Nógrád, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-06 / 31. szám

1989. FEBRUÁR 6., HÉTFŐ NOGRAD 3 Veszélyzónában ? ! A ganzos jelszó: minőség és gazdálkodás! Modern CXC-esztergagcppcl munkálják meg a vasúti forgó­vázakat. Fotó: Bencze Péter Vita vagy vagdalkozás? A viták hónapjait éljük, ami önmagá­ban >s örvendetes, hiszén a viták felszínre hozzák a különböző nézeteket, és okkal remélhetjük, hogy a nézetek megismeré­séből és ütköztetéséből végül is sikerül valamilyen megegyezésre jutni. Miután elszoktunk a nyilvános polémiától, az éles megfogalmazás meghökksntést vált ki. így is lehet. így is szabad? Nemegyszer sértegetéssel, személyeskedései? Miért ne. Csak éppen azon érdemes elgondolkodni, hogy az ilyen csatározásoknak mi a hasz­na. A közéletben megjelenő valamennyi új szerveződés, érdekképviseleti, vagy poli­tikai szervezet, mozgalom célként fogal­mazza meg. hogy a gazdasági-társadalmi kibontakozást szolgálja. Egyik sem kíván anarchiát, netán gazdasági-társadalmi ka­tasztrófát- Józan ésszel aligha tételezhet­jük fel. hogy bárkinek is érdeke lenne a „minél rosszabb, annál jobb'1 állapotba süllyedés. Az is nyilvánvaló, hogy a szét­húzás, a különböző törekvések kategorikus elvetése semmire sem kínál megoldást. Ismerjük meg egymást, és keressük a kap­csolódási pontokat. Nem könnyű feladat. Részben a kölcsönös bizalmatlanság mi­att. A bizalmatlanság forrása, hogy néhány alternatív szervezet, egyelőre kimunkált program nélkül, rendre az MSZMP sze­repét kérdőjelezi meg, és nem egészen vi­lágos, hogy mit értenek a hatalom meg­osztásán, milyen felelősséget vállalnak példának okáért a gazdaság átalakításá­ból. Megnyilvánulásaik központi kérdése: a többpártrendszer, jogállamiság, a parla­ment szerepe, más szóvá] a politikai intéz­ményrendszer gyökeres átalakítása. S, per­sze a múlt bírálata. Miközben a párt ugyan­csak meghirdette az intézményrendszer reformját, ennek jogi szavatolását, immár több új törvény megalkotása és további­ak előkészítése jelzi, formálódik az új al­kotmány, az Országgyűlés téli ülésszakán az igazságügy-miniszter a párttörvény ter­vezetének augusztusig történő kidolgozá­sát ígérte. Az MSZMP és az MDF képvi­selői között január 20-án rendezett ke- rekasztal-beszélgetésen éppen az MDF ré­széről hangzott el, hogy az átalakítás már-már kapkodó, más szóval korántsem vádolható most a „hatalom” lassúsággal. Azt a fölismerést, mely szerint a gaz­dasági reform kiteljesedését gátolta az in­tézményrendszer megcsontosodása, illet­ve a kívánatosnál kisebb módosítása, gya­korlati lépések körették. A párt a múlt mélyreható, hiteles elemzését határozta el. mert el akar határolódni mindattól, ami hibásnak bizonyult. Maga a pártmoz­galom is változóban van, ennek is ismer­tek a tényei- Azaz: számos kapcsolódási pont kínálkozik a politikai színtéren. A versenyhelyzet nyilvánvaló. De lehet-e csak a politikai pluralizmus érvényesü­léséért, a társadalmi demokráciáért ver­sengeni? Mozdul-e, változik-e csak ettől a gazdaság? Javulnak-e általa az életkörülmények? A múlt bármilyen alapos elemzése sem mentesít a múlt gazdasági következmé­nyeitől. Hosszan vitázhatunk a terhek megoszlásáról. Bizonyos, hogy a lakosság és az érdekképviseleti szervezetek az életszínvonal romlását tapasztalják, a terhek megosztásának mai gyakorlatát igazságtalannak érezvén. A gazdálkodó vállalatok jelentős része ugyancsak a ter­hek növekedését panaszolja, a költségvetés viszont mind szűkebb erőforrásokat bir­tokol. Az ellentmondás, a feszültség alig­ha tagadható. De van-e feloldására mód? A kormányzat kinyilvánította következe­tességét. Bármilyen jogosak is a követelé­sek, engedékenységre, meghátrálásra nincs lehetősége. „A kormánynak nincs hová hátrálnia” — mondta a miniszterelnök. Csak a termeléstől, a hatékonyságtól re­mélhetünk pótlólagos forrásokat. Vitáinkban mintha erről kevesebb szó esne. Félő, hogy az eszmecserék illúziót táplálnak, a gazdasági bajok orvoslására arra alkalmatlan terápiát hirdetve- A jo­gos követelések puszta ismételgetése — a gazdasági realitások figyelmen kívül ha­gyásával — patthelyzetet teremt. Végül is hitelüket vesztik a követelések képvise­lői, és gyakorlati támogatás nélkül marad a gazdasági kibontakozás is. Marad a parttalan vita, vagdalkozással tarkítva, ami lehet roppant izgalmas, persze, de jutunk-e előbbre általa? M. D. ’empöegyezletes Időnyerés — szervezéssel Rendkívül mozgalmas esz. itendőt tudhat maga mögött a Ganz Acélszerkezeti Vál­lalat mátraterenyei gyára. Amint az köztudott, felszá­molták és kisebb egységekre bontották a tönkrement anyavállalatot, s röpke há- romnegved év alatt három, szór változott meg a me- gvénkbeli üzem neve. A kényszerű szervezeti módosítgatások érthetően bi­zonytalanságot szültek az emberekben, ám túlnyomó többségük nem a mellékzön- gékkei foglalkozott, hanem becsületesen végezte a fel­adatát. Fáradozásuk ere-d- ménveképpen a gyár eleget tett a vele szemben támasz­tott követelményeknek, s amikor ez már bizonyosnak látszott, közel 10 százalék­kal emelték a dolgozók bé. rét. — Tavalyi árbevételünk 524 millió forint, vagyis ép­pen tervszinten alakult. Nye­reségesen zártuk az évet, de pontos adattal nem szolgál­hatok, mert még nem ké­szült el a végleges mérleg — feleli érdeklődésünkre dr. Máthé László igazgató. Szó nincs hanyagságról. Háttérmagyarázatként meg­említjük: a mátraterenvei kollektíva a budapesti híd- gyárral közösen alkotja a Ganz Acélszerkezeti Válla­latot. Centralizált a pénzügy és a kereskedelem, a felek minden más tevékenységet önállóan végeznek. Az anya­gi lehetőségek összevonása hasznos a pályázatok alkal­mával, hiszen együttesen na­gyobb referenciát adhatnak. A két gyár például közösen vállalkozott az M—0-s Duna- hid acélszerkezetének le­gyártására, s minden rend­ben halad. Az jdei év könnyebbnek ígérkezik a mátraterenyeiek számára, abból a szempont, ból, hogy van elegendő munkájuk. Előreláthatóan 530—550 millió forint árbe­vételre adottak a termelési és piaci feltételek. A tőkés­export elérheti a 2 millió dollárt: azaz megállt a ki­vitel csökkenése. De a régi szép idők egyelőre elérhetet­len távolságra vannak... Ennek oka, hogy az anya- vállalat felszámolása matt teret veszített a külföldön is kelendő és jói jövedelmező vasútijármű-gyártás, s mu­szájból a gyár átállt az acél- szerkezetek előállítására. A termékszerkezet-váltásnak nem örülnek a ganzosok. hi­szen pang a beruházási pi. ac hazánkban, ráadásul az acélszerkezetek . gyártása munka- és időigényesebb, nem utolsósorban kevesebb hasznot hoz. Egyszóval: ugyanazért a pénzért ma többet kell dolgozniuk a va­sasok csapatának, mint ko­rábban. Természetesen a munkásközösség szeretne a jelenlegi helyzeten változ­tatni, s erre vannak is biz­tató jelek. — Nálunk járt a MÁV ve­zérigazgatója, s tárgyaltunk vasúti futóművek és kocsik alvázának kooperációs gyár­tásáról — mondja dr. Máthé László. — A futóművek ja­vítására js vállalkoznánk. Ami biztos: 60 darab futó­művet rendelt tőlünk a vas­út. Indiába 50 forgóvázat szállítunk, egymillió dollár értékben. A japán Marubeni cég 2 forgóváz prototípusát rendelte meg, s amennyiben a vevő elégedett lesz a ter­mékkel, 2 ezer darab(!) ex­portálására kaphatunk meg­bízatást. Az angol Davy Morris cég­nek 9 kikötői bakdaru acél- szerkezetét szállítja a gyár, s ezért egymillió dollárt kap cserébe. A Nikex Külkeres­kedelmi Vállalat közvetíté­sével jött létre az üzlet, melynek folytatásaként jö­vőre már 30 darut kíván rendelni a tőkésvállalat. Már amennyiben jól vizsgázik a gyártó! Mert a gépi beren­dezés dokumentációjának át­vétele és a gyártás befeje­zése között mindössze bő két és fél hónap áll rendelke­zésre, tehát roppant rövid az idő1. Sokan tették fel a kérdést: szabad-e ilyen fel­tételek mellett elfogadni a megrendelést? Az igazgató szerint azonban nincsenek abban a helyzetben, hogy’ le­mondjanak errő] a kínálko­zó lehetőségről. A tervek szerint a jövő évben már a daruk gépészeti munkálata­it is a mátraterenyeiek vég­zik majd. Az idén legyártandó 17 emelőberendezésből hatot Egyiptomba exportál a gyár­tó. Acélszerkezetből 1100 tonnát készítenek a vasasok a Körös új hídjának építé­séhez, továbbá 600 tonnát a Gagarin hőerőmű rekonst­rukciójához. Tennivalókban tehát nincs hiány, egyedül a forgácsolóüzem kapacitása nincs egyelőre szerződéssel lekötve. Ez a gond is meg­oldódhat viszont, ha létre­jön az együttműködés a MÁV-val. — Jelenlegi helyzetünkben meg kell becsülnünk a pia­cot — közli az igazgató. — Éppen ezért az eddiginél is jobban odafigyelünk a minő­ségre, a határidők betartá­sára. Ezen túlmenően mu­száj megtanulnunk gazdál­kodni. Céljainkat csak ak­kor érhetjük el. ha mind­annyian felelősséget érzünk saját munkánkért, tiszteljük mások tevékenységét, s úgy dolgozunk, hogy annak az egész gyár hasznát lássa. A kiadások csökkentése ér­dekében takarékoskodnak az anyaggal, az energiával, mér­sékelik az évente 180 mii. lió forintra rúgó közvetett költségeket. A műszaki osz­tály szakemberei felülvizs­gálják a termékek anyag- szükségletét, s lehetőségek szerint lecsípnek a kilókból, nemritkán mázsákból. Ha csak egyetlen százalékkal kevesebb anyagot használ fel a gyár, már több millió forintot takarított meg éven. te. Hasonlóképpen számotte­vően csökkenthetik a költsé­geket azáltal is. ha az ólai helyett rnás energiahordozó­val fűtanek a műhelyekben, az irodákban. Mindezek után óvatosan merünk válaszolni a kérdés­re: veszélyzónában van-e a Ganz Acélszerkezeti Vállala­tának mátraterenyei gyára? Nos, úgy véljük: ma még érint] ezt az övezetet, de reménye mutatkozik az eltá­volodásra. Kolaj László Az év egyik legnagyobb beruházása lesz a Salgó­tarjáni Vasöntöde és Tűz­helygyárban az öntödei ku- polókemencék átépítése. A három kupoló legnagyobb gyengéje a sok energiafo­gyasztás, valamint az erő­teljes por- és füstszeny- nyezés. Az átalakítás cél­ja az, hogy mindkét tulaj­donság lényegesen javul­jon. A vállalat egy NDK-beli gyártóval egyezett meg, hogy szállítsa a szükséges gépé­szeti egységeket saját sza­badalma alapján és irányít­sa a helyszíni szerelést. Az összesen 45 millió forint ér­tékű beruházásból ezért a keletnémet partnernek 18 millió forintot fizet majd ki az SVT. Rajta kívül részt vesz a munkában az Energoindustria, minit fő- vállalkozó, valamint az AGROFIL és a beruházó- vállalat is. Az építészeti, gépészeti teendők egy szakaszában az olvasztókat le kell állítani. A korábbi organizációs terv szerint másfél hónapig nem működtek volna az olvasz­tók, s ez roppant érvágás lett volna a gyár termelé­sén. A leállási idő rövidí­tése végett egyeztető tár­gyalásra hívta az SVT a feleket, s az eredmény nem maradt el. Megegyeztek abban, hogy szervezési in­tézkedések révén egy hó­napra csökkentik ezt az időt, így június 29-től jú­lius 25-ig kapnak „szabad­ságot” a kupolók. Július 25-én már megkezdődhet a melegüzemi próba. Műanyagból 13 millió Adományok a károsultaknak Az örményországi káro­sultak megsegítésére további felajánlásokat tettek nemré­giben megyénk városai, üze­mei, intézményei. A Salgó­tarjáni Kohászati Üzemek a társadalmi munka egynapi bevételét, a megyei vendég­látó-vállalat dolgozói félna­pi munkabérüket, a Szécsé- nyi Városi Tanács 6000, a szécsényi középiskola 5900, /a pásztói áfész 9000 forintot ajánlott fel. A pásztói kór­ház adománya: 6500 forint. Kisebb összegeket Rétságon és Palotáshalmon is befizet­tek a természeti katasztrófa sújtotta örmény lakosok tá­mogatására. Metszik a szőlőt, gyümölcsfákat A szokatlanul enyhe téli időjárás lehetőséget kínál a szőlős- és gyümölcsöskertek­ben a metszésre. A nagyüze­mekben és a kiskertekben folyamatosan végzik ezt a munkát, mintegy „előre hoz­va” a tavaszi szezonnyitót. A tél eddig eltelt hetei — és a késő őszi időszak is — szokatlanul kevés csapadé­kot hoztak. A 30 éves átlag szerint januárban átlagosan 35 milliméter csapadék „jár” a talajnak, ettől az értéktől azonban messze elmaradnak a mért adatok. Ezek szerint az ország területének 70 szá­zalékán tíz milliméter alat­ti csapadékot kaptak a föl­dek, csak az északkeleti és északnyugati országrészek­ben mértek efölötti értéke­ket. A csapadékadósságra jellemző, hogy az elmúlt év októberétől február elejéig mintegy 90 milliméterrel kevesebb vízutánpótlást ka­pott a talaj, az alföldi vi­dékeken 100 millimétert meg­haladja a hiány. Egyelőre ez nem okoz gondot, hiszen a természet ilyenkor nyuga­lomban van és a növények vízforgalma szünetel, ám ta­vasszal a vegetáció kezdete­kor nagy vízadagokra van szüksége a növényeknek. Az Általános Gép- és Műanyagipari Kisszö­vetkezet szandai telepén tizennyolc lánynak, asszonynak biztosítanak munkalehetőséget. Az itt dolgozó kollektíva az elmúlt évben tizenhárommillió forintos árbevételt ért el, a különféle műanyag termékek előállításával. Szívószálakból negyedévenként több mint húszmillió készül. Forrasztják a szemetes* zsákokat. «‘-Rigó- •

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom