Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-05 / 289. szám
2 NOGRAD 1988. DECEMBER 5., HÉTFŐ Befejeződött a szakszervezetek országos tanácskozása Pártértekezletek Vas és Szabolcs megyében (Folytatás az 1. oldalról.) nyitva, hanem önmaga lehetőségeihez mérve is. Okát én elsősorban elméleti tévedéseinkben látpm. Kettőre akarok csak utalni. Az egyik: a szocializmus korszakát nem vegyestulajdonú, hanem kizárólag társadalmi tulajdonú gazdaságnak fogtuk fel, miközben nem alakítottuk ki azokat az ösztönzőket és kényszerítő eszközöket, amelyekkel a társadalmi tulajdon nagyobb hatékonyságát tudtuk volna biztosítani. A másik ilven téves felfogásunk megítélésem szerint az, hogy az állam olyan ellátási felelősséget vállalt a négy évtized alatt magára, amit nem tud és nem is tudhat a termelőerők mai színvonalán biztosítani. Válságmegelőzés Ezen akarunk változtatni, ezt hirdettük meg, amit önmagában is nagyon nehéz lesz teljesíteni, elsősorban a szemléleti konzervativizmus miatt. Utalni szeretnék itt például a ma elhangzott egyik felszólalásra, amelyben hallhattuk azt az elmarasztaló megjegyzést,, hogy a munka nélkül szerezhető jövedelmek törvényesítése hibás. Enélkül pedig nincs vegyestulajdonú gazdaság. Nehezíti felismerésünk gyors. megvalósítását az a tény is, hogy az elmúlt 15 esztendő alatt akkora kül" íöldi adósságállományt halmoztunk fel, amely a gazdaságot lassan eljuttatja a működésképtelenség határáig. Ezt kívánja megelőzni az a program, amelyet a múlt év szeptemberében az Országgyűlés elé terjesztettünk. Szeretném itt önök előtt hangsúlyozni, ez nem a magyar gazdaság hosszú távú fejlesztésének programja, ez csak egy gazdasági válságmegelőző akció- program. Gazdasági stratégiáinkat még ezután kell kidolgozni, nekünk, együtt. Látszik, hogy e rövid távú, három-négy esztendős program megvalósulását is nagyon nehéz megélni, mert minden, amiért itt ma ebben a teremben bíráltak bennünket — azért merek így fogalmazni, mert nemrég még miniszterelnök voltam, — az nem más, mint ami.t megfogalmaztunk a kormányprogramban. Nem több, sőt, talán valamivel kevesebb is. Az okok többfélék A mai magyar gazdaság gondjait természetesen nem lehet csak ideológiai tévedésekre visszavezetni. Az elmúlt évtizedekben lelassult a műszaki fejlődés. Évtizedeken át szétapróztuk eszközeinket a helyett, hogy célirányosan a szerkezetátalakításra fordítottuk volna. A szellemi munka — mint ahogyan itt szintén elhangzott — a termelésben is leértékelődött. Nagy pénzeket fektettünk lassan megtérülő, gazdaságtalan beruházásokba, rosszul ítéltük meg a nemzetköz; gazdasági folyamatokat. De az okok között szerepel a fellazult munkafegyelem és munkamorál is. A termelés szervezésében, az irányításban számon kérhető személyes felelősség nélkül nem lehet rendet teremteni. Értelmezési zavarokat látok a személyes felelősség és a munkahelyi demokrácia alkalmazása körül. Vallom, hogy a demokrácia érdemi fejlesztése nélkül nincs kibontakozás. De a demokráciát ott kell gyakorolni, ahol az egyén, a a közösség, a társadalom érdekében szükség van rá, tehát ahol az emberek ezáltal bele tudnak szólni saját sorsuk és az ország jövőjének alakulásába. Ez történhet a munkahelyeken a kollektív szerződések kidolgozásánál, két egyenrangú partner megállapodásánál, a munkaidőn kívül szervezett munkásgyűléséken, a bizalmiértekezleten, a szak- szervezeti bizottságok tanácskozásain, ahol a dolgozók a helyi és országos érdekeit megfogalmazzák. Az itt szerzett tapasztalatok nélkül nem lehet sem vállalatot, sem országot irányítani. De nem lehet a vita tárgya a technológiai folyamat, a rend és a munkával együtt járó önként vállalt fegyelem. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy a szigorú munkafegyelem igénye nem egyenlő az embertelenséggel, a durvasággal és a lelketlenséggel. Az egyes emberrel és a kollektívákkal szembeni igényesség minden vezetőnek kötelessége, mert ez egyúttal a mások és a többség iránti tisztelet kifejezése is. A tegnapi és a mai vitában is sok, a párt számára is hasznos, megszívlelendő tanács, 'javaslat hangzott el. Ezeket köszönöm, munkánk során figyelembe vesszük. Több dologban, részkérdésben eltér a véleményem a felszólalókétól, de ezt természetesnek tartom, ugyanis más élmények alapján ítéljük meg a valóságban végbemenő folyamatokat. Ez a jövőben is bizonyára így lesz, tehát többet kell találkoznunk, beszélgetnünk, vitatkoznunk, és eszmecserét folytatnunk — mondotta végezetül. A vita középpontjában a szakszervezeti mozgalom megújulása, az alulról jövő kezdeményezések felkarolása, a szövetséggé váló átalakulás és a szakszervezeti törvény iránti igény állt. Egy sizövetségi rendszerben nagyobb teret kell majd engedni az ágazati, szakmai véleményeknek — mondták többen. Néhányan utaltak arra is, hogy például a pedagógusok körében különutas A felszólalók alapvetően megerősítették a szakszervezetek megújulásának, tevékenységének fő irányairól a dokumentumban foglaltakat — mondta. A tanácskozás eleget tett annak a szándéknak. hogy a továbblépés fő irányainak kijelölésével utat nyisson a szakszervezeti mozgalomnak a tagság által kívánt átalakításához. Ezzel kapcsolatban elmondta: nem ént egyet azzal a javaslattal, hogy februárban hívjanak össze egy újabb országos értekezletet. Hangsúlyozta, hogy az átalakulási folyamat érdemi lezárására csak a szakszervezetek előrehozott kongresszusa vállalkozhat. A továbblépéshez most arra van szükség, hogy az elfogadott fő irányoknak megfelelő' tartalommal dolgozzák ki a szakszervezetek új, egyelőre ideiglenes alapokmányát. Ennek bitokában lehet megvalósítani a mozgalom egészének megújítását, szervezeti és választási rendszerének átalakítását. Egy lépés előre A főtitkár véleménye szerint természetes, hogy a vitában igen nagy hangsúllyal vetődtek fel az érdekvédelem, az érdekképviselet kérdései, az ország gazdasági nehézségei, a dolgozók élet- színvonalát, szociális helyzetörekvések jí felszínre kerültek, de a tagság többsége bízik az egységes mozgalomban. Vita alakult kii a szakszervezeti mozgalom elnevezéséről is. Egyesek fontosnak ítélték, hogy a demokratikus szó helyet kapjon az új elnevezésben, mások viszont ezzel nem értették egyet, mondván. hogy ezt a törekvést nem szavaikban kell deklarálni. Olyan javaslat is elhangzott, hogy a SZOT inkább a szakmai szakszervezetek országos szövetségévé alakuljon át, a demokrácia érvényesülését pedig a tagság ellenőrizaE. Mások a megyei SZMT-k mielőbbi átalakulását sürgették. Többen is foglalkoztak a sztrájkok, munkabeszüntetések lehetőségeivel, amelyet mindenki, mint a végső eszközt említette. Leszögezték ugyanakkor, hogy ha más módon nem rendezhetők a vitás kérdések, a szakszervezeteknek élniük kell ezzel a lehetőséggel. A szakszervezetek új alapokmányának elveiről, ha más témák — a szövetségi rendszer, a szakszervezetek és más .állami, társadalmi szervezetek viszonyának — kapcsán is, sokan szót ejtettek. A szakszervezetek pénzügyi alapjával és gazdálkodásával összefüggésben több konkrét javaslat is elhangzott. Sokan kértek szót A küldöttek a késő délutáni órákban szavazással úgy döntöttek, hogy este 7 órakor lezárják a vitát. A 119 felszólalásra jelentkezett küldött közül azok, akikre nem kerülhet sor, írásban adhatják be javaslataikat. Mivel este 7 óráig ötven- kett-en mondhatták el véleményüket, a tanácskozás első két napján összesen 69- en fejthették ki álláspontjukat a dokumentumokról és a szóbeli kiegészítésről. Vasárnap a dokumentumok feletti vitában elhangzott véleményeket, észrevételeket Nagy Sándor, a SZOT főtitr kára foglalta össze. tét alapvetően befolyásoló gazdasági gondok. Ezen belül is a legtöbben — érhetően — a bérezés problémáiról szóltak. Ezzel összefüggésben utalt arra, hogy a szak- szervezetek kidolgozták bérreform-koncepciójukat, amelyet a tagsági vita megerősített. Az abban foglaltaikat azonban át kell gondolni, mert időközben változtak a kormány vállalásai, s. ezzel együtt a szakszervezetek eredeti elgondolásai is. Az már látható, hogy jövőre nines reális lehetősége annak a bérreformnak, amirs a viták és a tanácskozás dokumentumainak előkészítése során javaslatot tettek. A bér- mechanizmus jövőre ugyan bizonyos fokig liberalizálódik, de a fékek egy része továbbra is megmarad. Az eredmények között említette, hogy jövőre a kormány egy lépést tesz előre a bérmegállapödásos rendszer kialakításának irányába. A béregyezitetés rendszerétől a szakszervezetek azt várják, hogy a munkabérek ne a maradékelv alapján kerüljenek szétosztásra, a munkajövedelem ne elosztási kategória legyen, hanem a termelésben résztvevő ember munkaerejének bővített újratermeléshez szükséges forrás. Az értekezleten a felszólalók határozottan tolmácsolták: a tagság nem fogadja el a kormány jövőre tervezett 6 száazlékos reálbér-csökkentési törekvését. Ezt az álláspontot képviselték a szakszervezetek a kormány és a SZOT vezetőinek legutóbbi megbeszélésén is. Azt azonban meg kell mondani — hangsúlyozta Nagy Sándor —, hogy a reálbérek szinten tartása ebben a helyzetben nem reális követelés, mert nem állnak rendelkezésre a szükséges források. 1990-re viszont mindenféleképpen meg kell állítani a reálbérek csökkenését. Megőrizni az egységet A vitában elhangzott: a jelenlegi reálbérszínvonalat úgy is biztosítani lehetne, ha a jelenleginél alacsonyabb bruttókereseteket terhelné kevésbé szigorú személyi jövedelemadó-elvonás. A főtitkár szerint ezt a javaslatot vizsgálták, s a pénzügyi kormányzattal ki is cserélték véleményüket, ám eddig nem találtak fogadókészségre. Most pedig már idő hiányában sincs mód a javaslat bevezetésére. A szakszervezetek rövid időn belül megteremtik annak a feltételét, hogy a kormánytól független számításokkal rendelkezzenek a fogyasztói árszínvonal emelkedéséről, a reálbérek alakulásáról. Ehhez a Szak- szervezetek Elméleti Kutatóintézetben teremtik meg a feltételeket. Ezekre az információkra nem azért van szükség, mert kétségbevonják a kormány által közölt adatokat. A KSH adatai pontosak, ám nem nyújtanak tájékoztatást egyes rétegek élethelyzetének alakulásáról. Az infláció ugyanis a különböző rétegeket nagyon eltérően érinti, s erről a szakszervezeteknek pontos képük kell, hogy legyen a megfelelő érveléshez. Bár a vitában sokféle vélemény hangzott el, megállapítható — hangsúlyozta Nagy Sándor —, hogy a szakszervezeti megújulás alapelveiben a fölszólalók egyetértettek. Nagy súllyal vetődött fel a szakszervezeti egység megőrzésének kérdése. A továbbiakban a szak- szervezetek pénzügyeivel foglalkozva Nagy Sándor elmondotta, hogy mór dolgoznak a szakszervezeti költségvetés reformján. A szövetségi elven felépülő mozgalom ugyanis a jelenlegitől eltérő költségvetést igényel. Nem kell a továbbiakban — többek között — olyan pénzeket átfuttatni a szakszervezetek központi költségvetésén, amelyeket úgy is a helyi szervezetekben fognak felhasználni. Az alapokmányban rögzíteni kell, hogy a befizetett tagdíjakból milyen arányban részesedik a szövetség központja, az ágazati, szakmai szervezetek, valamint az alapszervezetek. Emellett biztosítani kell a szakszervezeti pénzek felhasználásának teljes nyilvánosságát is. A tagdíjrendszerrel kapcsolatban azt ajánlotta az értekezletnek, hogy a jelenlegi tanácskozáson erről ne hozzanak döntést. A tagdíj- rendszer felülvizsgálata részletes elemzéseket, hosz- szabb ideig tartó szakmai munkát követel. A döntés e kérdésben az előrehozott kongresszuson hozható meg. Nagy Sándor leszögezte: fenntartjuk és erősítjük azt a felfogást, amely szerint ennek a szakszervezeti mozgalomnak nem kell félnie az alternatív szervezetektől. Létrejöttük hazánkban ma realitás, sőt hosszú távon is (Folytatás az 1. oldalról.) nása, a politikai intézmény- rendszerünkben. benne a pártban is felerősödő működési zavarok miatt fokozódott az elégedetlenség, romlott a közhangulat, csökkent a bizalom a politika, a párt és a vezetők iránt. Már ekkor érződött, hogy a párttagok korábban nem tapasztalható módon teszik s-zóvá az országos politika, a gazdaság, a társadalma szervek, a párt működésének visszásságait. A választáson, az ügyrendnek megfelelően elsőként az első titkár személyéről döntöttek titkos szavazással. A két jelölt az eddigi első titkár Horváth Miklós, valamint Takács László, a párt- bizottság gazdaság; ügyekkel foglalkozó titkára volt. A szavazó 243 küldöttből 163- an voksoltak Takács Lászlóra, így többségi döntéssel ő lett a. Vais megyei pártbizottság új első titkára. Párt ért ék ez letet tartottak szombaton Szabolcs-Szátmár megyében is. Részt vett és felszólalt a tanácskozáson Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A pártbizottság írásos dokumentumaihoz Varga Gyula első titkár fűzött szóbeli kiegészítést. Utalt arra, hogy a megye közvéleményében mind erőteljesebben érzékelhető egy olyan politika az marad. Létük az eddigi szakszervezeti munka kritikája is, persze ugyancsak érvényesül bennük egyfajta korszellem, divat, sőt politikai megfontolás. A mozgalomnak a velük való viszonyt azon az alapon kell tisztázni, hogy egyes konkrét kérdésekben együtt tudunk-e működni a munkavállalók érdekeiért, vagy pedig más-más felfogást követünk. Tudnunk kell egymás mellett létezni és dolgozni — mondotta, majd sajnálkozását fejezte ki, hogy a TDDSZ meghívott képviselője nem jött el erre a tanácskozásra, arra hivatkozva, hogy a töbhj alternatív szervezet nem kapott meghívást. Nekünk az volt a kiindulópontunk — mondotta —, hogy amelyik szervezettel kialakult, rendezett a kapcsolatunk, azt meghívtuk. Egyébként sem a meghívott szokta összeállítani a többi meghívott listáját. Mindamellett az együttműködésre kell törekedni, nyitottnak lenni az alternatív szervezetek kezdeményezéseire, különösen akkor, ha valamelyik ilyen szervezet úgy dönt, hogy mozgalmunk keretei között kívánja folytatni tevékenységét. Kérte, hogy a konferencia ezt a véleményt erősítse meg. Állásfoglalás A szerkesztőbizottság ösz- szefoglalója után számos kérdés hangzott el a beterjesztett dokumentumokkal kapcsolatban. Ezekre Kósá- né Kovács Magda válaszolt, majd elsőként az Észrevételek, javaslatok az állami szervek számára című dokumentumról határozott a szakszervezeti t a nác s k o z á s. Ügy döntöttek, hogy a dokumentumot a küldiötitcsopor- tok képviselői az elkövefke- zőkben áttekintik, azt még pontosítják, s csak ezután juttatják el az illetékes állami szervekhez. Az országos tanácskozás ezt követőé,n öt tartózkodás és öt ellenszavazat mellett elfogadta Nagy Sándor vitaösszefoglalóját. A szavazás után újabb észrevételeket tettek a küldöttek a tanácskozás elé beterjesztett három dokumentummal, illetőleg a szerkesző- bizottsági jelentéssel kapcsolatban. iránti igény, amely az ország nyilvánossága előtt is határozottabban képviseli a térség gondjait, s amely hatékonyabb lépésekre képes az esélyegyenlőség megteremtése érdekében. A megyei pártbizottság első titkára a továbbiakban beszélt a pártnak az alternatív szervezetekhez való viszonyáról, majd részletesen elemezte a pártélet időszerű kérdéseik A megválasztásra kerülő új pártbizottság egyik legfontosabb tennivalójának jelölte meg az alapszervezeteknek, mint a politizálás fő színtereinek a segítésiét. A pártértekezlet aktivitására jellemző volt, hogy a tanácskozásra kiszabott időben 24-en szólaltaik fel, de még 56-an jelentkeztek szólásra, akik már nem kaphattak szót. Természetesen módjuk vol^ arra, hogy írásban leadják felszólalásukat, amelyet ugyanúgy figyelembe vesznek, mintha elhangzott volna. » Az eredeti javaslattal ellentétben. a pártértekezlet úgy döntött, hogy a jelöléseket és a választásokat nem zárt, hanem nyílt ülésen bonyolítja le. Az első titkár és a titkárok személyére egyaránt többes jelölés volt. A pártértékezlet a megyei pártbizottság első titkárává Gyuricska Kálmánt, a korábbi gazdaságpolitikai titkárt választotta. A tanácskozás következő dokumentumáról, a szak- szervezeti érdekvédelem és érdekképviselet fő irányait ta r-talma z ó ál 1 ásf ogl alásról az újra kibontakozó vita még hosszabb ideig elhúzódott, pedig a szavazás menetét időközben egyszerűsítették, s a felvetett javaslatokról, azok beterjesztése után azonnal szavaztak. Az egyes részletkérdésekben tett indítványok egy részéit a szerkesztőbizottság beépítette a szövegbe, többet viszont nem fogadott el. A részszavazások során általában 9—13 ellenszavazat volt, és ' körülbelül ugyanennyi tartózkodás. Éles vita alakult ki például a munka- héTy-felszámolás és munkahelyteremtés költségeivel kapcsolatos pénzügytechnikai kérdésekről, a munkánál külis egély- ellátás b i zíosítási alapra helyezéséről. Amikor több küldött a létminimum kérdését, illetve az adórendszer felülvizsgálatának ügyét boncolgatta, heves vita alakult ki az ülésteremben. Végül is az adórendszer általános felülvizsgálata és a családi adó bevezetése mellett szálltak síkra, azt az elvet képviselve, hagy a tanácskozásnak nem feladata szakmai részkérdésekben javaslatot tenni. A dokumentumot egy ellenszavazattal és két tartózkodással a tanácskozás elfogadta. A tanácskozás végezetül egyhangúlag elfogadta a magyar szakszervezetek országos szintű szövetsége al apó kmány ána k alapél vei ről szóló dokumentumot, mint ajánlást. Egyúttal határoztak arról is, hogy bizottságot hoznak létre az új alapokmány előkészítésére, s a majdani tervezetet tagsági vitára bocsátják. Az alapelvekkel kapcsolatban felvetett egyik kérdés — az erdélyi menekültekkel elhangzott vasárnap reggeli rádióriport —• kapcsán szükségesnek tartották leszögezni: már korábban határozatot hoztak arról, hogy minden Magyarországon munkát vállaló külföldi — állampolgárságára való tekintet nélkül — tagja lehet a SZOT-hoz tartozó szakszervezeteknek. A tanácskozás Paszternák László zárszavával, majd az I nt ern a ci oná! é el ének 1 ésével ért véget. (MTI) Hl agy Sándor ívítazöröja < y
