik ezeket a listákat. E munka során szükségessé válhat a cí_ mek helyszíni ellenőrzése, alkalmanként az állampolgárok személyes megkeresése is. A KSH kéri, ne tekintsék ezt zaklatásnak, lehetőség szerint segítsék, támogassák a tanácsi dolgozók munkáját. Gyulai Líviusz grafikusművész illusztrációi — alkotójuk nevével együtt — szinte a szépirodalmi művek részeiként, észrevétlenül épülnek be az olvasó tudatába. Sokoldalú tevékenységének ez a domináns része élő kapcsolatot biztosít szá. mára a közönséggel. Sokan ismerik az illusztrátori életmű gerincét képező, gyermekkiadványokhoz készített munkáit is, melyek elsősorban a Móra kiadó mesekönyveiben láttak napvilágot. A legfrissebb: az Aka. démiai Könyvkiadó gondozásában megjelent, színes fametszetekkel illusztrált Baranyai népmesegyűjtemény. Jóval kevesebben ismerik viszont Gyulai Líviuszt, az animációs rendezőit. A művészt határozott személyiséggel bíró, életerős figurái vezették a számukra nagyobb mozgékonyságot biz tosító rajzfilm világába. Az 1976-ban készült Delfinia kirándulásra invitál, a felnőtteknél már csak a kiválasz. tot.t,ak számára járható terepre: a gyermekálmok világába, ahol eljátszhat például bárki a gravitációval. A Magyar Televízió számára készített Jómadarak című szatirikus sorozata után egy minden korosztály számára élményt kínáló, igazi szerzői animációs produkció következik. Új lakók címmel. A címszereplők háromtagú kentaurcsalád tag" jai, akiknek minden igyekezetük , ellenére sem sikerül közös fedél alatt élniük a bérház többi lakójával. A szóbeliséget tökéletesen mellőző műben lényeges gondolatokat körvonalaznak a rajzók saját szabálytalanságainkhoz való vi.szoÉ1 Zuglóban egy öregember. Ma már fehér bottal jár, mert megromlott a szeme a suszterszék mellett. De több mint ötven évig dolgozott a kaptafánál — a Nemzeti Színház cipészműhelyében. Idősebb Almásán Gyula élete, ahogy mondani szokták, „kész regény”. — Verespatakon, Erdélyben születtem éppen nyolcvan éve. Apám bányász volt, de én csizmadia lettem. Ab- rudbányán tanultam a cipészmesterséget. 1928-ban Nagyváradra mentem a Carmen cipőgyárba, ahol többek között az öreg királynő cipőit is készítettem. Két év múlva behívtak katonának, de onnan megszöktem, és a kukoricásban kúszva átjutottam Magyarországra. Élt egy nagynéném Rákosligeten, hozzá jöttem. Cipészműhelyben dolgoztam, amíg rám nem ragyogott a szerencse: bekerültem a Nemzeti Színházba. Ez 1938-ban történt, és a színháznak azóta is — ma már nyugdíjasként — tagja vagyok. — Milyen volt az akkori Nemzeti Színház? — Tele volt nagy színészekkel. Sose felejtem el, először Uray Tivadarnak és Csortos Gyulának csináltam cipőt. Ez afféle vizsgának nyűnkről, egyéniségünk vállalásáról is. Gyulai Líviusz legújabb animációs munkája ismét a kicsinyeknek készül. A Fifi kalandjai című, tizenhárom részes sorozatot 1989 első negyedében adják át a megrendülőnek, a Magyar Televíziónak. A munjka színhelyén, a Pannónia Film Vállalat kecskeméti műtermében beszélgettünk a rendezővel egyéni és közös feladatokról-, a műhelymunkáról. — Mit jelent az ön számára grafikai műtermének hermetikus csendje után a problémáktól, nézetkülönb - ségektő.1 sem mentes közös munka? A — Inspirációt, élményt, de elsősorban az egymásért va. ló felelősség kellemes terhét. — Nem az első eset, hogy alkotói műhelyében a kultúrtörténet távoili képviselői adnak egymásnak — nem ritkán egyetlen figura kontúrjain belül is — találkozót, Fifi, a gyermek kentaur azonban e távolságot illetően, alighanem a listavezető. Kifejezetten erre a sorozatra született, vagy pedig volt már előzménye az űrből érkezett, mitológiai ősök örök. ségst is hordozó figurának? — Az Űj lakók című filmemben szerepelt az a ken- taurcsialád, melynek csemetéje adta az ötletet. Fifi, az égiek között is nyughatatlan, rosszcsont kentaúrfiúcska, gyanútlan és tulajdonképpen ártatlanul keveredik bele a számára megmagyarázhatat. lan földi dolgokba. Minden epizód új problémák köré épül, melyekben mindig más-más módon mutathatja meg, hogy mire képes. Különleges tulajdonságai egy számító cúgos cipő volt. Az igazi sztár a felejthetetlen Bajor Gizi volt. Ma is emlékszem arra az aranyszandálra, amit A kaméliás hölgyhöz készítettem neki. Jávor Pálnál ettem először pirított májat életemben. Volt olyan előadás, amihez 24 pár cipő kellett. Nagyajtay Teréz, a „Terka nagysága” volt a jelmeztervező, így a cipők legfőbb felelőse is. Cipészként véglegesítettek, de plusz két pengőért esténként öltöztetést is vállaltam. 1942-ben kivittek a frorítra, egyenesen Lembergbe, innen vitték a Don-kanyarba az embereket. Csodával határos módon nem fagytam- meg abban a rettenetes visszavonulásban, 1943. január-februárjában. Március 15-én értem haza. A színházon belül a Major —Gobbi-féle csoporttal rokonszenveztem, bár a pártba csak 1945-ben léptem be. De 1944-bep, amikor Kiss Ferenc ki akarta telepíteni a átlag gyereknél sokkal védettebbé teszik. Szüksége is van erre, mert túlságoisain naiv, és sokan visszaélnek jóindulatával!. — Mivel a szereplők nem szólalnak meg, a hangulatok, érzések árnyalásában különlegesen nagy szerepet kap a zene. — A zene ezúttal speciális, szervező módon, vesz részt a munkában. Kiderült, hogy nem nehezíti, hanem a várakozással ellentétben, könnyíti az animálást- A nézőnek, reméljük, hasonlóképpen a segítségére lesz To.rn.sits Rudolf zenéje, hogy erre a látvány, és mozgás- világra hangolódjék. Ez a zene ugyanis ragtime-muzsi. ka, mely követni képes különleges rugalmasságával a lassú, de a gyors eseményeket is. — ön azok közé az alkotók közé tartozik, akik a már említett ifjúsági könyveken, dia. és animációs fii. mek en k eresztül i s igen sokat találkoznak a gyerekekkel. Ennyi műfaj tapasztalatait felhasználva, mit tart fontosnak, amikor erre a korosztályra figyel munka közben? — A legfontosabb, hogy minden körülmények között tartsuk tiszteletben a gyerekek különlegesen jó abszt- rahá.ló képességét. Ha natu. rális mintákkal, elavult sémákkal vesszük körül őket, éppen az alkotó invenciót fogjuk kiirtani. Legkellemesebb élményeim gvermekpá- lyázatok zsűrizéséhez kapcsolódnak, mindig öröm találkoznom a legkisebbek munkáival, melyek azon frissi. ben és hatalmas bátorsággal dolgozzák fel a számukra fontos élményeket. színházat, azok között voltam, akik meghiúsították ezt az akciót. — Hogy alakult a sorsa a felszabadulás után ? —■_ Felejthetetlen napok voltak, amikor 1945 februárjában stráfkocsikon hordtuk. ki a törmeléket a régi Nemzetiből. A ruhákat és a bőröket elrejtettük. Szerencsére tudtam románul és oroszul, és volt egy karszalagom Teatru Nációnál felirattal, ez mentett meg a „malenkij robottól”. 1950- ben összevonták a színházi műhelyeket, de ez később megszűnt, és mindenki visz- szakerült az anyaszínházhoz. Sokszor hívtak máshová, de el sem tudtam volna képzelni az életemet a Nemzeti nélkül. Ma is mindenkit ismerek a műhelyekben és az öltözőkben. Csak hát rengeteg embert eltemettem az utóbbi években, köztük Gobbi Hildát, akinek személy szerint is sokat köszönhetek. Minden karácsonykor meghívnak a színházba, és ott voltam a Nemzeti 150 éves jubileumán is. Ez a hűség az életem része: nemcsak ötvenéves szerszámaim vannak, hanem a Nemzetihez való tartozásom is fél évszázados. É. E. Népszámlálási előkészületek ÜJ HELYEN A PÁSZTÓI KÖNYVTÁR Január végétől átmenetileg új helyiségbe (az MSZMP körzeti épületébe) költözött Pász- lón a városi könyvtár. A közel 50 ezer kötet könyvet 3 helyi ségben helyezték el. Külön termet kapott a gyermek- és íeinöttrészieg, valamint az olvasóterem. . — bp —
