Nógrád, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-15 / 63. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! |AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA | XLV. ÉVF.. 63. SZÁM ARA: 4,30 FORINT 1989. MÁRCIUS 15.. SZERDA ...HAZA...! Azt mondod: ANYAFÖLD. SZÜLŐFÖLD — így szólsz. Otthon — mondom én: HAZÁD! Család. A házad. Diófád. Csalit. Az erdő széle. Akácos. Csend, búzatábla. Benned van? Hol van ez? Temető. Vasak, kövek. ŐSEID. Rétegek egymás alatt. Múlt. Ahol a sírok domborulnak. Zászlókat fúj a szél. Trombiták, dobok, Rákóczi-in- duló... Kossuth Lajos azt üzente... Sugárzás: nem múlt ez: jelen! Itt hordozod magadban: jönnek veled és benned az évszázadok. Valahol fent lebeg fölöttünk egyszerre minden: egyszerre, együtt, szétválaszthatatlanul. Mit válaszolsz, ha megkérdez a lelkiismeret? A lelki restségből, tespedésből a kijózanodáskor mit válaszolsz önmagadnak? Fölébreszt-e az Erkölcsi Parancs? Mozdulataid napi kényszere, a Megszokások ismétlődése, a gondolattalan begyakorlás Tenéked elég.. .? A minden-mindegy áporodott kilátástalanságait dobd félre most, emeld fel fejedet! Lebecsülöd önmagadat! Villanjon sötét, fényes és okos szemed! Keresd a felismerést: fölébreszt, felelősséget ad-visszaad: kötelezettséget! Tartást, kiegyenesedő gerincet: ERŐT! A gyengeség és az erő küszöbén állasz a jelenedben, MAGYAR...! Bizony: katharzis ez: ütközés önmagaddal. MÁRCIUS üzenete: szélfútta, lobogós ünnepen ez most Teneked: felülemelkedve szennyes bosszúkon, elvarasodott pereken válaszolnod kell magadnak: hallod a hangot a Nemzeti Múzeum elöl végigszá- guldani hazádon? . Visszhangosan megcsendülni hallod a hangot erdeinkben? Hallod megrezdült Tjsjyed, mellkasod falán? AZ ÖRÖKSÉGED! Nem végrendelet utáiín jussod, mely szétmarcangoltan egyre fogy, hanem ÖRÖKSÉGED! Szent, mert sérthetetlen, mert kikezdhetetlen és élő, mert hordozod magadban őseiddel együtt, mert értékkel: önmagaddal növekszik egyre. Örökség. Veled, velünk, mindannyiunkkal gazdagodó. Igen: kokárda. Piros, mert megszenvedett halál, véres, mert születés, mert élet. Piros, mert éleszt: mozdulni kényszerít, tenni parancsol, küzdelem, győzelem. Fehér, mert tiszta, mert gondozott gondolat, mert ártalom nélküli szándék, mert önmagunk megőrzése, mert a szeretet térdhajtása anyánk és anyaföldünk előtt. Mert szerelem, mert összetartozás mert ártatlan, mert gyermek. Zöld is, élő és munkáló föld, hamvas mező, lomb, rügyek, mert tavasz, mert remény, mert MÁRCIUS. PIROS, FEHÉR, ZÖLD. Mert nemzet. Emeld föl fejedet! Lépj át az ERŐ küszöbén! Ne menekülj az ártó mákonyok bódulatába: hajlítsd a hatalmas vasakat, egyenesítsed gerincedet. Ne a kiválasztás, a kijelölés, hanem a KIVÁLASZTÓDÁS segítsen, és a valódi érték! Ne az önjelölt akarnokság, ne a zsarnokság, az összefonódás, hanem a NÉPFELSÉG összakara- ta emeljen! Ne a szétrabolható juss, de az összetartó ÖRÖKSÉG egysége lendítsen: 1848 piros—fehér—zöld öröksége. Nézz önmagadba: ki vagy...? EMBER és MAGYAR. Mondd velem együtt, mondd utánam egyedül is, de együtt velünk: „HAZÁDNAK RENDÜLETLENÜL...” Folytasd... ! HONFITÁRSAM! Nem választható szét bennünk, benned a múlt, jelen s a jövő. „A múltat tiszteld a jelenben s tartsd a jövőnek” — Vörösmarty szavai ezek. Válságos időt, éveket, napokat élünk. Több gondolat és akarat, sokféle szándék mind egyet szeretne: menteni-átmenteni ezt a hazát. Igaz a szólás: egységben az erő. Tudjuk, az ERŐ hatalmas. Veszedelmes is lehet. Nem akarhatunk pusztító árvizet, hanem csobogó folyót, meglocsolt, lélegző kerteket, évtizedek szomjúságát oltó, tiszta és hűvös, enyhetadó forrást kell teremtenünk. Mert „mi dolgunk a világon? küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért!” Mert mi dolgunk itt most a mai napon? A legnemesebb gondolat és szándék szerint méltóképpen ünnepelni. Nemzeti összefogásban és nemzeti egységben, közös és együttes eszmélésünk- ben, fogva egymás kezét: tartva a magyar a magyart! Mindenféle sanda gondolat és szándékok nélkül! Nem elválasztó kihívásban! Nem szabad 1848-49 évfordulóját, március 15 ünnepét a különböző elvek vagy nézetek ütköztetésével fenyegetésre, az egymás ellen fordulásra alkalomnak tekinteni ! Nem követ, nem bunkót: szalagot, pi- ros-fehér-zöldet a kéabe, emberi kezet a másik kezébe. Nyitott tenyér, felmutatott és fegyvertelen: a békesség, a jószándék jele. Mert nekünk, magyaroknak, örökre jelkép ez a mai nap. A SZABADSÁG jelképe. Vágyott, óhajtott, szeretett, nagyon- nagyon vár jelkép. Nem más a szabadság, mint a szükségszerű cselekedet felismerése és végrehajtása. Légy szabad ezen a mai napon, Honfitársam! Szabad a nemzeti ünneplésben úgy, hogy ismerd fel: csak az összetartozás, 1848. MÁRCIUS 15. egyértelmű, minden magyarban azonos tartalmú léte lehet a mai nap vezérlő csillaga. Ennek a napnak meg kell őrizni a tisztaságát, szent, sérthetetlen méltóságát, emlékét és örökségét. így álljunk az emlékművek előtt. így mondjuk el a verseket. Együtt és egymásnak. Vörösmarty Mihály mondatai vezéreljenek: „Emlékek nélkül nemzetnek híre csak árnyék. A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek.” Fogd a virágodat, Honfitársam. Hozd a koszorút. Hajtsd meg fejed. Mondd együtt velünk: „HAZADNAK RENDÜLETLENÜL...” Csikász István,! A. a Hazafias Népfront balassagyarmati titkára^. Néptanítók utódai (3. oldal) Jelképeink történetisége . (5. oldal) Frideczky a „tereskei kántor” (6. oldal) SZABADSÁG — SZERELEM Kulcsár József felvétele Az utódok építkeznek az elődök tetteiből Ax Országgyűlés ünnepi ülése 1848. március 15-én, immár 141 évvel ezelőtt a ma- gyr, ;ág történeterek újabb drámai fordulójához érkezett. Egyenlőtlen harcra kényszerült a szabadságért,, a független, önálló Magyarország megteremtéséért, a magát túlélt feudális viszonyok felszámolásáért, a megkésve, de nálunk is napirendre került polgári demokratikus átalakulás győzelemre segítéséért. Népünk emlékezete 141 éve őrzi március idusának emlékét. .Múltunknak olyan kora volt e forradalom, amely egyszerre ígérte az akkori Európa fejlettebb részéhez való felzárkózást és függetlenséget. Hősies kísérlet volt a ^magyar átok”, a „mi mindenben elkésünk”- sors megfordítására. 1848—49, a ma élő nemzedékek osztatlan öröksége — mutatott rá. Tükörként emelik maguk elé, és abban népünk legszebb,, legbecsül- tebb arcvonásait látják: olt- hatatlan szabadságvágyat, „szent akaratot”, lelkes tenni tudást, hősiességet, kitartást, nagylelkűséget és nemzeti összefogást, a jó ügy mellett áldozatvállalást és a bukásban is nemes tartást. Az utódok építkeznek az elődök tetteiből. Ezekkel is alakitják önarcképüket, értékrendjüket,. kötelező mércéjét annak, hogy mit, menynyire érdemes és szükséges becsülni, és mit ítélhet „felejtésre” a nemzet kollektív emlékezete. 1848 jelképe mindannak, amit népünk ebiben a hazában, Európának ezen „a huzatos” táján Szent István óta alkotott, elszenvedett, amiért harcolt és vérzett, hogy ne csak hírét hagyja a késői utódokra, hanem szabad nemzetként fenn- és megmaradjon. 1848 ezért ki apad - hatatlan erőforrás a kései korok számára is. A hazai és a nemzetközi változások .kölcsönhatását, a magyar és a világszabadság legjobb hívei által mindig is vallott egymáshoz tartozását szinte a fonákjáról igazolta az erejét megfeszítő nemzetre szakadt tragédia. .Amikor az egyesült reakció túlerejének csapásai alatt elbuktak A nemzet történelmének korszakos jelentőségű eseményére, az 1848— 49-es forradalomra és szabadságharcra emlékezve ünnepi ülést tartott szerdán a ^Magyar Országgyűlés. A törvényhozó testület emlé- kező-tisztelgö ülésén a képviselők, a kormány elnöke és tagjai, az országos hatáskörű szervek vezetői mellett részt vettek a politikai, a társadalmi élet vezető személyiségei, a diplomáciai képviseletek vezetői, neves közéleti *személyiségek és a nemrégiben megalakult szervezetek képviselői. Az elnökségben helyet foglalt Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke, valamint az Országgyűlés tisztségviselői. A Himnusz hangjait követően a Magyar Országgyűlés nevében Jakab Róbertné alelnök ■ köszöntötte a résztvevőket. Ezután Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke mondott ünnepi beszédet. Európa forradalmai, a zsarnokság egész súlyával a magyarság vállára szakadt. * — Örök tanulságként igazolódott, a haladás, amihez a haza sorsa Szent István óta mindig is kötve volt: egyetemes, egy és oszthatatlan. Ha elbukik az egyik, vele hull a másik is. A magunk ereje nem volt elegendő ahhoz, hogy széttörjük a ránk rakott bilincseket. Sorsunk — akárcsak ma — akkor is az egyetemes haladás ügyéhez volt kötve. 1848 szabadságeszménye nem elvont idea, és kivált nem harsogó retorika. Tartalmát a 12 pont foglalta össze tömören, közérthetően és nagy mozgósító erővel. Hatása azért volt szinte leírhatatlan, azért visszhangzott a népben, mert azt öntötte szavakba, amit a nemzet vágyaiban már megfogalmazott. Március 15-ének hőse a fiatal Magyarország volt. A márciusi ifjak, Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór és a köréjük sereglett .plebejus blokk” kiáltványa, a „Mit kíván a magyar nemzet” volt az a szikla, amire a nemzet élére emelkedett Kossuth Lajos bizton építhette a társadalmi erők legszélesebb körű összefogására képes politikáját. A folytatást ígérő 1918. és 1919. után következő negyedszázados országvesztő hatalom bukásával és romjainak eltakarításával, a fel- szabadulás utáni évek népi demokratikus átalakulása ismét 1848. folytatásának esélyét kínálta fel. A továbbra is megoldatlan nemzeti és társadalmi problémákat, úgy tűnt, lesz mód együtt, a legszélesebb nemzeti összefogás bázisán, demokratikus folyamatban megoldani. Mai törekvéseinkhez kedvező a külső háttér. Hazánk ismét a haladás fő áramlatához kapcsolódik. Jó lehetőségeink vannak arra, hogy hasznosan és harmonikusan cselekedjünk a magunk előrehaladásért, és egyben a különböző civilizációs körök egymást termékenyítő közeledéséért. A haza ma ismét ránkfigyel. Országgyűlésünk legyen méltó a várakozásokhoz és reményekhez. Legyünk új Pozsony és új Debrecen is. Vállaljuk . a reformhétköznapok szívós munkálkodását, de legyünk képesek sorsfordító döntésekre is, ha a nép üdve, a haza sorsa, az állam függetlensége, a demokrácia és a szocializmus vállalt céljai ezt követelik. Szűrös Mátyás beszédét követően az ünnepi ülés résztvevői elénekelték a Szózatot. A képviselők és a meghívott vendégek ezután a Kossuth Lajos téren a katonai tiszteletadás mellett felvont állami zászló előtt tisztelegtek. Az ünnepi ülés befejezéseként a Magyar Országgyűlés nevében Szűrös Mátyás, valamint Jakab Róbertné és Horváth Lajos áléin ökök a Kossuth-szobor talapzatára koszorút helyeztek el.
