Nógrád, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-08 / 57. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLV. ÉVF., 57. SZÁM ÁRA: 4,30 FORINT 1989. MÁRCIUS 8., SZERDA Ülést tartott az IUISZIIIIV* Központi Bizottsága Kedden délelőtt 9 órakor Grósz Károly főtitkár elnökletével — Jászai Mari téri székházában — összeült a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága. Az ülésen meghívottként részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára, a KB osztályvezetői, a megyei, megyei jogú pártbizottságok első titkárai, a budapesti pártbizottság titkárai, az Or­szággyűlés elnöke, továbbá a központi sajtó vezetői. A Politikai Bizottság nevében Grósz Károly üdvözölte a Központi Bizottság tagjait, majd a testület döntött a tanács­kozás napirendjéről. 1. A Magyar Szocialista Munkáspárt akciótervére vonatkozó javaslat — elő­adó Berecz János, a Központi Bizottság titkára; 2. Tájékoztató időszerű nemzetközi kér­désekről — előadó Szűrös Mátyás, a KB titkára; 3. Különfélék; 4. Személyi javaslat. ■■ -------- -----------h B erecz János előadói "*T « J Ü" "" " * Ha kezdődik az Orsiággyűlés márciusi ülésszaka Ma délelőtt 10 órakor megnyílik az Országgyűlés márciusi ülésszaka, amelyet az új házszabályoknak megfelelően most első ízben a parlament elnöke hí­vott össze. Az utóbbi csaknem másfél év intenzív jogszabályalkotó tevékenységét folytatva ez alkalom­mal is többnapos megfeszített munka vár az auto­nómiájában erősödő törvényhozó testületre. Mi férfiak nem vagyunk mindig jók, de sokszor nyújtófázni* valók, ha nem lehet bírni tovább a hülyeséget, a szemte" len csibészekét; mert lejárunk a kaszinóba, s utána rikatunk, mert a hét végén elsőbb a meccs, az a rongy csapat, s ha néha otthon, akkor mindig az újság meg a karosszék, a ká­vé meg a kész ebéd, mégse jó ahogy van, morgunk, ha nincs miért, de elvárjuk a körülugrálóst, a kiszolgálást: mert ki szebb az ördögnél, már nagy legény, ugye erős, ügyes, a feje se üres, de fehér holló, ha a kenyeret egyenesen levágja, ha a tányért törli, nem töri, vagy képes az ingét kivasalni, óm ettől még okos, mindenhez jobban ért, s mint szól az ellenhangokért: nyugi, édes, ezek férfidolgok... De higgyétek el, kedves leánykák, lányok, hölgyek, asszo* nyok, anyák, nagymamák, dédikék, neveletlen csitrik, könnyű* hölgyikék, nélkületek semmire se mennénk! Nem lenne kinek okozni idegességet, bajt, fájdalmat és keserűséget; honnan lenne kikészítve reggel éles nadrág és vasalt ing, ki töl* tené fel az éléskamrát, ki ráncigálná a srácot oviba vagy isibe, ki húzná fel este a vekkert, és ki húzná le a cipőnkéi kába hangulatunkban? Ki takarná hideg derekunk, borogat* ná lázas homlokunk? S ki lenne a házisárkány, zsörtölő* dő vén boszorkány? S hová tűnne a szépség és frissesség, a vidámság, üdeség? Kitől jutna mindenre a fizetés? És ki adna bíztatást, bátorí* tást? Kitől kapnék kosarat? Kinek karja csüggne vállamon? S kinek feje pihenne vál* Iámon? Kedves leánykák, lányok, hölgyek, asszonyok, anyák, nagy* mamák, dédikék. Térdet és fejet hajtunk... Bécsben Szovjet—amerikai külügyminiszteri megbeszélés Bevezetőjében emlékezte­tett arra, hogy a májusi ér­tekezlet óta eltelt időszak­ban a párt vezető testületéi — ha néha megkésve is, de — rendszeresen foglalkoztak a legfontosabb politikai, gaz­dasági kérdésekkel, fejle­ményekkel. Mind gyakrab­ban merülnek fel más olyan problémák is, amelyekhez egy politikai pártnak a vé­leményét és a viszonyát ki kell alakítani. Az MSZMP így számos kérdésben külön- külön dolgozta ki a részle­tesebb álláspontját. Egyes esetekben pedig még adós a politikai válasszal. Gond azonban, hogy mindezek nem kapcsolódnak egymás­hoz egy összefüggő politikai, gondolkodási, cselekvési rendszerben. A közvélemény számára ez a helyzet, a po­litika formálódásának ez a módja nehezen áttekinthető­vé vált. A párttagság ugyan­ilyen problémák előtt áll. Sőt részére még a politika képviselete is néha gondot okoz, hiszen csak részleten­ként ismeri meg. Ebből is fakad bizonytalansága, be- feléfordulása, s ami még sú­lyosabb gond: a társadalom irányában tapasztalható cse- lékvési bizonytalansága. Mindezek következtében elemi erővel tört fel a párt­tagság igénye egy világos, közérthető és követhető poli­tikai program iránt — ez a Központi Bizottság legutób­bi ülésén egyértelműen meg­fogalmazódott. Az is vilá­gossá vált, hogy most olyan cselekvési programra, szán­dékaink kinyilvánítására van szükség, amely tartós törekvéseken alapul, de rö­vid távra szól. Ebből követ­kezően nem vállalhatja .fel a 15—20 éves távlatú stra­tégia megalkotását, amelyen Pozsgay Imre vezetésével bi­zottság dolgozik. A Politikai Bizottság javasolt program- tervezete ugyanakor a stra­tégia irányaival szerves kap­csolatban áll. A továbbiakban a prog­ramról szólva Berecz Já­nos hangsúlyozta: felvállal­ja, hogy egy politikai párt­nak a magyar nemzet érde­kében, a legfontosabb idő­szerű kérdésekben megfo­galmazott cselekvési prog­ramja legyen. Ez egyben a soron következő választások­ra lehet kiindulási alap, orientációs irány. Közzété­telével az a szándék, hogy a párt és a társadalom kö­zötti viszony új, követhető és mindenki által ellenőriz­hető, a gyakorlatban is ér­telmezhető tartalmat kap­jon. Vagyis az állampolgár döntsön arról, hogy felisme­ri-e benne az egyéni, a kö­zösségi és a nemzeti érde­keit. Az MSZMP tagjai pe­dig e program ismeretében, birtokában képviselhetik po­litikánkat. Miitől a mi pártunké te­hát ez a program? — tette fel a kérdést az előadó. Me­lyek azok a jegyei, amelye­ket mi vállalunk és képvi­selhetünk? A program egye­temes és nemzeti irányadó értékei a szabadság, az igaz­ságosság, a szolidaritás. Mi ezeket az eszmékéit, ame­lyeknek a középpontjában az egyes ember áll, vissza akar­juk helyezni szerves, termé­szetes társadalmi környeze­tükbe, és megvalósítható tar­talommal. Szabadságeszmé­nyünk a személyiség önálló­sága, az emberi jogok érvé­nyesülése. Azoké a jogoké, amelyekben az ember sza­badsága a társadalom ter­méke, s nem a politika ado­mánya, Az egyéni szabad­ságra épüljön a nép szabad­sága. — Felfogásunkban az igaz­ságosság az esélyek egyenlő­ségére való törekvést jelen­ti, fejtette ki a Központi Bi­zottság titkára. Azt, hogy a törvények valóban és ne csak kinyilatkoztatásokban vonatkozzanak mindenkire. Az egyenlő esélyt a hata­lomban való részvételre, a munkához való jogban, a tu­lajdonformákban, a kultúrá­ban, a szociális biztonság­ban egyaránt képviseljük. Meg akarjuk állítani az el­szegényedést és megakadá­lyozni a gazdasági hatalom mindenféle koncentrálódá­sát. A szolidaritás eszméje a szabad, autonóm egyének és közösségek összetartozásá­nak érzése, cselekvésük mo­tivációja. Beletartozik a társadalomnak, a közössé­geknek egymásért vállalt fe­lelőssége és az egyes ember melletti kiállása. — Az értékek valóra vál­tásának csak egyetlen útja lehet: a demokrácia. Meg­győződésünk, hogy ezek az eszmék a szocializmus ki­épülésével teljesedhetnek ki. Ezért azonban cselekedni kell és pártunk cselekedni akar. Politikai programjá­nak középpontjába állítja a nép akaratát kifejező poli­tikai rendszer kiépítését, a jogállamot, az egyén és a közösség biztonságát, a kor­szerű, Európában és a világ­ba beépülő hatékony gazda­ságot. A szellemi alkotómun­ka felszabadítását. Nem le­hetünk többé szűkkeblűek s politikai vakok! Mozgósítás­ra, előírásra újat alkptni le­hetetlen. Valamennyi alkotó elme javaslataira, felelős cse­lekedetére van szükségünk, hogy megoldásokat találjunk problémáinkra — szögezte le beszéde az előadó, majd emlékezte­tett arra a történelmi tény­re, hogy a Magyar Szocia­lista Munkáspárt egyesült párt. Értelmezése a továb­biakban nem lehet formális. Az egyesülés eredeti szelle­méhez kell visszatérni, meg­tisztítva azt a hozzá méltat­lan politikai játszmáktól és cselekedetektől. Ki kell mon­dani végre: magunkénak valljuk a egyesülésbe ho­zott gondolatiságot. Ha elvi politikát folytatunk, akkor nincs jogunk mást tenni. A párttagság elé terjesz­tendő cselekvési program- javaslatban az erősödő szo­ciáldemokrata és a reform- kommunista szellemiség öt­vöződik. A szociáldemokrá* cia százéves múltjában és jelenlegi teljesítményében is mélyen gyökeredzik a de­mokratikus magatartás, a bohyolult társadalmi jelen­ségek árnyalt, összetett megközelítése és kezelése, az egyén, az emberi jogok tisztelete. Nagy értéke a szociáldemokrata mozgalom­nak a nyitott politizálás, a társadalom széles rétegei­vel való kapcsolattartás ké­pessége — állapította meg Berecz János, s a több mint 70 éves magyar kommu­nista mozgalom kiemelkedő értékeiként sorolta a' moz­galmi szervezettséget, az el­vek iránti elkötelezettséget, a közösség tiszteletét, az önfeláldozást, a társadalmi rendszer viszonyaiban törté­nő változtatás bátorságát. Hozzátette: ez a mai ma­gyar valóságban a radiká­lis reformokat jelenti. Ezért a reformkommunista maga­tartás és szemlélet érvény­re juttatása a pártban nem elsősorban szűkén vett moz­galmi, hanem nemzeti ér­dek. Néppártként nem is tehetünk mást, mert ha a nemzet választani fog, sa­ját sorsa érdekében a kö­vetkezetes reformok párt­ját választja majd. Az MSZMP tehát legyen hű önmaga határozott, reform- vonalához. Ennél több nem kell, ennél kevesebb pe­dig politikai hitelvesztés. A cél tehát a demokratikus- szocializmus megteremtése, amely társadalmunk mai helyzetében, a jövőnkért ér­zett felelősségben a párt tagjai számára becsülettel felvállalható politikát jelent. Erre alapozva túljuthatunk az önmagunkat gyötrő idő­szakon, hogy ismét önbiza­lommal nézzünik előre. — Sajátosan MSZMP-prog- ramot készítünk azért is, mert a saját múltunkklal való nyílt, kritikus szembe­nézésre törekszünk — hang­súlyozta, utalva arra,, hogy a cselekvési program meg­változtatja az alkotóját, a pártot is. Történelmi kö­telezettség, hogy az MSZMP meghatározó felelősséget vál­laljon a válságból való ki­törésben. Ennek érdekében szakítani kell a torz. egy­oldalúnak bizonyult politi­kai modell maradványai­val, s a pártnak el kell ha­tárolnia magát a korábbi politikai hibáktól, a szub­jektivizmustól, a következet­lenségektől és bürokráciá­tól. Attól, hogy a folyama­tosság hirdetésével végül is a mozdulatlanság és az apó* litikus magatartás vált prog­rammá. Ilyen módon vál­lalhatók azok az ellentmon­dásokkal is terhelt reform­tapasztalatok és a fejlődés több helyesnek bizonyult tendenciája és eredménye, amelyek az 1960-as éve­ket és a 70-es évek elejét jellemezték. — Sajátosan MSZMP-prog- ram ez azért is, mert gya­korlati teendőit tekintve nem akar felelőtlenül ígérni, mert a párt nemcsak elosz­tást ígér, hanem a források megteremtését is akarja. Akik e programot választ­ják, azok nem illúziókat, hanem a valóságot és így a biztonságot választják — je­lentette ki, hozzátéve, hogy a programtervezet — mint ahogy a párt eddigi gyakor­lata is — meghaladja az osztálykereteket. A fizikai és szellemi munkájukból élő dolgozók pártjaként, nép­pártként fogalmazzuk meg a programot, amely egyaránt fordul a munkásság külön­böző rétegeihez, az értelmi­séghez, az agrárgazdaság dolgozóihoz és a különböző nemzedékeikhez. Támasz­kodni kíván a termelésbe, a szolgáltatásba bekapcsolódó kisvállalkozókra, keresve az együttműködést az ország minden haladó erőivel. A társadalom mennél több ré­tege találja meg érdekeit, céljait a programban, a re­formokban, annál inkább le­het sikeres a párt. Tudomá­sul kell venni, hogy az úgy­nevezett „csendes” rétegek­nek ma is van véleményük és jól felismerhető érdeke­ik. Ennek hangot is adnak: konszolidált, számukra el­fogadható körülmények kö­zött — a szavazóurnáknál és a munkában. Rendezet­len, érdekeiket súlyosan, tar­tósan károsító viszonyok kö­zepette akár az utcán is követelik érdekeik érvénye­sítését. Érdekünk tehát, hogy szándékaink, programunk alapján már ma megtalál­juk, illetve erősítsük velük a kapcsolatokat — hangsú­lyozta. A gyakorlati tetteket kö­vetelő feladatokról szólva Berecz János megállapította: ma már nem elegendő pár­tunkban csak megújulni. Sokkal többről és másról van szó. Kétségtelenül köny- nyebb új pártot alakítani, mint a meglévő élére állni. A jövő belülről megvalósí­tott újraépítkezés a gyöke­res reformok jegyében. Ez az újjáépítés csakis egy mi­nőségében új, konstruktív programon alapulhat. Az MSZMP-nek programpárt- ként a szabadság, az igazsá­gosság, a szolidaritás értéke­(Folytatás a 2. oldalon) James Baker amerikai és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter kedden Bécsben megállapodott ab­ban, hogy május első felé­ben Moszkvában ismét ta­lálkoznak, s ott a Mihail Gorbacsov és George Bush első csúcstalálkozójának elő­készítéséről fognak tanács­kozni. A két külügyminiszter több mint egyórás megbe­szélést folytatott. Ez volt az első eszmecseréjük Baker hivatalba lépése óta. Sevardnadze elégedetten kijelentette: úgy véli, hogy továbbra is jó az együttmű­ködés, s bizonyára ez a mostani találkozó legfőbb eredménye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom