Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-21 / 18. szám

2 NOGRAD 1989. JANUAR 21., SZÓMBA! Füssy József: Nem ú] földosztásra van szükség... (Folytatás az 1. oldalról.) Füssy József elöljáróban elismeréssel beszélt a ter­melőszövetkezet tagijainak, vezetőinek — a nehezedő közigazdasági körülmények, a meglevő természeti adott­ságok között — végzett ered­ményes m unkájáról. El­mondta : a megye közös gaz­daságai közül a cerediek összegzik elsőként: tavalyi ta­pasztalataikat. Teszik ezt olyan társadalmi, politikai, gazdasági körülmények kö­zött, amelyet olykor a ki­élezett helyzet, a feszültsé­gek növekedése s általában a megújulás útjának keresé­se jellemzi. Ezt követően arról szólt, hogy sokáig abban a tudat­ban éltünk, hogy a szocia­lizmusban minden probléma tervszerűen orvosolható, a .társadalomtól idegen a vál­ság fogalma, s ma pedig szembetalálkozunk vele. Meg­oldásához napjainkban po­litikai elszántság és gazda­sági lépések kellenek. „Hogyan jutottunk idáig, miközben az elmúlt években egyre többet dolgoztunk?” — tette fel a kérdést. Kifejtet­te, hogy helyzetünk elemzése akkor reális, ha szembené­zünk közelmúltunkkal. Az­zal, hogy az állami és a pártvezetés képtelen volt idejében reagálni a megválr- tozott körülményekre. Az elért pozíciók mindenáron való megtartására, a közhan­gulat kiegyensúlyozására tö­rekedett. Nem vállalt e szük­ségszerű, de népszerűtlen döntéseket. Ezekre most kell sort keríteni, s ez nagyobb feszültséggel jár. Utalt a korszerűtlenné vált politikai struktúrára, a káros szem­léletre és gyakorlatra, amely szerint az emberek csak a végrehajtásban érdekeltek, az egység pedig a teljes azo­nosságot jelentette. Mindez a gazdaságban is éreztette hatását, a magyar munka, termék lemaradt a világpiaci versenyben. Ha a folyamat folytatódik, a kö­vetkezmények még súlyo­sabbak lehetnek. Azt is fel .kell ismerni, hogy a gazda­ság bajait nem lehet csak gazdasági eszközökkel gyó­gyítani. viszont a rosszul működő gazdaság veszélybe sodorhatja a politikai refor­mokat is. Szólt arról is, hogy a múlt évet a politikai fordu­lat esztendejének nevezhet­jük. Az idei viszont a gaz­daságban kell, hogy a kez­deti eredmények után. for­dulatot hozzon. Az emberek viszont a változást élet- és munkakörülményeik alaku­lásán mérik, s e területen előbbre lépni nagyon nehéz. Elsősorban azért, mert gaz­dasági teljesítményünk (le­értékelődött. A megújulás­hoz az egész társadalom együttműködése kell, hatá­rozott, következetes állami és pártvezetés, s olyan kollek­tívák, amelyek vállalják, sa­ját helyükön keresik és meg is találják a megújulás le­hetőségét. Hangsúlyozta : nem értünk azokkal egyet, akik az elmúlt időszak érté­keit kivétel nélkül megta­gadják. Arra figyelmeztetett, hogy olyan új értékek kerül­jenek előtérbe, mint a mun­ka, a teljesítmény, a tisztes­ség, a szorgalom, a szám­adás és a számonkérés. A megye mezőgazdaságáról szólva elmondta, hogy az el­múlt év jelentős, további d i f í eren c iá lódáss a 1 egy ü: ttja - ró, szellemi és anyagi pró­batétel volt, Sajnos, a mező- gazdasági termelés mennyi­sége általában csökkent. Az állami gazdaságok teljesít­ménye megegyezik az 1987- es esztendeivel, a téeszek 20—25 százalékkal kevesebb terméket bocsátottak ki. Jó néhány gazdaságnak a tal- ponmaradáshoz is nagy ener­giát kellett mozgósítani. A növénytermesztés, a célkitű­zések körül alakult, az állat- tenyésztésben tovább tart az állomány csökkenése. A kiegészí tő tevék en y s égből származik a termelési ér­ték 60, a nyereség 75 száza­léka, de figyelmeztető a nö­vekvő konkurencia. A megye mezőgazdasága tavaly 25Ö—250 millió forint eredményt ért el, s ez 130 millióval kevesebb az egy évvel korábbinál. A 36 té- esz egyharmadámak nyeresé­ge az ötmillió forint alatt maradt, s várhatóan négy közös gazdaság veszteséggel zár. A megyei pártbizottság titkára a továbbiakban az agrárpolitikával kapcsola­tos, alternatív szervezetek által felvetett kérdésekről szólt. Véleménye szerint nem új földosztásra van szük­ség, hanem a szocialista nagyüzem által nyújtott mai és holnapi igények kielégí­tésére, a lehetőségek kihasz­nálására, a kollektívák, kis­csoportok és egyének vállal­kozásai ra, kevesebb közpon­ti előírásra, bürokráciára, a kis- és nagyüzem együttmű­ködésének jobb feltételeire. Olyan pénzügyi szabályo­zást szorgalmazott, amely figyelembe veszi az agrár­ágazat sajátosságait. Arra is figyelmeztetett azonban, hogy a kevesebb elvonás egyúttal kevesebb támoga­tást is jelent. Végezetül ar­ra utalt: az életkörülmények javulásához vezető egyetlen út az eredményes cselekvés. A cerediek példája is ezt bizonyítja. Gál Barna, az ágazatok közötti költségelszámolás né­hány összefüggésére (hívta fel a figyelmet. A felvető­dött kérdésekre Simon 'Ist­ván válaszolt, majd egyéni és kollektív ki tüntetések, ju­talmak átadására került sor. Kulich Gyula emléktáblájának koszorúzása Kulich Gyute, a munkás- mozgalom kiemelkedő har­cosa, a kommunista ifjúsági mozgalom egyik vezetője születésének 75. évfordulója alkalmából koszorúzást ün­nepséget rendeztek pénteken, a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteon­jában levő emléktáblájánál. A tisztelet és a kegyelet vi­rágait helyezték el: a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizottsága, a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete, a Magyar El­lenállók, Antifasiszták Szö­vetsége képviselői. ☆ A békéscsabai szabósegéd, Kulich Gyula 1932-ben kap­csolódott be a munkásmoz­galomba Budapesten. Rövide­sen a KIMSZ VIII. kerületi csoportjában tevékenyke­dett, részt vett az ifjúsági egységfront megteremtésé­ben, számos sztrájk és tün­tetés szervezésében. A Sza­bómunkások Szakszerveze­tének 1935-től volt tagja. 1936-tól a szociáldemokrata, majd a kommunista párt tagja lett. A párt megbízá­sából a szociáldemokrata if­júsági mozgalomban, dolgo­zott, és 1938 elején az Orszá­gos Ifjúsági Bizottság titká­ra lett. 1939 nyarán Vezeté­sével ült össze a KMP kon­ferenciája, amely kijelölte az üzemi ifjúsági munka irányelveit. 1940 márciusá­ban letartóztatták, s 8 évi fegyházra ítélték. Német koncentrációs táborban halt meg 1945-ben. Szakszervezeti tanácskozás A SZOT székházában pén­teken megkezdték kerékasz­tal-tanácskozásukat a bol­gár, a csehszlovák, a jugo­szláv, a lengyel, az NDK- beli, a román, a szovjet és a magyar szakszervezetek központjainak vezetői. Kö­tetlen munkamegbeszélés keretében cserélnek véle­ményt az európai szocialista országok szakszervezeti moz­galmainak időszerű kezde­ményezéséiről. M. Sz. Gy. 1. Hogyan tovább a bécsi sikeres befejezés után? Alig van idő örvendezni azon, hogy annyi baljós előjel, utolsó pillanatig tartó bizonytalanság után, a bécsi utóta­lálkozó sikeresen véget ért, és a záródokumentum általános nézet szerint túlszárnyalja nemcsak a várakozást, hanem a helsinki eredményeket is. Nincs sok idő, mert éppen e sikeres zárásból eredően, villámgyorsan követik egymást a további tanácskozások. Az új tárgyalások sora már idén március 9'én megkez­dődik: a helyszín ismét Bées, a téma a hagyományos fegy­verzetek csökkentése. Igaz, ma már nem szenzáció, hogy a NATO és a Varsói Szerződés összesen 23 tagállamának képviselői ülnek közös tárgyalóasztalhoz — a gyakorlat éppen a bécsi fordulón kezdődött. Egyöntetű azonban a vé­lemény : új lehetőségek nyílnak a két tömb előtt a leszere­lésre. Szélesebb az új forduló mandátuma minden eddigi­nél, s reményekre ad okot a csökkenő kelet—nyugati fe­szültség, az INF-tárgyalások sikeres befejezése és nem utol­sósorban a szovjet csapatok kivonása nyomán előálló új hely­zet. Ezen a március 9-én egy másik bécsi találkozó is elkez­dődik, mégpedig a bizalom- és biztonságerősítő intézkedé­sekről. Folytatódnak a szakértői megbeszélések is: a tájé­koztatás kérdéseiről 1989. április 18-án Londonban, az EBEÉ humanitárius vonatkozásairól 1989. május 30"án Pá­rizsban nyílik konferencia, amelynek második fordulóját Koppenhágában rendezik 1990. június 5. és 29. között, míg a harmadik fordulót Moszkvában, 1991. október 4-től. Az európai gazdasági együttműködés lesz a témája az 1990. március 19-én Bonnban kezdődő megbeszéléseknek; a Földközi-tenger térségéről Palma de Maiorcán 1990. szep­tember 24-én kezdenek tanácskozást; a kulturális örökség­ről 1991. május 28-án Krakkóban. Málta fővárosában 1991. * január 15. és február 8. között a viszályok békés rendezésé­ről lesz szó. Huszonhat hónapos tárgyalási menet — néha késhegyig menő viták, máskor a megegyezéshez közel, újabb vissza­kozás — aligha vette el az érintettek kedvét, hiszen mégis­csak sikerült a közös nevezőt megtalálni. S, hogy ennek mennyire látják értelmét, azt bizonyítja: megvan már a következő hasonló tanácskozás időpontja és helyszíne is. Ismét Helsinkiben, 1992. március 24-én kezdődik“ a negye­dik utótalálkozó. 2. Mí történt a prágai Vencel téren? Már az évforduló közeledte is felkavarta a kedélyeket Csehszlovákiában: a közvélemény két táborra oszlott, vol­tak, akik látványosan szerettek volna emlékezni Jan Palach diák 1969. január 16*i öngyilkosságára, míg mások helyte­lenítették ezt. Igaz, ez utóbbiak véleménye elsősorban arra az önmagát meg nem nevező öngyilkosjelöltre vonatkoztak, aki jó előre közölte: a nevezetes évfordulón a Vencel téren kívánja elégetni magát, így emlékezve a húsz évvel ezelőt­ti tettre, amellyel mellesleg Jan Palach annak idején a szov­jet csapatok bevonulása ellen tiltakozott. A Rudé Právó provokációnak minősítette a névtelen ön­gyilkosjelölt bejelentését, amelynek egyik címzettje Václav Havel, a Gharta ’77 vezető személyisége volt. A hatóságok igyekeztek elejét venni a várható akciók­nak: azt a módszert választották, hogy eleve nem adtak engedélyt a Charta '77 és négy másik ellenzéki csoport ré­szére. amelyek emlékünnepséget akartak tartani az évfor­duló előestéjén. Ami magát az ismeretlen fiatalember ön­gyilkossági szándékát illeti: nos, abban a legtöbben egyet­értettek, hogy egy ilyen tettnek semmi értelme nincs. A hatósági tilalom ellenére, a Vencel téren ezen a héten szinte naponta többezres tömeg gyűlt össze. A rendőrség és a népi milicisták kordona megakadályozta a tüntetőket, hogy megközelítsék azt a helyet, ahol Jan Palach annak ide­jén elkövette tettét, s ahová a megemlékezés virágait kíván­ták elhelyezni. A tüntetés az első napon drámai fordulatot vett: a rendőrség vízágyúkat vetett be, sokakat letartóztat­tak. A következő napon békésebben ért véget a megmozdu­lás, a rendőrség nem avatkozott be, amitől a tüntetni kívá­nók a jelek szerint csak vérszemet kaptak, s így a harma­dik alkalommal ismét előkerültek a vízágyúk, a gumibotok, a könnygázbombák. A csehszlovák sajtó nap mint nap foglalkozik az esemé­nyekkel, s az elemzések provokációróli, előre megfontolt szán­dékú rendzavarásról szólnak. A prágai eseményekről sok szó esett a szomszédos Bécsben is: az utótalálkozó befejező, külügyminiszteri szintű szakaszában felszólaló nyugati kül­ügyminiszterek közül többen rosszalltáik a csehszlovák ható­ságok eljárását, úgy értékelve beavatkozásukat, hogy az ép­pen a záródokumentumban újfent rögzített emberi jogokat sérti. Szászi Júlia Mit akar a Miinnich Ferenc Társaság? lfölasz az MTI kérdéseire A Hazafias Népfront önálló tagszervezeteként 1988. november 11-én megalakult a Münnich Ferenc Társa­ság. Azóta — különböző indítékokkal — gyakran hangzik el: „Kik ők, mit akarnak?” Ezt a kérdést tette fel az MTI munkatársa is a tár­saság intézőbizottságának. Elmondták: a társaság kez­deményezői a magyar forra­dalmi munkásmozgalom kü­lönböző nemzedékeihez tar­toznak. A szervezethez ed­dig több mint hatezren csatlakoztak: az MSZMP tagjai, pártonkívüliek, a magyar társadalom vala­mennyi rétegének és korosz­tályának képviselői, a ha­zánk felemelkedéséért, né­pünk jólétéért, békés jö­vendőjéért ten ni akaró szo­cialista érzelmű emberek. A társaság — önkéntes ala­pon — tömöríti mindazokat, akik a dogmatizmustól meg­szabadult marxizmus szel­lemében kívánják valóra váltani a korszerű és haté­konyan működő szocializ­must, megőrizve az elmúlt négy évtized alapvető vív­mányait. őrzője kíván len­ni a nemzetközi és hazai forradalmi és demokratikus hagyományoknak. Fontos­nak tartja szoros kapcsola­tát a Magyar Szocialista Munkáspárttal, kritikus szövetségese kíván lenni a pártvezetésnek a kibontako­zás folyamatában. — Mi a társaság célja? — A szocialista társada­lom demokratizálása, a de­mokratizálódás következe­tes megvalósítása, kitelje­sítése az élet minden terüle­tén népünk érdekében: a politikai és gazdasági intéz­ményrendszer korszerűsí­tésének cselekvő támogatá­sa a nemzeti hagyományok szem előtt • tartásával; az egyetemes embe­ri jogok és nemzetisé­gi jogok érvényesítése; a közélet tisztaságának megte­remtése és megvédése; a nemzet jövőjét jelentő köz­oktatás és közművelődés alapvető, kiemelt beruhá­zássá nyilvánítása; az em­beri környezet védelme. Mindezek érdekében a tár­saság küzd a tudomány, a kultúra, az értékteremtő szellemi, és fizikai munka természetes anyagi és erköl­csi rangjának helyreállításá­ért. Hozzá kíván járulni mindazoknak az értékeknek a feltárásához és helyreállí­tásához. amelyek a magyar társadalom boldogulását se­gítik. Támogatja a minden­kire kiterjedő létbiztonság újjáteremtését; szorgalmaz­za a munkához való jog va­lóra váltását; a tanuláshoz és a művelődéshez, az álta­lános és ingyenes egész­ségügyi ellátáshoz, a mél­tó öregkorhoz .és a család- alapítást lehetővé tevő élet­kezdéshez alapot teremtő szocialista kibontakozást. — Milyen formában mű­ködik? — A társaság létrehozza lakóhelyi és munkahelyi tag­csoportjait, ahol demokra­tikus alapon előbb ideigle­nesen működő, majd bizo­nyos mozgalmi tapasztala­tok után állandó, hosszabb időszakra mandátumot kapó vezetőségei választanak. A tagcsoportok vezetőiből terü­leti elv szerint konzultatív testületek jönnek létre. Mű­ködését jelenleg az ideigle­nes intézőbizottság koordi­nálja. Tavasszal országos ta­nácskozást rendez. Szavatol­va belső, demokratikus szer­veződésének ihaték any ságát, létrehozza különböző opera­tív, történeti, jogi, szociális, gazdasági, ifjúsági, tömegtá­jékoztatási stb. munkacso­portjait. Intézményes kere­tet. kíván adni a demokt-a- t'ikus és a forradalmi emlé­kek közös felelevenítésének, a korszerű munikásművelő- désnek, a tartalmas és hasz­nos falusi, községi, városi ön­képzésnek, az ifjúsági ön- szerveződésnek, a tartalmas iközösség-i és családi együtt- Jiétnek. Szélesre tárja kapuit a községek lakosai, a mező­gazdaságban dolgozók előtt, várva a mozgalomban részt­vevők családtagjait, baráta­it, önszerveződő köreiket, csoportjaikat. Előadásokat éis aktuális vitákat szervez ko­runk fő problémáiról, nap­jaink társadalmi és politi­kai kérdéseiről'. E fórumok­kal is jelezni kívánja: ré­szese akar lenni a mai Ma­gyarországon kibontakozó folyamatoknak, a szellemi törekvéseknek és a megúju­lási mozgalmaknak. Törek­szik arra, hogy véleményt mondjon fontos gazdasági, társadalmi, jogalkotási, szo­ciális, kulturális és politikai kérdésekről, s kifejezze a maga álláspontját más el­képzelésekről. A társaság meggyőződése, hogy jelen kell lennie a gondolatok nyílt megütközésénél ; a munkás mozgalom forradalmi hagyományait őrző nemzedé­kek, a szocializmusért tenni- akaró fiatalok nem hiányoz­hatnak a progresszív erők sorából. Ilyenformán is ön­bizalmat ad a szocializmus elkötelezett híveinek, a fele­lősen, józanul, humánusan gondolkodó embereknek. — Mi jellemzi politikai platformját? — A társaság nyilvánosan és határozottan szembefor­dul a sztálinizmussal, az ult- rabalOldalS, a szektás, a dog­matikus nézeteikkel, de el­lenez minden restaurációs tö­rekvést is, beleértve a pol­gári visszarendeződést. El­szántan hirdeti, sőt követe­li, hogy tisztítsák meg a közéletet a korrupt elemék­től, példásan büntessék meg az ebben vétkeseket, legyen nemzeti, becsületbeli ügyünk a tiszta közélet valóságos feltételeinek k.imunikéiláisa. A társaság azonban nem ért egyet az olyan politikai áru­kapcsolással és elutasítja azt a propagandáit, amely az egyes korrupciós botrányo­kat az egész párt, az egész szocialista rendszer ellen alkarja fordítani. A társaság részese kíván lenni a szocialista nemzeti összefogásnak, széles alapon megvalósuló társadalmi és politikai megegyezésre törek­szik. Szót emel a munka modern társadalmáért, az igazságos jólétért, a szociá­lis biztonságért. — A végleges program és állásfoglalás a csatlakozók körében folyó eszmecserék­ben most alakul. Vietnamikínai közeledés Vietnam és Kína megálla­podott abban, hogy a két ország külügyminisztere ta­lálkozni fog egymással — közölte egy vietnami szóvi­vő a VNA hírügynökséggel azután, hogy Pekingben be­fejeződtek Dinh Nho Liem vietnami első külügyminisz­ter-helyettes tárgyalásai. Mint az AFP francia hírügynökség jelentette, pe­kingi nyugati diplomaták úgy vélik: Csien Csi-csan és Nguyen Co Thach még a nyár előtt találkozhat egy­mással, valószínűleg a szov­jet—kínai csúcstalálkozó előtt, vagy nem sokkal utána.

Next

/
Oldalképek
Tartalom