Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-23 / 305. szám

2 NOGRAD 1988. DECEMBER 23., PÉNTEK Elnapolta munkáját az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) nyugdíjasok és az aktív dol­gozók közötti megkülönböz­tetésre épül. Giágyor Pál, az adóügyi ad hoc bizottság előadója tájékoztatta ezután az Or­szággyűlést a testületnek az ülés szünetében tartott ta­nácskozásáról, amelyen a vitában elhangzott módosító indítványokról foglaltak ál­lást. Az adómentes sáv 60 ezer­ről 72 ezer forintra való fel­emelése, a lineáris adózás bevezetése, a kétgyermekes csalódok kedvezményezése ügyében a testület — az ezeket a javaslatokat előter­jesztő képviselőkkel egyetér- ( tésben — úgy foglalt állást, hogy a jövő év első fél évátien, az adótörvények koncepcionális vitájakor cél­szerű ezeket a kérdéseket az Országgyűlés elé terjeszteni. Villányi Miklós válasza Ezután Villányi Miklós vá­laszolt az elhangzottakra. Elmondotta: többen javasol­ták, hogy az adótáblát ne a nomináljövedelmek, hanem az infláció alakulásához ala­kítsák. Ezzel nem értett egyet a pénzügyminiszter, mert az adórendszer a reál- jövedelmek. s így az inflá­ció alakításának az eszköze a kormány, illetve a parla­ment kezében. Jelenleg szük­ség van a reálbérek, a reál­jövedelmek visszafogására az egyensúlyi helyzet javí­tása miatt. Az inflációhoz igazított adótábla viszont éppen ennek a célnak az el­érését tenné lehetetlenné. Ugyancsak nem értett egyet Villányi Miklós azzal a ja­vaslattal, hogy a jelenlegi progresszív mértékeket tar­talmazó adótáblát lineáris adó bevezetésével váltsák fel. Ez elvileg is hibás . ja­vaslatnak tekinthető. A piaci hatásokra épülő gazdaság- irányítási rendszer biztosít­ja a vállalkozói szabadságot, a jövedelmi, vagyoni diffe­renciálódás lehetőségét. A társadalmi béke fenntartása érdekében elengedhetetlen azonban a jövedelmi diffe­renciálódás állami eszközök­kel történő szabályozása. En­nek egyedüli eszköze — a bérreform megvalósítása után — a személyi jövedelemadó lesz. Villányi Miklós elmondot­ta, hogy a pénzügyi kor­mányzat az adórendszer jö­vő évi általános felülvizs­gálata során tudja majd részletesen elemezni, hogy mennyiben fejt ki teljesít­mény-visszatartó hatást a jelenleg alkalmazott rend­szer. Mindezt kiegészítette azzal, hogy a jelenlegi adó­rendszertől csak egy éssze­rűbb bérrendszerre! párosul­va várható a kívánt hatás. Olyan felvetés is elhang­zott, hogy a kormány — bár megígérte — még min­dig nem dolgozta ki a csa­ládi jövedelemadó modelljét. A pénzügyminiszter szerint a kormányzati ígéret csu­pán arra vonatkozott, hogy ez a modell a jövő év első fél évére készül el. Ezt az ígéretét a kormány tartja is. Villányi Miklós javasolta a képviselőknek az adóügyi ad hoc bizottság javaslatá­val összhangban a kormány által előterjesztett „B” va­riációnak az elfogadását, va­lamint bejelentette azt is, hogy egyetért a nyugdíjasok adómentes jövedelme érték­határának 108 ezer forintra történő felemelésével. Ezután határozathozatal kövtkezett. A képviselők 5 ellenszavazattal, 9 tartózko­dás mellett a kormány által benyújtott, személyi jövede­lemadó módosítására vonat­kozó törvényjavaslatban szereplő „B" változatot fo­gadták el. 77 ellenszavazat­tal. 14 tartózkodás mellett a nyugdíj és egyéb jövedel­mek együttes összege adó­mentes határaként a 108 ezer forintot fogadták el. Kovács Lászlóné fenntar­totta azt a javaslatát, hogy már a kétgyermekes csalá­doknak is biztosítsák a gyermekenkénti ezerforin­tos adóalap-csökkentést. Ezzel kapcsolatban Villá- nvi Miklós elmondotta: a javaslat a két gyermekesek számára ugyan többlet- juttatást biztosítana, ám más tekintetben ellentmondásos. A kedvezmény megadása ugyanis csak akkor lehetsé­ges, hogy ha az adómentes jövedelem határa továbbra is 48 ezer forint marad, 55 ezer forint helyett. Ebben az esetben pedig a létminimum­hoz közel élők nem kis ré­tege adófizetővé válik, rosz- szabb helyzetbe kerül. A ja­vaslatot a képviselők elve­tették. Az Országgyűlés úgy hatá­rozott: arra kéri a pénzügy­minisztert, hogy a jövő évi nyári ülésszakon terjessze elő a személyi jövedelem­adó-rendszer általános fe­lülvizsgálatával kapcsolatos jelentését. Ezután az Országgyűlés a magánszemélyek jövedelem- adójára vonatkozó törvény módosítását — általánosság­ban és részleteiben, a már elfogadott módosításokkal együtt — 11 ellenszavazattal és 15 tartózkodással elfo­gadta. Az Országgyűlés által elfogadott „B” variáció szerinti sze­mélyijövedelemadó-tábla: 0— 55 000 Ft 55 001— 70 000 Ft az 55 000 Ft-on felüli rész 70 001—100 000 Ft 2550 Ft és a 70 000 Ft-on felüli rész 100 001—150 000 Ft 9450 Ft és a 100 000 Ft-on felüli rész 0 százalék 17 százaléka 23 százaléka 29 százaléka 150 001—240 000 Ft 23 950 Ft és a 150 000 Ft-on felüli rész 35 százaléka 240 001—360 000 Ft 55 450 Ft és a 240 000 Ft-on felüli rész 42 százaléka 360 001—600 000 Ft 105 850 Ft és a 360 000 Ft-on felüli rész 49 százaléka 600 001— 223 450 Ft és a 600 000 Ft-on felüli rész 56 százaléka. A következő napirendi pont­ként Villányi Miklós pénz­ügyminiszter terjesztette elő az illetékekről szóló 1986. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. Expozéjában mindenek­előtt azt hangsúlyozta, hogy a módosítás a versenysemle­gesség, s az értelmes va­gyongyűjtésre ösztönzés je­gyében született. A kor­mányzatnak ezzel költségve­tési elvonást növelő szándé­ka nincs; sőt, a javaslat el­fogadása esetén 1989-ben összességében némi illeték­kiesés is előfordulhat. Ezt azonban a tanácsok a hát­ralékok csökkentésével ellen­súlyozni tudják. A cégbe­jegyzési illeték növelése a cégbíróságok költségeinek részleges fedezetét szolgálja. A versenysemlegességet pél­dákkal bizonyította a pénz­ügyminiszter. Rámutatott: a módosítási javaslat elfoga­dásával vagyonszerzésük után állami illetéket azoknak az állami vállalatoknak, szövet­kezeteknek és ezek jogi sze­mélyiséggel rendelkező gaz­dasági társulásainak is fi­zetniük kell, amelyek eddig mentesültek ez alól. Ez azon­ban nem az elvonás növe­lését szolgálja, hiszen a vál­lalkozók legjellemzőbb va­gyonszerzésénél, az ingatlan adás-vételénél, a cserénél a forgalmi érték 8 százalékára mérséklik a költségként el­számolható illetéket a jelen­legi 15 százalék helyett. Ez az intézkedés egyúttal a la­kosságnak is kedvező, mert a jelenleginél olcsóbbá vá­lik például az üdülő-, a föld- és a telekvásárlás, illetve az üzletek és a műhelyek meg­szerzése. Azok a gazdálkodók, akik a beruházási célú beszerzést terhelő általános forgalmi adót csak korlátozottan igé­nyelhetik vissza, 1989-ben mentesülnek a visszterhes vagyonátruházási illeték alól, 1990-ben pedig a megszerzett vagyon után csak 5 százalé­kos illetéket fizetnek, elke­rülendő a kettős adóztatást. Az állami költségvetési szer­vek, a társadalmi szerveze­tek, az egyesületek, az egy­házi szervezetek, az alapít­ványok, a vízgazdálkodási társulatok 1989-ben még men­tesek az illetékek alól. 1990- ben is csak akkor kell ille­téket fizetniük, ha olyan gaz­dálkodási tevékenységet vé­geznek, amely után vállalko­zási nyereségadót kell fi­zetniük. Mivel a kötelező szerve­zeti átalakítással járó va­gyonszerzést a gazdasági tár­saságokról szóló törvény mentesíti az illeték alól, a törvényjavaslat az önkéntes átalakulásra is illetékmen­tességet biztosít. Határozathozatal követke­zett. A cégbírósági eljárás il­letékére vonatkozó módosí­tást ellenszavazat nélkül, egy tartózkodással fogadták el. A három hónapos ügyintézési idő előírását egyhangúlag jóvá hagyták. Az Országgyű­lés ezután a már megszava­zott változtatásokkal együtt — ellenszavazat nélkül, két tartózkodással — elfogadta az illetékekről szóló 1986. évi I. törvény módosítását. ☆ A társadalombiztosítási alapról szóló törvényjavaslat és a társadalombiztosítással foglalkozó 1975. évi II. tör­vény módosítását kezdemé­nyező törvényjavaslat tár­gyalása következett, melynek előadója dr. Csehák. Judit, szociális és egészségügyi mi­niszter volt. Ehhez szólt hozzá megyénk országgyűlési képviselője. Szociális biztonság és értékállandóság Dr. Bartalné dr. Borszéki Erzsébet felszólalása A társadalombiztosítási alpró! szóló törvényjavaslat és a társadalombiztosítási törvény módosításának vi­tájában szólalt fel tegnap az Országgyűlésen dr. Bar­talné dr. Borszéki Erzsébet a balassagyarmati körzet képviselője. Bevezetőjében elmondta, hegy az MSZMP Politikai Bizottsága 1986. ok'óber 7-ki állásfcgla'ásában mš: szor­galmazta az úgvnevezett nem termelő területek korszerű­sítését. E dokumentum a megújulás irányát a gaz­dálkodási önállóságban, az önfinanszírozás erősítésé­ben, a tartalékképzésben jelölte meg. A társadalom- biztosítási főigazgatóság is kidolgozta reformelképze­léseinek alapkoncepcióját, így kerülhetett mc=t ror a költségvetési reform első fáziásban a társadalombiz­tosítási alapról szóló tör­vényjavaslat megtárgyalá­sára. Az alap létrehozása ha- lasztha*atlsn feladat, hiszen ezt követően még hosszú út vezet a valódi célig, a tár­sadalombiztosítás reform­jáig. mondotta a képviselő­nő. Majd azt hangsúlyozta, hogy a társadalombiztosítá­si pénzeszközök költségve­téstől való leválasztása és önálló pénzintézetté való vá­lása az egészségügy szem­pontjából is szükséges és régen várt lépés. Hangot adott azonban aggodalmá­nak is: vajon az a forgótő­ke és biztonsági tartalék- alap. amelynek összegerői itt véleményt alkot a parla­ment, elegendő lesz-e az el­várásoknak megfelelő mű­ködéshez? A szervezet ke­zelési, működési költségei­re. szánt 1 százaléknyi ke­ret fedezi-e a jelenleg rend­kívül sin: adr‘t technikai színvonalú intézmény kor­szerű gép- és műszerpark­kal történő felszerelésének költségeit? Aggodalmát fe­jezte ki az iránt is, hogy a bérfejlesztésre szánt összeg­gel meg lehet-e nyerni egy olvan biztosítás; szakem­bergárdát. akikkel működ­tethető egy igazi társada­lombiztosítási intézmény. Dr. Bartalné dr. Borszé­ki Erzsébet utalt arra, hogy a társadalombiztosítás fel­adatai közé tartozó ellátá­sok köre az 50-es évektől gyakran változott, de nem aiskult ki semmiféle rendező elv. A 80-as években a tár­sadalombiztosítási felada­tok formailag nem biztosítá­si jellegű juttatásokkal is bővültek. így például gyed, a gyes, a születési és az anyasági segély. Most a költségvetésről va­ló leválással nem változik a társadalombiztosítás fel- ada*köre, ám kívánatos len­ne mielőbb a nem biztosí­A Parlament folyosóján. —kulcsár-felv.— tási jellegű juttatásokat le­választani innen, s azok fe­dezetére olyan adókulcsot megállapítani, amelynek mértékével növekedne az adóalap, de egyidejűleg csökkenne a társadalombiz­tosítási járulék, — hangsú­lyozta a képviselőnő. Meg­ítélése szerint a jelenleg érvényben lévő társadalom- biztosítási' törvény szerint állami garancia érvényesül az ellátások fedezésére. Ez a garancia politikai, gazda­sági, pénzügyi és jogi tar­talmú, de csak jogi érte­lemben valósul az meg hi­ánytalanul. A szociális biz­tonság elve szükségessé te­szi a társadalombiztosítás fi­nanszírozási és működési feltételeinek átalakítását, ezzel valósulhat meg a jö­vőben a jutta'ások értékál­landósága. Ezután arról szólt, hogy a társadalombiztosítás bevé­teleinek és kiadásainak át­tekintése a költségek nagy­mérvű növekedését mutat­ja. 1970-től majdnem tíz­szerei ése növekedtek az összes kiadások. Igaz. a be­vételek i-, ezzel aránvoran emelkedtek. Megjegyezte, hogy az az összeg, amely- lyel a tervek szerint majd egv év múlva az alap ren­delkezik igen kevés a fel­vázolt biztosítási elv mi­előbbi megteremtésére. Az előre nem várt ki­adások fedezetére az állam garanciát vállalt, hegy a költségvetésről való leválás zökkenőmentesen megvaló­sulhasson. Az is természe­te; követelmény, hegy az állam viszontgaranciát kér miszerint a tartalékalap ősz- szege csak meghatározott értékpapírokba fektethető be — emelte ki dr. Bartal­né dr. Borszéki Erzsébet. Ezután azt javasolta, hogy mielőbb a parlament elé ke­rüljön az új társadalombiz­tosítási törvény, és ehhez már most létre kell hozni azt az önkormányzati testü­letet. amely a jövőben az alap pénzeszközeivel gaz­dálkodik, jelenleg pedig a társadalombiztosítási reform részleteinek kidolgozásában kapjon szerepet. A társa­dalombiztosítás és az egész­ségügy kapcsolatrendszeré­ben számos áttétel fedi el a valód; összefüggéseket — mondotta. Ezek tisztázása, a kölcsönös érdekeltségi rend­szer kidolgozása a legköze­lebbi jövő feladata. Nézete szerint a kormány egészség­megőrzési elképzeléseinek sikerét is elősegítheti a tár­sadalombiztosítás reformja. Mert, ahogyan az egészség­ügy reformja elképzelhetet­len a társadalombiztosítás új alapokra való helyezése nélkül, úgy ez fordítva is igaz. Végezetül azokról a jelen­ségekről szólt, amelyek az egészségügyben jogosan kapnak kritikát, és ezek megszünetését csak a finan­szírozás megváltoztatásával és a megfelelő érdekeltsé­get kikényszerítő módsze­rek bevezetésével lehet el­érni. Ebből a szempontból igen hatékony lehet a bizto­sítás; eszközökkel megva­lósuló érdekeltség és egy­értelművé válhat ezúton az egárzségügv, mint humán, szolgáltatás pénzben kifeje­zett értéke is, melynek ered­ményeképpen megszüntet­hető az egészségügy nem­termelő szféraként való ke­zelése. ☆ A felszólalások után a képviselők megszavazták a törvényjavaslatot. Ezt követően dr. Kulcsár Kálmán igazságügyminisz­ter terjesztette elő a külföl­diek magyarországi befekte­téséről és a polgári tör­vénykönyvről szóló törvény- javaslatot. Kisebb szöveg- módosítással a javaslatokat elfogadták. A csütörtöki munkanap végén Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvé- de’mi miniszter terjesztett elő törvénymódosítást. Ezzel befejeződött az Or­szággyűlés decemberi ülés­szakának harmadik munka­napja. A parlament január 10-én folytatja munkáját. Parlamenti jegyzet Pótlék, túlóra változatlan Nem véletlen, hogy a személyi jövedelemadó hnódosí- tásának vitájában kritikus hangon szólt több képviselő, köztük egy (veszprémi főaknász és egy komáromi csapat- vezető vájár. Mindenki felvetette, egyértelműen kimutat­ható az év elején bevezetett adórendszer I teljesítményt fékező hatása. A vita ‘után Tőzsér Gáspár, a bátonyterenyei körzet országgyűlési képviselője beszélgetésünkkor megerősítet­te az elhangzottakat: — A népgazdaság iparágai közül a szénbányászatot érintette legérzékenyebben a személyi jövedelemadó be­vezetése. Gondoljunk csak a különböző pótlékokra — földalatti, veszélyességi, műszakpótlék —, ami ugyanúgy adó alá esik, mint a bér. Vagy itt van a túlóra. A nóg­rádi bányák a létszámhiány miatt rá vannak kénysze­rítve a többletműszakokra, és különösen sok az elvonás attól a bányásztól, a fronton termelő vájártól, aki ha­vonta három-négy túlműszakot is teljesített. — Most felvetődött az a javaslat, hogy a pótlékokat külön adóztassák, egységesen 20 százalékkal... — Több képviselőtársammal beszélgettünk erről, ezt a javaslatot én is támogatom. Hiszen jelentkezik a túl­óráért kapott díj megadóztatása körzetemben például a varrónőknél vagy a vasipari munkásoknál is. — Ügy tudom, éppen az adózás miatt sok munkahe­lyen kevesebb volt a túlóra az idén. Jellemző ez a nóg­rádi bányára is? — Igen, a betervezett túlműszak kevesebb volt hiszen a nagy adóelvonás miatt sokan nem tartják érdemes­nek, hogy bemenjenek túlműszakra. Olyan adórendszer kéne, ami nem teljesítmény-visszatartó, hanem éppen a nagyobb, több teljesítményre ösztönző. Ügy látom, hogy a mostani módosító javaslat is csak minimálisan segít a gondokon. Véleményem szerint sokat javítana az egyes emberek, családok helyzetén és igazságosabb lenne, ha nem személyi, hanem családi jövedelemadó-rendszer lenne. Az Országgyűlés ezen az ülésszakon ennek ki­dolgozására inspirálta a kormányt. (A parlament végül is elfogadta a személyi jövede­lemadó módosításának B változatát, de a pótlékok más­féle adóztatására tett javaslatot elutasította. Az viszont igaz, hogy a családi jövedelemadózás elképzeléseit a kö­zeljövőben a kormány kidolgozza.) Zsély András ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom