Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-23 / 305. szám
1988. DECEMBER 23., PÉNTEK NOGFSÄD 3 Első karácsony a fiatal házasok otthonában Szegényesen élünk... A varrógép fölé hajolva, figyelmesen, gondos mozdulatokkal vezeti a kelmében az öltéseket a barna hajú Gálik Lószlóné. Rakoncátlan hajtincseit hátul szalagba fogja össze, szemüvege mögül érdeklődve tekint fel a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyárá" nak fiatal varrónője. Tavaly júliusban került asszonyi „státusba". Tanulóként itt kezdte pályafutását, méghozzá az eredeti elképzelésétől eltérően: fodrásznak nem vették fel, ezért úgy döntött, hogy ezt a szakmát választja. Így legalább magának is varrhat! — Négy esztendeje ismertük egymást. Az utolsó évben döntöttünk úgy, hogy egymáshoz kötjük életünket. Én akkor egész közel voltam a szakmunkás-bizonyítvány megszerzéséhez, ő pedig már a vízműnél dolgozott, mint vízműgépész. Mielőtt egybekeltünk, mindketten nagyon takarékoskodtunk. Saját magunk álltuk az esküvői kiadásokat, nász- úton pedig szakszervezeti beutalóval az NDK-ban voltunk — mondja kissé elfo- gódottan, majd feloldódva a fiatalokra jellemző közvetlenséggel a megnyerő fiatal- asszony. ☆ Decemberben költöztek. Ahogy ő mondja az ifjú házasok „szükséglakásába", amely egyszobás, komfortos otthon és öt évre ad biztonságot. ☆ — Egy évvel ezelőtt adtuk be a lakáskérelmünket a Balassagvarmaiti Városi Tanácshoz — meséli Gálik- né. — Amikor megkaptam az értesítést a kiutalásról, nagyon megörültem. Ugyanakkor nem akartam elhinni. Nekünk máris sikerült? Hiszen nagyon sok fiatal vár új otthonra! Olyannyira hihetetlennek tűnt, hogy még egyszer meggyőződtem: igaz-e? Bevallom, két-három évi sorállásra számítottunk. Nem, eddig még nem kaptam semmiféle anyagi segítséget a gyártól. Bizonyára erre akkor kerül sor, ha öt év után építkezésbe kezdünk. Amilyen nagyszerű önálló lakásban lakni, olyan sok gondot is jelent. Legalábbis nekünk... ☆ Ketten havonta tisztán 7100 forinttal gazdálkodnak. Ebből kifizetik az esedékes OTP-kölcscntörlesztésüket, az ifjúsági takarékbetétjüket, az 1100 forint személyi kölcsönt, valamint a megvásárolt telekért az 1300 forintot. A levonások, a kötelező kifizetések elérik a 4000 forintot. Hogyan tudnak a megmaradó, igen csekély pénzből megélni? ☆ — Kosztra általában 2000 forintot tudunk költeni, ami naponta 60 forintot jelent. Szegényesen élünk, csaknem mindent megvonunk magunktól. Férjemnek nyolc testvére van, édesanyja özvegy. Ennek ellenére hétvégeken anyósomtól tojást, csirkét és nyulat kapunk. Hét közben csak egyszer kerül hús az asztalunkra. Főleg krumplis ételeket készítek és az olcsóbb húskészítményeket vásárolom meg. Édesanyám — aki nővéremmel él együtt és ápolónő — havonta 4—500 forinttal segít bennünket. A ruháinkat és az alsóneműinket én készítem el. Férjem esküvői ruháját is én hoztam össze! Többet ilyenre nem vállalkoznék, mert igen nehéz volt. Ezen kívül kötök is. Nyáron a férjem hetenként két napot is kőművesek mellett dolgozik, mint segédmunkás. ☆ Bíznak a jövőben de elsősorban önmagukban. ☆ Gálikné, amint megkapta a szakmunkás-bizonyítványt, jelentkezett a Kulich Gyula Ruhaipari Szakközépiskolába. Most harmadéves. Utána elvégez még egy háromhónapos tanfolyamot, hogy technikusi oklevelet kapjon. A tanulásban férje segít. Egyrészt szakmailag, másrészt időt hagyva neki a tankönyvekre. ☆ Ilyen anyagi körülmények iközött vajon milyen karácsonyi ajándékot tudnak egymásnak adni? — Férjemnek az évközben megtakarított pénzemből veszek egy Surda-kala- pot. Csak az utolsó pillanatban mondom meg neki... ! — És ő mivel kedveskedik majd? — Tudja, hogy mit szeretnék... ☆ Vajon öt év múlva, amikor a fiatalok házából tovább kell menniök, merre vezet útjuk? Venesz Károly Miért szükséges a földkéreg ismerete? Öt térképlap készül lUögrad megyéről Tizennyolc évvel ezelőtt alakult meg a Magyar Állami Földtani Intézet 6 megyei és egy budapesti szolgálata, így a Heves—Borsod—Nógrád megyét átfogó, Észak-Magyarországi Területi Földtani Szolgálat. Munkája kevésbé látványos, de szükségszerű. Feladata ugyanis a hazai ásványvagyon védelme, elsősorban azokon a területeken, ahol nem ipari üzem — például bányavállalat — tartja kézben az ezzel összefüggő szabályok, törvények érvényesítését. A szövetkezeti bányanyitásoktól a városrendezési tervek előkészítéséig számos kérdésben meghatározó a véleménye, s emellett nyilvántartja a vízkészleteket, mérnök és agrogeológiai feladatkört fog össze, térképeket készít. ' Néhány éve például a Heves Megyei Tanács megbízásából nyersanyaghelyzetképet állítottak össze, vállalkozásaik között pedig nem kisebb munkák adódtak, mint az országos építőanyag-jprog- nózis elkészítése, vagy az országos felszínmozgások ka- taszterezése, s hogy salgótarjáni példát is említsünk: a város építésföldtani atlaszának a megszerkesztése. Tudnunk kell, hogy nem mindenki, s nem akárhol nyithat bányát. A területi szolgálat szak- véleménye, esetenként hatóságként való közreműködése megakadályozhatja, hogy kellően meg nem kutatott térséget bolygassanak meg fölöslegesen, kárt okozva a természetben. A város- fejlesztésben is kevés csupán a talajmechanikára hagyatkozni, ha geológiai ismeretek nem állnak a szakemberek rendelkezésére. Minimális költségvetési keretük miatt csak tanácsi pénzek bevonásával együtt képesek a különböző mérnökgeológiai problémák megoldására. Gondoljunk csak Eger pincegondjaira, vagy a salgótarjáni felszínmozgások okozta károkra. A három megye kommunális és nehezen kezelhető hulladékai elhelyezésének földtani megalapozása is a területi szolgálat feladata volt. így javasolták megyénkben Szal- matercs térségét. Olyan helyszínt kellett keresniük, amely Salgótarján és Balassagyarmat között fekszik, vastag vízzáró réteg zárja el a szeny- nyezés útját. Mint a kutatások is bebizonyították, javaslatuk helytálló volt, Szal- matercs környéke alkalmas a tárolásra. Idei feladataik között szerepelt a megyék egy-egy településkörnyékéhez kapcsolódó földtani tanulmány elkészítése is. S hogy miért szükséges ez? Több évre előre tekintve gondot jelentene például, ha az M—3-as autópályát lignittelepen vezetnék keresztül. Szűkebb hazánkban, Balassagyarmat vízellátását mélyfúrott kutakból szerették volna biztosítani, ám a területi szolgálat szakemberei megállapították, hogy nincs rá ■ lehetőség. Vizsgálataikban előtérbe került egyes vízművek szennyezettségének felderítése, az okok geológiai ösz- szefüggéseinek a kutatása. Az utóbbi időszakban ilyen szennyezés fordult elő Balassagyarmaton és Jobbágyiban. Központi alapból pedig most készítik Nógrád megye 5 lapból álló földtani térképét, segítve az építészek munkáját. Salgótarjáni Üveggyapot Rt. A prospektus már kész Salgótarján déli bejáratánál, a főközlekedési út mentén futó új üzemcsarnok lendületesen kapcsolódik a régi vágóüzem épületéhez. Harmonikus tömbje kellemes látvány. Ez itt a magyar—japán közös vállalkozásban épülő Salgótarjáni Üveggyapot Részvény- társaság székhelye, beékelődve a Salgótarjáni Síküveggyár üzemrészei közé.-v Az építők innen decemberben kivonulnak, átadják a helyet a Gép- és Felvonószerelő Vállalat szakembereinek — újságolja Agárdi Károly, a részvénytársaság műszaki vezetője, Szekeres Sándor építészeti, Fries Tamás gépészeti főmunkatárs, valamint Pálmai Gyula karbantartásvezető társaságában. — A tervek szerint pedig — mondja Agárdi Károly — jövő év március végéig befejeződik a térfelületek burkolása, valamint a régi hutahúzó- és vágóépületek felújítása is, ahová a különböző raktárak, karbantartó műhelyek, a laboratórium, az öltözők- fürdők, s az igazgatósági irodák kerülnek. Az üveggyapotgyár építésének legérdekesebb, legfontosabb szakasza azonban csak ezután, a termelőberendezések szerelésével kezdődik. Ehhez november végén megérkeztek a japán Nitto Boseki cégtől az első gépek. Hét napon át tizenöt kamion futott be, mintegy 160 tonnányi teherrel, 111 darab hatalmas faládába csomagolva: gépek, kemence, tűzállóanyagok, eszközök. Január 5-étől várják a berendezések másik felét, még huszonegy kamionnyi szállítmányt. S ez még korántsem az egész, mivel a komplett üzemi beruházás eszközeinek csak egyik része érkezik a japánoktól, a többi hazai. Az üzemcsarnokban a magyar berendezésék közül a „futómacskák” sínjeinek rögzítését már elkezdték, hogy már a gyártósorok beemelésénél is alkalmazhassák. — Mi a gyárépítés további programja? — kérdezem Agárdi Károly műszaki vezetőt. — Április végéig fejeződik be a termelőberendezések, gyártósorok szerelése, japán irányító szerelők közreműködésével. Májustól júliusig tervezzük az úgynevezett hidegjáratást, melegpróbákat, teljesítménybemérést. Augusztus végétől már üzemszerűen kívánunk gyártani, hogy augusztus 20-án az üveggyapot üzemavatását ünnepelhessük. Közben megérkezik Kimio Sakamoto, ügyvezető igazgatóhelyettes, a japán konzorcium 42 éves képviselője. A kérdésre, hogy elége- dett-e az építkezés tempójával, mosolyogva válaszol: — A tervezők, kivitelezők munkája kifogástalan, mindezzel elégedett vagyok. A külföldi berendezések behozatalának engedélyeztetése viszont körülményes volt. Itteni benyomásairól, tapasztalatairól, az ügyvezető igazgatóhelyettes széles kézmozdulatokkal, barátságosan beszél. Egy éve, mióta itt-tartózkodik, nagyon megkedvelte környezetét, munkatársait, jól érzi magát. Megszokta a magyar ételeket is, noha rendszeresen kapja feleségétől és cégétől a hazai finomságokat. A legkevésbé tudja megszokni a partnerek gyakori elnézéskérését, a magyarázkodást, mert a produktum, a végeredmény a fontos. A berendezések szerelésével a szakemberek „beszerzése” is napirendre kerül. Pálmai Gyula a gépek beállításához kétszakmás, elektromos-lakatos szakember felvételét sürgeti. A gépeket, berendezéseket szerelés közben ismerjék meg az itt dolgozók! Eddig tizenhármán dolgoznak a részvénytársaság alkalmazásában. A tervezett létszám összesen 100 fő. Fries Tamás gépészeti főmunkatárs üzembejárásra invitál. Az üzemcsarnok északi részén, a belső udvar felé haladva utat betonoznak, amely a főbejárat, tói biztosítja a közlekedést. — Közös porta készül a síküveggyárral az új üzemcsarnok déli részénél — — mondja és indokolja is: — Az épület melleit szűk a hely, csak egyirányú lehet a teherközlekedés. Az áru kiszállításánál mindkét gyár érdeke a közös ellenőrzés, a közös porta. Az új, közel 5000 négyzetméteres üzemcsarnokban belső simítások folynak, a gépalapok, aknák frissen betonozva szerelésre várnak, v Elkészültek a 20 tonnás kádkemencét tartó oszlopok is. — Ide az épület túlsó felére 40 m magas lemezkémény kerül a kemencéhez, — magyarázza Fries Tamás. — Az igazgatósági irodákhoz, öltözőkhöz, fürdőkhöz, széles ívben forduló lépcsősor vezet, alatta gépkocsik parkolhatnak. Elkészült az első termékajánló prospektus is, több színnyomásban, a termékcsaládok fotóival, magyar, német, francia és angol nyelven, s válaszlevelezőlappal kiegészítve. A prospektus hátlapján többek között az olvasható: „A termelés kezdete: 1989. augusztus” Vajon, hová szállítják az első üveggyapot termékeket? A kérdésre Varga László ügyvezető igazgató csak ennyit mond: — Ez még titok... Vendel Lajos Nincsen csöve Nagy felbontóképességű interferométer Ausztráliában hozzáláttak egy olyan újszerű eszköznek — a csillagok vizsgálatára szánt interferométernek — a megépítéséhez, amelynek a felbontóképessége az eddigieknél háromszorta nagyobb lesz. Alkotói a műszer felbontóképességét ezzel a hasonlattal szemléltetik: ve- le egy 100 kilométeres távolságban levő emberi hajszálat is érzékelhetünk! Ha elkészül, a csillagok hőmérsékletét, méreteit, tömegét, légkörét, összetételét és fejlődését tanulmányozzák majd vele. Az interferométernek, ennek a fényinterferencia létrehozására és vizsgálatára szolgáló optikai mérőeszköznek — a közönséges távcsövektől eltérően — nincsen csöve. Két lapos tükre a ■távoli csillagról beeső fényt egy központi laboratórium felé vetíti, s ott a két sugár alkotta interferenciavonalak finomszerkezetét számítógép dolgozza fel. Az interferométerek felbontó- képessége a tükröknek egymástól való távolságától függ. A most épülő műszeren ez 500—650 méterre állítható be. A barkácsolni szerető emberek köról.er» kereseti termékek kiízé tartozik a végte5eiii‘eff csiszolás*alag, melyeket csiszológépekhez használnak Ebből a termékből a Gránit Csiszolást« mám és Köedénygyáríó Vállalat romhényi Widest a gyárában az év utolsó hónapjában több ezer darabot A)*í‘ana.J. elő s, hazai kereskedelem részére. Képünkön Kiss Józsefné és Koplányi András«® készíti a kereseti termékei. —RT—
