Nógrád, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-08 / 57. szám
2 NOGRAD 1989. MÁRCIUS 8., SZERDA est tartott az lUISZWIP Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) it hirdetve új politikai tartalommal kell megjelennie a politikai közéletben. Ebben a párt nem cél. A demokratikus szocializmusért vívott politikai küzdelem mozgalmi, szervezeti kerete és eszköze. Ebben a szellemben a párt képes önmaga újjáfogalmazására. Nem is tehet mást, hiszen benne él a magyar társadalomban, s május óta szüntelen önvizsgálata is készteti erre — mondotta, s felhívta a figyelmet arra: a különböző áramlatok ne egymás kiszorítására fecséreljék energiáikat. Ehelyett közös nevezőt találva a külöriiböző törekvések alkotó módon szolgálják a politika érlelését, a párt szerepének erősítését. Legyünk egységesek a sokszínűség elfogadásában, abban, hogy ez a párt cselekvési erejét szolgálja. A párt és a cselekvési program hitele nem a szavakon, hanem a tetteken múlik — erősítette meg a KB titkára. Azon, hogy a párt következetesen újjáépítse önmagát, mielőbb menjen végbe öntisztulása, erősödjön erkölcsi tartása, etikája, politizálóképessége. A programtervezet egyetemes és nemzeti értékei, valamint konkrét javaslataink kiindulási pontot nyújthatnak ahhoz, hogy a konzultációk politikai témakörei szélesebbé, megalapozottabbá, világosabbá váljanak — fejtegette a továbbiakban Berecz János. Már a KB tagjainak előzetesen megküldött írásos javaslathoz és a szóbeli kiegészítéshez fűzött kérdések kapcsán, s a vita során is a legteljesebb nézetazonosság mutatkozott meg abban, hogy az MSZMP-nek szüksége van átfogó, a korábbi 'értékeket és az új felismeréseket is tartalmazó, a stratégiai elemeket, valamint a konkrét feladatokat is a realitások talaján rögzítő, cselekvésre mozgósító programra. Ezt a párttagság is igényli, s nélkülözhetetlen a jelenlegi po- litkiai csatározások, s a későbbi választási küzdelmek során is. Ám, hogy a jelenlegi formában, szövegezéssel beterjesztett program a megfelelő-e, azt a legkülönfélébb módon közelítették meg az ülés résztvevői. Általánosságban a többség a dokumentum megfogalmazásait helyénvalónak ítélte, Szilágyi Tibor a programot minősítve kijelentette: az gondolatiságát tekintve óriási előrelépés a májusi pártértekezletet megelőző időszakhoz képest, történelmi jelentőségű anyag. Mégis, s ez a polémiában hangot kapott, olyan programot adni, amely — Med- gyessy Péter szerint — egyszerre szárnyaló és realista, új értékrendet teremtő, figyelembe veszi a társadalom adaptációs készségét, s a garanciákat is rögzíti, rendkívül nehéz. Ennek a megállapításnak igazsága felől nem hagyott kétséget egyetlen hozzászóló sem. Nagy Sándor az javasolta, hogy ne egy, hanem két dokumentum szülessék, a KB fogadjon el egy, az alapelveket rögzítő programot, amely hosszabb távra szól és emellett egy jóval konkrétabb, a választásokhoz kapcsolódó akciótervet, felhívást is. A Mire törekszik a Magyar Szocialista N Munkáspárt? című akcióterv iránymutató értékként rögzíti a szabadság—igazságosság— szolidaritás hármas jelszavát. Erről többen úgy vélekedtek, hogy e formula hasonlít a francia forradaCselekvési programunk egy olyan időszakban fogalmazódik meg, amikor átmenetben vagyunk a politikai pluralizmus, a képviseleti demokrácia, a jogállamiság rendszerébe. Most e folyamat kezdetén természetes, hogy a politikai mozgalmak, a pártok szervezetei között folyik az alku, az egyezkedés. Ebben a folyamatban néha disszonáns hangok is hallatszanak. Ilyen például az a kijelentés, hogy a fegyveres testületek dolgozói a jövőben nem lehetnek az MSZMP tagjai. A különböző szervezetek nem kor-’ látozhatják az állampolgárokat jogaik érvényesítésében — szögezte le. Egyetlen más szervezetnek sem lehet köze ahhoz, hogy kik az MSZMP tagjai. Minden állampolgár, munkahelyétől és hivatásától függetlenül, maga dönti el, milyen szervezetet támogat tagként, vagy szavazatával. Ugyanakkor óva intünk mindenkit attól, hogy a fegyveres testületeket a politikai versengés célpontjaként kezeljék, azokat függetleníteni kell a napi fpo- litikai harcoktól. Feladatuk a haza, a közrend, az alkotmány szolgálata. — A természetes állapot a jövőben az lesz, hogy a pártközpontok közötti politizálás súlypontja a képviseleti demokrácia intézményeiben, a parlamentben lesz, és a teljes nyilvánosság előtt, annak ellenőrzésével zajlik majd. lom jelszavára, ám most a konkrét helyzetben másra, többre van szükség. Berend T. Iván például javasolta, hogy jelszóként használják az „új fellendülést, demokráciát, szocializmust” hármasát. Nyers Rezső megfelelőnek tartotta az iránymutató értékek meghatározását, ám szorgalmazta, hogy valamilyen megfogalmazásban az értékalkotó munka tisztelete is kapjon helyet a sorban. Mórocz Lajos nehezen meghatározhatónak ítélte az igazságosság fogalmát, s a szabadság—demokrácia— összefogás” hármas jelszó alkalmazását kérte. Medgyessy Péter kifogá- sölta, hogy a program túl sok olyan ígéretet tartalmaz, amely az elkövetkezendő két-három év alatt nem valósítható meg. Ezzel összefüggésben többen, így Kovács Ferenc is azt firtatta, hogy a programban megfogalmazottakat milyen időtartamra vállalja a párt. Az időtényező fontosságát, a szükséges változások meggyorsítását húzta alá Medgyessy Péter, amikor kijelentette: ha az MSZMP időt veszít, akkor a társadalommal szemben követ el súlyos hibát. Mintegy erre válaszolva, Nyers Rezső azt állította: „Tőlünk emberektől1, kommunistáktól függ, hogy kinek dolgozik az idő. Annak dolgozik — folytatta —, aki rokonszenvet tud ébreszteni és határozottan cselekszik a társadalom érdekében.” Az idő nem részrehajló, annak dolgozik, aki a legjobban és a leghatékonyabban tevékenykedik — értett egyet Nyers Rezsővel Hollán Zsuzsa. Majd mindenki szóvá tette, hogy a programban nem kerülhető meg az MSZMP múltjához való viszonyának kifejtése. Medgyessy Péter szerint, ha nincs világos elhatárolódás a korábbi hibáktól, akkor a programnak nem lehet hitele. Deklarálni kell, mi az, amit vállalunk és mi az, mitől elhatároljuk magunkat — mondta. Ugyanakkor többen el— Cselekvési programunk egy mozgalom pártpolitikája. Ezt azért is elodázhatatlan tisztázni, mert a párt és az állam' szétválasztása szükségessé teszi, hogy szembenézzünk a párt és a kormány viszonyában rejlő új típusú problémákkal. A helyzet ellentmondásos. Jelenleg a mi pántunk adja a kormányt, ezért támogatni köteles a munkájában. Ugyanakkor a program több ponton eltérhet a kormányétól. Tehetjük ezt, hiszen azt pártpolitikai szempontok alapján alkotjuk meg, amely átfogóbb, nagyobb igényű lehet. A leghatározottabban támogatjuk a kormány erőfeszítéseit az új gazdaságpolitikai program kidolgozására, sőt éppen társadalmi céljaink elérhetővé tétele érdekében sürgetjük is azt. Tudjuk, hogy a kormányzat teljesítménye visz- szahat a párt befolyására is. Berecz János meggyőződéssel szólt arról, hogy e cselekvési program az ország érdekeit képviseli, éppen ezért nem a hatalom és a társadalom áll szemben egymással. E helyről is hívjuk fel a párttagságot, s ennek a közleményben adjunk is hangot, hogy mindenki tartson velünk. Ez azonban nem lehet kényszer. Mindenki, aki velünk kíván tartani, a meggyőződése, a programhoz való viszonya alapján dönthet — mondotta végezetül Berecz János. mondták, hogy a párt a most következő időszak politikai harcaiban vállalja múltját, jelenét, ne engedje elhomályosítani az elért eredményeket, és azt se, hogy helyes^ a párttagság által is igényelt törekvéseit kisajátítsák más szervezetek. A korábbi tapasztalatok ösztönözték a hozzászólókat arra, hogy megemlítsék, a program keveset szól a garanciákról. „A garanciák között — húzta alá Tétényi Pál, — lényegesnek kell tekinteni a párttagság százezres tömegeit, akiket meg tudunk nyerni ennek a programnak, s lényegesnek azt is, hogy a párt felismerte az elkövetett hibákat, kezdeményezte kijavításukat.” Nyers Rezső ezzel összefüggésben fontosnak ítélte leszögezni: sem az intézményrendszer, sem a jog nem lehet valódi biztosíték. Csak az emberi cselekvésben lehet hinni, így a program garanciája kizárólag az: milyen párt áll mögötte. Ez atttól is függ, hogy hitelt szerzünk-e magunknak, mint reformkommunisták — mondta. Megszámlálhatalan konkrét szövegmódosító javaslat is elhangzott a vitában. Nagy Sándor arról szólt, hogy a párt belső életének, viszonyainak módosulása mennyire garantálja a változásokat, egyúttal további tucatnyi kérdést például a tulajdonreformnak a gazdaság alkotmányosságának, a reálbér alakulásának, az antiinflációs politikának, a településfejlesztésnek a kérdését javasolta megválaszolni a dokumentumban. A vitában tizenkilencen mondtak véleményt, további öten (Barts Oszkárné, Ro- mány Pál, Duschek Lajos- né, Deák László és Marjai József) írásban adták be felszólalásukat. Berecz János rövid összefoglalójában hangsúlyozta : a felszólalók sok munkát adtak a szerkesztőbizottságnak, hiszen nem lesz köny- nyű a számos észrevétel, javaslat bedolgozása a dokumentumba. Rámutatott, hogy egy rövid távú programnál sem lehet eltekinteni a hosszabb időre szóló feladatok felvázolásától. Ugyanakkor hozzátette: a most megvitatott dokumentum nem választási program, csupán kiindulópontja lehet a választásokra történő felkészülésnek. Mivel a kormánnyal teljes mértékben össze kell hangolni a lépéseket, megköszönte a felszólalt kormánytagoknak a jobbító szándékú javaslatokat, nem titkolta azonban, hogy a jövőben lehetnek eltérések a kormány és a Központi Ezután Szűrös Mátyás tartotta meg tájékoztatóját időszerű nemzetközi kérdésekről. — A nyolcvanas évtized végére a magyar külpolitika is korszakhatárhoz érkezett. Helyzetünk alapvető ellentmondása ma az, hogy míg a nemzetközi politikai feltételek igen kedvező lehetőséget kínálnak egyre súlyosabbá váló belső problémáink megoldásához, a világ és Európa nemzeteinek közösségébe való betagozódásunkhoz, addig a világ- gazdasági helyzet alakulása drámai módon leértékelte nemzeti teljesítményünket, mérhetetlenül megnehezítette a nemzetközi munka- megosztásban való tevékeny részvételünket — hangoztatta a Központi Bizottság titkára, hozzáfűzve: cselekvésünk lehetséges irányát alapvetően meghatározza a KGST-együttműködés válsága is. A szervezet, amely ma a kétoldalú kapcsolatok kereteként működik, az olcsó és szinte korlátlan nyersanyag- és energiaszállítás megszűnésével már a hetvenes években elveszítette dinamizáló és védő szerepét. A KGST-kapcsolatok sok tekintetben konzerválják elmaradott gazdasági szerkezetünket. Hazánknak ezért alapvető érdeke fűződik a szervezet gyökeres megreformálásához. A kérdések kérdése azonban az, hogy Magyarország képes lesz-e minden tekintetben Nyugat-Európa együttműködő partnerévé válni. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy mi magunk mindent megtegyünk az együttműködésre alkalmas gazdasági szerkezet kialakításáért. A nyugathoz való kapcsolódás nem csökkenti — és nem is csökkentheti — számunkra a szocialista kapcsolatrendszer jelentőségét. Nem a szövetségeseinkkel folytatott együttműködés korlátozására, leépítésére kell törekednünk, hanem a nyugati állantokhoz fűződő kapcsolatainkat kell minél érdemibbé, minél tartalmasabbá tennünk. A szocialista együttműködés továbbfejlesztése változatlanul nemzeti érdekünk. A magyar külpolitika és a külpolitizálás azonban az ország belső fejlődésének szempontjából is korszakhatárhoz érkezett. Mindez igen nagy és felelősségteljes feladatot jelent. Pártunk azonban rendelkezik a megoldáshoz nélkülözhetetlen feltételekkel: a józan tárgyilagossággal, a kellő szellemi tőkével és tapasztalattal. A magyar külpolitika tekintélyt, megbecsülést szerzett hazánknak, pártunknak. Magyarország európai elkötelezettségének, az összeurópai megértés és együttműködés kialakításának, a földrész megosztottságának kiküszöbölése szellemében lépett fel a bécsi találkozón. Bizottság programváltozatai között, s ezeket vállalni kell. A zárszót követően Fock Jenő kért szót. Érvekkel támasztotta alá véleményét: a párttagság, de talán az egész nép kíváncsi az MSZMP mondanivalójára, ezért nem lenne célszerű a dokumentum nyilvánosságra hozatalával hosszabb ideig várni. Kérte, hogy a szerkesztőbizottság és a KB tanácsadó testületé két napon belül dolgozza át a tervezetet, a Politikai Bizottság pénteken vitassa A záródokumentumban foglalt minden rendelkezés valamennyi részt vevő állam számára kötelező. Magyar- ország azokat ilyen alapon fogja végrehajtani, és a végrehajtást számon kérni a többi részt vevő államtól. Nem fogadjuk el Románia „értelmező-fenntartási” nyilatkozatát, amely szerint válogatni lehetne a kötelezettségek között. A továbbiakban az elmúlt időszakban folytatott magas szintű megbeszélésekről szólt a KB titkára. Minit mondotta. Grósz Károly részvétele a világgazdasági fórum elnevezésű nemzetközi alapítvány davosi tanácskozásán ió lehetőséget kínált arra, hogy a nyugati világ jelentő^ politikai és gazdasági vezetőit tájékoztassuk a magyar Európa- politika és a hazánkban kibontakozó reformfolyamat fő vonásairól. — Az MSZMP, a magyar külpolitika, az elmúlt időszakban is megkülönböztetett figyelmet fordított a környező országokhoz fűződő jószomszédi kapcsolatainak ápolására — folytatta az előadó. — E törekvés jegyében került sor Grósz Károly elvtárs prágai és jugoszláviai munkalátogatására, valamint Németh Miklós elvtárs moszkvai tárgyalásaira és találkozójára az osztrák kancellárral. Grósz Károly elvtárs a CSKP Központi Bizottságának kezdeményezésére február 15-én Csehszlovákiába látogatott. Beható vélemény- cserét folytatott Milos Jakes elvtárssal, a CSKP főtitkárával. A megbeszélések jelentőségét aláhúzza, hogy miközben Csehszlovákia több szempontból legfontosabb partnereink közé tartozik, a szocializmus fejlődésének egyes kérdéseiről vallott eltérő nézeteink, a csehszlovák fél részéről tapasztalható bizonyos ideológiai-politikai fen rat a r tás ok hosszabb ideje nehezítik az együttműködésben rejlő lehetőségek teljesebb kihasználását. Az évek óta minden területen kiegyensúlyozottan, jelentősebb problémáktól mentesen fejlődő magyar— jugoszláv kapcsolatok jeleni tős állomása volt Grósz Károly elvtárs és Sztipe Suvar elvtárs, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége KB elnökségének elnöke közötti, február 27-i munkatalálkozó. Németh Miklós elvtárs február 13-án határ menti munkatalálkozón megbeszéléseket folytatott Franz Vranitzky osztrák szövetségi kancellárral. Osztrák részről nemcsak a kétoldalú kapcsolatok bővítésére készek, de elképzelhetőnek tartják bizonyos „közvetítői szerep” vállalását is más országok vagy országcsoportok felé. meg, s a dokumentumot szombaton hozzák nyilvánosságra. A Központi Bizottság — 9 ellenszavazattal — Fock Jenő javaslatát fogadta el. A KB-ülés napirendjének első pontját lezáró határozathozatalt követően a testület személyi kérdésről döntött. A KB tagjai elfogadták az Országgyűlés elnöki posztjára vonatkozó előterjesztést, amely szerint a tisztelt ház elnökének Szűrös Mátyást, az MSZMP KB jelenlegi titkárát javasolják. A szomszédos országokhoz fűződő kapcsolatainkban különösen fontos esemény volt Németh Miklós elvtárs látogatás a Szovjetunióban — állapította meg Szűrös Mátyás. Ez év február 1-jén Szöulban a magyar külügyi államtitkár és a dél-koreai kül- lügyminiszter jegyzőkönyvet írt alá a teljes körű diplomáciai kapcsolatok felvételéről és nagykövetek kölcsönös akkreditálásáról. Egyidejűleg gazdasági és kereskedelmi megállapodást kötöttek. — mondotta végezetül Szűrös Mátyás. Szűrös Mátyás előadói beszédéhez kapcsolódva Németh Miklós miniszterelnök tájékoztatta a testületet Mihail Gorbacsovval, az SZKP KB főtitkárával és Nyikolaj Rizskov kormányfővel tartott moszkvai megbeszéléséről. Mihail Gorbacsov kijelentette: tisztelettel és bizalommal tekintenek az MSZMP KB február 10— 11-i ülésén hozott döntésekre, mint olyan elhatározásokra, amelyek a sajátos magyar körülmények mérlegelésére alapozva keresik a megoldás útját. Bíznak abban, hogy ezek érett, jó döntések. A főtitkár — utalva arra, hogy a múlt értékelése náluk különösen gyötrelmes feladat — kitért az 1956-os eseményekkel kapcsolatos magyarországi vitákra is. Miként rámutatott, a leegyszerűsítés veszélyes, hiszen nem egynemű folyamatról volt szó, s mindnyájan tudjuk, mibe torkollott. Az MSZMP KB erre vonatkozó állásfoglalását higgadtnak, mértéktartónak nevezte. Németh Miklós beszámolt arról is, hogy Mihail Gorbacsov tájékoztatást adott a ‘ Szovjetunióban zajló folyamatokról, az elmúlt évek legfontosabb tapasztalataként említve, hogy évtizedes struktúrákat, politikai, gazdasági és erkölcsi viszonyokat nem lehet egy csapásra megváltoztatni. A célokat ki kell tűzni, s ezek érdekében cselekedni, de annak tudatában, hogy igen hosszú utat kell még bejárni. A Minisztertanács elnöke felidézte a Nyikolaj Rizs- kovval tartott találkozó során megvitatott főbb kérdéseket is. A két kormányfő egyetértett a KGST radikális megreformálásának szükségességével, ám ennek ütemét, s eszközeit illetően mutatkozott bizonyos felfogásbeli különbség is. Szűrös Mátyás rövid válaszát követően a Központi Bizottság egyhangúlag elfogadta ' a beszámolót, Németh Miklós kiegészítésével együtt. A KB végezetül áttekintette a március 15-i ünnepi előkészületeket. (MTI) Vita az előadói beszéd felett Szűrös Mátyás tájékoztatója időszerű nemzetközi kérdésekről
